Balogunyom

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1989. július
Adatközlők:	(1.) Magyar János, 1902. Kisunyom, katolikus, Balogunyum, Kossuth L. u. 16.
	(2.) Bán Lajosné Csapó Erzsébet, 1903. Nagyunyom, katolikus, Balogunyom, Kossuth L. u. 9.
	(3.) Bán Lajos, 1924. Nagyunyom, katolikus, Balogunyom, Kossuth L. u. 9.
	(4.) Kóbor Jánosné Székely Matild, 1911. Nagyunyom, katolikus, Balogunyom, Táncsics M. u. 6.
	(5.) Somogyi Lajosné Németh Ágnes, 1922. Ják, katolikus, Balogunyom, Táncsics M. u. 4.
Gyűjtötte:	Joó Emese
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Balogunyom
weboldal:	http://www.balogunyom.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről nem sokat tudnak. Mindig magyarok lakták. A templom mostanában feltárt része a Jáki templomkorabeli (XIII. sz.) lehet, így a község is. (3) A felszabadulásig (vagy 1949-ig) két külön község volt: Balogfa és Nagyunyom. Balogfa a nevét Balog Mária földbirtokosnőről kapta, Nagyunyom a falu alatt futó, római eredetű alagútról – elbeszélésük szerint.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község legrégebbi családai: Babos (a legrégebbiek közül valónak tartják), Bazsó, Kiss, Patona, Bán, Németh, Tóth, Székely, Móricz, Virág, Szijj. (1,2,3,4,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számban nem települtek be. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nagyobb számban nem költöztek el. (1,2,3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Magukéhoz hasonló falunak leginkább Balogfát tartják, amely csatlakoztatása után is elkülönült Nagyunyomtól, maguk külön faluként tartják számon. Ezen kívül Kisunyomot, Sorokújfalut, amelyeknek közös jegyzősége van és egy egyházi körzetbe tartoznak Balogunyommal. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falut az „Alpok nyúlványának”, a „Kisalföld legcsücskéjének” tartják, mivel a faluval végződik a Kisalföld és kezdődik az Alpokalja. (1,2,3,4,5) A tájat az ott folyó két patakról Sorokmellékének, Perintkörnyékének nevezik. (1)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységet, vidéket nem tudtak megnevezni. Kivétel: Őrség (!). (1,2,3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Sorokpolány arról híres, hogy templomnak Nádasdy volt a kegyura. (1) Ják templomáról és fazekassága által híres. (2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A környék csúfolta Balogunyomot, mert: Az unyomiak igen szerették a nokedlit. (1) Mikor kigyepesült a templom tornya az unyomiak a bikát felvezették, hogy legelje le. (1) Az unyomiak csúfolták Balogfát, mert: „Héraháza, Balogfa belefér egy fazékba”, mert sokkal kevesebb házból állt, mint Nagyunyom (1,2,3,4,5) „Kisunyom, Nagyunyom, ha megunom otthagyom”. (3) A jákiak a balogunyomiak szerint megették a muri máját, így ők a murimájasok. (4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szórványosan házasodtak más falvakból, főként Kisunyomból, Jákról, előfordult Rumból, Toronyból, Búcsúból és a környék más falvaiból is. (1,2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Szombathelyre, ahol állat és kirakodó vásár volt (augusztusban és ősszel), Zalaegerszegre (régen aprószentekkor, később minden hó 2. keddjén), Körmendre (Gergely napkor, Szent Ivánkor, Luca napján).

b) Piacra:

Szombathelyre (kedden és pénteken), Körmendre ritkán, csak újabban (hétfőn).

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Nagyunyomban volt búcsú régen Pünkösd napján és Mindenszentekkor, Balogfán Áldozócsütörtökön. A két falu egyesítése után a búcsút Áldozócsütörtök utáni vasárnap tartják.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár, a Mária kegyhely és a szent kút. Mária napkor (szeptember 12.) vagy az azt követő vasárnap tartották. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A faluból régen nem igen jártak el munkába, a Sorokmajorba vagy a Rankuti cukorgyárhoz jártak, ezen kívül kapások, napszámosok, de csak alkalmilag, és maxiumum 10-15-en. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba inkább jöttek munkát vállalni, mint a faluból mentek volna. Leginkább Péterfáról jártak, valamint Halogyról is: a cséplőgép mellé „masinálni”, valamint a Sényi (később Sallai) birtokra. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A helybeliek eladásra nem készítettek semmit, csak saját használatra. (1,2,3,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Jákon készített cserépedényeket használtak, amelyeket Szombathelyen vettek. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A faluban kevés vándorárus fordult meg Szombathely közelsége miatt. Előfordult: drótostót (1,2,3,4,5), sparheltet javító vándor lakatos (1), ablakostót (1,2,3,4,5), edényfoltozó (4,5), borárus (4,5), bosnyák, aki borotvát és kést árult (1), zsidó, aki az első világháború után rőfösárut árult (2,3), valamint „erdélyiek”, azaz batyus cigányok, akik használt ruhát árultak 4,5). 1930 előtt jártak főként. (1,2,3,4,5)

b) Honnan jöttek?

Erdélyből.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Ablakostót, vándor lakatos, drótostót, bosnyák, zsidó,erdélyiek.

d) Mit árultak?

Borotvát, kést, rőfösárut, használt ruhát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybeliek szőlőtermesztéssel egyáltalán nem foglalkoztak. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A községben Balogfán és Nagyunyomban is egy temető van, a két falu egyesítése óta is külön temetkeznek. Valamint Héraházán volt temető, de ez megsemmisült.(1)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A templom mellett 1988(?)-ban egy egész csontvázat találtak. (1) A templom mellett, a tanító háza udvarán a kút ásásakor egy tömegsírra leltek, amelyből csontok, koponyák, régi huszársarkanytú, kardok kerültek elő. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak fogadott ünnepe nem volt (1,2,3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között általánosan használtak két egymáshoz erősített vasboronát, az uradalmakban hármat is összekapcsoltak. (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Ha a gép el volt foglalva a fűhordó ruhából (nyakba akasztott lepedő) kézzel is vetettek. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát a közös vetőgéppel vetették. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Leginkább gereblyét, kaszacsapót használtak, ritkán villást is, egyesek. (1,2,3,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Mindenki nyílással ellátott kévekötő fát használt. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Az egyéni gazdálkodás idején búzából és rozsból 20 kévét raktak egy keresztbe (két lábon állt: kétszer 10 kéve). Esős időben 24 kévés keresztet is raktak. Az összerakott keresztek neve kepe(!), ez összerakva kazal, végül asztag. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe meghatározatlan számú összerakott keresztet jelent, 3-4 től maximum 10 lábat kapcsoltak össze, nem használták a termés mennyiségének meghatározására. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 150-155 cm. (1,2,3,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járat a géppel, amelyet a géptulajdonos állított össze. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba, amelyet leginkább fejen vittek. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése itt soha nem volt jelentős, az I. világháború előtt termeltek néhányan, utána már nem. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni vetése kevéssel a II. világháború előtt kezdődött. (A Bán család volt az első (3) és 1950 körül már általános volt. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Szénaszárítás: a füvet lekaszálták, villával elhintették, egyszer mindig forgatták, a többszöri az időjárástól függött. Állványt nem használtak. A száraz szénát gereblyével petrencébe hordták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból az istállóba a napi száraztakarmányt burittóval hordták, volt aki talicskával, vagy hátikosárral (etetőkas), de a burittó volt az általános. (1,2,3,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafelsőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

járomszeg, vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Az iga részei: igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Almozáshoz csak muszáj esetén használtak falevelet (csalitot). Például az 50-es években, amikor a szalmát meg kellett etetni az állatokkal. Valamint ha tavaszra elfogyott a szalma. Nincs a közelben erdő, így ezért sem volt általános. (1,2,3,4,5)

c) Melyik évszakban?

Tavasszal.

2.16.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A ló befogásánál 1930 körül csak szügyre erősített tartóláncot használtak, nyaklót itt még később sem. (1,2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: oldalas, suberos, termény- és széna szállítására, nincs 5. kereke, csak fergettyűje, ló és tehén húzza. Kocsi: itt nem nagyon volt divat, helyette könnyű szekeret, kisszekeret használtak, vesszőből font kocsikassal, ló húzta, vásárra jártak vele, volt 5. kereke. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér hossza: átlagban 4,8-5 m, legkisebb 4 m, leghosszabb 5,2 m. Hosszúoldalt használtak, vendégoldalt nem. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórudat a szekér hátulján rudazókötéllel szorították le. Nem volt segédeszköz (szög stb.) hanem a kötél végét a „hosszioldal” végéhez kötötték. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovasszekérnek nem volt saroglyája, itt elől-hátul suber volt, elől egyenes, hátul ívelt (enyhén ívelt). (1,2,3,4,5)