Mesteri

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mesteri, 1991. december
Adatközlők:	1. Zseli Ferenc, 1919. Felsőmesteri 2. Zseli Ferencné 3. Németh Károly, 1903. Alsómesteri
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nagyon régi település, Árpád-kori. (1,2) A Sághegyen Vak Béla király idején várat akartak építeni, ezért a király külföldi kőműveseket hozatott. Ezeknek voltak a nevei: Lik, Lők és Mester. Az ő leszármazottaikból lett a falu. A Mesterből a Mesteri-, Likből a Mike-, Lőkből a Lőke család. (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A legenda szerint a Mesteri, a Lőke és a Mike család a falu alapító családjai. Régi családok még: Karát, Horváth, Kiss, Kovács, Németh. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Semmiféle betelepülésről nem tudnak. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak kitelepülésről. (1,2,3) A háború után 20-23 család költözött a városba. (2)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

5 falu tarozott a TSZ-hez: Egyházashetye (központ), Borgáta, Kemeneskápolna, Köcsk és Mesteri. Vallásilag Vásárosmiskéhez tartoztak a falubeli katolikusok, Kemeneskápolnához az evangélikusok. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Kemenesalja. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Kemenesaljához kb. 20 falu tartozik. A volt celli járás, a Marcal határ, Kemeneskápolna, Tokorcs, Egyházashetye, Köcsk, Mersevát, Kemenesmagasi, Kemenessömjén, Alsóság, Izsákfa, stb. A felsorolás nem teljes. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Mesteriben ég a lúdkatróc. Nem ég az apja, csak bűzölög. Simonyiba döglött zsiba (liba). Szádon folyik le a zsírja. Nincs teteje, mint e hetyei gánicának: A birka leette a tűzhely szélén lévő gánica tetejét. Nekidőlnek, mint piritiek a ködnek. Tokorcson préselik az ecetet. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régebben a faluból házasodtak gyakrabban. 1932-ben az uradalommal együtt 1200 lakosa volt a falunak. A II. világháború után, főleg a TSZ óta gyakori volt a házasság a következő falvakkal: Egyházashetye, Kemeneskápolna, Ostffyasszonyfa, Simonyi, Borgáta. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Cellbe jártak leggyakrabban. Az 50-es évekig Vásárosmiskén is volt vásár, ide is eljártak. Zalaszentgrótra, Jánosházára, Sümegre inkább csak az állatkereskedők jártak.

b) Piacra:

Cellben minden csütörtökön volt hetipiac. Az asszonyok rendszeresen jártak. Majorságot (csirkét), tejhasznot, tojást, gyümölcsöt vittek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A faluban Szent Mihálykor van a búcsú. Köcskön 2 búcsú van, az egyik az itteni után egy héttel. Simonyiban és Tokorcson Szent Mártonkor, régen Simonyiban Szent Andráskor volt. Egyházashetyén Jézus Szíve búcsú, Vásárosmiskében van az év utolsó búcsúja Mindenszentekkor.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Cell. A régi öregek Vasvárra is jártak, szekérrel vagy gyalog. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A falubeliek nem jártak távolabb dolgozni. Az uradalmakba mentek néha napszámosnak. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jöttek munkások, csak az uradalmakba. 3 major volt a határban. Az Erdődy-uradalomba még Baranyából is hoztak. Nagyon szórványos. Gércéről szekérrel vitték a napszámosokat. A helyeliek is voltak napszámosok az uradalomban. A cselédek jöttek-mentek. Sitkéről, Bottyáról (major) voltak cselédek. Aratóbandák jöttek Simonyiból. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

b) vesszőkosarakat

A parasztember maga számára faragott kasza-, kapanyelet, kötött zsombort, kosarat. Horváth Sándor eladásra is készített (meghalt). Bognár mindig volt a faluban. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A vásáron vették Cellben. (1,2) Vásárosmiskén volt gerencsér, Péter Vendelnek hívták. A lányát csak Edényes Bábinak nevezték. (3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Alsósági tyukász – ő is adott el cserepeket. Oláh cigányok, erdélyiek adtak el ruhát. Köszörűs, esernyőjavító járt, bádogoscigányok. 1931-ben a Cinca-patak partjára 32 cigánycsalád telepedett le. Ekkor vágták ki a patak menti nyárfákat. 3-4 évig itt dolgoztak a teknővájók, aztán továbbálltak. Edényt nagyon régen hoztak szekéren, nem házaltak vele, hanem egy helyen kirakodtak. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Az ittenieknek a Ságon vagy a vásárosmiskei határban van szőleje. A Ság egy része a Mesteri határhoz tartozik. A Ságon van szőleje cellieknek, izsákfaiaknak, kemeneskápolnaiaknak. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

4 temetője van a falunak, mindbe temetkeznek. Alsómesterit és Felsőmesterit 1932-ben egyesítették. Kettő van a két falu között, a 3. Felsőmesteri végén, a 4. Intaházán (major).

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Az Árpád-kori templom északi részén kerültek elő csontok. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Szent Mihálykor van a falu búcsúja. Fogadott ünnepe nincs. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak 2 és 3 levelű boronát. Tehenek után kéttagot, ökrök, lovak után hármat. A háromlevelűt magtakaráshoz használták. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A 30-as évek végén már nem lehetett látni kézi vetést. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Túlnyomórészt géppel vetettek. A gazdák kölcsönadták egymásnak a vetőgépet.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A b) fajtát használták, melyet kaszagráblának hívtak. Ez az általánosan elterjedt forma. Valószínűleg csak később kezdték alkalmazni a c) fajtát, amit kaszaterelőnek mondanak. Ez utóbbi nem terjedt el. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt a kötőfán lapos nyílás. Olyan volt, amelyiket átfúrták, hogy föl lehessen kötözni. Ha sokat használták, még a madzagot is levágták róla, hogy az se legyen akadék. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévéből rakták a keresztet minden gabonából. (1,2,3) Rossz időjárásnál 30-at is, hogy kevesebb csírásodjon. (1)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: a lábak folyamatos összehordása. Nem meghatározott számú láb vagy kereszt. Függött a föld szélességétől is. A gabonát keresztben számolták. 7-8 kereszt is volt egy kepében. (3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

160 cm – olyasforma, mint a kaszanyél. (1,2) Jó másfél méter. (3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó személyzet járt a cséplőgéppel. Ezek szerződött részesek voltak. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Itt nem termeltek hajdinát. (1,2) Kis területeken termeltek, az I. világháború után megszűnt a termelése. (3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 30-as években már biztosan vetettek. (1,2) Az I. világháború után kezdték. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Jó időben 4-5 nap alatt be lehetett takarítanyi. (1) A lekaszált füvet renden hagyták, 3-4 (1), 4-5 nap (3) múlva forgatták. Forgatás után volt, aki még megbörzögette reggel, délután lehetett gyűjteni. Petrencébe rakták a szénát. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Bakszekérrel. Burittót is használtak, vagy nagy kosarat. (1,2) Vellával a pajtából az istállóba. (3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonó, vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg (1,2), nyakszeg (3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Kevés mennyiségben használtak. Amit a kertben a gyümölcsfák alól összehúztak.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nem jellemző a falura. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Csak azt használtak, kumet nem volt. (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér az, amire terheket raktak. Merev tengelye volt. Hosszú, rövid szekér. A kocsi féderes. Hintó. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

4-5 m-es hosszú szekeret használtak. Ismerték a vendégoldalt is, de ez jelentéktelen. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

7-8 m hosszú kötéllel. Egyik végén rögzítették, átdobták a nyomórúdon, a másik oldalon megszorították, megint áthúzták a nyomórúdon. Majd a rögzített oldalon keresztbe húzták, így egy háromszöget képezvén. (rajz) (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Az enyhén ívelt saroglya volt az általános. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Itt nem volt, csak az uradalomban. (1,2) Használtak kocsikast, de csak parádéra. A féderes kocsikra raktak. (3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyikek kavicson jártak, azoknak elvásott a körme. Az első lábon a külső körmöt patkolták. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne! Ne-te!

b) terelik jobbra

Hi! Csálide!

c) és balra

Hajsz! Nejde! Tehénnek az elsőt, ökörnek a másodikat mondták. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Ne-ne. Coca-ne, Ne-cocám-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Nee-nee. Tyutyu-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le + a neve. Esz-le. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendertörőt, tilalót használtak. A kendertörő volt a durvább, általában egy fából volt, a farönkbe vájták a járatot. A tilalót már deszkákból készítették. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) fajtát használták, a tengely vízszintes. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A falu mindig a mai helyén volt. A határban volt egy Piripócs nevű tanya – ott két család élt. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Sem borona, sem sövényházra nem emlékeznek. Sem pajta, sem pince nem épült így. Tömésből és kőből épültek a házak. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A legrégebbi házak a füstöskonyhások voltak. 3-4 faoszlop tartotta a tornácot. Ezeknél a házaknál minden helyiségnek külön bejárata volt. A 10-es években még volt füstöskonyha. (3) Később a szabadkéményes házaknál már a konyháról nyílt a szoba. A kamra nyílhatott a tornácra vagy a konyhába. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A füstöskonyhák padlását leszedték, újra deszkázták és mászókéményt építettek. A mászókémény a járószintről indult, a fal mellé rakták őket. A szabadkéményes házaknál ugyanígy járták el. Volt olyan, hogy a két szobát a padláson fekvőkéménnyel kötötték össze. Az ő életükben már nem épült szabadkémény. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A tömésházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A háború után elbontották őket. A régi házakkal együtt épültek a rakott sporheltek. A kezdetéről nem tudnak. (1,2) Ebben a században rakott sporhelt nem épült. Már a 19-es években sem volt meg mindenütt. (3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 60-as években. (1,2) A II. világháború után. (3) A 30-as években már nem épültek egysoros házak, inkább a régieket is kezdték átépíteni, meghajlítani.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Már a századelőre megfogytak a cserépkályhák. E században már vaskályhával fűtötték a szobákat. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence szája 50-70 cm magasan volt. A kemence belsejében szikratemető volt, ide húzták a parazsat kenyérsütéskor. Ha a kemence szája alacsonyabb volt, akkor elé lyukat vájtak. Patka nem volt a kemence előtt. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajták téglalap alakúak voltak. Két fajtájuk volt. Az egyiket a ház folytatásaként építették magasabb tetővel. A másik keresztül volt a telken, különálló volt. Ezek kétajtósak voltak, át lehetett rajtuk menni szekérrel. A két vége tűzfalas volt, oldalait deszkából, lécből csinálták. Féltetővel az egyik oldalon pajtafia is volt. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem tudnak fazékkiszedő villáról. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A káposztát és a kerékrépát is leszelték. Régen a kerékrépát magában is rakták el, később már csak egy-egy sort a káposzta közé. A káposzta tetejére egész leveleket raktak. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 60-as évek legelejéig. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Mind a három fajta ismeretes a faluban. A legtöbben az a)-t használták. Azért volt ez jó, mert nem értek össze a kenyerek és nem penészesedtek meg. A c)-t tartják a legrégibb fajtának. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Kétfülü vajköpülőt használtak. A tetejének az átmérője 17-18 cm lehetett. Kétrészes volt. Később az alja már cserépedényből volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem használták emberi táplálékul, illetve nem termeltek. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem készítettek belőlük emberi táplálékot. A hajdinamálét és a pogácsát már csak hírből hallotta. (1)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármasan font hosszúkás kalácsot. Cserép kuglisütőkben sütöttek tésztákat. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Nem volt ennyire fölkapott régen, a cselédvilágban nem volt hol megtermelni. Télire sosem raktak el régen. (1,2) Az I. világháború után már ment. (3) Nagyrészt paprika, kevés paradicsom, hagyma. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paradicsomot ma sem szereti mindenki. Ők egyikük sem. A paprikát megeszik régóta (amióta termelik). (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós, mákos kalácsot, de a bejgli is már régóta megy. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A legutolsó ember az 50-es években hagyta el. A 30-as évek után már n em hordták. (1,2) Az I. világháború előtt hordták, utána már nemigen. (3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A II. világháborút követő években egy-két öregasszony még hordta. (1,2) Az I. világháború után jött be a divatba a „slabrok” (egyberuha). Ekkor hagyták el az asszonyok a hagyományos viseletet. (3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Volt a faluban takácsmester, az asszonyok csak fontak. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Mindig voltak hajadonfőtt asszonyok. (1,2) A 10-es években még kendőben jártak az asszonyok. (3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 50-es években még egymás végében voltak az ágyak. Ahol ágy van még, ott egymás mellett vannak. Az öregeknél is vannak már heverők. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották a legtöbb esküvőt.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap (3)

b) 1930 körül:

szombat (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A polgári esküvőre nem volt szokás elmenni. A templomi esküvő után a vendégek a lányos házhoz mentek, itt tartották a lakodalmat. Télen a szobában, jobb időben sátorban tartották. A vacsoráig ment a tánc, beszélgetés. A vacsora 7-8 óra körül volt. A lakodalom másnap hajnalig, reggelig tartott. (1,2,3)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Éttermekben. Ki hogy tudja lekötni a helyet, úgy alakul.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A 70-es évek derekától nem tartják otthon a lakodalmat. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A vendéghívó hívott a lakodalomba. Szalagos bottal járt. Általában nem családtag volt. Ez egyfajta tisztség volt, szinten hivatalos. Majdnem minden alkalommal ez az egy ember hívott. (3) A lakodalom előtt egy héttel hívott.

b) 1930 körül:

A menyasszony és a vőlegény hív személyesen vagy meghívóval. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt ilyen szokás. A menyasszony a vőlegény tányérját viszont gyakran ellopták, így kényszerítve rá őket, hogy egy tálból egyenek. (1,2,3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Alsósági és gércei cigánybandák játszottak.

c) Hány főből állott a zenekar?

4-5 ember volt egy bandában: hegedűs, kontrás, bőgős, klarinétos és cimbalmos.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A 40-es évek utolján került be a tangóharmonika a zenekarba. (1,2) A 20-as évek után már bekerült. (3)

4.8. Lucázás

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A gyerekek vittek magukkal egy csutak szalmát, erre letérdeltek, úgy mondták a verset. A mondóka végén a kezükben lévő szalmát földobták. A legények a Lucát előző éjszakán lucáztak. Végigmentek a falun, teleszórták szalmával, leszedték a kapukat. Ők nem mentek be házakhoz. A gyerekek pénzt, almát, diót kaptak a végén. Ha nem engedték be őket, ezt kiáltották: „Egy csibéjek legyn, az is vak legyen!” „Luca-Luca kitty-kotty, Nénémasszony litty-lotty Tétek/Kentek lányának akkora valaga legyen, mint a kemence szája, Akkora csöcse legyen, mint a bugyogakorsó! Akkora disznót öljenek, mint a falu bikája! Annyi kolbászuk legyen, hogy kertet lehessen vele fonni! Annyi zsírjok legyen, mint kútban a víz! Annyi csibéjek/pénzek legyen, mint égen a csillag! Akkora szalonnatáblák legyenek, hogy kertet lehessen vele támogatni.” A gazdaasszony az otthagyott szalmát a tyúkok alá tette. (1,2,3)

4.9. Regölés

b) Meddig élt ez a szokás?

A 30-as években megszűnőben volt a szokás.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

A legények ünneplőben mentek, egy dudát vitt magával 2-3-4 legény járt együtt. A lányos és a legényes házhoz mentek. Szövege töredékes.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

„… Ej regő-rejtem, Majd neked ejtem Falu végén van egy ház, abban lakik egy kislány Sej regö-rejtem, majd neked ejtem. Az a nagy Úristen azt is megengedte, hogy ennek a gazdának Egy hold földön száz kereszt búza …” (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

28-30 évtől fölfelé tekintik öreglegénynek az embert. Jelenleg 26 öreglegény és 4 öreglány van a faluban. (300-350 fős falu.) Régebben is nagyon sok volt. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Volt ilyen tejesfazék. (1,2,3)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Nem volt. (1,2) A legények a szőrmebekecset kifordították, arcukra álarcot tettek. Elváltoztatták a hangjukat. Ajándékot vittek. Régi szokás ez is. (3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Karácsony hetiben pásztoroztak. 3-4 gyerek járt együtt. „Egyik-másik úgy esett be az ajtón.” Énekelték a Csordapárszorokat: „Ej Karácsony, Karácsony, van-e kalács a rácson, Ha a gazda nyújtana, pásztoroknak jó vóna.” A háború után már nem betlehemeztek. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Elvisz a Kankus! Elvisz a fekete ember (kéményseprő)! (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Inkább a csillagok állásából jósoltak. (1) Ilyesmi nem volt. (2) Tüskevágó embert. (3)