Felsőszölnök

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Felsőszölnök, 1984. október
Adatközlők:	(1.) Sulics Vendelné Braunstein Anna, 1917. római katolikus, Felsőszölnök, Fő u. 333.
	(2.) Gyécsek József, 1941. Szentgotthárd, római katolikus, Szentgotthárd, Hunyadi u. 25.
	(3.) Köles Józsefné Bajzek Hermina, 1916. római katolikus, Felsőszölnök, Fő u. 330.
Gyűjtötte:	M. Kozár Mária
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91sz%C3%B6ln%C3%B6k
weboldal:	http://www.felsoszolnok.hu/pages/telepules.aspx

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Itt a mai patak helyén mocsár volt. Egy Labricz – Fincin nevezetű ökrökkel erre hajtatott. Amilyen ferdén az ökrök mentek, olyan kacskaringósan folyik most a patak. Más határrészekkel kapcsolatban is vannak mondák. „Kroseo” – krajina – körzet 4-5 ház, szomszédok, nem rokonok a lakók.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Embersics, Bajzek, Grebenár, Lázár, Gyécsek, Gáspár, Rogán, Sulics, Horváth. Régebben ide költözött magyar családok: Csizmás, Hajba, Varga, Török. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb számban nem települtek be a faluba, néhány magyar család jött, Csizmás, Varga, Török. Házasodással került sok legény ide, mivel a faluban határőrlaktanya van. A vidék jelenleg nagyon népszerű a pestiek körében, egy pesti család már állandóan ideköltözött. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A lányok mentek férjhez Somogyba, Alföldre, Veszprémbe. Sokan költöztek el Szentgotthárdra, Szombathelyre. 1939-40-ben néhányan külföldre, Ausztriába. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Hét hasonló község van a vidéken ahol szlovénül beszélnek, mint ők.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A vidéket melyhez tartoznak Vendvidéknek Slovenska okroglina, Slovenska krajinának hívják.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudják.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudják.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A falu egyes részeinek csúfneve: Békaváros, Kakasdomb, Szobota, Kárbüláske, Cigájnegausz, Grbéénscsek. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régebben inkább egymás között házasodtak a fiatalok vagy másik szlovén községből.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Gyanafalvára (Zenavce), Jennersdorfba jártak. Teheneket egymástól vásároltak a faluban.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Máriacell

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Egy-egy idénymunkára (aratásra, cséplésre, répaszedésre) a pallér toborozta a faluban az embereket és csoportosan indultak erre a munkákra. Az öreg Gáspár, Cserpnyák voltak a faluban a toborzók. Ma a Zsohár a faluban a toborzó.

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba más falvakból nem szoktak munkára jönni.

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Régen is, ma is készítenek a faluban kocsikasokat, vesszőkosarat, fűzfa és szalmafonatú edényeket, favillát, fagereblyét. Vásáron vagy más faluban nem árulták. Maguknak vagy falubelieknek készítettek csak.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Amíg élt a Törk fazekas, addig nála vették a cserépedényeket itt a faluban. Utána pedig ide jöttek búcsúkor a fazekasok és azokból vásároltak.

1.16.

Búcsú alkalmából cipészek (saustarge, sabau – szabó, masár – hentes) hozták el áruikat. Tojás- és almafelvásárolók is jártak (pl. Lang Ödön). Utóbbi lovaskocsival, majd teherautóval gyűjtötte be az árut, az 50-es évek elejéig.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Nem emlékszik, hogy szőlőhegy lett volna a faluban.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Régen a templom körül volt a temető. A templom régen kálvinista volt (kalavinge so prejk méli). A mai temetőhöz is már hozzávettek telket, mert kicsi lett a régi.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Ma a plébániába Felsőszölnök és Ritkaháza tartozik. Régen Trdkovo (Magasfok – ma Jugoszlávia) és Martinje (ma Jugoszlávia) is ide tartozott. A templom védőszentje Keresztelő Szent János (Ivan Karstiteo) Búcsú többszöb is van a faluban: vízkeresztkor, (na trej královo), negyedik vasárnap húsvét után (po vüzmi strta nadela), szentségimádáskor, János napkor (na Ivsana dén). Fogadott ünnepekről nem tudnak.

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Csak egy boronát használtak.

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Ma is kézzel vetnek, csak két gazdaságban van vetőgép (7-8 éve).

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Villás kaszacsapót (vile) használnak ma is. Emlékezetük óta használják. Általános.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötőfát (klin), melynek vastagabb végén lapos nyílás volt, ebbe dugták bele a sarlót.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Egy kepe (bak) 10 kévéből áll (búza és rozs). Így könnyebben szárad, mivel ez a vidék esős. Csak kb. 10 gazdaságban rakják keresztbe (kriz) a gabonát – ebbe 21 kéve kerül búzából és rozsból is. A többség német módra kepébe rakja a gabonát, akik keresztbe rakják, azok magyar módra rakják. Az könnyebb és gyorsabb, kevesebb vele a munka.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Általában 30-40 gabonája van egy gazdaságnak, az 50 kepe már soknak számít.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

145 cm alatt: 139 cm.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A csépeltető gazdák segítettek egymásnak, általában a szomszédok.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Villával – z vilami – mindenki.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Kb. 15 éve nem termelnek hajdinát. Csak egy gazda termeszt ma is – a Kakasdombon, Skaper József – ő takarmánynak használja.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Z motkof nuzusejkamo – kapával vágnak a földbe gödröt és úgy ültetik, nem eke után.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A rendet szétterítve b).

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Mindenki használja a faluban – locné-seeno (mindegy).

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

Guzs – klin, igaszeg – djarmak.

2.15.

Igen, mindenki, egész évben.

2.16.

Körtefejk – nyaklós tartólánc.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A lovas és marha fogat neve ugyanaz: kaula.

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Nyújtott szekér hossza 5 m – fát, szénát, kévéket szállítanak vele a rövid 2,5-3 m

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A kötélen kívül nincs más eszköz – nyomórúd – zrd, kötél – vauze.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglya – suber, enyhén ívelt.

2.21.

A hántolatlan fűzfavesszőből készült kocsikas (kos) a szekér hátuljáról a szekérderék közepéig ér. Háta fölül enyhén ívelt.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkolták a tehenet. Amelyiknek puha a patája és kemény úton kell járni, azt meg kell patkolni. De ez nem olyan, mint a ló patkója. Elől egy kis darabon patkolják meg, félhold alakú patkóval. Középen nincs rajta vas. Addig rajta van, amíg el nem kopik. Ha elhagyja, újat kell csináltatni. Itt a faluban a kovácsok patkolták a teheneket. Ma már nem patkolják a teheneket, mert nem használják annyit igavonásra.

2.23. A fejőedény régi neve?

Fejőedény – doginjek.

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Ne! Hájst ne!

b) terelik jobbra

b) Jobbra: Ce tak tá tarbej té – ca (ha arra felé)

c) és balra

Balra: Ce k sebi té – hájst (ha hozzám)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Nem tudja.

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipipi ...

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A nevén.

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Az a) tiló típusú törkő – trlica.

2.29.

Fekvő rokka – kauce.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Nem tud róla.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem emlékszenek rá.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Nem emlékszik. A mászókéményes (sámedli spajet) tűzhelyeket már az I. világháború előtt megtaláljuk a faluban, Jennersdorfból (Zenavce, Gyanafalva) jött német mesterek rakták. A mi konyhánkban 1939-ig volt nyílttűzhely (gniske).

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Tarnác – tornác.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Nem volt.

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Rakott sparhelt – sámedli spajet – már az I. világháború előtt is rakattak jennersdorfi mesterekkel.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az adatközlő emlékezete óta nem építettek egysoros házakat (ftélgnjena iza), a házak többsége a faluban L-alakú.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem.

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét a konyha padlószintjére építették. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Nem.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A b) a két ág közé fogták a fazekat. Olyan is volt, aminek két kicsi kereke volt – kauca.

3.12.

A tarlórépát 2-3 asszony gyalulta, besózták, köménymagot tettek rá, egy kis babérlevelet és úgy savanyították mint a káposztát. Egy 8-9 tagú családnál egy hordó káposztát és egy hordó répát savanyítottak.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Kb. 1965-ig sütöttek otthon kenyeret.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Vesszőíves kenyértartó – krsünjek. Volt nagy és kicsi, attól függ, kinek mekkora kemencéje volt, hány kenyérre való. A kamrában fölakasztották. A lakodalmi kalácsokat (5-6 kenyérre való a kicsi is itt tartották).

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Az ütő a fogórészénél keskenyített.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Kemencében főztek, sütöttek és cserépedényben. A hajdinát vízzel, tejjel összekeverték és bedugták a fazekat a kemencébe fölforrt, megsült és kész volt a „sült kása” – „pecana kasa”. Liszttel nem sűrítették a kását. Egyesek tökmagolajt is öntöttek rá, úgy jobb volt (tikevni oli).

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Húsvétra fonott kalácsot sütöttek – kraugle kokléáce smo piskli,na kito smo spleli. Húsvét napján rántottát sütöttek 20 tojásból, kis tejjel – cvrtina. Ezt ették ebédre. Karácsonyra kalácsot nem sütöttek, csak mákosat. Mindszentekre (na is svécovo) – zonke – kelt tésztát répával és tört tökmaggal töltöttek meg – éjjel kitették az asztalra a lelkeknek (düsice pridejo) vízzel és késsel, vagy kés nélkül – „törni is tudtak maguknak a lelkecskék”. Lakodalomra és keresztelőre is sütöttek sima köralakú kalácsokat. Mindenszentekre a pékek – hailigestriclit sütöttek. Az egy ujjnyi széles fonott kalács volt.

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Akinek sok paprikája és paradicsom van a kertben a sokszor főz. A paprikát belevágják a zsírba (van aki hagymát is tesz alá) utána a paradicsomot, egy ideig főzik, utána tojást ütnek rá. Egy kis pirospaprikát is tesznek rá.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyers paprikát, paradicsomot a háború (1945) óta fogyasztanak rendszeresen. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós, mákos kalácsot, hosszúkás fonott kalácsot tettek a karácsonyi asztalra. (1,2,3)

3.22.

Náluk nem, csak magyar vidéken szokás a bő fehér nadrág viselete. Itt a kék kötény a férfiak állandó öltözéke még ünnepnap is. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel a 40-es évekig viseltek, utána már csak a nagymamák. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Asszonyok nem szőttek vásznat itt, férfi volt a takács. Vakter majd Deutsch nevű takácsaik voltak. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt ilyen szokás, általában kendőben járnak az asszonyok bent is, kint is. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Még ma is szokás a lakószobában a két ágy párhuzamos egymásmellé tétele. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

A legtöbb esküvőt a farsangban tartották, ha abban az évben nem volt a farsang alatt lagzi, akkora farsang idején végén, húshagyó kedden rönkhúzást tartottak, tartanak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

1910 előtt szerdán vagy csütörtökön volt az esküvő, szombaton nem. Az esküvő mindig korán reggel volt. Pénteken, szombaton és vasárnap nem volt szabad lakodalmat tartani, csak munkanapon. A II. világháború után is így volt. 1960 óta szombaton vagy vasárnap tartják az esküvőt.

4.3.

Ha a menyasszony és a vőlegény gazdag volt, akkor mind a két háznál. Először a menyasszonyos háznál (par snajej) – egy nap és egy éjszaka. Estefelé a vőlegény házához mentek, ott másnap késő estig tartott a lakodalom. A menyasszonyos háznál az ő rokonai voltak a vendégek, a vőlegényes háznál, a vőlegény rokonai. 100 tojásból sütöttek rántottát – cvrtina. Akkor még sütemény nem volt. 1945-től sütnek süteményt, torta nem volt, csak kuglóf, fánk, rétes, kalács, forgácsfánk. Az első vacsora volt a rántotta, a második a rétes.

4.4.

1983 óta járnak Szentgotthárdra a kaszagyári étterembe. Előtte való évben még tartottak otthon lakodalmakat, vagy a kocsmában.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

Ha nincs vőfény, aki a vendégket hívja, akkor a jegyespár hív, de ma már többnyire nyomtatott meghívókkal hívnak lakodalomba.

4.6.

A felhordó egy rossz tálban kis vízzel bejött és elesett (nem leves volt a tálban) összetörött a cserépedény vagy tál. A szakácsnők pedig fakanállal verték. Nem azért, hogy szerencséje legyen a menyasszonynak. A nagynénje azt mondta, tegyen két almát az ingjébe, akkor szép gyerekei lesznek. Amikor az esküvőre megy a menyasszony, akkor. Útközben, ha szép gyerekkel találkozik, adja oda nekik, akkor neki is szép gyerekei lesznek.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

A szegényebbek kér harmonikát fogadtak. A módosabbak Stankovciból vagy Muraszombatból (Cicere-banda) hozattak zenészeket.

4.8. Lucázás

Lucázás kb. 50 éve nincs a faluban (ne odijo ec po kokodákanje). December 13.-án jártak, fahasábokat hoztak a konyhába lés kotkodáltak.

4.9. Regölés

Nem regölnek.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Régen sok volt, már meghaltak. Ma kb. 3-an vannak. Régen azt mondták, azért nem házasodnak, mert télen nem akarják etetni a feleségüket, akkor csak esznek. A nyár rövid, annyit nem dolgozik, hogy télen is etetné. De nem jártak jól, mert öreg legények maradtak és most szociális segélyen élnek.

4.11. X-el díszített tejesfazék

Nem láttak ilyent.

4.12

Nem ismerik.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Miklós napon rongyos ruhában, láncokkal átkötözve, láncokat csörgetve, álarcosok – Maklauske – járnak házról-házra ma is.

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Kb. 1972 óta nem járnak betlehemesek (bertlehemeske). Három pásztor – pastérge – járt. Az egyik betlehemet fogtak, amiben gyertya égett. Magyarul és szlovénül énekeltek. (Grejdo pastérge, Mennyből az angyal.)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel pásztor volt – a tehenek védőszentje.

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A felnőttek felöltöztek mint egy madárijesztő, arcukra álarcot (lafli) tettek – a gyerekek nagyon megijedtek és gyorsan elkezdtek imádkozni. Két hétig jók is voltak. A Mikulásoktól is féltek a gyerekek, akik Miklós napján jártak.

4.17. Diódobálás

A diódobálás szokását nem ismerik. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Csak azt látta, hogy a telihold (pun mejsec) olyan, mint egy emberi fej. A holdkórosokról is hallott, éjjel kint járkáltak.