„Pátró” változatai közötti eltérés
a (→3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?) |
a (→4.1.) |
||
| 353. sor: | 353. sor: | ||
====a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt? ==== | ====a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt? ==== | ||
| − | + | Úgy volt szép, ha az esküvőt farsangba tartották, de mert egy házasságkötéshez két lakodalom jár, a „kézfogásos lakodalom” és három hét múlva az „esküvéses lakodalom”, a meghívott rokonság sokszor közös volt, mindig ugyanazokat a zenészeket fogadták meg, így ha több lakodalom volt a faluban, akkor az ideje elhúzódott Ádventtől Húsvétig. | |
====b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt? ==== | ====b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt? ==== | ||
| − | + | Nagy héten „Virág héten” soha nem volt lakodalom. Húsvéttól Adventig nem tartottak lakodalmat. (1,2,3,4,5,6) | |
===4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja? === | ===4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja? === | ||
A lap 2014. március 24., 19:54-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | |
| Adatközlők: | (1.) |
| (2.) | |
| Gyűjtötte: | |
| Wiki feldolgozás: | |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
„A régi öregektől” úgy hallották, hogy Erdélyből származunk, de a „törökök alatt” már itt voltak. (13) „Az asszonyok lóra ültek, ha jött a török, csak az emberek maradtak a faluban, így mentették magukat és a lovat. Az én öreganyám még tudott lovagolni, anyám már nem.” (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A nemesi levél szerint 6 család élt Pátróban: Dömötörffy, Györffy, Szakáll, Bebők, Fekete és Bolla. A Bolla család később kihalt és később jött a Szmodics család. (5,6,7,8)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem, csoportosan soha, 2-3 iparos család. Mindig volt a faluban 2-3 zsidó család, ezek vásározók voltak. (2,7,8)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem. (1,2,3,4,5,6,7,8)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Porrogszentkirály. A viseletük hasonló volt, olyan gazdagok, mint ők és nagyobb részük evangélikus. (7,8,9,14)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A környéken nem volt több nemes község és pajtáskertes település sem volt. (5,6,7,8)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Büszke nemesek voltak, nemesi kiváltságokkal, lenézték a szomszéd községbelieket, nem érdekelte őket. (5,6,7,8)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Vásáraikról ismerték Csurgót, Nagykanizsát, Nagyatádot, Perdócot. Fürdőjéről Nagyatádot és Toplicát. (4,5,14)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
„Minket nem csúfoltak, minket irigyeltek.” (5) „A liszóiak úgy csúfoltak minket, hogy Láti, tudi, halli, csipi, rugi, harapi”, de így is beszéltek a régiek. (12) Mink meg úgy visszacsúfoltuk őket, hogy: Liszajijjak tótok, megették a bocskor – fotot. A liszóiak nem magyarok és nagyon szegények voltak. (12,13,14)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Nagyon ritkán. Nagyon gazdagnak kellett lenni annak a háznak, ahová kiadta a pátrói nemes a lányát, ha az vidéki volt. Elvétve előfordult, hogy Porrogra vagy Liszóba férjhez ment pátrói lány. (4,5,6)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Csurgó, Nagykanizsa, Perdóc, Nagyatád
b) Piacra:
Csurgó, Nagykanizsa
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúra nem jártak.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Nem jártak. Evangélikusok (1,2,11)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Pátrói nemes „soha nem volt más ember keze lába”. Inkább kisebb kenyeret szeltek, de nem mentek el cselédnek. (13) Ha nagyon meg voltak szorulva, sok pénzre volt szükségük „épültek” vagy „lakodalmat állta” akkor elmentek részes aratónak „Sági mezőre”. (7,8,9)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Summásnak nem állt senki. (4) Cselédnek nem ment nemes ember gyereke. Hozzájuk jött csak cseléd, ők nem mentek cselédnek. Ha a gyerek nem akart dolgozni vagy tanulni, azt mondták neki: „Eregy fiam szógának, ahhoz nem kell ész, csak jó láb és erős kéz, hova mondják, oda mész.” (2,4,6)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem, de 1920-30-ban szokás volt, hogy a lányok Porrogra, Porrogszentkirályra, Somogybükkösdbe jártak napiszámban szőni. Egy-két hétre is elmentek télen, amikor nem volt munka. Az ilyen lányra az egész családja büszke volt. A régi családi mintákat szőtték úgy, hogy egy-két szőttes kendőt magukkal vittek és arról „vötték le” a mintát. (2,6,7)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Vas megyéből hordták a fazekasok. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Főleg fazekasok, „gerencsérek”, A 40-es évektől Zákányból hentes járt ki, „szalámis bácsinak” hívták. (1,2,3,4,5,6)
b) Honnan jöttek?
Vas megyéből, Ládáskútról, Csúrgóról.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
n.a.
d) Mit árultak?
Melencét, fakanalakat a közeli cigány településről Ládáskútról, kosarakat Csurgóról hoztak a faluba.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Nem volt. Ha örökség vagy vásárlás útján mégis lett volna, akkor azt igyekezték elcserélni vagy eladni. (2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falu a század végé a mai Fő utca és Petőfi utca közötti domboldalon épült, akkor a falun kívül esett a nagy evangélikus temető és közelébe a kis katolikus temető a beszármazottak számára. A századforduló után kezdték a házakat a mai Fő utca telkeire építeni és 1930 után a mai Petőfi utcába, így a temető lassan a falu közepére került. Ma utcák, házak veszik körül. A mai Rákóczi u. 4. sz. ház kertjének végében volt a kis „zsidó temető”, ide 1945-ben temették utoljára az akkor falu szegényeként meghalt Laufer Izidor utolsó zsidót. 1945 után a sírköveket széthordták. Ma már nyoma sincs, háztáji teheneket legeltetnek itt. (2,7,8)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
1937-ben nagy ünnepséggel felavatták a megrenovált templomot, akkor minden család sok vendéget hívott és jött több vásározó, „portékás” is. Azóta minden szeptember utolsó vasárnapján „búcsú van Pátróban”. Vendégeket hívnak, délelőtt vagy mennek istentiszteletre vagy nem, ebéd után a sátra között sétálnak, apróságokat vásárolnak, este pedig bál van, régen a kocsmában, ma a kultúrházban. A pátróiak örülnek, hogy végre neki is van „búcsújuk”, mert addig nem volt. (1,2,3,4,5,6,7,8)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Igen, mindig két boronát lánccal összekötve, és ráállt az ember, aki boronált, hogy nehezebb legyen. (2,3,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Csak kézzel vetettek. (2,3,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Gabona aratásához hajmókot, „kaszatakarítót” használtak, fő kaszálásához nem használtak kaszatakarítót. (2,3,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak kévekötőfát, kézzel „kötöztek”. (2,3,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévét raktak egy keresztbe 21-ket hosszában tették a tetejére, ez volt a „pap”. Annyi keresztet raktak összekapcsolva a mezőn, amennyi gabonájuk termett, kis darab földjeik voltak. A kereszt neve: „kalangya”. Aratáskor a keresztet a földön hagyták és este „napszállatkor” összehordták, úgy mondták „kalagyáznak”. (2,3,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Igen, aratást jelent. „Apám és öregapám még úgy mondták, hogy kepélni megyünk, mi már úgy mondtuk, hogy aratni.” (5) „A régi öregek” ha azt mesélték, hogy nehéz életük volt, akkor mindig azt mondták, hogy „kepélni jártunk Sági mezőre”. (13,14)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A nyél hossza: 157 cm, a hadaró: 91 cm. Amikor már géppel csépeltek, kézi csép még minden háznál volt, egypár kévét mindig félretettek és azt kicsépelték zsúpnak. (5,7,8)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A cséplőgép tulajdonosa „szegődtette” a munkásokat, falubelieket. A gép házról házra járt, a háziak ebédet vagy vacsorát adtak a tulajdonosnak, a gépésznek, az etetőnek és a zsákolónak. A többiek a magukkal hozott ételt ették vagy odahozták neki az ebédet, vacsorát. (2,3,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Az udvarok 1910 után is szűkek voltak, a cséplőgép éppen csak befért a portára, és úgy állt be, hogy a „számhúzó” vasvillával, gereblyével odahúzhassák a szalmát, ahova a kazalrakók „parancsolják”. (2,3,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Kb. 1940-ig, azután már piacon és a „Horvátságban” vették a hajdinát. (2,3,4,6)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Egyéni gazda nem vetett burgonyát eke után. „Úgy lugatták ki a helit kapával”. (2,3,4,6)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A száraz fű a renden maradt, ahogy a kaszás lekaszálta. Ez férfi munka volt, de szükségből füvet az asszonyok is kaszáltak. Másnap, amikor a harmat felszállt, az asszonyok favillával megfordították a rendet. Ha már „zörgött” kis kazlakba „petrencébe” rakták össze. Amikor ráértek hosszúkocsival behordták az udvarba. (2,3,4,6)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A pajta mindig az istálló mellett volt, vasvillával vitték át a takarmányt. Az istálló padláson tárolt takarmányt ledobálták, majd lepedőben bevitték. (2,3,4,6)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
n.a.
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
n.a.
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
n.a. „Fősőfa” vagy főfa, alfa, 2 db belfa, 2 belfaszög, 2 járomszög, 1 húzószög. (2,3,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem használtak. (2,3,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Nem használtak. (2,3,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
„Szekér”, ha marhát fogtak eléje, „kocsi”, ha lovat fogtak eléje. Csak a rúd változott. (2,3,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszúszekér hossza 348 cm. (2,3,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A megrakott szekérre elől rátették a nyomórudat és lánccal megkötötték. Akkor a rúd vége fölfelé állt. Azután a férfi rákötötte a rúd végére a „rudazókötelet” és a teste súlyával lenyomta a rudat. A kocsi hátsó végén álló felesége rákapaszkodott a rúdra, teste súlyával lehúzta és addig tartotta, amíg férje lejött a kocsi tetejéről (a szénába beleszúrt vasvillára lépkedve) és akkor ő is segített húzni a rudat és kötötte meg kötéllel a szekér aljában lévő karikához. (2,3,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Enyhén ívelt. (2,3,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Olyan volt, mint egy pad. Volt háttámlája és alacsony karfája. Az ülőrész felemelhető volt. Oda tették az élelmet, ha útra mentek. Minden háznál volt „üléskas”, de csak hosszabb útra, parádéra használták, a kocsis mindig ülésdeszkán ült. (2,3,5)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Soha. (2,3,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
„Fejősajtár”, „fejőke”. Bádogból volt, vásárban vették. (7,8,9)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
„Ne”, ha megállítják: „hokk”
b) terelik jobbra
„Tűled”
c) és balra
„Hozzád” A borjú neve: Böcce. (2,3,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
„Coca ne-ne”. „Cocikám ne”. Ha hajtják „hiccs ne”. (1,9,13)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
„Pútyúrám, puttya-puttya”. A csirkét hordó tyúkot: „Hijjad-hijjad annya, hijjad, vagy Vidd annya, vidd, vidd, vidd.” A kiskacsát: „li-li-li-li”. A kislibát: „biba ne”. (1,9,13)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Gyere Bodri. (1,9,13)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Fából készült tilólót. A régi pitvaros házaknál a két tartóoszlop közé be volt építve a tiloló. (4,9)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Kétféle rokkát használtak. A „cseh rokkát” és a három lábon álló „német rokkát”. A csurgói vásáron vették a rokkákat „isztegálosnál”. Minden nő tudott fonni. (4,10,12)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A mai Fő utca és Petőfi utca között elterülő „Szívás”-nak nevezett domboldalon épült a falu, ólak és istállók nélkül. A házak olyan szorosan voltak egymás mellett, hogy egy szekér elfért a két ház között. (Ez későbben is így volt.) A kocsi az egyik portán bement, a másik portán kijött. Istállóját mellette pajtával minden gazda a határban saját birtokán építette fel.
a) Hogy hívták ezeket?
Szívás, Jerikó
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A századforduló után kezdték a házakat a mai Fő utca telkein felépíteni, mert az előbbi helyen állandóan csúszott a talaj. 1970-ben is megtörtént, hogy leállt a forgalom a mai Fő utcában földcsuszamlás miatt. A falu kanizsai bejárata felől van egy külön kis házcsoport „Jerikó”-nak hívják. (2,3,4,5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Lakóház nem volt boronából. Az utolsó „karróközé tömött” falu ház a – Szijvásban – kémény nélküli zsupos ház volt, múzeumot akartak létesíteni benne, 1983-ban elbontották. A mai Főutcában volt egy karó közé tömött falu – már cseréptetős, kéményes ház, az 1968 nyarán összedőlt. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A régi füstösházak konyhájában a kemence felett volt egy négyszögletes lyuk, a „fistlik”. Itt ment föl a szobai kályhának és a konyhának a füstje a padlásra. Ez lezárható volt. Ide építették föl a kéményt, úgy, hogy a tetőn széles bádogborítást alkalmaztak, „sziporkafogó”-nak. 1910 körül a házakat már kéménnyel építették. 1945 után már csak elvétve akadt egy-két kémény nélküli ház. (2,3,7)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégebbi házakon minden helyiségnek külön bejárata volt a pitvarba. „Szobaajtó”, „konyhaajtó”, „komoraajtó”. (2,3,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Nem volt. (2,3,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
1910 után épített téglaházakban már rakott „tüzhel” volt. Az egész konyha egymarhad részét elfoglalta a „bosplatos” tüzelőtér, mellette volt a két sütő, „ren” alatta a boltos „lik”, itt nevelték a korai csirkéket, mellette a kemence, amellett katlanház, „vosfazékhel”. 15-20 literes üsttel. Az egész építménynek sütőtől a katlanházig egyenes volt fent a teteje. Itt tartották az elszűrt tejet, itt kelt a tészta, száradt a gomba, ősszel a dió. Külsejét a tégláknak kékre festették, a fugákat pedig fehérre. A nagy gazdák konyhájában „kakedlis tűzhel” volt, fehér csempével volt borítva az épített sparhelt. A 30-as évek után a még füstösházakba csíkós sparheltot állítottak be a szobában. Itt főztek és melegedtek is mellette, ilyen helyen a disznók, moslékját, a tököt továbbra is a sütöskonyha szabadtűzhelyén vagy katlanházában főzték meg. A 30-as években „jött divatba a takarék”. 1950 után sorban elbontották a nagy épített tűzhelyeket és kisebb takaréktűzhely t., 1975 után „gázsparheltet” állítottak be palackos gázzal. (2,3,4,5,6,7,8)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
1940 körül már nem egysoros házakat építettek, illetve a régieket átalakították. (2,3,4,5,6,7,8,9,10)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A szobában soha nem volt kemence, de a kívül fűtött cserépkályhákban néha sütöttek kelt tésztát. (5,8,11)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A kemencét a konyha közepén úgy építették, hogy hátsó fala a konyha falánál volt, padkája főzésre szolgált. Főzés után ha volt rá az asszonyoknak ideje, szépen letakarították, háziszőttes pokróccal leterítették és üldögéltek rajta. (5,7,8)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
L alaprajzú pajta volt, de ez nem volt gyakori. A kisebbik oldalát „pajtatorok”-nak hívták. (7,8,9)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nemes asszony kemencében soha nem főzött. Néha a készételt kenyér után a kemence szájába tette, hogy családjának hazajövő tagja melegen találja, ilyenkor a fazekat ronggyal fogta meg. Fazékkiszedő villát nem használt. A faluban lakó két-három zsidó család ilyen villával rakta be a kemencébe a „csólettet”. Ezt a villát „macska”-nak hívták. A két ág közé fogták a fazekat. Ugyanezt a szerszámot használták a nemesek a kocsi elejére láncolva. Ha a kocsi partoldalba állt meg (Pátró nagyon dombos) mindig „partnak, vagy lejtnek” állt meg a kocsi, akkor ezt a villág leeresztették, ez kapaszkodott meg a földbe. A 30-as évek után már lánccal kötötték meg a kereket. (3,5,7)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Tarlórépát gyalulva „ribálva” savanyítottak hordóban.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A savanyított káposzta közé mindig tettek káposztafejeket is, „töttésnek”. (4,9,12)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
1945 után már lehetett kapni a faluban kenyeret. Utána fokozatosan leszoktak a házi kenyérsütésről. (Soha sem volt pék a faluban a kenyerét mindenki otthon sütötték meg.) Elvétve ma is sütnek néhol kenyeret, kemence majd minden háznál van, mert „igazán jó kukorést, rétest csak kemencébe lehet megsütni.) (10,12,13,14)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Polcra rakták a kenyeret. (4,7,8)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Vajat nem köpültek. 1944 után megszűnt a faluban a tejgyűjtés, akkor Benczes Jánosné, a falu bábája megtanította az asszonyokat a vajrázásra. Felmelegített tejfölt, pintesüvegbe öntötték és bedugaszolva addig rázogatták, amíg a tejföl kis gömbökbe összeállt. Akkor hidegvízbe kiöntötték, kanállal összegyúrták. (5,7,14)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A hajdinát fa vájúban vagy melencében törték meg, de erre már nem nagyon emlékeznek. Arra emlékeznek inkább, hogy ilyen módon törték meg a megfőzött tökmagot, préselés előtt. (5,8)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
A hajdinát úgy készítették el, mint a rizst. Liszttel nem sűrítették. Vöröshagymás zsírral leöntve fogyasztották, hurkát is töltöttek vele és régen ez volt a „lakodalmas kása” anyaga. „Gánicát krumpliból, és néha kukoricalisztből főztek. (9,13)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Fonott hosszúkás kalácsot. Hús mellé, köret helyett fogyasztották. Neve: „kukorés”. (1,6,12)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót kb. 10 éve fogyasztanak, úgy, hogy paradicsomot is sütnek bele. Ismertebb a „süt paprika” vöröshagymás zsíron, megsütött fölszelt paprika. Krumplit nem tettek bele. (10,12,13)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Nyers paprikát ember emlékezet óta fogyasztanak kisebb mértékben, már a legrégibb időkben is nagyon szerették a hordóban eltett „savanyú paprikát”. Különösen szép nagy paprikát termelnek ma is. Nyers paradicsomot 1950 körül kezdtek fogyasztani, főleg a fiatalok szeretik. (10,12,13)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Az asztalt két egymásra rakott szép szőttes abrosszal terítették le, mindenféle terményből tettek rá egy-egy marékkal és mindig tettek rá „kukorést”, és diós- és mákospatkót. Ez kevés töltelékkel megtöltött kifli alakúra hajtott, kemencébe sült kelt-tészta. (10,12,13)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Igen
b) Hány szélből készült?
5 szélből. (5,8,11)
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
1941-ben Horváth kőműves lánya, Ilonka „bábának tanult”, ő volt az első, aki egybeszabott ruhát, „tunikát” viselt. 1942-ben Szmodics Erzsébet Bernát a csurgói gimnáziumban érettségizett, előtte minden szoknyáját átalakította „tunikára”. A fiatalabbak ma már nem hordanak „szélös szoknyát”, de az öregek még ma is. (2,9,12,13)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Csak az asszonyok szőttek a 14-es adatközlő tudott szőni, de nagyon szégyelli, mert ez „asszonymunka”. 1953-54-ben szőttek utoljára. A 60 éven felüli asszonyok közül még mind tud szőni. (4,9,13,14)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
1970 után kezdtek a fiatalabb asszonyok sapkát viselni. Az idősebbek ma is fejkendőt viselnek, de alatta már nem hordják a régen reggeltől estig viselt „hátrakötőt”. (13,14)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
1935 után a módosabb gazdák már „szobabútort” adtak a lányukkal, nem az előbb szokásos két ágyat. Ezeket a szobákat már úgy rendezték be, hogy a két ágy egymás mellett állt, előtte asztal volt három székkel. (5,7,8)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Úgy volt szép, ha az esküvőt farsangba tartották, de mert egy házasságkötéshez két lakodalom jár, a „kézfogásos lakodalom” és három hét múlva az „esküvéses lakodalom”, a meghívott rokonság sokszor közös volt, mindig ugyanazokat a zenészeket fogadták meg, így ha több lakodalom volt a faluban, akkor az ideje elhúzódott Ádventtől Húsvétig.
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Nagy héten „Virág héten” soha nem volt lakodalom. Húsvéttól Adventig nem tartottak lakodalmat. (1,2,3,4,5,6)
