Kót

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1990. július
Adatközlők:	(1.) Kotter József, 1923. római katolikus, Kót, 15.
	(2.) Gerics Géza, 1925. római katolikus, Kót, 1/c.
	(3.) Vörös Istvánné Varga Margit, 1927. Kapca, római katolikus, Kót, 34.
	(4.) Vörös Mihály, 1918. római katolikus, Kót, 42.
Gyűjtötte:	Szövényi Katalin
Wiki feldolgozás:	Sáfár Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3t
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Kót neve: Kót szlovénul sarkot jelent, lehet, hogy Mura sarok. Régen nem volt errefelé sok falu. Kebele és Kót szomszéd községek voltak. Kót igen régi, az árvíztől védett, viszonylag magas helyen épült, földje a folyó miatt agyagos. (1) A Mura valamikor vad folyó volt, állandóan változtatta a medrét, itt kört csinált, sarok keletkezett. A sarok szlovénul kot. Így maradt fönn ez a név. Állandóan változott a lakosság az árvízveszélyek miatt, meg nem lehetett olyan jól gazdálkodni, mentek jobb földek után. (2) Kót neve a szlovén „kot” szóból származik. Jelentése: sarok. (3) Hogy a település neve a szlovén „kot” szóból származik, képzelődés, mert a faluban a hivatalos nyelv végig a magyar volt, bár a lakosság vegyes volt. A Mura össze-vissza kanyargott, a földet alaposan megforgatta, jó néhány terület elmocsarasodott. Kót nem mocsaras területre épült, mint Kapca. Kót története, amit tudós embektől tud: 1410 körül Ribicelakost említik – talán azonos Kótta. 2. említés: Halászok háza. 3. említés: Köcskis halászfalu. 1500-ig nincs adat. Legelőszőr Kót neve a Zágrábi püspökség feljegyzéseiben található meg. Lakosság: ¼ és ½ telkes jobbágyok. (4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A kérdésre könyvet vettek elő: Pivar Ella – Varga Sándor, Dobronak, Göntérháza, Kót helytörténete, Lendva, 1979. A választ mégsem könyvből olvasták. Itteniek: Bedük, Vörösök, Krizsnicsok, Tomsicsok, Markulyák, Vidák. Bevándorlók: Kelön, Józsik, Mátyások, Györgyök, Pepik (igazi nevük Király, a XIX. sz. elején jöttek ide Stájerországból. Nevük eredete: Pepi.). (1) Vörösök, Nagyok, Vida. (2) Vörösök, Bedők, Krizsnicsok. (3) Vörös 300 éve Hosszúfaluból jöttek, 3 gyerek volt. Bedő, Krizsanics. Bevándorlók: Kocsisok Gyertyánosból, Tót, Szarjas 1900 körül, Kelönc Bisztricáról. (4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb számban nem, mivel a földek nem annyira jók és az árvízveszéllyel is kellett számolni. Mégis mindig voltak, akik más vidékekről jöttek, hiszen néhányan házaikat, birtokaikat eladva indultak könnyebb megélhetést biztosító vidékek felé. (1,4) Jöttek Horvátországból, szlovények, szomszéd falvakból pl. Kapcából. Főleg a még Kótnál is szegényebb vidékek lakói voltak ők. (2) Nem tud róla. (3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Egyszerre többen nem vándoroltak el. Baranyába a Márton család 1890 körül, voltak kik Horvátországba mentek. Kapcáról jobban vándoroltak, Kót nem volt gazdag falu, de mindenük megvolt, mindenkinek éppen annyi volt, amennyi kellett, nem nagyon akartak elvándorolni. Munkára mentek, ott maradtak a könnyű művelésű birtokokon. (1) Árvízveszély, a gyenge föld miatt, volt ki elment. A 60-as években, sőt még mostanában is Kanadába, Franciaországba, Németországba, Ausztriába többen mentek dolgozni, néhányan kint is maradtak. (2) Nem tud róla. (3) Nagyobb számban véglegesen nem költöztek el, de sokféle vidékre mentek dolgozni, és esetleg ott is maradtak. (4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A kérdéssel általában nem tudtak mit kezdeni, a válaszokból mégis úgy tűnik, hogy Kapcát tartják leginkább magukhoz hasonlónak. Kapcáról beszéltek, hozzátéve, hogy nem hasonlít annyira, de oda jártak iskolába, ez ma is így van. (1) Kapca, Gyertyános, Kót egyforma öszetételűek, lakosságuk hasonló. Kapcsa és Gyertyános gazdaságilag sem erősebb Kótnál. (2) Ezek a falvak itt mind hasonlóak, esetleg csak beszédben különböznek. (Ti. Kapca, Kót, Gyertyános, Alsólakos, Felsőlakos, Petesháza.) (3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Lehet, nem tudnak róla. Ők csak kótaiak. (1) Muravidék ez, a Mura mentén egész föl. Magyar és szlovén falvak vannak itt. (2) Ők magyarok, kótaiak. (3) Ők magyarok, Muratőnek nevezik a hetésiek ezt a vidéket, de ezt az itteniek közül kevesen tudják. (4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Hetés: a háza végűek. Göntérháza, Kámaháza… Hotizáig vendek, onnan magyarok élnek. A Murán túl van Horvátország. (1) Által túl a Múrán van Muraköz, Horvátország területe. Hetés: 8-10 falu, Göntérháza, Radamos. (2) Murán innen Hotizáig Muravidék, a Murán túl Horvátország. Hetés: Dobronakhoz tartozó falvak – Radamos, Hídvég, Göntérháza és a többi – háza végű falu. (3) Horvátország: Murán túl. Föntebb Hetés – ők mások, mint mi. (4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

A közelben híres községet nem ismernek. (1,2,3,4) Tornyiscsa – nagyon sok a cipész. Filóc – sok fazekas, gerencsér élt ott, Zsiske – erősen iparosodott. (2) Lendva híres, de az város. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A kótiakra a kapcaiak a szlovén keveredés miatt azt mondták: kóti domasok. A kótiak a kapcaiakat így csúfolták. Kapcaiak vagytok, híde alatt laktok – azért mondták ezt, mert az ottaniak a sok víz miatt hidakat építettek. (1) Elsősorban az iskolások csúfolták egymást: Kapcárul vagytok, híd alatt laktok. A kótiakat kóti domasoknak nevezték, mert mindig otthon voltak, sehová nem akartak menni. A kapcaiak szegények voltak, nem volt földjük, ezért mentek el otthonról gyakrabban dolgozni, mint a kótiak. (2) A kótiakat domasoknak csúfolták, mert otthon ültek. (3) A gyertyánosiak nem kedvelték a kótiakat, csúfolták is őket, de csúfolóra már nem emlékszik. A lendvaiak horvátoknak is mondták őket, de a kóti ember volt az, aki a vásárokon tolmácsolt. (4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Már régebben is házasodtak más falvakból. Elsősorban a szomszédos településekből, a lendvai fára falvaiból: Kapcából, Gyertyánosból, Petesházából, Palinhából, Hosszúfaluból, Hármasmalomból. Régebben az iskolában búcsúkon ismerkedtek meg a fiatalok, ma pedig a gyárakban, ahová több faluból mennek. Ma 4-5 szlovén én a faluban, de mindegyikük beszél magyarul. (1,2,3,4) Régen nem voltak kevert házasságok, de az I. világháború alatt már volt, aki horvát asszonyt hozott a Murán túlról. (1) Régen ritkábban mentek el az emberek saját falujukból, gyár csak Lendván volt, mindenki a saját földjén dolgozott. (2) Néhol még szlovén is beházasodott. (4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Csáktornya – Balázs napi (február 3.), juh, szarvasmarha. Böjtközepi (április), Filip napi (május), Porcingulai (augusztus 2.), 2 napos búcsú van ilyenkor, előtte, s utána vásár. Katalin (november 25.), Luca (december 13.). (1) Lendva – valamikor minden hónapban megszabott napokon, Csáktornya – első szerda, Muratin, Tornyiscsa – Nagyasszony napján, Beltinc – évente 3x. (2) Lendva, Csáktornyas – minden hónap első szerdáján, Katalinkor (nov. 25.) (3) Lendva – Szent Pál (január 25), június 6., Simony, Karácsony. Muraszerdahely – Dömötör (1950-ig), Fülöp (március). Az ő idejében nyáron is volt. Csáktornya – a hónap első szerdáján, Porcingula (augusztus 1.) búcsú is van ekkor. Szent Katalin (november 25.), Fehér Hétfő (Húsvét utáni 1. Hétfő), Kálmány nap. Dobronak – innen nem mentek oda, mert ott lóvásár nem volt. Hercegi vásár a Mura híd mellett. (4)

b) Piacra:

Fő napi piac szerda. Lendva: kedd, szombat. (1) Lendva – majdnem naponta, most szombaton. Csáktornya – minden nap. (2) Csáktornya, Lendva – szerdánként, most szombatonként. (3) „Piacra nem nagyon jártunk, ami köllött, vót.” (4)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Kót – Antal (június 13.), 1870 k. építették a kápolnát, Páduai Szent Antal az állatok védőszentje; Miklós (december) – molnárok védőszentje, addig tartották, míg malmok voltak a Murán, az utolsó kb. 15-20 éve. Kapca – Jakab napi körte búcsú. Gyertyános (július 16.), Petesháza – Rozália (szeptember 4.), Csente – Kisasszony (szeptember 8.), Lakos, Hotiza. (1) Kót – Szent Antal (június 13.), Kapca – Jakab, kis és nagy búcsú, Gyertyános – „Szent Köröszt”. (2) Kót – Szt. Antal, Kapca – Jakab, Csáktornya – Ferenc, Petesháza – Rozália. (3) Kót – Szent Antal, Gyertyános – Szent Kereszt, Kapca – Jakab, Petesháza – szeptember 4., Lakos. (4)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Csáktornya, Tornyiscse – Nagyasszony (augusztus 15.), Lendva Szent Háromság – szeptember első vasárnapja, angyalok vasárnapja, Szent Katalin fára féle. Homokkomárom – havonta 13-án, buszokkal mennek. Máriabisztrice. (1) Tornyiscsa, Szentmárton – Nagyasszony (augusztus 15.), Máriabisztrice – augusztus 15., Kisasszony nsapja (szeptember 8.). (2) Máriabisztrice, Tornyiscse (augusztus 15.). (3) Homokkomárom – minden hónap 13-án, Máriabisztrice, Csáktornya, Vasvár (mostanában is mennek). Lordes (Mária), Medzsigorje (újabban), Tornyiscse, Lendva. (4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A II. világháború között Franciaországba, Németországba, Amerikába, Ausztriába mentek 6 hónapra – tavasztól télig – répamunkára, parasztmunkára, állatokhoz, fejni, szolgáló félének. Horváth Feri Németországba, Kocet család Ausztriába, Szabó család Ausztriába, Magyarék Kanadába, Tót Józsi Kanadába. Van, aki kint van most is, esetleg visszajönnek, hiszen házuk van itt. (1) „Régi jugoszlávok alatt” Franciaországba mentek dolgozni, de nem szezonmunkára, hanem 3-4-5 évre. Mikor szedtek egy kis pénzt, visszajöttek. Szezonmunkára Magyarországra, Veszprém megyébe, Zala megyébe, Baranyába. A férfi kaszált, aratott a nők grófi birtokon segítettek. 6 hónap múlva, ősszel tértek vissza. Cselédlány 1-2 volt. 1 Csáktornyán egy zsidónál, 1 pedig Zágrábban egy grófnál szolgált. (2) Szezonmunkára Franciaországba, Németországba, Amerikába, Magyarországra: Baranyába, Zalába, Veszprém megyébe. Cselédeskedni az uradalmakba, aratni, állatokhoz nagyobb gazdákhoz mentek. (3) A munkát a muraszombati munkáskamara közvetítette. Külföldre 4-6 hónapra mentek (mezőgazdaságba, állatokhoz). Németországba: Elzász-Lotaringia, Franciaországba, Amerikába. Magyarországra 1924-ig: Somogy, Baranya, Sopron megyében, Imre puszta. Nyári munkára: Mirkovác, Szentlászló. (4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide nem szoktak jönni munkára, mert nagy birtoka senkinek sem volt, csak éppen annyi, amennyit maga meg tudott művelni. (1,2,3,4) Esetleg a szomszéd Eszterházy birtokra, ez azonban nem Kótban volt. (1)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Favillát, gráblát, kaszanyelet Palináról, bordát Lendvahegyről, licsét a férfiak maguk készítették. A faluban mindenki értett a vesszőfonáshoz, így kosaraikat maguk, elsősorban a férfiak közötték. Markolya József (86 éves) rendelésre is kötött kosarak, kocsikast. (1) Náluk nem volt ipar. Kocsikast, kosarakat, ami kellett, mindenki maga készíti. Eladásra: Józsi a falu végén. Favillát Palináról (kőrisfából készütl 3 ágú csapolt villa, az egész országban híres). Szövőbordát lendvahegyi vincellértől, szalmafonatú edényeket, cekkert rogozból (gyékény) is mindenki maga készítette. (2) Iparosok itt úgy tudja, nem voltak, akik eladásra készítettek volna bármit is, azonban az itteniek halat vittek Lendvára is, Horvátországba is. Kosarakat, cekkereket, hálókat maguk készítették. Szövőbordát Lendvahegyről, faárut, favillát Palináról. (3) Villát, gráblát Palináról, bordát Lendvahegyről, licsét a férfiak maguk készítették, néha licsésektől vették. Vesszőkosarat mindenki tudott kötni, de eladni nem vitték, a Murán fogott halakat szokták Lendvára, Horvátországba vinni piacokra, vásárokra. (4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Az általuk használt cserépedényeket Filócon, Kebelén (1,2,3,4), szlovén (1) gerencsérek készítették. Tőlük vették a kótiak vásárokon (1,2,3,4) a tejesfazekakat, korsókat, tányérokat (4). Gyakran vándorárusok hozták a faluba ezeket az edényeket (1,2,3). Horvátországi cserepet is használtak (2), pontosabban a készítés helyét nem tudta meghatározni. Edények színe: mázas, barna (1,2,3,4), zöld (2,4), fehér (1), a korsó fekete, mázatlan (1,2,4).

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótosok a 30-as években még jártak, egészen addig, míg cserépedényeket használtak. Gerencsér kebeleiek, filóciak, tejesfazekakat, korsókat hoztak búcsúkor. Rokkás búcsúkor jött (arra már nem emlékszik, hogy honnan jöttek). Bosnyák Olcsó Jancsi szerbek, horvátok, akik apróságokat, fésűt, tükröt árultak. Káposztások Boszniából (mostanában paradicsomot, paprikát, dinnyét, barackot hoznak autóval). Cigányok bádogos Lendváról, köszörűsök (Murskában még van a piacon), puszta vasakat szedők. (1) Bosnyákok Olcsó Jancsi bizsutériát árultak, kést, varrótűt, gyűrűt. Edényfoltozó cigányok Muraszombat felől. Köszörűs cigányok. Üveget városból. Szlovének jöttek túrót, tejet, zöldséget árulni. Szlovéniából rostát, szitát, répaszijut, káposztaszijut. (2) Olcsó Jancsi kis tükröket, fésűt, bicskát. Murán túlról káposztát, zöldséget. Gerencsér Kebele felől, Filócból. Köszörűs cigányok. Tyukászok vendek voltak, minden reggel jöttek, egyszerre akár többen is. Lovi, lovi csibe! – ezt kiabálták. Hátus katrocot cipeltek magukkal, abba tették a tyúkokat, hiszen jó pénzt kaptak érte. Sokszor mondogatták: akkor eszünk mi csirkehúst, ha ők betegek vagy mink. (3) Olcsó Jancsi bosnyákok, tükröt, gyűrűt, bicskát árultak. Köszörűs cigányok, edényfoltozó szlovének, cigányok, tyukász vendek, gerencsérek Filócból. (4)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Szőlőhegye szinte mindenkinek van még ma is. Lendvahegyen, Csentehegyen, völgyifalusi, hosszúfalusi hegyen. (1,2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A temető kb. 200 éves, régebben Lendván temetkeztek. (1) A temető 300 éves lehet, mindig ide temetkeztek. (2) Nem tud róla. (3) Az 1867-es telekkönyvi feljegyzésben még temető nem szerepel, akkor még Lendvára temetkeztek (mivel a kótiak oda fárások). A mai temető Martonék telkén áll (ez a család Horvátországba ment), illetve 1924-ben temető nagyobbításkor Lipicstől vették a telket. (4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A fogadott ünnepeket még most is tartják, a templomban ilyenkor mise van. Június 7. Jégeső ellen, 1907 k. pusztító jégeső volt. Július 7. Fagy ellen, pár éve erős fagy volt ekkor. (1) Júniusban vagy júliusban nem tudja, a jég miatt. (2) Június 7. Jég ellen. Július 7. Fagy ellen (3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Volt, kinek kettes, volt, kinek szűkebb volt a boronyája, de a többinek egyes volt. 2 leveles boronyát inkább a magyarok alatt használtak, 1943-44-ben. (1) Hetisben 2 kisborona volt egymás mellé kapcsolva, itt egyből állt, egészen addig, míg traktort nem kezdtek használni (traktor után 2-3 boronát kapcsoltak). A borona fából van, farészét a bognár, vas részét a kovács készítette. A vasfogak négyszögletesre voltak kihegyezve. (2) Egy boronát használtak, melynek fogai voltak csak vasból. (3) Egyes faboronát használtak Kótban. Kettőst csak Hetésben, de azok kisebbek voltak. (4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaság kifejezés kis értetlenséget szült. Kótban kisebb gazdaságok voltak – 6 hold körüliek (1,2). Kotter József öregapjának 15 hold földje volt, ez elég soknak számított. (1) Mindegyik gazdasági közepes volt, se túl kicsi, se túl nagy. Éppen, ami kellett. De voltak kis gazdaságok is, 5-6 hold (4).

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Kézzel vetettek köcöléből. (1,2,3,4) Köcöle: négyszögletes ruha, melynek 2 oldala hosszabb. Nyakukba bekötötték, kézzel szórták. (1) Van, aki még ma is kézzel vet: Kelencek (1), 1989-ben Vörös Mihályék a hajdinát (4).

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Kukorica vetőgépet már 1914 körül használtak (2,3,4), mert az idevalósi nép meg tudta csinálni (2). Az első vetőgépet 1948-50 körül kapták Amerikából (1,2,4), de nem nagyon tudták használni, mert a tehén nehezen húzta. Így főleg azok használták, kiknek lovuk volt, ő esetleg kölcsönadták az állatokat másoknak (2), pedig a gépet az egész falu kapta. Kapcán, Gyertyánosban ár 1943-1944-ben volt vetőgép. (1,4) Manapság szinte mindenkinek van vetőgépe.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A kaszára csak aratáskor takarufát erősítettek dróttal, kötéllel. (1,2,3,4) Ezt a pálcát locni-nak is mondják. (2)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötőfát, de egyik végén sem volt olyan nyílás, melybe sarlót tehettek volna. (1,2,3,4) A kévekötőfával sokkal erősebben, szorosaban meg lehetett kötni a kévét, gyerekek is könnyen bántak ezzel. (4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Rozsból is, búzából is 21 kévét raknak 1 keresztbe. (1,2,3,4) 21. kéve a pap, mert valamikor ezt a pap kapta. (2,4). Ezt a kévét az 5. sorra rakták középre, hogy takarja a többit. A kereszteket kevesebb helyre gyűjtötték, hogy a szekérrel ritkábban kelljen megállni. (1,4) Talán 4-5 keresztet raktak közelebb egymáshoz. (1) A többi kérdezett nem tudott erről ld. amennyi hosszában elfér, annyi keresztet kapcsoltak össze a földeken. Volt, hogy 5-6 kévét főleg nagy, erős zabot, egymásnak támogatva állították. Ezt a szokást azok terjesztették el, akik Németországban dolgoztak. De a nép nem akarta itt, mert így a fejet nem védi semmi, mind kint van. (1)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: 18 kéve (1) Kepe: 21 kéve, ugyanannyi, amennyi a keresztben van, főleg Hetésben ismerik. (2) Kepe: 17 kéve, főleg Hetésben ismerik. (3,4) Termésmennyiség meghatározásához használták a kereszt kifejezést, 1 kereszt: 20-25 q gabona, inkább q-t használták. (2)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Csép nyele: 130-140 cm (1), 120-130 cm (2), 140 cm (3), 110 cm (4). Csép botja: 80-90 cm (1). Csép hadarója: 75-80 cm (2), 80 cm (3), 70 cm (4). Csépkarika: szíjból (1). Sok kézicsép volt, amivel rozsszalmát csépeltek. Gyakrabban Palináról jöttek csépelni olyanok, kiknek ez volt a foglalkozásuk. (2) Állandó cséplőtársaságok is voltak. A horvátok jöttek, s kérdezték, hogy hol lehet csépelni. (4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Géppel csak az I. világháború után kezdtek el csépelni, korábban mindenféle gabonát kézzel csépeltek. (1,2,3,4) A géptulajdonos 1-2 emberrel (2,3) a gépésszel, aki a kazánnál volt és az etetővel (1,4) mindenkinek a házához ment csépelni. A cséplést általában a falu egyik végén kezdték, s folyamatosan, udvarról-udvarra haladtak a másik vége felé. A cséplésért fizetségül néhány q gabonát kellett adni – ezt vámnak nevezték. (4) Volt, hogy a géptulajdonosnak embereivel a szomszéd falvakba, Kapcára, Gyertyánosba is el kellett menniük csépelni. (1) A munkásokat az etetőn és a gépészen kívül az a gazda állította, akinél csépelni kellett. Ők 15-20-an voltak. A munkások 15-20 fő rokonok, szomszédok voltak, akik kölcsönbe mentek dolgozni. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Kupaccal, favillával húzták a kazalba. A kazalrakáshoz nem mindenki értett. A kazal ha már magas volt, a szekérről, vagy állványról rakták tovább a vasvillával. Fontos volt, hogy a kazal elég stabil legyen, ezért a 4 sarkán jól kellett megrakni. Elevátor csak a II. világháború után kezdett használatossá válni, előbb csak az Esterházy birtokon. (1) A kazalig földön húzták favillával. (2,3) Favillával vagy vasvillával. (4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Kb. 15 éve szűnt meg a hajdina termelése, amióta a földet műtrágyázták, mert így „túl lett a föld a hajdinának”. A hajdinát régebben rozsföldbe vetették, mert annak „gyönge volt a földje”. De lehet, hogy még az idén is idább-odább vetették. (1) A II. világháború után már alig vetettek, amióta gépicséplés van. Mostanában már behozatalra szorulnak. (2) Néhol még mindig vetnek hajdinát, de 15-20 éve egyre ritkábban. (3) A hajdina termesztésének megszűnése kb. 15-20 éve. (4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

5-6 éve lett általános a burgonya eke után vetése. (Valószínűleg a burgonya a gépi vetésre gondolt.) Régebben ekével árkot húztak, kézzel, kapával vagy lóval, ekével betúratták. (1) Már talán az I. világháború előtt is így vetették a burgonyát. Barázdát húz az eke, abba szórják a burgonyát. (2) A II. világháború előtt már így vetették a burgonyát. (3) Régóta így vetik. (4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Szénakaszálás ideje. Vénfű – Antaltól (június 13.), László napig (június 27.), május vége, június eleje. (3) Sari – Nagyasszony napjától (augusztus 15) István királyig. Legtöbb helyen csak 2 kaszálás volt, de néhol 3-szor kaszáltak. Fattyisari (1) A májusi széna a legértékesebb ti. nehéz, a júliusi szalmaértékű. (1) Hajnalban a még harmatos füvet rendre kaszálták a férfiak. 3-4 parcella tulajdonosai összefogtak, egyszer az egyik, máskor a másik rétjét kaszálták le. (4) Reggel 8-9 órára már el is készültek. (1,2,4) Az asszonyok elrázzák, még aznap délután megforgatják, huzatokba húzzák, másnap harmat után szétrázzák, 4-5 óránként forgatják, ha jó idő van, hamar megszárad a kaszálás másnapján már baglába rakhatják. Ha az idő rosszabb, a szénát kisebb halmokba petrencébe rakják, s ezeket rázzák szét. Szlovéniában állványon szárítják a szénát. (1) A levágott füvet az asszonyok elrázták, este összerakták kúpba vagy petrencébe, másnap újra szétrázták, ha kellett, rossz időben kétszer, háromszor is megforgatták, estére baglyába rakták, majd innen rakták a szekerekre a szénát. (2) A levágott füvet elrázták, az 1. napon többször meg is forgatták, estére petrencébe (kisebb), vagy baglába (nagyobb) rakták. Baglát akkor raktak, ha a széna tovább kint maradt. A szekérre ezekből az egységekből rakták a szénát fel favillával. (3) A kaszálás délutánján már forgatták a szénát az asszonyok, de férfiak is. Estére huzatba húzták (egy réten 3-4 huzat volt). Másnap ezt rázták újra szét. Estére baglába rakták, változékony idő esetén petrencébe rakták a szénát. (4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A szénát a pajta padlásáról favillával a farjászun keresztül engedik az istállóba. (1,2,3,4) Favillával, (1,2), köcölében (1,2,3,4), szénahordó locnival (2).

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

Kettes iga (1): igaszeg

Tehenes iga (2): rúdszeg

Iga (3,4): iga

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

Kettes iga (1): igaszeg

Tehenes iga (2): igaszeg

Iga (3,4): igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Kettes iga (1): buhafa Egyes igát porháláshoz használtak. (1)

Tehenes iga (2): kazla

Iga (3,4): c) igaszeg

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használtak falevelet almozáshoz, mikor már kevés szalma volt, aratás előtt. (1,2,3,4) Használtak, de nem olyan gyakran. Nyárfa, berökfa, fűzfa levelét, hogy több legyen a trágya. (2) Kótban ritkábban, Kapcán gyakrabban használták. Berökfa, tölgyfa levelét kellett az erdőben gráblonyi, majd köcölében az istállóba hordani. (3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A rajzokon szerinte fékszárak láthatók. Monyas eregetésre használtak ilyeneket. (1) A rajzokon szerinte nyaklók láthatók. (2) A rajzokat nyaklóként azonosította. Egyebet nem tett hozzá. (3) Használtak ilyeneket. Mást nem mondott. (4)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Az a) régebbi típusú. (1) Leggyakoribb a legegyszerűbb a) volt, de ez nem a legrégibb fajta. (2)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi: könnyebb, ünnepibb vásárokra, búcsúkba, hegyre mentek ezzel. (1) 6-7 fő is elfért benne, vásárba, búcsúba, Toplicába, fürdőbe mentek vele. (2) Féderös kocsi vásárba, Toplicába, jobb helyekre használták. (3) Emberszállításra használták, ünnepibb. Kiskocsi: fiáker. A kocsikasra ülés volt ráfonva. (4) Szekér: strapaszekér krumplit, szénát, földet szállítottak vele. Az utolsó fakerekű szekeret 10 éve még használták. (1) Durvább, szénát, trágyát, kavicsot szállítanak vele. (2) Superes szekér kukoricát, krumplit szállítottak vele, rétuhás szekér búzát, szénát szállítottak vele. (3) Amin követ, szénát, gabonát, krumplit szállítottak. (4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Főleg nyújtott hosszú szekeret használtak (1), vendégoldalt alig, esetleg szálastakarmány szállításakor (4). A kb. 3 m hosszú szekeret kb. 5 m-esre (1), 4-5 m-esre (2,3,4) nyújtották. Neve: hosszi szekér.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A hosszi rúd: 5 m-es (1,3), a nyomórúd 6 m-es (2). Rögzítése előtt: lánccal (2), rudaló lánccal (1,3,4), hátul rudaló kötéllel (1,2,3,4).

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát itt nem használnak, esetleg a horvátoknál. (1) Saroglyát itt nem használnak, csak Hetésben. (2,4) Saroglyát itt nem használnak. (3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A szekérkas 2 részből állt. Krumpli, kukorica, kavics szállításakor fél kocsikast használtak. Ilyenkor csak a szekér elejébe tettek kast. (4) A kocsira ülést fontak. (1,3,4) Szekérkast itt nem használtak, csak kocsikast. (Kocsikast azonosítja a szekérkassal). (3)

b) Használtak-e kettőt is?

Vagy mindkettőt, vagy csak az egyiket tették a szekérre. (1,2,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Marhát (3,4), tehenet (1,2) is, lovat is patkoltak. A lovat évente többször is (1,3,4) patkolták, míg a tehenet főleg csak tavasszal és nyáron (1,4), nyáron (2,3), mert az éles, köves út fölsérti a lábát. (1,2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Föjke. (1,3,4) Föjike. (2) Zománcozott pléh edény (1,2,3,4), régebben fából volt (1), 6-7 l-es (1), 5-6 l-es (3).

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Naó! (1) Na! (2,4) Haj, Rózsa! (3)

b) terelik jobbra

Csálé! (1,2,4) Hokk! (3)

c) és balra

Hokk! (1,2) Csálé! (3) Tüled! Hokk! (4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Pojca ne. (1,4) Pojci ne, pojci da. (2) Pujca ne. (3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi-pi-pi. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén. (1,2,3,4) Kiskutyának: kusz-kusz (3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Vágu és tilu. (1,2,3,4) A váguval törték először a kendert- ez durvább, nagyobb mint a tilu, s csak eztán a tiluval. A vágu és a tilu neve mellett említették mindig a gerebent is.

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Csak az a-t használták Kótban. (1,4) Gyakoribb volt az a), de b)-t is látott. (2) A-t is, b-t is használták. (3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A község mindig a mai helyén állt. (1,2,3,4) A Mukai határban volt egy csárda, ami a grófé volt. Azt nem mondták melyik grófé, s mikor. A Füzesben állt egy lakóház. Molnár-félék éltek ott, még 10 éve ott laktak, azóta azonban már eladták. (1) A Füzesben állt 1-2 ház. (2) A falu határában semmilyen különálló házcsoportról nem tud. Murai malmokról beszélt. (3) Füzesben állt 2 ház. (Egyebet nem tud róla.) Murán lévő malmokról beszélt. (4)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A 30-as években még volt 1-2 faház. (1) A legrégibb épület Kót/7. Ez Magyar Pista háza, kb. 120 éves. Fala fából van, sár tapasztással, néhol kilátszanak a függőleges és vízszintes boronyák. A háznak már csak maximum a konyhája van boronyából. A ház lakói Németországban élnek, a ház gondozója Gerics Géza. 1930-ban még 2 ház épült sárból. Tomisicséké és Gerenc Palié. 10 éve bontották le őket. (2) Magyar Pistákék házának konyhája – már csak az van boronából. (3) Régen sok boronyából épült faház volt. Kb. 15 éve bontották le az utolsót. Az utolsó vályogház 1933 körül épült. Ez mestergerendás volt. (4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Füstöskonyha luk volt a paldáson. Mikor rakott sparheltot készítettek, akkor építettek mászukéményt. A 30-as években már sok háznál volt cilinder kémény, a kémény a falban lévő üreg volt. Zárt kéményt már régóta építenek. 1911-ben is volt már. 20 éve még 2 füstöskonyha volt a faluban, egyik a Mátyásoké volt. (1) Füstöskonyhák megszűnése kb. a II. világháború után. Kéményt a fal mellé építették. Zárt kéményt nem tudta pontosan, mikor kezdtek el építeni, mikor ki, jóval előbb, esetleg a 10-es években már. (2) 1966-ban bontották le a kálhát, addig füstöskonyhájuk volt. A bolthajtásos konyha közepén levő nyíláson át szállt föl a füst a padlásra. 1960-ig kémény sem volt. A kéményeket a falba építették. Zárt kéményeket nagyon régóta építenek. (3) A rakott sparhelthez rendszerint mászukéményt, de volt, hol cilinderkéményt építettek. Zárt kémény a 10-es évek óta van Kótban. (4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A bejáratok külön-külön a gangra vagy a pitvarba nyíltak. (1) Ezen a vidéken jellegzetes kulcs forma épületek vannak, ajtajaik a verandára nyílnak külön-külön. (2) Régebben a pitvarra nyíltak az ajtók. Szobáé, konyhé, kamráé külön. (3) Szobának is, konyhának is, kamrának is külön bejárata volt a gangból. (4) Rajz.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Ők keresztmestergerendás házat nem láttak, gerendásat igen. Szerintük a földfalú házak is gerendásak voltak. (1) Szerintük már nincsen keresztmestergerendás ház Kótban. Valamikor régen a szalmatetős házak idejében voltak. A földfalú házaknál is kellett hogy legyenek, mert „azok igen szélesek voltak”. (2) Nem tud róla, de a faházakban biztosan azok voltak. (3) Keresztmestergerendás házat nagyon régen építettek Kótban, 1900 körül tűnik el a faluban. (4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Számukra a kérdés eléggé érthetetlen volt. Válaszuk: rakott sparhelt régóta van. (1,4) A füstös konyhák megszűnése után a II. világháború után vált általánossá az, hogy az emberek berakott sparhelteket csináltattak. Talán már senkinél sincs. (2) Régóta. Már a 20-as, 30-as években általános volt a berakott sparhelt. (2) Még van a faluban berakott sparhelt, Horváth Ferencéknél. Egy 1884-ben épült téglaházban, amit pusztaságok és gyümölcs tárolására használnak, de még jó ideig nem fogják lebontani, pedig ott áll mellette az új lakóházuk, mert olyan régi, hogy fáj a szívük lebontani.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

1941-ben a Józsik építettek ilyen házat először. Azóta már több ilyen ház is épült, de nem nagyon kedvelik, mert a padlást ezeknél nem lehet olyan jól használni. (1) Az első új ház Kotteréké, 1948-ban épült. (Az említett ház még nagyjából sem négyzet alaprajzú. Újfajta házakat csak mostanában építenek kb. 20 éve. (2) A 60-as évektől építenek ilyen házakat. (3) Új házak 15-20 éve épülnek. (4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak. Konyhából a kályhát fűtötték. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Konyhai kemence a berakott sparhelt alatt volt. (1,2,3,4) Régen nem berakott sparhelt volt, hanem külön álló konyhai kemence. Kemence most is van, náluk, 3 éve építették egy különálló épületbe. (3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Háztól külön álló pajták kevés van Kótban. Szinte mindegyik pajtának van leeresztése, több is. Középső részük vagy azonos szintben van a többi részükkel, vagy nem. Torkos pajta nem jellemző, 1-2 ilyen akad. (1,2,3,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A guruglán gördülő büröglit az edény hasa alá illesztették, úgy tették be a kálhába. (1) A büröglét az öreganyjánál guruglán húzták, az edény hasa alá illesztették, vgy a fazék közepinél fogták meg. (2) Használtak büröglét, kerekeset is, a nagyobb fazék alá tették be. (3) A büröglét az edény fülébe akasztották, vagy a hasa alá illesztették. (4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Savanytottak tarlórépát is, káposztát is. (1,2,3,4) A répát répaszíjun vagy káposztaszíjun meg kell színyi, majd kádba tették, megsózták, deszkával, kővel, nyomuval leszorítják, egész télen állt. A káposztát ugyanígy savanyították. Törköllyel való savanyítást nem ismerik. (1,2,3,4)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

n.a.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése kb. 20 éve szűnt meg, de még van, mikor otthon sütik. Néha ők is, pl. disznóöléskor. (1) Kb. 10 éve veszik a kenyeret. (2) Nem olyan régóta, úgy 15 éve, de a néni télen még maga süti a kenyeret. (3) Kb. 15 éve veszik boltban a kenyeret. (4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

c). (1,4) Nekik c) volt, de a)-t is, b)-t is látott fiatalon. A kenyértartót a kamarában tartották, 4 kenyér fért rá. (2) C-t látott már, de náluk a kamarában a polcon tartották a kenyeret. (3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

A vajrázu főleg fából készült, de cserépből is csináltak. A cserép könnyebb volt, mozgatása is egyszerűbb, és azzal egyszerre kevesebbet is rázhattak. Hátránya, hogy törékeny. (1) Főleg 2 kengyeles dongás vajrázut használtak, de volt 1 kengyelű is, cserépből készült is. (2) A tejrázu fából készült. A tejfölt megrázták, s vaj lett belőle. Mostanában vajat nem készítenek, csak túrót. (3) 1 vagy 2 kengyelű fából készült dongás vajrázut használtak. (4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A rajzokat felismerték, törü. (1,2,3,4) A rajzok hetésiek. (2) A hajdinát és a kölest főleg makuterrel törték. (3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából málét készítettek. Tej, zsír, 1 tiojás, szódapor vagy élesztő. A tésztának olyannak kell lennie, mint a palacsintatészta. A tepszit zsírral kikenni, a tésztát beleönteni, megsütni, ha készen van, lekvárral megkenni. Gánicát is készítettek hajdinából, de sokkal gyakrabban kukoricalisztből. (1) Hajdinából is, de inkább kukoricalisztből készítik a gánicát. Forró vízbe lisztet dagasztani, kalánnyal kiszaggatni, hagymás zsírba forgatni. Tejföllel vagy tejfölös vágott zsírral leönteni. (2,3,4) Régebben nagyon gyakran ették, ma kevésbé. (4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kalácsnak általában a töltött, kelt tésztákat nevezik. (1,3,4) Csak perecet készítenek, mostanában nádas perecet, régebbi a kerek perec. (1) A perec kerek, csak mostanában készítenek nádas perecet, mert ebből egyszerre több belefér a redlibe. Bármikor süthetik, régen lakodalmakban ezzel várták a vendégeket, s a lakodalom alatt végig kint volt az asztalon. Lakodalmakkor kuglihuppokat, töltöttet is, töltetlent is sütöttek. (2) A töltött hupp gömbölyű, tölteléke lehet mák, dió, lekvár. (4) Perec: 1,5 kg finom liszt, 6 dkg élesztőt langyos tejben megfuttatni + 1 kanál cukor, 7 dkg margarint langyos tejben felolvasztani. Az élesztőt + 1,5 kanál sót a lisztbe tenni, állni hagyni. Ha feljön a lisztes élesztő, összedolgozni a tejjel, majd 1,5 dl olajat belegyúrni, liszttel leszórni, ½ órát keleszteni. Lisztes ruhára tenni, darabonként feldolgozni. Rudakat formálni, összetekerni. (4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Nagyon régóta esznek errefelé lecsót. Ki-ki úgy készíti, ahogyan szereti. Ők nem szeretik, s nem is egészséges, mert zsíros, erős. (1) Paprikából, paradicsomból készül, rizst is tehetnek bele. Nem gyakori étel, talán a II. világháború óta eszik. (2) Már régóta ismerik – mikor gyerek volt, már akkor is ették, édös paprikából készítik, rizst, tojást, paradicsomot is tesznek bele, sőt van, ahol krumplit is. Őszi étel a lecsó. Édös paprikából ájvárt is készítene (szósz jellegű). Zöld és piros paradicsomból, hagymából, borsból készül. (3) A század eleje óta esznek lecsót itt. (4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mióta az eszét tudja. (1) Kb. a 10-es évektől eszik nyersen a paradicsomot, s a paprikát. (2) Gyerekkorában már így is ették. Régebben föstü paprikát termesztettek inkább. Mikor megérett, leszedték, fűzérbe fűzték, majd miután megszáradt, meghasogatták, a redliben tovább szárították, végül ha teljesen megszáradt, megtörték a mozsárban. (3) A század eleje óta. (4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Püspökkenyér. Rétesek – káposztás, túrós, mákos, almás, darás perec (de ez mindig van, vasárnap is, hétköznap is) (1) Kalács – diós, mákos. Rétes – túrós, almás, káposztás, tökös-mákos. (2) Kalács, hosszú kalács – diós, lekváros, mákos, tölteten. Rétes – túrós, káposztás, „dorás” (búzadara cukorral, fahéjjal együtt piritva). Palacsinta: diós, lekváros, kakaós, cukros, ebédre, de vacsorára is megmelegítik. Hupp sütőben rakott palacsinta. (3) Rétes, tökös, mákos, túrós, almás. Kalács, diós, mákos, darás, perec. (4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Régen sokan hordtak széles gatyát. Még a 30-as években volt, ki minden nap széles gatyát viselt. Mostanában ilyen széles gatyát adnak a kisgyerekeknek, akik maskurába öltöznek, tarisznya lóg a nyakukban.

b) Hány szélből készült?

Fehér volt, 3-4 szél. (4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

1946-ban még sok ilyen ruha volt. A 30-as évekig hordták is néhányan. Pl. Cifra Kata. Szoknya: fehér, széles, 2-3 rakás volt benne. Kötény: fekete, hosszabb, piros pamuttal körülhorgolt, alul kerekes a szegélye, füzüjét elől kötötték meg. Pergál blúz: fehér, kemény, ujja könyékig érő, bukrosan állt. Kabát: piros, virágos, bársonyból. Rékle: hosszú újjú ing, a derekán meg volt szedve, a szoknyán kitűrve hordták, rásimogatták (1 sukknyi szélességben sukk). (1) Még most is szoknyát és blúzt viselnek az asszonyok. (2) Egyrészes ruhát kb. az 1950-es évektől kezdtek viselni többen. Régen bóti szoknya: fehér, pirossal vagy feketével karikásra ki volt varrva töltött varrással. Ing: fehér, ¾-es összehúzott újjú, a legtöbb piros cérnával kivarrva. Ma már inkább csak Kapcán találni ilyent. Rékli: könyékig érő újjú, fehér, Kapcán karikás díszítésű betűrve hordták. Még mikor a néni fiatal volt, akkor is hordtak néhányan ilyent. Pacsa: akkor még, mikor a néni kislány volt, sokan hordták. Fára csavarták a hajukat (konty), erre a kontyra tették a boltban vett, kerekes mintákkal kivarrt hosszú szalagot. A fejüket kendővel kötötték be. Kabát: piros bársony. (3) Most is derékban rögzített szoknyát hordanak. Régen a szoknya fehér vászonból, nagyon széles, rakott. Kötény: piros és fekete. Bukros inget viseltek. Hajukat falapra tekerték (konty), piros pántlikát kötöttek bele, valami pacsának mondták. (4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Szőttek az asszonyok itt is. Kb. 10-15 éve hagyták abba. (1) Tudtak az asszonyok szőni. Akkor maradt abba, mikor megszűnt a kender és a len termesztése. (2) Szőttek elég sokáig. A néninek még vannak szövőbordái, licséje, szővőfájának 1-2 darabja. (3) Minden asszony tudott szőni, majdnem minden háznál volt szövőfa. A kóti asszonyok csak az egyszerű szövési technikát ismerik, a föszödött mintát nem tudják. Ebben egy kapcai asszony szokott nekik segíteni. Régen Kótban is élt egy asszony – Rozi néni, aki értett ehhez. Kb. 20 éve nem szőnek. (4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt kötelező az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A szobában általában 3 ágy volt. 2 egymás után téve a fal mellé, a 3. leggyakrabban velük párhuzamosan a szemközti fal mellé állítva. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Leggyakrabban télen. (1,2,3,4) Mert akkor értek rá leginkább az emberek. Ilyenkor az ennivaló is jobban elállt, hiszen akkor még hűtő nem volt. (1,2,3) Farsangkor. (3) Farsangkor, februárban, „ződ farsangkor”. Mindenszentektől Katalinig, mikor a borok már kiforrottak. (4)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Legritkábban nyáron, mert sok munka volt. (1,2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap

b) 1930 körül:

szombaton (1,2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A fiú, s a leány otthonában. (1,2,3,4)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Az étkezések egyenrangúak voltak. (1,2,3,4) Esetleg ki lehet emelni azt az étkezést, ami éjfél körül van, mivel az ifjú párnak ekkorra együtt kell lennie a fiú vagy a lány házánál. Ezt a megkülönböztetést azonban a kérdezettek nem tették. Volt, hogy csak vacsorára hívták a vendégeket, volt, hogy másnap ebédre is.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Külön-külön a fiú és a lány rokonainak, ismerőseinek. (1,2,3,4) 1-2 esetben, ha valahol nagy volt a szoba, együtt tartották. (2)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Mostanában főleg faluotthonokban, iskolákban. (1,2,3,4) Amióta faluotthonok vannak. (1,4) A kapcai iskolában kb. 300 ember fél el. (2) Gyakran mennek Kapcára, de most épül a faluotthon Kótban is. (4) Még mindig leggyakrabban külön a fiú, külön a lány rokonsága. Az étkezések egyenrangúak. (1,2,3,4)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A II. világháború után egyre ritkábban tartják otthon a lakodalmat. (3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vendéghívóval. Ő a legközelebbi rokon. Mindenkihez egyszer meg. Előbb a távolabb élőket hívja, később a közelebb élőket. A lakodalom előtt egy héttel indul. Hétfőn, kedden csak a horvátok hívnak. Régebben gyalog járt, szekérrel, kerékpárral, ma távolabbra autóval megy. (1) A vendéghívó fiatal férfi-rokon, állandó szövegű köszöntőt mond. Manapság levélben is szokták küldeni a meghívást. „Tisztölt családi kör! Megbízva ezen eljárásomban, teljesítem szolgálatomat és meghívom …. (nevét) Varga Jóska esküvőjére, vasárnap délre, korán való ebédre. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Köszöntés: „E házhoz belépni merészlettem, ezen eljárásomban, hogy Varga Jóska esküvőjére, korán való ebédre meghívjam!”(2) A házigazda kijelöli a vendéghívót. A vendéghívó az a legközelebbi rokon, aki jól mondja a verset, s tudja hova kell menni. A gazda megbízásából indul 1 héttel a lakodalom előtt. Most is a közelbe vendéghívó megy, távolabbra levelet küldenek. (3) Lsd. Előzőek. Öltözéke régen: szalagokkal díszített sapka, botján rózsa (esetleg papírból), síp; vendeknél csizmáján csörgők, botján „tüskeborz” (sündisznó). „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Bocsánatot kérek, hogy e tisztes házba bejönni merészlek. Jövetelem okát elmondom én röviden, hogy egy nagy ünnepély van készülőben. Mert hogy általam a mi vőlegényünk és a tisztességes atyja és anyja fölszólíttatja, mint … vasárnap délre korán való ebédre, egy tál husocskára, egy tál kocsonyára, egy pint borocskára, azután majd jó az Isten ád többet is…” Folytatódik még, de nem emlékezett rá pontosan hogyan. (4)

b) 1930 körül:

n.a.

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Ha nem tört össze semmi a lakodalomban, akkor a végén törtek el 1-2 edényt. (1) Nem tud róla, hogy lett volna ilyen szokás. (2,3) Volt ilyen szokás. A szakácsnők is törtek tányért, közben mondtak is valamit. (4)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

A lakodalom végén szándékosan törtek el 1-2 edényt, hogy ne legyen köztük soha semmi baj. (1)

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A zenészek több faluból voltak. Kótban cimbalmos volt. A bőgős lakosi volt. Zenekar: 3 hegedűs, bőgős, cimbalmos, harmonyikás kb. 20 éve. Mostanában dobosok is vannak, hangosak, hogy szavát sem érti tőlük az ember, nem lehet tőlük a lakodalomban beszélgetni. (1) Kótban nem volt zenekar, a zenészek több faluból jöttek. Zenészek: ha volt, akkor helybelit hívtak, ha nem, akkor más faluból. Valamikor bőgős, cimbalmos, 4 hegedűs (kontorás + 3 másik), „hermonyikás” – már régóta van a zenekarokban. (3)

b) Milyen hangszereken játszottak?

Hegedűn, bőgőn, cimbalmon, harmonikán. (1,2,3,4)

c) Hány főből állott a zenekar?

Zenekar: 3 hegedűs, bőgős, cimbalmos, harmonyikás kb. 20 éve. Mostanában dobosok is vannak, hangosak, hogy szavát sem érti tőlük az ember, nem lehet tőlük a lakodalomban beszélgetni. (1) Zenekar 3 hegedűs, bőgős, cimbalmos, harmonikás kb. 30 éve. Mostanában már más zenére táncolnak, az utóbbi időben a zenészek közt dobos és billentyűs is van. (2,4) Valamikor bőgős, cimbalmos, 4 hegedűs (kontorás + 3 másik), „hermonyikás” – már régóta van a zenekarokban. (3)

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Harmonyikás kb. 20 éve. (1) Harmonikás kb. 30 éve. (2,4) „Hermonyikás” – már régóta van a zenekarokban. (3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Volt.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Gyerekkorában jártak gyerekek lucázni. Nem voltak maszkák, azok csak farsangkor vannak. „Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát.” Kaptak valamit, pl. almát. (1) Mikor nagyon kicsi volt, iskolás lányok és fiúk jöttek köszönteni. Kalácsot szoktak adni nekik. Jelmezre nem emlékszik. (2) Valamikor jártak Lucát köszönteni, de jó pár éve nem jöttek már. Iskolás gyerekek voltak, ezt mondták: „Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát.” Almát, szalonnát, pénzt adtak nekik. (3) Mikor fiatalok voltak, iskolás korú gyerekek jártak körbe, s köszöntöttek. (4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Regölés Vízkeresztkor, január 6-án. (1,4)

b) Meddig élt ez a szokás?

Már nagyon régóta nem jönnek. (1,4)

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

.Gyerekek jöttek jelmez nélkül. Három királyokat köszönteni. (1,4)

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

„Három királyok napján, Országunk egy istápján. Dícsérjünk énekekkel. Vigadozó versekkel. Szép jelen, szép csillag Szép napunk támad.

Hol vagy zsiduk királya? Mert megjelent csillaga. Betlehembe találjuk, Kis Jézust körül álljuk. Szép jelen, szép csillag Szép napunk támad.

A zsidukat üldözik, A Messiás születik, Mert megjelent csillaga, …” Sajnos az ének többi része nem jutott az eszébe. Errefelé nem szoktak regölni. (2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Mindig voltak öreglegények, most is van néhány. (1,3) 3-4 öreglegény is van. (Vö. lakosság: 130 fő). Lali 50 év körüli, Laci 42 éves. Nem csúfolják őket, bár szokták mondogatni nekik. Muravidéken sok öreglegény van. (2) 3-4 öreglegény van Kótban. (4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

A kérdést általában mindenki furcsállotta. Virággal is, X-el is díszítették az edényeket, de jobban virággal. (1,2,4) Nem tud róla, hogy bármit is így díszítették volna. (3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

Szent Iványkor este, 4-5 éve még raktak tüzet. (1) Szent Ivánkor este, nagyon régen, 50-60 éve is már, hogy utoljára tüzeket gyújtottak. (2) Szent Ivánkor az azt megelőző este a falu végén a temető széliben, tüzeket raktak. Az utolsó ilyen tűzgyújtás 4-5 éve lehetett. Mindenszentekkor nagy tüzet raktak a temetőnél. Pár éve még volt. Szent Ivánkor balhászták a lányokat. (lsd. 3.). Mindenszentekkor a temetőnél. (4)

b) miért,

Ilyenkor „buhásztak”. „Farkas ómát” a tűz fölé tartották, aztán egymás lábát csapkodták meg vele, hogy egészségesek legyenek. Azt tartották, ha ekkor esik az eső, a keresztek kicsire sikerülnek. Valamikor 4-5 helyen is raktak tüzet, az út közepire, falu szélére. (1)

„Buhásztak” farkas almával – „valamit tartottak erről”. Mindenszentekkor a kápolna előtt egész reggelig égett a tűz. Nagyszombaton Júdást égettek. (2)

Farkas almát pörköltek, egymás lábszárát csapkodták vele, ti. elhajtja a bolhákat. Nagyszombat este júdást égetnek. Júdást elégetik, ki az Istent elárulta. (3)

c) kik végezték?

Főleg a gyerekek. (2) Lányok. (3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Régebben december 5-én este jött a Mikulás. Fehér lepedő, fehér kucsma volt rajta. Kenderszakállat is ragasztottak neki. Néha Krampusz is jött vele, öltözéke: fekete ruha, piros nyelv. A Mikulás megkérdezte a gyereket, hogy jó lesz-e. Ha megígérte, akkor ajándékot kapott tőle. Most csak idább-odább öltöznek fel Mikulásnask. Ahol gyerek van, ott az ajándék a cipőbe kerül december 6. reggelére. (1) Alakoskodásra nem emlékeztek. Az ajándékot főleg régebben (2) a cipőbe tették. (2,4) December 5-én jött a Mikulás. Öltözéke: fehér bunda, félig kifordítva, púpos sapka, kampós bot. Krampusz kísérte – lánca is volt. Megkérdezte a Mikulás: Tudsz-e imádkozni? Erre a gyereknek imádkoznia kellett. Ha szépen mondta, cukrot, csokoládét, almát kapott, ha nem, akkor botot. (3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemezni itt nem szoktak. (1,4) Valamikor a II. világháború között jöttek gyerekfélék Kapcáról Kis Jézust köszönteni. Be szoktak kiabálni: „–Köszönthetünk-e Kis Jézust? – Csak hozzátok!” – válaszoltak. 3-4 gyerek volt pásztornak öltözve – kifordított bundákban, kalapban, bottal. Énekeltek (Dicsőség…, Csorda pásztorok…, Mennyből az angyal…), szárított gyümölcsöt, pénzt kaptak érte. (2) Még 3-4 éve is jöttek „külső faluból Kis Jézust köszönteni” 4-en, 5-en voltak, betlehemet hoztak, de beöltözni nem szoktak régebben talán jobban. Énekeltek (lsd. 2). (3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Vendel. Szent György napján a lovakat nem fogják be. (1,3) A teheneket nem fogják be. (2,3,4) Antal napján búcsú van. (2)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Ha rossz volt a gyerek, idegen jött a házhoz, az megfenyítette, elfutott. Gyön a báu! (Jön a baj – baj lesz.) Kéményseprővel. (1) Nem nagyon ijesztegették a gyereket, mert félt volna akkor. (2,3) Jön a kéményseprő/cigány, s elvisz! (4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem tudnak ilyen szokásról. (1,2,3,4)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Szerintük nincs semmi a holdban. (1,2,3,4)