Rimány

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezése a közelmúltba nyúlik vissza, mert ezen a területen a Tamási uradalom terült el. Csak mikor ez megszűnt (1920-as évek), akkor parcellázták a földet, s fokozatosan épültek a házak. (1,2,3,4,5,6,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Nincsenek a faluban régi családok (2,3,4,5,6), mivel a falu is csak 60 éves, talán csak a Móric és a Kósik család tekinthető annak (7).

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem voltak nagyobb betelepülések. A falu lakossága csak szórványos betelepülésekkel (főleg Szőcéről) és a külházasságokkal gyarapodott. (1,2,3,4,5,6,7)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nem költöztek el nagyobb számban az emberek. (1,2,3,4,5,6,7)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Azt mondták, hogy Rimány Szőce koldusnegyede (2,3), a többi adatközlő nem emlékszik ilyenre. (1,4,5,6,7)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

„Össze-vissza” házasodtak, főleg a környékbeli falvakból. Mivel ez egy summás falu volt, gyakorta hoztak feleséget a távolabbi vidékekről is (Fejérből, Veszprémből, Tolnából, Baranyából). A belházasság sem volt megtiltva, de Rimányban „a választék nem volt nagy”. (1,2,3,4,5,6,7)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásárra Körmendre és Zalalövőre jártak az emberek. Mindkét helyen havonta egyszer nagy állat- és kirakodóvásár volt. A háború előtt Nádasdon tartottak marhavásárt, ahová a falusiak gyakran eljártak.

b) Piacra:

Körmenden minden hétfőn volt heti piac.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsú vagy mulatság évente minden környező faluban volt, és mindig oda mentek a helybeliek, ahol éppen vigadalom folyt.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A legismertebb búcsújáróhely a Zala megyei Csatár volt, ahova még a viszonylag távoli Szentgotthárdról is eljártak. (1,2,3,4,5,6,7)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A summás munkára járás volt a legjellemzőbb a faluban. Toborzók járták be a vidéket, és 6 hónapos idénymunkára szerződtettek embereket. Tolnába, Baranyába, Fejérbe, Veszprémbe jártak az emberek summásnak. Mintegy 60-100 embert érintett ez, ami a falu lakosságához képest jelentősnek számított. (1,2,3,4,5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Munkaalkalom nem volt itt, ezért Rimányba nem jöttek máshonnan dolgozni. (1,2,3,4,5,6,7)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A felsorolt tárgyakat csak saját szükségletre készítették, illetve a közeli kirakodóvásárokon, Körmenden és Zalalövőn szerezték be.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Ágseprűt egy szőcei paraszt készített a vidék ellátására (de ő is csak mellékfoglalkozásként űzte ezt) (6,7), míg a faboronát Kondorfáról szerezték be. (1,2,3,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Jártak a faluban cserépedényt árusító gerencsérek, paprikások (Szeged környékéről), drótos tótok, foltozó cigányok és vándorköszörűsök is. (1,2,3,4,5,6,7)

b) Honnan jöttek?

Paprikások Szeged környékéről.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Gerencsérek, paprikások, drótos tótok, foltozó cigányok és vándorköszörűsök.

d) Mit árultak?

Gerencsérek:cserépedényt árusítók.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falubelieknek egyáltalán nem volt szőlőjük más falu határában. (1,2,3,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Rimányban nincs és nem is volt temető, a közeli Szőcén temetkeztek a helybeliek. (1,2,3,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Fogadott ünnepnek csak az András-napi búcsút (november vége) tartják. Emellett csak az országos egyházi és állami ünnepeket ünnepelték meg. (1,2,3,4,5,6,7)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között egyrészes boronát használtak, nem tettek többet egymás mellé. A borona fogait a helyi kovács megvasalta, illetve ő tett a farészre vasfogakat. Ezt faboronának hívták. (1,2,3,4,5,6,7)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Kézzel vetett ekkor mindenki, csak a közeli Szőcén volt egy-két vetőgép. (1,2,3,4,5,6,7)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

n.a.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A falu keletkezése óta (1920-as évek vége) villás kaszacsapót használt az egész falu. (1,2,3,4,5,6,7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak ilyen kévekötőfát, a falusiak egy része szerint azért, hogy a gatyamadzagra fel tudják fűzni (4,5,7), a másik része szerint, hogy a sarlót annak nyílásába helyezve vihessék (1,2,3).

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A faluban 21 (1,2,3,4,5,6) és 17 (1,2,3,4,5,7) keresztet raktak. A mezőn a termés mennyiségétől függően 4-8 keresztet raktak egybe, ennek a neve kepe volt.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó a mezőn összerakott keresztek számát jelölte, amely a termés mennyiségétől függően 4-8 lehetett. Magát a kifejezést gyakran használták a kereszt helyett is, teht ilyenkor egy keresztet jelölt. A termés mennyiségére általában a keresztet használták, de előfordult a kepe is. (1,2,3,4,5,6,7)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Az egybehangzó válasz szerint 2 méter hosszú volt. (1,2,3,4,5,6,7)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Gépi cséplés esetén állandó csapatok jártak a cséplőgépekkel, de még ennél is jellemzőbb volt, hogy a gazda helybeli napszámosokat fogadott, akiket általában terménybérben fizetett. Nem volt viszont divatban a kölcsönös besegítés rokonok és szomszédok között. (1,2,3,4,5,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A szalma hordására kizárólag nyársat használtak ebben az időben. A hossza 3-4 méteres volt, és az alakja megfelelt a kérdőívben láthatóval. (1,2,3,4,5,6,7)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termesztése a 40-es évektől kezdve szorult vissza (1), a 60-as években szűnt meg általánosan, de csak a 80-as években teljesen (Kovács István helyi lakos 1985-ben vetett utoljára hajdinát). (1,2,3,4,5,6,7)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után, barázdába vetése a háború után, az 1940-es évek végétől lett általános. (1,2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás után a széna minőségén és az időjáráson múlott, hogy a rendet elhintették vagy csak enélkül, renden forgatva szárították a szénát. Ezt követte a petrencerakás. A petrencénél nagyobb egység a bagla és a kazal. (1,2,3,4,5,6,7)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt kézzel, villával vagy köcölével (1,5x1,5 méteres vászonlepel) vitték az istállóba, de előfordult a talicska használata is. Ez utóbbi csak a 40-es évek utáni időszakra jellemző. (1,2,3,4,5,6,7)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

n.a.

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

n.a.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Az igaszeget és az igabélfát tudták csak megnevezni. (1,2,3,4,5,6,7)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Általában szalmával almoztak, csak a szűkös esztendőkben kellett lombot használni. A környéken kevés volt a lombos erdő, ami szintén gátolta a fák leveleinek nagyobb mértékű felhasználását. (1,2,3,4,5,6,7)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Csak a szűkös esztendőkben kellett lombot használni.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A faluban a szügyre erősített tartóláncot használta mindenki. Csak később, a 40-es évek közepén terjedt el a nyakló. (1,4,5,6,7)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Szügyre erősített a régebbi.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér elé tehenet és lovat is fogtak, míg a kocsi elé csak lovat. A kocsi sokkal törékenyebb és könnyebb volt, mint a szekér, amely mindig terhet szállított. (1,2,3,4,5,6,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Csak hosszú oldallal növelték a szekér méretét, vendégoldallal nem. Így a szekér 4-6 méter hosszú lehetett. (1,2,3,4,5,6,7)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Hátul a nyomórudat kizárólag kötéllel szorították le. (1,2,3,4,5,6,7)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát nemigen használtak a faluban (ha igen, akkor enyhén íveltet), gyakoribb volt, hogy a szekeret bedeszkázták, vagy ha nem, csak a szekérkas tartotta a rakományt. (1,2,3,4,5,6,7)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Két részből álló kocsikast használtak, de gyakran elég volt csak az egyik részét a szekérbe rakni, ha olyan jellegű terményt szállítottak. A kocsikast fűzfavesszőből fonták. (1,2,3,4,5,6,7)

b) Használtak-e kettőt is?

Igen.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik tehén egyenesen rakta le a lábát, nem kellett patkolni. Amelyik viszont „fúrt”, azt azonnal megpatkolták. Az állat lesántult volna, ha nem patkolták volna meg azonnal. Ez a művelet nem volt évszakhoz köthető. (1,2,3,4,5,6,7)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedényt zséternek hívták. (1,2,3,4,5,6,7)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Neee!

b) terelik jobbra

Hik!

c) és balra

Hók!

c) Hóha! vagy Hőhe!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznót „coca, nee!”-vel hivogatták. (1,2,3,4,5,6,7)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkot „pipi, nee!”-vel hivogatták. (1,2,3,4,5,6,7)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát csak a nevén szólították. (1,4,5)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Négylábú tilót használtak a len és a kender töréséhez, amit egyes helybeliek „fakutyá”-nak is neveztek. (4,5,7) (1,2,3,4,5,6,7)

4. Család, közösség, világkép

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

[[Kategória:]]

[[Kategória:]] [[Kategória:]]