Sömjénmihályfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1989. augusztus
Adatközlők:	(1.) Nagy István, 1906. Kemenesmihályfa, evangélikus, Sömjénmihályfa, Hunyadi u. 55.
	(2.) Nagy Istvánné Gosztola Karolina, 1912. Kemenesmihályfa, evangélikus, Sömjénmihályfa, Hunyadi u. 55. (3.) Könczöl József, 1914. Kemenessömjén, római katolikus, Sömjénmihályfa, Arany J. u. 11. (4.) Erdélyi Ernő, 1931. Kemenesmihályfa, evangélikus, Sömjénmihályfa, Hunyadi u. 51. (5.) Bincze Gézáné Szakonyi Ida, 1921. Kemenesmihályfa, evangélikus, Sömjénmihályfa, Bercsényi u. 19. (6.) Barát Dezsőné Erdélyi Erzsébet, 1925. Kemenessömjén, evangélikus, Sömjénmihályfa, Berzsenyi u. 63.
Gyűjtötte:	Kerülő Tünde
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B6mj%C3%A9nmih%C3%A1lyfa
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Sömjénmihályfa két falu összekapcsolásából keletkezett: Kemenesmihályfa és Kemenessömjén. Valamikor egyesültek már egyszer, de a háború után különváltak. (1,2,3,4,5,6)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Mihályfa régi családjai: Nagy, Kovács, Bincze, Ambrus, Erdélyi, Szakonyi. Sömjén régi családjai: Árvai, Béres, Berzsenyi, Radó, Zámbó. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb számmal a faluba nem költöztek be. Az I. világháború után kb. 7-8 család költözött be a Vidas József uradalomból (cselédek). (1,2,3,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Régebben nem költöztek el nagyobb számmal máshová. Inkább ide jöttek, benősültek, hoztak leányt. A II. világháború után Cellbe költöztek el leginkább, de nem jelentősebb számban. (1,2,3,4,5,6)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nem tudnak magukhoz hasonló falut. Még a két falu is elkülönül. Sokat vitatkoznak. (1,2,4,5) A sömjéniek barátságosabbak. (6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu a Kemenesaljához tartozik. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységekről nem tudnak. (1,2,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Cell: piacos, templom; Mesteri: fürdő; Bogáta: fürdő; Sitke: kastélyfogadó; Sömjén: Berzsenyi Dániel. (1,2,4,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Kecöl – keresztbe vitték a létrát az erdőben. Tokorcs – ecetet préseltek a köpenyből; disznó helyett a nagykatábot pörkölték. Merse – tökös búcsú (ekkor érik a tök). Simonyiban döglött zsiba, szádon folyjon le a zsírja (azért mondják, mert sok zsidó volt itt). Neki kell dőlni, mint a kenyeriek a ködnek (azt hitték, hogy így el tudják zavarni a ködöt). (3,4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Házasodtak más falvakból, de nem jelentős mértékben. Inkább a nőket vitték el (Piritre, Asszonyfára, Sömjénbe, Mihályfára, Csöngére). (1,2,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Cellbe minden negyed évben országos vásár, marhavásár, október 24-én káposztásvásár, minden hónap első csütörtökén hónapos vásár. Merse, Pápa, Zalaegerszeg (6).

b) Piacra:

Cellbe heti piac csütörtökön.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Mindenki oda, ahol voltak rokonai. Sömjénbe Szent Mihály utáni vasárnap, Mihályfára június 13-án (a demokráciában ekkor állt meg itt a vonat). Gór április, május, Asszonyfa Nagyasszonykor, Vönöck Áldozócsütörtökön, Szentmárton Szentmárton napján. Búcsújáróhely: Cell Mária nevenapkor. (1,2,3,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Mezőgazdasági munkára innen nem jártak el, inkább ide jöttek. Cellbe, Ajkára jártak vasutaskodni. (1,2,3,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide cselédeskedni jártak a Vidas József majorába. Részes munkásnak is jöttekk ide Csipkerekből (egész aratóbanda), Tokorcsból, Zalából is (Szent Györgytől Szent Mihályig itt voltak). (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A helybeliek eladásra más falu számára nem készítettek eszközöket. Maguknak megcsinálták, vagy a celli vásáron szerezték be. Bakonyból favillát, söprűt, gereblyét árusító szekér is járt, tőlük is be lehetett szerezni ezeket. (1,2,3,4,5,6)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket a celli vásáron vették, vagy pedig Sümegről, Devecserből járó vándorárusoktól vették meg. (1,2,5) Tüskeváron készítették. (6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Erdéliek: cigányok ruhaneműt árultak. Drótos-tótok, edényfoltozók, üvegesek, meszesek Szentgrótról, régen Ukról jöttek, cserepesek Tüskevárról, Sümegről, Devecserből. Bakonyból favilla, fagereblye, söprű. Bábosok Cellből. Paprikások Szegedről, Kalocsáról. Teknős cigányok sütőlapát, teknő, Marcall, Pirit, Boba környékéről. Kosarakat Bercgyertyános környékéről. (1,2,3,4,5,6)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falubelieknek más falvak határában voltak szőlőik: Sághegyen, a tokolcsi hegyen, a sömjénin (a mihályfaiaknak) a Kissomlyón, főleg úgy, ha idenősültek.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Az itteni határban is voltak másoknak szőlőik: ma már a fél Cellnek itt van. A sömjéni határban a szergényieknek voltak szőlőik. (1,2,3,5,6)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Sömjénen és Mihályfán is van egy régi és egy új temető

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A katolikus templom alatt sok csontot találtak. (1,2,3,5,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak fogadott ünnepe nincs. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között a falubeliek inkább faboronát használtak, a két, illetve a 3 levelű (magtakaró borona) később lett, a 40-es években, a háborúk után. (4,5,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két háború között vetettek kézzel és géppel is.

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

a többség, a szegényebbek inkább kézzel vetettek. (1,2,4,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A nagyobb parasztoknál volt vetőgép (kb. 10-20 volt a faluban),

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Mind a három kaszára emlékeznek. Az 1. és a 2. adatközlőnek kaszagráblájuk volt, az 4-nek villás és a hajmók, amit bogárnak nevezett.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak a faluban olyan kévekötőfát, aminek az egyik végébe a sarlót bele lehetett dugni. (1,2,4,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A búzából és a rozsból 20 kévét tettek egy keresztbe. Az összetett keresztek száma attól függött, hogy milyen széles volt a föld. 4-5, de 10 láb is. Ennek a neve a kepe. (1,2,4,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe meghatározatlan számú keresztet jelentett. Nem használták a termés mértékének a meghatározásához. (1,2,4,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele: 135 cm (mérés alapján). (1,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A cséplőgép tulajdonosa állította össze a csapatot, nála jelentkeztek az emberek. A faluban az 1. adatközlő emlékezete szerint gyermekkorában 1, később 5 cséplőgép volt. A géppel állandó csapat járt. (1,4,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát nyárssal hordták a kazalba. Mióta emlékszik, mindig ezt használták. (1,4,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Jelentős mértékben nem termeltek hajdinát. Az 1. adatközlő édesanyjától hallotta, hogy volt, de csak szükségre, amikor a jég elverte a búzát. (1,4,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-30-as évek óta általános a burgonya eke után való vetése. (5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre lekaszálták, széjjel terítették, ha nem volt eső, egyszer megforgatták, a többi forgatás az időjárástól függött. Szénaszárító állványt nem használtak. A megszáradt szénát petrencébe gyűjtötték (1-2 mázsa). Hazaszállításnál 5-6 petrencét is feltettek egy hosszúszekérre. (1,4,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba bakszekérrel, trággal, kosárral és gazhordó ruhával hordták. (1,4,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz használták a fák leveleit (csalit). Régebben majdnem mindenki, ősszel, télen tették a szalma közé (1. adatközlő idejében). Később már kevesen. (4)

c) Melyik évszakban?

Ősszel, télen

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

1930 körül szügyre erősített tartóláncot alkalmaztak, nyaklót itt nem nagyon használtak. (1,4,6)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: ló vagy ökör húzta, lőcsös, teherbírása 15-20 mázsa. Kocsi: be volt födve, ülések benne, lőcse nincs, féderes. Régen volt az ún. kiskocsi, de ez valójában szekér volt. (1,4,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A nyújtott hosszú szekér kb. 4 m hosszú volt, általában mindenki ezt használta. A rövidszekereken alkalmaztak vendégoldalt is. (1,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér elején hosszúlánc, a hátulján rudalókötél segítségével történt. (1,4,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovasszekér, lovaskocsi sráglája: enyhén ívelt. (1,4,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

n.a.

b) Használtak-e kettőt is?

Használtak egyet és kettőt is a vesszőből készült kocsikasból. (1,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkoltatták a vonómarhát és az ökröket is. Köves volt az út, elvásott, az első két lábát megpatkolták. Mindenki patkoltatta, jobbára amikor a munkák elkezdődtek. (1,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,4,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Hojsz ne, no menjetek, ne!

b) terelik jobbra

Jobbra: Hajsz!

c) és balra

Balra: Csáli, de ne! A becce a borjúk neve. (1,4,6)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca, koca, cccccc, coca ne, ne. (1,4,6)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipipipipi. Tyutyu ne, ne. Híba, híba (ha azt akarták, hogy felugorjanak a rúdra). (1,4,6)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le! Eszle! (6) Szuszi ne, gyere ide! (1,4,6)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez lenvágót és kendervágót használtak (tiló típusú). (1,4,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő rokkára emlékeznek a). Állórokkát is használtak, de ezt csak úhabban. (1,4,6)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.