Kehida
Adatlap
| Adatfelvétel ideje:
1987. július |
| Adatközlők:
1. Horvát Ferencné Pál Mária, 1907. római katolikus 2. Leposa Jánosné Varga Mária, 1910. római katolikus 3. Horvát Ferenc, 1940. római katolikus 4. Beleki Ferenc, 1908. római katolikus 5. Bán Jánosné Szita Mária, 1933. Kallósd, római katolikus Gyűjtötte: Somi Anna |
| Wiki feldolgozás:
Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Régen a falu nem ezen a helyen volt. Pusztafalunak hívták és csak pár házból állt, melyek a mostani temető környékén voltak. A régi falu kápolnája még most is áll. (1,2,4,5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Pap, Markó, Laposa, Német, Gál. (1,2,4,5)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem volt nagyobb arányú betelepülés. Más nemzetiségű csak egy zsidó család volt a faluban, ezeknek boltjuk és szőlejük volt. (1,2,4,5)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Csak mostanában költöznek el a fiatalok a városokba. Régen nem volt nagyobb arányú elköltözés. (1,2,4,5)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
„Ezek mind hasonlóak itt a környéken: Kallósd, Csány, Kustány.” A környékbeli falvakat tartják a magukéhoz hasonlónak. (1,2,3,4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Falujukat nem sorolják bele semmilyen tájegységbe, népcsoportba. (1,2,3,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Erre a kérdésre így nem tudnak felelni, de a további kérdések során gyakran emlegetik Somogyot. (1,2,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Első helyen saját falujukat említik, a Deák kúria miatt. Csak ezután jön Hévíz (fürdő) és Keszthely (vásárok). (1,2,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nem tudnak arról, hogy őket csúfolták volna valami miatt. A kallósdiakat csúfolták a következő mondókával: „Kallósdiak vagytok nagy kupában laktok, Fehér a fogatok, Talán meszet esztek, attól veszekesztek.” (4) Hogy miért csúfolták őket így, azt nem tudták megmondani. (1,2,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A falun belül és a környező falvakból (Kustány, Kallósd, Csány, Karmacs) házasodtak. Nem tudnak olyan faluról, amelyből nem lett volna szabad házasodni. (1,2,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Kehida március 26., valamikor szeptemberben. Szentgrót (állatvásár) havonta többször is. Egerszeg, Zalaapáti havonta.
b) Piacra:
Szentgrót csütörtökönként, Keszthely szerdánként.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A helyi búcsú március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén volt.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Sümeg Mária napján, Búcsúszentlászló fogolykiváltó búcsú, Máriazell. (1,2,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A helyi birtokokra jártak cselédnek. Néhány család járt summásnak Somogyba, Enyingre, Kustányba. (1,2,4,5)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Leginkább Somogyból jöttek summásnak, de gyakran a Matyóföldről is lejöttek idáig. (1,2,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Ezeket az eszközöket itt helyben készítették, de nem eladásra. Eladni legfeljebb a falun belül adták el azoknak, akik ezeket maguk elkészíteni nem tudták. (1,2,3,4,5)
a) kocsikasokat
Helyben készült saját használatra.
b) vesszőkosarakat
Helyben készült saját használatra.
c) szalmafonatú edényeket
Helyben készült saját használatra.
d) szövőbordát
Helyben készült saját használatra.
e) favillát
Helyben készült saját használatra.
f) fagereblyét
Helyben készült saját használatra.
g) faboronát
Helyben készült saját használatra.
h) egyebet?
Helyben készült saját használatra.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket vándorárusok hozták Sümegről. Vásárban csak ritkán vettek ilyen edényeket. (1,2,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Edényárusok és meszesek Sümegről. Jártak még edényfoltozók (drótostótok) és dinnyeárusok is. A vándorárusok a háború után kezdtek elmaradozni. Dinnyések még most is járnak. (1,2,4,5)
b) Honnan jöttek?
Sümegről, Szlovákiából.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Meszesek, drótostót, dinnyés.
d) Mit árultak?
Meszet, cserépedényt, dinnyét.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Csak házasság révén szerzett szőleik voltak más falvak határában. Ugyanígy más falubeliek is leginkább házasság és nem vásárlás útján jutottak itt szőlőhöz. (1,2,4,5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Más falubeliek is leginkább házasság és nem vásárlás útján jutottak itt szőlőhöz. (1,2,4,5)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A mai temetőn kívül csak arról az avarkori temetőről tudnak, melyet Kehida és Kustány közös határában ástak ki 10-15 éve. (1,2,3,4,5)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falu fogadott ünnepe Sarlós Boldogasszony napján volt. Ennek okára nem tudtak magyarázatot adni. Emlékeztek még arra is, hogy Antal napján nem mentek ki a szőlőbe dolgozni. Erre se tudtak magyarázatot adni. (1,2,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Faboronából csak egyet használtak. Vasboronából (ún. levelesborona) kettőt-hármat is összekapcsoltak attól függően, hogy milyen és mekkora állati vonóerőt alkalmaztak. (1,2,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A többség kézzel vetett.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A 30-as években vették az első vetőgépet. A gépet a mosonmagyaróvári gépgyárban készítették. De ezután is gyakoribb volt a kézi vetés. (1,2,4,5)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Csak a gereblyés kaszacsapót ismerik. (1,2,3,4,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak ilyen kévekötőfát. (1,2,3,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Rozsból is és búzából is ugyanannyi kéve volt egy kereszt. A keresztbe rakott kévék száma 21 (4), és 18 (1,2,3,5) lehetett. A keresztekből külön nevű nagyobb egységeket nem raktak. (1,2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik és használják a kepe szót, jelentése: egy kereszt. (1,2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele 150 cm feletti. Általában 180 cm és 200 cm között váltakozott, de lehetett ennél rövidebb is. (1,2,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Gépi cséplés esetén a munkát kalákában végezték. Az etetőn és a gépészen kívül a többi munkás a szomszédok, rokonok közül került ki, aki aztán kölcsönösen segítették egymást. (1,2,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát leginkább villával hordták kazalba. Petrencét (két, egyik végén kihegezett 3-4 m hosszú rúd) inkább csak szénahordásnál használták. Más eszközöket a faluban erre a munkára nem használtak. (1,2,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Gazdánként változott, hogy vetette-e hajdinát. Azokon a portákon ez általános volt, a 30-as években kezdték abbahagyni a hajdina termesztését. (1,2,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Nem lett soha általános a burgonya barázdába vetése. Ma is inkább luggalják. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált szénát renden szárították. Ha a rend túl vastag volt, szétterítették. A rendet egyszer forgatták. Csak akkor volt szükség többszöri forgatásra, ha a széna megázott. Ekkor annyiszor forgatták, ahányszor megázott. (1,2,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A kazalból ölben vagy villával hordták be az istállóba a takarmányt. A szálastakarmány behordására más eszközt nem használtak. (1,2,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igafőfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg, nyakszeg, igabészeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
A falevelek használata portánként változott, de a többség csak akkor használta almozáshoz, ha nem volt elég szalma. Levelet nem szívesen használtak, mert azt csak éjjel, lopva lehetett hozni az uradalmi erdőből. (1,2,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
A falevelek használata portánként változott.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Használtak tartóláncot. A mellékelt rajz szerinti harmadik típust ismerték, a többit nem. (1,2,4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
A származásáról nem tudtak felvilágosítást adni.(1,2,4)
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekérnek rövid, a kocsinak hosszú rúdszárnya volt. Az állat befogásához szekér esetén igát, kocsi esetén szügyellőt használtak. (1,2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A rövid szekér 2,5-3 m, a hosszú szekér 4-5 m hosszú volt. Használtak vendégoldalt is, de ez csak későbbi fejlemény, amely azonban általánossá vált. (1,2,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórudat elől lánccal, hátul kötéllel szorították le. A kötelet vagy csak simán átvetették a rúdon és két oldalt megkötötték, vagy pedig egyik oldalt belefűzték egy csigába, mely a szekér oldalához volt erősítve és a lapickával a kötelet megfeszítették. (1,2,3,4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A kocsi saroglyája rácsos és enyhén ívelt volt. A rács pálcái fémből voltak. A hátulsó saroglya magasabb volt. (1,2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Vesszőből készült szekérkast már nem tudtak mutatni. (1,2,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
Szekérkasból használtak kettőt is, ha a kocsin embereket szállítottak.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Vonómarhát nem patkoltak meg, csak a körmét vágták le néha. (1,2,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne!
b) terelik jobbra
Jobbra: Hi! Hide!
c) és balra
Haj! Hajde! (1,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Ne-ne, coca-ne! (1,2,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pípí, pizse-pizse! (1,2,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát a nevén szólították. (1,2,3,5)
