Maróc

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Maróc, 1989. július
Adatközlők:	1. Gombos György, 1906. Maróc, Petőfi sor 26. 2. Hermán Vincéné, 1914. 3. Orbán József, 1905. Maróc, Sugár u. 4.
Gyűjtötte:	Horváth Gyula
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falut a környező erdőkben randalírozó zsiványok alapították – innen kapta a nevét is. (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Gombos, Molnár, Varga, Orbán, Hermán. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Benősülés folyamatosasn volt a faluban, de nagyobb számban nem telepedtek le családok egyszerre. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az 1950-es években deportálás volt, akkor több családot elvittek. Lassú, folyamatos beköltözés volt Nagykanizsára is. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Kiscsehi, Kányavár, Dömeföld, Lispeszentadorján hasonlított leginkább Maróchoz – fekvése és a gazdálkodása miatt. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Göcsejhez tartozik a falu. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Göcsej mellett hallották Hetés nevét is, de községeket nem tudtak megnevezni. Tudnak az Őrségről is – Őriszentpéter a központja. Göcsejhez a Nova környéki falvakat és a Novától délre eső falvakat sorolták: Kiscsehi, Kányavár, Dömeföld, Lispeszentadorján, Lasztonya, Kissziget, Ortaháza, Zebecke, Tormaföld stb. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Letenye vásáráról híres, Kiscsehi pedig lóállományáról. Híres város a vidéken Kissziget, aki annak nevét hallja jót nevt. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A murarátkaiakat macskásoknak csúfolták, de a magyarázatát már nem ismerik adatközlőim. A kisszigetieknek mondták: „Híres város a vidéken Kissziget Aki annak nevét hallja jót nevet A kányaváriakat a következőképpen „bosszantották”: Göcsejnek szive Kissziget Ortaháza gyomra Kányavári a legmaflább Mert az ajtót nyomja A maróciaknak mondták: „emegyünk Marucba mácsikot paszunyi”! Sok és jó minőségű búza termett, amiből sok mácsikot készítettek. Van szállás a trafónak! A villamosítás idején a tanácselnök feltette a kérdést a falu népének, hogy hova helyezzék el a faluban a trafót, erre egy bácsi fölállt és azt mondta – nála van hely bőven, csak küldjék. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Zebeckéről, Kányavárról, Kisszigetről és Lentikápolnáról házasodtak jelentősebb mértékben, de előfordult Lentiszombathely, Csömödér és Iklódbördöce is a házastárs cserék alkalmával. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Régebben Letenyére négyszer jártak egy évben vásárra (február 24. és karácsonykor – a többire nem emlékeznek) Alsólendvára jártak a legtöbbet, de elmentek még Csáktornyára is. Pákán április 14-én és október 6-án tartottak vásárokat, míg Bánokszentgyörgyön április 6-án. Lentibe októberben szoktak elmenni vásárra, de elmentek Kanizsára és Novára is.

b) Piacra:

Nem szoktak rendszeresen piacra járni, de az előfordult alkalmanként, hogy Letenyére és Lentibe elmentek piacra.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Lispeszentadorjánba Kisasszonykor, Pákára Péter-Pálkor, Novára Nagyasszonykor jártak el régebben búcsúra.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Régebben Vasvárra, Mária napkor és Búcsúszentlászlóra jártak el búcsújáróhelyre. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Veszprém, Tolna, Baranya és Moson megyékbe jártak a faluból mintegy ötvenen summás munkára. Eljártak Eszterházy herceg erdejére fát vágni mintegy huszan. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek a faluba dolgozni sem a közelebbi, sem a távolabbi vidékről. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

b) vesszőkosarakat

Szemenyecsörnyeiek jártak a falu határába kosarat kötni és azt a faluban, illetve a környező falvakban adták el.

e) favillát

A helybeliek eladásra készítettek favillákat, de erre csak az 1. számú adatközlő emlékszik. Ezeket állítólag helyben és a környező vásárokon adták el.

h) egyebet?

A kézbevaló szerszámokat maguk is elkészítették, de vásárokon is szoktak beszerezni használati eszközöket és boltban is vásárolták ezeket. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Péntekfaluban és Szentgyörgyvölcsön készített cserépedényeket használtak, ezeket szokták vásárokon is venni, de jártak a fazekasok a faluban is. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Licsések, bordások, meszesek, bárisok. Járt egy Ócska Jancsi nevű késes ollós is. Az 1960-as évektől nem látni ezeket. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Licsések, bordások jöttek Vasból, meszesek Gutorföldéről.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Licsések, bordások, meszesek, bárisok

d) Mit árultak?

A bárisok ruhaneműt árultak végben.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A kányavári hegyen volt 15-20 marócinak is; Dömeföldén három, Kiscsehiben 1-2 gazdánask volt szőlője. Volt Lispeszentadorjánban is egy-egy gazdának.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Kányaváriaknak van 5-6 gazdának Marócban szőleje és egy Lenti-i embernek is. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Két régi és egy új temető van a faluban. A legrégibb már az 1930-as években betelt azóta nem használják. A másik régibe is csak egy-egy hozzátartozót temetnek. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Május 3-án a határ megóvása érdekében, szeptember 14-én a termés megóvása érdekében fogadott ünnepet a falu. Szentkereszt föltalálása és Szentkereszt fölmagasztalása tiszteletére misét tartanak. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között már használtak 2 levelű vasboronát a szántás elegyengetésére, de még sok egyes favázas vasfogú borona is használatban volt. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaságokban a két világháború között általában kézzel vetettek. Két vetőgép volt összesen a faluban, de előfordult, hogy kölcsönadták a tulajdonosok másnak is. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A c) típusú takarófát használták a faluban – bibajkónak hívták, de két águt is szoktak fölkötni ebből. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelyiknek a vastagabb végén egy lapos nyílás volt, amibe a sarlót is bele lehetett dugni. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból egyaránt 21 kévét raktak 1 keresztbe. Négy kéve volt a kereszt alapja – ezeket talpkévének nevezték. A legfölső kéve takarta be a keresztet – ezt papnak hívták. A mezőn egyvégtében 5-7 keresztet raktak le – kepének hívták. Ha gazdag volt a termés rozsból, akkor csak 17 kévét tettek 1 keresztbe. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó meghatározott számú keresztet jelentett – a termés menyiségének meghatározására nem használták ezt a kifejezést. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 170 cm körül mozgott. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén a gazda állította a csapatot. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül 2 db rudalón (petrencehordó rúd) vitték a kazalhoz. A kiömlő szalmát két villás petrencébe rakta, a szalma hordók aládugták a rudakat és a fölemelés után a lépésre vigyázva a kazalhoz vitték. Ott letették a petrencét és a rudakat kihúzták alóla, majd mentek a másik petrencéért. Ha a kazal közel volt, akkor csak villával húzták a kazalig az egy-egy villára való szalmát. Elevátor csak az 1940-es években jelent meg a faluban. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Az 1950-es évek elején teljesen megszűnt a hajdina termelése. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1940-es évek tájékán lett általános a burgonya eke után való vetése. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált füvet renden szárították, de ha vastag volt a rend, akkor szét szokták rázni, hogy jobban száradjon. Száradás közben egyszer megforgatták és nagyobb petrencékbe összerakták, majd behordták. Ha megázott, akkor újra forgatni kellett. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi szálastakarmány köcölében – 140x160 cm-es vászon ruhával szokták az állatok elé vinni. Volt, aki villát használt. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonu

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

küllü (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Ha a szalma elfogyott, akkor hoztak „levelest” az erdőről és azt használták alomnak. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A ló befogásánál az 1930-as évek környékén alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot, de volt még nyakló is.

b) Melyik mód régibb, újabb?

Az utóbbi volt a régebbi. (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Ünnepre kocsit használtak, míg munkára szekeret. A kocsi kecsesebb és könnyebb volt. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér oldalának hossza 4 méter körüli volt. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítására rudazókötelet használtak. Az egyik végén volt egy kampó, aminek a segítségével könnyebben húzták meg a kötelet. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovas szekér saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Használtak a faluban vesszőből készült szekérkast. A szekérkasok az egyik végén nyitottak voltak. Előfordult a rajzok közül a rövidebb és a hosszabb is, ha kellett két rövidebbet egybefordítva tettek föl. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A fúrós lábú vonómarhát szokták talpaltatni. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

A „na” szóval indítják

b) terelik jobbra

a „hik” szóval terleik jobbra a marhafogatot

c) és balra

a „hoknejde” szóval terelik balra

A becce nevet a kisborjúra használják. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Gyere cocám, cicikám ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pityim ne-ne, pityikém ne-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a nevén szólítják. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilalót használtak a kender töréséhez. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A fekvő és a ferde típusú rokkát használták a faluban. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Egy cigány kunyhó volt a falu határában, de ezen kívül nem emlékeznek elkülönülőó házakra. A falunak mindig itt volt a helye. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az 1940-es években lebontották az utolsó boronából készült házat is. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Félig a falba építették a kéményeket – kezdetben csak mászókémények készültek. Az 1920-as évektől kizárólag zárt kéményeket építettek. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Minden helyiségnek egy-egy bejárata volt az udvar felől. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A házak keresztmestergerendásak voltak. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott sparheltek használata az 1920-as években lett általános. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1960-as évek végén és az 1970-es években építettek ilyen házakat. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A szobákban kályhával fűtöttek. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét kb. 70 cm magas padkára építették. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Volt kiugró középrészes pajta a faluban, de a többségében négyzet alaprajzú pajták voltak. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nyílt tűzön főzés esetén ruhával vették le a fazekat a tűzről. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Répát csak gyalulva savanyítottak

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztát is elsősorban leszelve szoktak savanyítani, de előfordult, hogy egy-egy egésze fejet is beletettek. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 1960-as években szűnt meg a kenyér házi sütése. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A c) és b) típusú kenyértartót használtak a faluban. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt – két füle volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Az ábrák közül a b) és az f) típusú ütőt használták a hajdina- és kölestörőben. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinás-, köleskásá-, rizskásás dödöllét szoktak készíteni, amit főzés után kiszaggattak. A kásaféléket amennyire csak lehetett puhára főzték, majd a vizet leöntötték róla. A sparhelt szélére húzták a főtt kását és úgy forrón annyi lisztet kevertek hozzá, amennyit fölvett. Sűrű pépesre keverték, majd kiszaggatták. Forró vöröshagymás zsírral, vagy zsíros tejföllel leöntötték és úgy fogyasztották. Készítettek kukorica gánicát is. A kukorica lisztet híg pépesre főzték, majd kicsit hagyták szikkadni és kiszaggatták. Tejjel, vagy tejföllel leöntve fogyasztották. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Sima köralakú, fonott köralakú és kiflialakú töltetlen kalácsokat szoktak ünnepre sütni. (1,2,3)