Apátistvánfalva

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1984. október
Adatközlők:	(1.) Császár János, 1921. Apátistvánfalva, római katolikus, Apátistvánfalva, 65.
	(2.) Gáspár Vendel, 1930. Orfalu, római katolikus, Apátistvánfalva, 61.
	(3.) Doncsecz Imréné, 1937. Apátistvánfalva, római katolikus, Apátistvánfalva, 135.
	(4.) Skaper József, 1913. Felsőszölnök, római katolikus, Felsőszölnök, 94.
	(5.) Bedi Antal, 1912. Újbalázsfalva, római katolikus, Apátistvánfalva, Fő u. 20.
	(6.) Koszár Kálmán, 1905. Újbalázsfalva, római katolikus, Apátistvánfalva, Fő u. 6.
	(7.) Németh István, 1910. Újbalázsfalva, római katolikus, Apátistvánfalva, Fő u. 174.
	(8.) Németh Istvánné, Újbalázsfalva, 1909. római katolikus, Apátistvánfalva, Fő u. 174.
Gyűjtötte:	M. Kozár Mária, Gyécsek Andrea
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Ap%C3%A1tistv%C3%A1nfalva
weboldal:	http://www.apatistvanfalva.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Újbalázsfalva (Otkaufci, valamikor külön falu volt, aztán egyesült Apátistvánfalvával). A Rigó-hegy arról kapta a nevét, hogy ott sok rigó volt. „A háború előtt én is rigásztam. Akkor más kereseti lehetőség nem volt, jól jött a pénz.” (1)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi családjai ház-neveikkel együtt (az egy házban lakók kapták ezeket): Doncsecz (Glasini), Koszár (Stoutjini), Bedi (Bedene), Doncsecz (Forgyane), Orbán (Kozaurine), Kozó (Zverjine), Németh (Graberne), Doncsecz (Magyarné), Kolács (Györjövé), Horváth (Robáné, Klosiné). Régen benősültek: Mesics (Farkasfa), Doncsecz (Orfalu). (5,6,7)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Más nemzetségűek csak páran települtek be, inkább szlovének jöttek, de csak akkor, ha volt üres ház. (5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1960-ban költöztek el, innen nagyobb számban, mert építkezési tilalom volt a faluban, főleg Szentgotthárdra. (5,7)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Hasonló falvak, ahol szintén szlovénül beszélnek: Orfalu (Andovca), Vércia pa Ritkarovci (Kétvölgy), Slovénska vés (Rábatótfalu), Sakalaufca (Szakonyfalu), Dolénji Sanik (Alsószölnök), Gorénji Sanik (Felsőszölnök). Ezt a hét községet közösen így hívjuk: Rábska dolina, Slovenska okroglina, Slovenska krajina. (1,2)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Szomszédos vidék az Őrség. Farkasfa már nem szlovén község. (2) A vendvidékhez tartoznak. (1,2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Szomszédos vidék az Őrség. Farkasfa már nem szlovén község. (2)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községről nem beszéltek. (2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A többi szlovén az apátistvánfalvaiakat és környékbelieket a „bákardje” szóval csúfolják, a szakonyfaluiak és a tótfaluiak. A tótfalusiaknak azt mondjuk: „slovénstji püter” (szlovén korsó). A gyárban sokszor csúfolták így egymást. (1) Igen, csúfolták a falut: Balázsfalviak zsírospofájúak! Szlovénül: Otkavci masni gaubci. (A falu korábbi nevei között szerepelt Újbalázsfalva. Névváltozások: Börgölin, Újbalázsfalva, Apátistvánfalva II., Apátistvánfalva.) (7,8)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régen nem házasodtak más falvakból, csak azóta, mióta a fiatalok gyárakba járnak dolgozni. A jövendőbeli nemzetisége ellen nem volt kifogásuk a szülőknek, inkább a vagyoni helyzetét és a vallását nézték. A más vallásúval való házasságot ellenezték. (1)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Őriszentpéterre (par Pétra), Körmendre (f Karmadin) és Szentgotthárdra (v Váras) jártak.

b) Piacra:

n. a.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Vasvárra jártak. Az apátistvánfalviak, permiseiek és orfaluiak együtt mentek, a „voj” – előimádkozó vezetésével. A ritkaháziak a felsőszölnökiekkel mentek. (1,2)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

n. a.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Idénymunkára Dávidházára, Senyeházára, Baranya, Fejér megyébe jártak sokan. (1)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide nem jöttek idénymunkások. (1)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Csak saját használatra vagy szomszédnak, rokonnak, eladásra nem. (Dobroma padáši – jó barátnak) (1,2)

a) kocsikasokat

A faluban Lovenyák Imre tud kocsikast (koš) fonni. (1,2)

b) vesszőkosarakat

Többen fonnak fűzfavesszőből kosarat, vékát, zsombort (kosara, darvénka, karbüla). (1,2)

c) szalmafonatú edényeket

n. a.

d) szövőbordát

n. a.

e) favillát

Fából készült gereblyét (grable) Ropos Károly tud csinálni. (1,2)

f) fagereblyét

Fából készült villát (vile) Ropos Károly tud csinálni. (1,2)

g) faboronát

n. a.

h) egyebet?

n. a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n. a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedéyneket helybeli fazekastól, Kürnyek Károlytól vásárolták, aki már meghalt. Permisén (na Vérica – Kétvölgy része) ma is dolgozik fazekas. (1,2)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Vándorárusok nem jártak a faluban. Jártak viszont tojás és alma felvásárlók, kb. 40 évvel ezelőtt, 50 éve. Később a szakszövetkezet vásárolta fel a tojást és almát. (1,2)

b) Honnan jöttek?

n. a.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

n. a.

d) Mit árultak?

n. a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Szőlőhegy nem volt a falu határában. Tíz évvel ezelőtt még minden háznál volt lugas. (1)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n. a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Csak egy temető van a faluban, a templom mellett, mindig is itt volt. (1)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n. a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Plébániájukhoz tartozik még Orfalu és Permise (Kétvölgy része). Ritkaháza (Kétvölgy része) Felsőszölnökhöz tartozik. Valamikor Szakonyfalu és Tótfalu is hozzájuk tartozott. 1981-től ezek az alsószölnöki plébániához tartoznak. A templom védőszentje Szent István apát, a búcsú október 17-én van, régen gesztenyevásárt is rendeztek ezen a napon. (1)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között nem használtak a szántás elegyengetéséhez 2-3 boronát, mindig csak egyet. (1,2)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Még ma is kézzel vetnek, csak egy embernek van ma a faluban vetőgépje. (A 2. sz. adatközlőnek). (1)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Még ma is kézzel vetnek. (1)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak egy embernek van ma a faluban vetőgépje. (A 2. sz. adatközlőnek). (1)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A villás kaszacsapót használták a faluban az adatközlők emlékezete óta (háromágú villa – vile). A 70-es évek elejétől fűkaszával aratnak. (1,2)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak, de nem azért, hogy a sarlót dugják bele, hanem, hogy madzagot fűzzenek bele és azzal fölakasszák. Már a szülei is kaszával arattak, a nagyanyja (baba) mesélte, hogy ők sarlóval arattak. Van, aki ma is használja kötözéshez a kévekötőfát (klín). (1,2)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából 18 kévét raktak egy keresztbe (križ), rozsból 22-öt. Búzából azért csak 18-at, mert 22-ből túl nagy lenne a kereszt és a szél fölborítaná. (1,2)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Nálunk keresztet raknak, magyar módra (po vogrskon), a felsőszölnökiek kepét (bak) raknak, német módra (po nénskon). Kevés gabonát termszetenek Apátistvánfalván, mert a szarvasok mindent megesznek. „A vadkár helyett az adónkat engednénk el inkább. Így nem érdemes gazdálkodni. 50 ezer forintba került a hétsoros drótkerítés, amit aföldem körül húztam két éve. Azt is tönkretették a vadak, de vadkárt a mai napig nem kaptam. Most farkaskutya (vucak) őrzi a földem egy részét. Régebben 120-160 kereszt búzánk is volt, és még hozzá zab, kukorica. Ma már kukoricát sem tudunk termeszteni a vadak miatt.” (2)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyelének hossza: 180 cm. (3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította a munkásokat a szomszédság köréből, kölcsönösen segítettek egymásnak – „vissza kellett szolgálni” (nazáj so zaslüzili). (1)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A szalmát villával (z vilé) hordták kazalba a faluban. A nyársat és elevátort csak a magyaroknál látták, idénymunkán. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina (dejna) termesztésével 1945-ben hagytak fel, amikor a terület vadvédelmi területté vált, mert a szarvasok nagyon szerették. Ma egy gazda vet be még minden éven egy földet hajdinával (Docsecz Imre), amit takarmánynak használ. Étkezésre azért nem tudják használni, mivel nincs a közelben malom, ahol megőrölhetnék. (1,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Nem ismeretes. Kapával ültetik. (z motkof sejkamo, pa tak núta löjcamo). Kapával vágják a gödröt és beledobálják. Csak keveset termesztenek. Sok a krumplibogár. (1,2)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

b) a rendet szétterítve, forgatva. (1,2)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A hajdiván nevét, alakját ismerik – „locné”. Itt nem használták, Felsőszölnökről ismerik, azzal hordták az erdőben egy kupacra az alomnak való falevelet. Itt a fűhordóruhát ismerik (prt). „Da so nástalo gráblali v gausca” (amikor almot, falevelet gereblyéztek az erdőben) akkor is a fűhordólepedőt használták. Ma már sok a széna és inkább szénát és szalmát használnak alomnak, nem falevelet. Falevél már nincs az erdőben, mert a vaddisznók mind széttúrják. Régen a teheneknek falevéllel almoztuk, a disznóknak szalmával, vagy semmivel. Ha kövérek voltak, nem fáztak. (1,2)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

A rudat rögzítő szeg neve: klín. (1)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

n. a.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

a külső szegek: djamak (dj=gy) (1)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Régen mindenki használta almozáshoz a fák leveleit. Ma a vaddisznók széttúrják az erdőben a falevelet, meg van sok széna, azzal almoznak. (1,2)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n. a.

c) Melyik évszakban?

n. a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A lovasszekény fékezéséhez zablát (cügli) használtak. (3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n. a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n. a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Ua. a neve: kaula. (3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

n. a.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A kötélen kívül nincs más eszköz. Neve: vauza. Nyomórúd: zrd. (1,2)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovasszekér saroglyája (suber) egyenes. (3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A hátolatlan fűzfavesszőből készült kocsikas (kos) a szekér hátuljától a szekérderék közepéig ér. Háta fölül enyhén ívelt. (1,2)

b) Használtak-e kettőt is?

n. a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Általában a puha patájú vonó marhát patkolták, de másképpen, mint a lovat. Addig rajta maradt a patkó, amíg le nem kopott. (1,2)

2.23. A fejőedény régi neve?

„Duginjek”: fejőedény neve. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne, hone!

b) terelik jobbra

Ca!

c) és balra

Hájst! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Ne coci, ne... no coci, ne! (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipi, pipipipi, pipi... (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A nevén hívják. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

a) trlica (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n. a.