„Vásárosmiske” változatai közötti eltérés
a (→3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.) |
a (→3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.) |
||
| 319. sor: | 319. sor: | ||
===3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.=== | ===3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.=== | ||
| − | + | Hajdinát nem termeltek, a kölest pedig az állatokkal etették föl. A rajzokon ábrázolt ütőket nem látták a faluban. (1,2,3,4,5) | |
===3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?=== | ===3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?=== | ||
A lap 2014. április 20., 17:23-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1989. november |
| Adatközlők: | |
| (1.) Horváth Ede, 1929, római katolikus, Vásárosmiske, Petőfi u. 54. | |
| (2.) Horváth Edéné Nagy Krisztina, 1936. Vámoscsalád; Vásárosmiske, Petőfi u. | |
| (3.) Stocz László, 1922. római katolikus, Vásárosmiske, Kossuth u. 81. | |
| (4.) Kiss Piuszné Stocz Mária, 1918. római katolikus, Vásárosmiske, Kossuth u. 81. | |
| (5.) Jámbor János, 1946. római katolikus, Vásárosmiske, Kossuth u. 66. | |
| Gyűjtötte: | Horváth Gyula |
| Wiki feldolgozás: | Zajkás Bernadett |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1s%C3%A1rosmiske |
| weboldal: | http://www.vasarosmiske.hu/hu/bemutatkozas |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Vásározó joga volt a falunak – innen ered a neve. Valamikor Batthyány birtok volt, később egy Gyömörey nevezetű ember bérelte. A század elején kb. 1100 lakosa volt a falunak, ma mintegy 400-500 lelkes csak. (1,3,4,5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A község régi családjai: Dan, Csajbók, Szalay, Stocz, Kolonics, Sámson, Szijjártó, Holpert, Bősze, Szabó és Horváth voltak. (1,2,3,4,5)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A majorba költözött be egy-egy család, de nagyobb számban sosem jöttek. (1,3,4,5)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Az adatközlőim tudni vélik, hogy valamikor a pest megyei Miskét, több vásárosmiskei család alapította. A fiatalok elszállingóztak a faluból. Részben az 1945-46-os évben Budapestre, részben beköltöztek Sárvárra, Szombathelyre, Celldömölkre. (1,3,4,5)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Sitke, Kemeneskápolna és Mesteri gazdálkodásával hasonlít Miskére. Káld szintén anyaegyház, mint Miske. (1,2,3,4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu nem tartozik bele egyik tájegységbe sem. Kemenesalja és Hegyhát között fekszik. (1,2,3,4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
A Hegyhátról és a Kemenesaljáról hallottak. A Hegyháthoz Sótony, Nyőgér, Ikervár, Bejcgyertyános tartozik. A Kemenesaljához a Celldömölki járás falvait sorolták. (1,3,4,5) Hallotta a Göcsej és az Őrség nevét is. (1)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Miske vásárairól volt híres. Gércén voltak a legjobb verekedő legények. Köcskön voltak a legjobb táncos lányok. Egyházashetye Berzsenyi Dánielről híres. Sitke és Mesteri templomáról híres. Nagycenk a Széchenyi birtokról híres. Sárváron híres vásárok voltak. (1,2,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Mesteri-i lakosokat szokták bosszantani: ég a lúdkatróc!? – Nagy riadalom volt Mesteriben, kihívták a tűzoltókat is, de csak a lúdkatróc égett. Hol laksz? – Kérdezték a gérceiektől. Gércén a jobbik szeren. A magyarázatát már nem ismerik. Bozótos kápolnaiak! Mondták a Kemeneskápolnaiaknak. Sok volt a vizenyős terület és ezeken nagyon buja volt a növényzet. Simonyiban kicsi a lány nagy a pina – a pöcsöd picin, felelték vissza. (1,2,3,4,5) Adatközlőim, arra nem emlékeztek, hogy a miskeieket is csúfolták volna.
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Jobbára helyben házasodtak, de előfordult egy-egy esetben, hogy Mesteriből, Vámoscsaládról, Sitkéről, Jánosházáról, Hosszúperesztegről, Kemeneskápolnáról házasodtak. (1,2,3,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Celldömölkre, Jánosházára, Zalaegerszegre hónapos vásárokra. Sárvárra Simon Júdás vásárra mentek leginkább. Helyben 8 vásár volt egy évben. A Katalin és a Luca napi voltak talán a leghíresebbek.
b) Piacra:
Csütörtökön Celldömölkre, szerdán Jánosházára, hétfőn pedig Sárvárra jártak.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Miskén november 1-én volt búcsú, de eljártak Gércére Szt. keresztkor, Köcskre augusztus 20-án, Mesteriben szeptember 29-én, Káldra június 24-én, Sitkére Szentháromság vasárnapján.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Celldömölkre jártak prosekcióval, Miske mindig a Szentháromság napi búcsúra ment, de egyesek eljártak Mária neve napján is. (1,3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A Batthyány erdőre jártak el fát vágni, mintegy 12 ember, valamint a miskei kőbányába 30-40 ember kőfejtő munkára. (1,3,4,5)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Gércéről fogadtak arató-cséplő cselédeket, évente mintegy 10-20 embert. (1,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Rábapatyon, Bogyoszlón, Ikerváron állították elő a vesszőből készült fonott árut. Ezek elhozták a faluba az árujukat és itt vásárolták meg tőlünk az emberek. A kézbevaló szerszámokat általában elkészítették maguk. Amit nem tudtak azt a helybéli kováccssal, kádárral, kőművessel, takáccsal vagy a mesteri-i bognárral készítették el, illetve vásárokon szerezték be. (1,3,4,5)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Sümeg környékéről jöttek fazekasok a miskei vásárra és itt szerezték be tőlük a cserépedényeket. (1,3,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
meszesek,paprikások,drótos-tótok,tikászok,köszörűsök,aprómagtisztítók
b) Honnan jöttek?
Sümegről jártak a meszesek, Szeged környékéről a paprikások, a Felvidékről jöttek a drótos-tótok, Nagysimonyiból és Ausztriából a „tikászok”, – ezeken kívül jártak köszörűsök is és aprómagtisztítók, de ezeket nem tudták megmondani, hogy honnan. Az 1950-es évek elejéig jártak ezek, de meszesek még ma is előfordulnak néha. (1,3,4,5)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
meszesek,paprikások,drótos-tótok,tikászok,köszörűsök,aprómagtisztítók
d) Mit árultak?
n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A Ság hegyen és Somlón van 1-2 miskei embernek szőlője.(1,2,3,4,5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A helybéli szőlőhegyen a mesteri-i gazdáknak vannak szőlőbirtokai jelentősebb számban. (1,2,3,4,5)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Egy temető van most a faluban. Egy volt régen is a templom környékén.(1,2,3,4,5)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A templom felújításakor több csont került elő. (1,2,3,4,5)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak nem volt fogadott ünnepe. (1,2,3,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Használtak a két világháború között 2 levelű vasboronát a szántás elegyengetéséhez. (1,3,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Általános, A legtöbb ember már kizárólagosan géppel vetett. Kühne típusúval. (1,3,4)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Gereblyés kaszacsapót használtak, de csak három ága volt. (1,3,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelyiknek a vastagabb végén egy nyílás lett volna. (1,3,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából és rozsból 20 kévét tettek egy keresztbe. A kereszt 2 lábból állt – egyben-egyben 10-10 kéve volt. Árpából és zabból 28-as kereszteket raktak, ezeknél egy lábban 14 kéve volt. Az alsó kévék fejét visszahajtották. 4-8 keresztet raktak le egyvégtében a mezőn, de az is előfordult, ha széles volt a tábla, hogy két sorban kepéltek. Az összerakott kereszteket kepének hívták. (1,3,4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szó meghatározott számú összerakott keresztet jelent. A termés mennyiségének meghatározására nem használták. (1,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele kb. 150 cm volt. (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,3,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták a kazalba. A szalmarázó elé letettek egy fűrészelő bakot, amire két nyomórudat támasztottak. A két nyomórúd közé még egy széles deszka is került. Ezen csúszott le a szalma a földre, ahol két szalmavágó favillás lány egy előre levert cöveknek tolta a szalmát. A nyársaló beleszúrta a szalmába a nyársát, majd az állogató segítségével a feje fölé emelte. Létrán vitték föl a kazalra és egy másik létrán jöttek le. Így nem akadályozta egymást a 3-4 nyársaló. (1,3,4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Két gazda vetett az egész faluban hajdinát, de azok sem rendszeresen. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Amióta emlékeznek adatközlőim mindig az eke után vetették a burgonyát. (1,3,4)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált füvet renden szárították. Két nap elteltével megforgatták, majd petrencébe rakták és behordták. Ha megázott, akkor újra meg kellett forgatni. (1,2,3,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Bakszekérrel és ruhával hordták a napi szálastakarmányt az állatok elé. Ha közel volt a kazal, akkor csak villával. Amennyiben valakinek sok állata volt és a kazal messze volt, akkor szekeret is igénybe vettek a szállításhoz. (1,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igahámfa, igafelsőfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
nyakszeg (1,3,4)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Néhány gazda használta csak a fák leveleit alomnak, amelyiknek nem volt elegendő szalmája. (1,3,4)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Mindenki tartóláncot használt. Az 1950-es években láttak először nyaklót a faluban, de általánossá nem vált. (1,3,4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekereket csak munkára használták, ezek suberesek voltak. A kocsikat ünnepre használták, ezek féderesek voltak. (1,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszú szekér oldala 4-5 m között mozgott. 1-2 gazda használt vendég oldalt, mert nem volt hosszúszekerük. (1,3,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítására a szekér hátulján csak rudazókötelet használtak. (1,3,4,5) A kötélre hurkot csináltak – így jobban meg lehetett húzni. (1)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovaskocsi saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A faluban nem használtak szekérkast. A vásárokon láttak egyik végén nyitott szekérkast. (1,3,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
A rendellenes járásúakat szokták patkoltatni. (1,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Nee!
b) terelik jobbra
Hik!
c) és balra
Hajszt!
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
A poci ne és a coca ne szavakkal hívogatják a disznót. (1,2,3,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
A pi-pi és ne-ne tyu-tyu szavakkal hívogatják a tyúkot. (1,2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát a nevén szólítják, de hozzáteszik a le szócskát is. Pl. Bodri le. (1,2,3,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A kender töréséhez tiló típusú törőt használtak. (1,2,3,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A fekvő típusú rokkát használták a faluban.
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
Az 1-es adatközlő szerint a kisebb kerék tengelye valamivel lejjebb volt, mint a vízszintes. (1,2,3,4,5)
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A falu határában nem volt egymástól elkülönülő házcsoport. A falunak mindig itt volt a helye.(1,3,4,5)
a) Hogy hívták ezeket?
n.a.
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
A század elején még előfordult egy-egy tömés falú ház, de a legtöbb már ekkor is kőből volt. A tömésfalu házakat az 1930-as években lebontották és utána kizárólag kőből építkeztek. Napjainkban a legújabb építésű házaknál előfordul már, hogy kizárólagosan téglát használnak a falazat elkészítéséhez. (1,2,3,4,5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményes konyhák boltozatosak voltak. A boltozat nyílását beépítették, majd a fal mellé mászókéményt húztak. Adatközlőim emlékezetében kizárólag zárt kéményeket építettek csak. (1,3,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégibb házaknak 1 bejárata volt az udvar felől, ami a ternácra nyílt, s a konyhába vezetett. A konyhából lehetett bemenni a szobákba is (3. adatközlő házának a rajza). (1,2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A faluban nem volt keresztmestergerendás ház. (1,2,3,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1930-as években még a legtöbb helyen falbarakott sparheltek voltak. (1,3,4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 1950-1960-as években épültek a nagyjából négyzet alaprajzú házak. (1,2,3,4,5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Adatközlőim emlékezetében a legtöbb helyen már belülfűtős cserép, illetve öntöttvas kályhák voltak. Előfordult még egy-egy kivűlfűtős kályha is. (1,3,4)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét 50-60 cm magas padkára építették. (1,3,4)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Általában téglalap alaprajzú fiókos pajták voltak, de előfordult a rajzok közül az f) típus is. (1,3,4)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Adatközlőim emlékezetében nem főztek kemencében, vagy kályhában, de szabad tűzön sem, ezért a kérdezett tárgyat nem ismerték. (1,3,4,5)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Répát csak legyalulva savanyítottak.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztát is elsősorban legyalulva, de a 3., 4., 5. adatközlők újabban egész fejeket is szoktak beletenni. (1,2,3,4,5)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 1960-as években egy-egy helyen még sütöttek kenyeret, de hamarosan teljesen abbamaradt. (1,3,4,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A csillagos és a vesszőíves típusú kenyértartókat használták a faluban. (1,3,4,5)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt – egy füle volt. Az 1930-as években már több volt a tejesfazékból kialakított vajköpülő. (1,3,4)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Hajdinát nem termeltek, a kölest pedig az állatokkal etették föl. A rajzokon ábrázolt ütőket nem látták a faluban. (1,2,3,4,5)
