Hegyhátszentjakab

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

Adatlap

Adatfelvétel ideje: 1990. augusztus
Adatközlők: (1.) Nemes József, 60 körüli, evangélikus
(2.) Hemes Józsefné, 60 körüli, evangélikus

(3.)Keszte Antal, 1899. katolikus

(4.)Keszte Antalné, 1905. katolikus

(5.)Góger Sándorné (Jolán), 60-65 éves, evangélikus

(6.)Góger Sándor, 65 körüli, evangélikus

Gyűjtötte: Radnóti Márta
Wiki feldolgozás: Incze Aliz
A település a Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hegyh%C3%A1tszentjakab
weboldal:



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község régi neve Kosárháza volt, majd később Szentjakab lett. Mivel a környékbeli falvak neve nagyon hasonló később csatolták a falu neve elé a „hegyháti” megkülönböztető jelzőt. (1,2) A falu mindig itt volt, de régen csak Szentjakabnak és Kosárházánask hívták. (3,4) A falu régi neve Paptelek volt, ott éltek az ősök a Zalán túl. A törökök azonban ledöntötték a falut. A templom részei még talán megvannak. Egy Jakab nevű ember azonban megmaradt, s idetelepedett a Tuplicába (a falu alsó részébe). Innen a Jakab név. Azelőtt a falu neve Kosárháza volt. (5)


1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai, családnevei: Keszte, Szabó, Nemes, Sóber. Az idetelepült németek: Schmidt, Kropf, Shultz, Krumpfel családok a múlt században települtek ide. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Németek települtek be a faluba a múlt század közepe felé. (1,2) Már régóta élnek itt németek. (3,4) Grózingerek (svábok) költöztek a faluba, de már nem tudnak németül, esetleg a dédszülők. (5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem emlékeznek rá. (3,4) A háború után a svábokat kitelepítették Németországba, pedig dolgosak, jómódúak voltak. (1,2,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Errefelé minden falu hasonló. (1,2,3,4,5) „Kisrákos és Pankasz talán hasonló. Mindig jól megvoltak egymással.” (3,4) A hasonlóságra sehol sem tudtak konkrét példát mondani.


1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu sem az Őrséghez, sem a Hegyháthoz nem tartozik. A két tájegység határán van. (1,2,3,4,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

„Őrség, ott van a legtöbb göröncsér (Velemér, Gödörháza). Kemeneshát a határhoz közelebb, Göcsej tőlünk délebbre. S itt van a Hegyhát sokant azt mondják, hogy mi már hegyhátiak vagyunk.” (1,2,3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Velemér, Gödörháza, ott sok fazekas, gerencsér volt. (3,4) Őrimagyarósd, Viszák, ezek voltak a búcsújáróhelyek. (1,2) Zalalövő, Őriszentpéter, itt voltak a nagyobb vásárok évente négyszer. (5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A szalafőiekről járta az a mondás, hogy keresztbe vitték a létrát az erdőben, s így az mindig fönnakadt a fák ágain. (1,2) „Errefelé nem csúfolták egymást a falvak, jól megvoltunk egymás mellett.” (3,4) „Nagyapám bíró volt 1906-ban, s mikor a csöndérek itt jártak, nem voltak otthon, s a csöndér kiírta az ajtóra: Itt jártam itt, de a bíró nem volt itt. Jaj neked Szentjakab, nincs tebenned se tanító se pap.” (6) „A jánosfai svábnak a Bischofnak pedig megette a borz a kukoricáját. Megfogta a borzot, lehúzta a bőrét, s azt mondta: No, néked niksz nódrág, nékem niksz kukric. (6) „Egyszer találtak egy borzot a hídon ment keresztül, vagy börünek hívták, nem is hídnak. Aztán összefutott a nép, hogy mi lehet, milyen állat lehet. Aztán valaki kitalálta, hogy a bíró a legokosabb ember a faluba, megköll kérdezni a bírótul. Aztán a híd közepén, a börü közepén volt a borz. Aztán nézegeti a bíró jobbrul, balrul, s egyszer csak mondja: Tudják mit emberek, ez valahunnan gyütt, valahová megy, el köll engedni.” (5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szoktak. A falubeli iparosemberek kijártak a környező falvakba dolgozni, vagy sokszor katonáskodás alatt találtak rá jövendőbelijükre. (1) Jelentősebb községet, ahonnan házasodni szoktak, egyik adatközlő sem tudott. „Ki hogy rátalál”. (2)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalaegereszegre évente négyszer, Zalalövőre évente négyszer (április, július, november, február). Zalalövőn állatvásár is volt. Körmenden minden hónapban volt vásár.

b) Piacra:

Körmendre és Zalalövőre. Zalalövőn minden kedden volt piac (tejföl, túró, gyümölcs, malac, tyúk, stb.)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Jakab napját (július 25.) követő vasárnap szokott lenni a faluban.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Csatár, Viszák, Őrimagyarósd (augusztus 15. Mária búcsú) (1,2,3,4,5,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A faluban sok kőműves volt, akik a környező falvakba, illetve távolabbi városokba, Sopronba, Szombathelyre is eljártak dolgozni. A nők nagy része cselédeskedett. A falu a II. világháború előtt a Sigray gróf tulajdonosa volt. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jöttek más falvakból dolgozni. Körülbelül húsz éve a varroda, a szakszövetkezet és a lakatos műhely létrejöttével a falu más falvaknak is munkalehetőséget adott. (3,4) Vendek bejártak a faluba csépelni. (1,2,5,6) De általában a faluból jártak más falvakba dolgozni.

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Vesszőkosarakat készítettek eladásra is.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

Favillát, faboronát sokszor hoztak Kondorfáról, de helyben is készítettek saját használatra. (1,2,3,4,5,6)

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

Favillát, faboronát sokszor hoztak Kondorfáról, de helyben is készítettek saját használatra. (1,2,3,4,5,6)

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kondorfa

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Velemér, Gödörháza, Pankasz, Magyarszombatfa. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Jöttek a faluba drótostótok, meszes zsidók, paprikások, cigányok, akik a nyírfa söprűt árulták, köcsögösök és edényfoltozók is. (1,2,3,4,5,6)

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

n.a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Errefelé nincsenek olyan nagy szőlőbirtokok. A faluban régen mindenkinek volt a falumenti dombokon kb. 50-100 négyszögöl. (3,4) A falu környékén Szaknyér, Szőce felé is voltak szőlőbirtokok, kb. 800 tőke. Ma általában csak a kertekben, a házaknál van, mert nincs aki megmunkálja. (1,2,5,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A község határában egy temető van. (3,4) A falunak egy temetője van. (1,2,5,6)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Egyszer régen csontokat és emberi koponyákat találtak a templomnál, mikor ásták a fundamentumot. (3,4) Csontokról nem tudnak. (1,2,5,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Voltak. Szentháromság szombatján nem fogták be a marhákat, hogy ne legyen jégverés. (1,2,3,4) Szent Jakabon (május 15. körül) nem dolgoztak, nehogy a jég elverje a termést. (5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Nem használtak, csak az egyes boronát ismerik a két világháború között. (1,2,3,4,5,6) Régen csak egy boronát használtak, de ma már van hármas, négyes borona is. (3,4) Ma már általában vasboronát használnak. (1,2)


2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Már körülbelül 1920 óta használták a vetőgépet, de nem volt általános. Inkább csak a nagyobb gazdaságokban volt vetőgép. (1,2,3,4,5,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Már körülbelül 1920 óta használták a vetőgépet, de nem volt általános. Inkább csak a nagyobb gazdaságokban volt vetőgép. (1,2,3,4,5,6)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Használtak villás és gereblyés kaszacsapót is. A gereblyés kaszacsapó általánosabb. Gyerekkorukból is emlékeznek rá, szüleik is ezt használták. (1,2,3,4,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak, de a nyílás nem arra szolgált, hogy a sarlót beledugják. Általában az övükhöz erősítve, a nadrágszíjba beledugva hordták. A nyílás nélküli kévekötő fa sokkal általánosabb. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

17 vagy 21 kévét szoktak keresztbe rakni (ez a kévék nagyságától függött): A legfölső kéve neve a papkéve. A mezőn általában 5-6, illetve 10-12 keresztet szoktak sorba lefektetni, de rakhattak ennél többet, vagy kevesebbet is a földterület nagyságától függően. Az összerakott keresztek neve a kepe. (1,2,3,4,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik, meghatározatlan számú összerakott keresztet jelent. Mértékegységnek nem használták. (1,2,3,4,5,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele kb. 160-170 cm volt. (1,2) 2 méter körül volt. (3,4,5,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A vendek sokszor bejártak a faluba csépelni. A falubeliek közösen, kalákába csépeltek. Barátok, rokonok, szomszédok együtt. (1,2,3,4,5,6) Régen 17 fős cséplőbanda volt, mindig ugyanaz a társaság, kivéve, ha valaki beteg lett. Később kalákába csépeltek. (5,6)


2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Kb. 4 méteres nyárssal. Erre szúrták a szalmát, s a fejük fölött vitték, onnan rávitték a kazalra. Általában 2 lány favillával segített a nyársolónak. (1,2,3,4,5,6)


2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Mióta műtrágyát használnak, meggazdagodtak a földek, a hajdina nem terem. (Kb. 20-35 éve nem termelik.) (1,2,3,4,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A szülők még főleg kézzel vagy kapával ültettek, de az adatközlők már kezdettől fogva eke után, barázdába vetették a burgonyát. „Mi már eke után szántottuk alá minden második forgatásra.” (1,2,3,4,5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Lekaszálták, kiterítették, száradni hagyták. Ha meleg idő volt, elég volt egyszer forgatni, s 2 nap alatt már meg is száradt. Ha esett az eső, sokszor kellett forgatni. (3,4,5,6) A rendet forgatták. (1,2) A szénát boglyába rakták. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Favillával, kosárban, köcölébe (lepedőféle). (1,2,3,4,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

csak a függőleges rúdra mondták, hogy: igabőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3,4,5,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használták(1,2,3,4,5,6)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

mikor nem volt elég a szalma. (1,2,3,4,5,6)

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Rúdra erősített tartóláncot használtak. (3,4) Nyaklót használtak. (1,2) Tartószíjt használtak, amivel tartotta a ló a rudat. (5,6)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret teherhordásra használták, a kocsit főleg a gazdagabbak használták személyszállításra, vagy ünnepi alkalmakkor (pl. lakodalom). (1,2,3,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szekér kb. 2,5 m hosszú (hosszúoldal nélkül). A nyújtott hosszú szekér kb. 4,5 m hosszú. (1,2,3,4,5,6) Nem ismerték a vendégoldalt. (3,4) Az utóbbi időben van csak vendégoldal. Az ő idejében még nem használták. (5,6) Vendégoldal és hosszúoldal is volt (4,5-5 m hosszú). Sokszor együtt is használták őket, rövidebb szálú takarmány hordásakor. (1,2)


2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorításához kötelet és láncot használtak. Elől a lánc volt, hátul a kötél. (1,2,3,4,5,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt. (1,2,3,4,5,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A szekérkas formája (rajz). (1,2,5,6) Nem ismerik. (3,4)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Marhákat és ökröket nem szoktak patkoltatni, csak lovakat. (3,4) Régen patkoltatták a vonómarhát is, mert kavicsos volt az út. A külső körömre rakták a patkót. Főleg ökröket patkoltak. (1,2) Csak a marhát szokták patkoltatni. (5,6)

2.23. A fejőedény régi neve?

Fejőedény neve: zséter. (1,2,3,4,5,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Neee...

b) terelik jobbra

Hik!

c) és balra

Hok!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne, coca ne... Cöce, cöce... (1,2,3,4,5,6)


2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipine, pipine... (1,2,3,4,5,6) Pisi, pise... (4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén vagy füttyszóval. (1,2,3,4,5,6)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilótípusú törőt. (1,2,3,4,5,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló és fekvő rokkát egyaránt használtak. (1,2,3,4,5,6)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

A templomtól lefelé Alsóés Felső-Devecser, a folyó túl Hajósszer található. A devecseriek erre a felső részre azt mondják, hogy ez a „falu”: „Bemegyünk a faluba.” (1,2,3,4,5,6) A tó környékén van Keszteszer. Ott laktak régen a Keszték. (1,2)

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A háború után folyamatosan kezdték bontani a boronaházakat. Már rég nincs a faluban ilyen ház, csak Őrimagyarósdon tudnak egyről. (A megszűnés időpontját nem tudták meghatározni.) (1,2,3,4,5,6)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

„1922-ben is volt már zárt kémény. A cselédházakban még füstöskonyha volt. A Boroséknál pl. szabadkémény volt, mindenfelé szállt a füst.” (1,2) A kéményt félig a falba építették. Itt régebben a sütőkemence helyén lehetett a szabadkémény. (3,4) Mikor én ideköltöztem már csikósparhelt volt. (3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi házaknak 1 ajtaja volt, a pitvarra nézett. (3,4) 3 ajtajuk volt, a pitvarra néztek. (1,2,5,6)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt, sőt még ma is elég sok ház keresztmestergerendás. A földfalu házakra nem emlékeztek. (1,2,3,4,5,6)


3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Amikor a füstöskonyhás házakat átalakították, már nagyon régen kb. 30-40 éve. (1,2,3,4,5,6) Már nagyon régóta ún. csikósparheltet használnak, vasbádogból készült, 2 rédlivel lehetett rajta sütni. (1,2)


3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A háború után, az 50-es években. (1,2,3,4,5,6)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Tudnak ilyen házról (Dávidéknál), de ma már nincs ilyen a faluban. Régebben voltak ilyen házak. (1,2,3,4,5,6)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemencét csak sütésre használták, a konyha padlószintjére építették. Padka egyik helyen sem volt. (1,2,3,4,5,6)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Mindenhol téglalap alaprajzú pajta volt. (1,2,3,4,5,6)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A fazék alá dugták a villát, úgy húzták ki. (3,4) Falapátot használtak. (1,2,5,6)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A tarlórépát sóval, borssal ízesítették. Sokszor babérlevelet is tettek hozzá. Ugyanúgy fakádakban tárolták, mint a káposztát. A tetejére kis kenyeret is raktak. (1,2,3,4,5,6)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát szeletelve savanyították. (1,2,3,4,5,6)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

50-es, 60-as években, mióta a boltban is lehet kapni. (1,2,3,4,5,6)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Mennyezetre felfüggesztett fa kenyértartót használtak. (1,2,3,4,5,6)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak. (1,2,3,4,5,6)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

2 kengyele, fogója volt. (1,2,3,4,5,6)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

A hajdinát lehántották, liszttel sűrítve készítettek belőle vöröshagymás hajdinakását. A hajdinamáléhoz tejet, tojást is raktak. Szeletekbe vágva fogyasztották. Hurkába is ezt töltötték, rizs helyett. (1,2,3,4,5,6)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Karácsonyra diós és mákos kalácsot sütöttek (hosszúkás alakú). Legtöbbször az ünnepi asztalra „hőkönsült perecet” sütöttek (fonott köralakú, kelt tészta). Kb. 48 db perec receptje: 1,5 margarin, 4 tojás, 2,5 l tej, 2 marék só, 5 kg liszt, 10 dkg élesztő. A pereceket a meggyúrt tésztából megformázzuk, picit kelni hagyjuk. A kemencében kb. 20 percig sütjük. Sütés előtt felvert tojássárgájával bekenjük a perecek tetejét. Reszelt sajttal díszíthetjük őket. Ami a kenyértésztából megmaradt (vakarcs, vakarék) abból langalit sütöttek. Sütés előtt fokhagymát a tetejére. Kublihuppot is sütöttek (kuglófszerű sütemény). (1,2,3,4,5,6)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A lecsó általában ismert étel, emlékezetük óta, tehát már a nagyszülők idejében is ismert volt. A lecsó összetétele: paradicsom, paprika (1:2 arányban), tejföl ízlés szerint, 1-2 kanál vöröshagyma (1 közepes fej), esetleg egy kis kolbász, zsír (krumplit nem tesznek bele). (1,2,3,4,5,6)


3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mindenki kisgyerekkora óta (1910-es évek) fogyaszt rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot. (1,2,3,4,5,6)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra foszlós belsejű mákos és dióskalácsot tettek. (1,2,3,4,5,6) Készítettek mézespogácsát is, kiszaggatták csillag formákra, dióba belemártották, majd sütés után felakasztották a karácsonyfára. (5)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen, viseltek nyáron is, csizmával együtt. Fehér, széles vászonból készült. (3,4) Igen, de csak ünnepnap, például aratóbálkor. (1,2) Igen, Szent Jakab ünnepén. (5,6)

b) Hány szélből készült?

n.a.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Errefelé inkább egyberuhát viseltek. (1,2,3,4,5,6) Ünnepnapokon, templomba hordtak félszoknyát fehér blúzzal. Sokszor fehér vagy színes sarkos vállkendőt terítettek magukra. (3,4)


3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Szoktak, de a háború után már nem volt jellemző. (1,2,3,4,5,6) A háború alatt még szőttek, sőt még 54-ben is volt, aki szőtt. A 60-as években szűnt meg, ekkor már nem termeltek lent. (5)


3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem tudták meghatározni. A fejkendő viseletét nem szokáshoz és illendőséghez, hanem a célszerűséghez kötötték. (1,2,3,4,5,6)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Szokásban volt és általában manapság is így szokták. (1,2,3,4,5,6) Ma gyakoribb, mint régen. (3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Általában tavasszal tartották az esküvőket, de sok volt nyáron is. Böjtbe nem volt szokás tartani. (1,2,3,4,5,6)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtbe nem volt szokás tartani. (1,2,3,4,5,6)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap

b) 1930 körül:

szombat (általában) (1,2,3,4,5,6)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalom helyében megegyeztek, de általában mindkét házhoz elmentek. A lányos háznál kezdődött, s a vőlegénynél folytatódott a lakodalom. (1,2,3,4,5,6)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

n.a.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Manapság már inkább vendéglőben, vagy a kultúrházban tartják. Itt együtt van a vendégsereg. (1,2,3,4,5,6)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

n.a.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vőfélyek, vendéghívók jártak házról házra az esküvő előtt kb. 2 héttel. Minden háznál kaptak egy-egy szalagot a kalapjukra, onnan lehetett tudni, hogy mennyi vendég lesz. „Volt, akinek a sok szalag lehúzta a kalapját.” (1,2,3,4,5,6) Vőfély más elnevezései: vőfér, vőfény, vőfényes. (3,4)

b) 1930 körül:

Manapság meghívót küld a jegyes pár. (1,2,3,4,5,6)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt. (1,2,3,4,5,6)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Régen pankaszi cigányok muzsikáltak, 12-en voltak.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Hegedűn, cimbalmon, nagybőgőn játszottak. Sokszor síppal és botokkal kísérték a zenét. (1,2,3,4,5,6)

c) Hány főből állott a zenekar?

12-en voltak

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

n.a.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Régen volt

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A gyerekek letérdepeltek, teleszórták szalmával a konyhát, s azt mondták: „Luca, Luca kity-koty, tojjanak a tikok, a Kendtek lánya cicije olyan nagy legyen, mint a bugyogós korsók. Olyan vastag legyen a szalonna, mint a mestergerenda.” (1,2) Luca nap után volt szokás a „suprázás”: fűzfavesszővel megcsapkodták a fiúk a lányokat (és fordítva). Közben versikéket mondtak. (1,2,3,4,5,6)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

n.a.

b) Meddig élt ez a szokás?

A szokás megszűnésének időpontját nem tudták pontosan meghatározni. Kb. 50-60 éve még lehetett, mert kisgyerekkorukból emlékeznek rá.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Régen még jártak fiúk regölni fa botokkal, láncokkal. (1,2,3,4,5,6)

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

n.a.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Vannak, kb. 8-10. (1,2,3,4,5,6)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem. (1,2,3,4,5,6)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem szoktak. (1,2,3,4,5,6)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Nem szoktak. (1,2,3,4,5,6)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Csak a kisgyerekes családoknál tartották. Megajándékozták a gyerekeket. Nem volt különösebb szokás vagy kellék, csak a gyerekek cipői, amit kiraktak az ablakba. (1,2,3,4,5,6)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

„Evangélikusoknál nem szokás.” (5,6) „Gáspár, Menyhért, Boldizsár, angyalok és a kis Jézus.” (1,2)


4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem voltak védőszentjeik. (1,2,3,4,5,6)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

„Elvisz a Krampusz!” (1,2,3,4) „Elvisz a zsákos ember!” „Jön a cigány!” (1,2)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

„Nem volt ilyen szokás.” (1,2,3,4,5,6)

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást?

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Nem emlékeznek rá. (1,2,3,4,5,6)