Alsóújlak

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Alsóújlak, 1989. augusztus
Adatközlők:	(1.) Kovács Antalné Nagy Teréz, 1925. Alsóújlak, Lenin u. 13.
	(2.) Varga Antalné Farkas Teréz, 1903. Alsóújlak, Petőfi S. u. 3.
	(3.) Zsankó Jánosné Hamburger Irén, 1920. Alsóújlak, Dózsa Gy. u. 12.
	(4.) Özv. Szabó Józsefné Papp Mária, 1914. Vasvár, Alsóújlak, Jókai u. 13.
	(5.) Farkas József, 1901. Alsóújlak, Petőfi u. 7.
Gyűjtötte:	Kerülő Tünde
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3%C3%BAjlak
weboldal:	http://www.alsoujlak.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről nem tudnak semmit. (1,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Tőke, Dóka, Pásti, Nagy, Tóth, Farkas. (1,3,4,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számmal nem települtek be. Néhányan Egervölgyből, Szemenyéből, többen Csipkerekből hoztak párt maguknak. (1,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nagyobb számmal nem költöztek el. Mostanában leginkább Szombathelyre mennek el. (1,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nem tudnak olyan falut, amit magukéhoz hasonlónak tartanak. (1,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu a Hegyháthoz tartozik. (1,3,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A közeli tájegységek közül ismerik: a Hegyhátat (Vasvár, Kám, Szemenye, Egervölgy, Nyőgér, Hegyhátszentpéter, Sárváron túl is), és a Kemenesalját. (1,3,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Vasvár – búcsújáróhely (Szentkút), Újlak – temetői templom (Péter-Pál kápolna). (1,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Pácsony: fölhúzták a templom tetejére a bikát, mert füves volt, az meg kidugta a nyelvét és kanyarintott. Azt hitték, hogy árvíz jön, amikor kivirágzott a hajdina. Borosfalvak – a Hegyháton. Szeperafalvak – a Rábán fölsőiek (szegények) Egervölgy – tavasszal német falu (sok ott), ősszel Egervölgy (ilyenkor gazdagabbak). Szemenye – észérek, türőszök (mert kapzsiak). (3,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Házasodtak a szomszéd falvakból elég sokan. (Csipkerek, Oszkó, Kám, Vasvár, Szemenye). (1,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

disznó-, marhavásár; Zalaegerszeg – tehenekkel, lovakkal; Zalaszentgrót – állatokkal; Rum – állat- és kirakodóvásár; Baltavár.

b) Piacra:

Vasvár – szerda, péntek; néha Szombathelyre – kedd, péntek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Vasvár – Mária nevenapkor; Oszkó – Szent György (ápriléis 24.); Újlak – Péter-Pál (június 29.); Nyőgér, Búcsúszentlászló – áldozócsütörtök.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár, Cell. (1,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A faluból máshova idénymunkára elég sokan eljártak. Elsősorban a környező uradalmakba mezőgazdasági munkára. Szombathely, Söpte (aratni, kapálni az uradalmakba), Rum, Szarkaháza (majorokba summásnak), Táplánszentkereszt, Vát, Darócháza, Csipkerek (cséplőgazdákhoz a géphez), Szemenye (a majorba). (1,3,4,5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az itteni Bezerédy nagybirtokhoz és Ambrózihoz cselédeket fogadtak föl, és a nyári munkákra aratásra, masinálásra munkásokat. Szemenyéről, Egervölgyből, Kámról jártak ide, de a helybeliek is elmentek. Később a betonút építésekor sok kubikus jött ide Borsodból. (1,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

A háztartásban szükséges eszközöket mindenki magának elkészítette vagy a bognár megcsinálta neki. A faluban voltak cigányok, akik teknőt készítettek, ők árulták a falvakban. (1,3,4)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket vagy a piacon, illetve a vásáron szerezték be, vagy pedig szekéren hoztak a vándorárusok és tőlük. (Zalából, Magyarszombatfáról hozták.) (1,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A faluba vándorárusként jártak: cserepesek, meszesek Zalából, Tőgyéről, edényfoltozó drótos-tótok, teknős cigányok, köszörűsök, tikászok (a tojásokat felvásárolták), téli körtét árultak határszélről, paprikások Vasvárról, esernyőcsnálók, üvegesek hátán hordta a szerszámát.(1,3,4,5)

b) Honnan jöttek?

Zalából, Tőgyéről, Vasvárról

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

n. a.

d) Mit árultak?

n. a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek más falvak határában jelentősebb számban nem voltak szőlőik. Csak akkor, ha odanősült(1,3,4).

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Az itteni határban is csak úgy voltak másoknak szőlőik, ha férjhez ment vagy idekerült (1,3,4).

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai községben két temető van: a régi temető a templom körül (Egyházvölgy), az új temető (10-12 éve) – Péteri temető. (1,3,4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n. a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak voltak fogadott ünnepei: Antalkor (június) nem volt szabad bemenni a szőlőbe az egykori szőlőbetegség emlékére. Régen az állatok megdölgöttek (1866), Szent Vendel napján misére mentek, nem fogták be az állatokat. Május-júniusban 6 héten keresztül minden csütörtökön fogadott ünnepet tartottak, mert régen elverte a jégeső a termést. (1,3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között egylevelű boronát használtak. (1,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A közepes gazdaságokban a két világháború között a gabona a falubeliek kézzel vetették el (1,4,5).

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak néhány gazdagabbnak volt vetőgépje. (3-4 volt a faluban). (1,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A villás és a gereblyés kaszacsapót használták a faluban (kajmókos kasza és grábláskasza). Az 5. adatközlőnek édesapja azt mondta, hogy a határszélről az 1900-as években horvátok jöttek, és ők hozták be a villás kaszacsapót a faluba. (1,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak olyan kévekötőfát, aminek az egyik végébe a sarlót bele lehetett dugni. (1,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Az egyéni gazdálkodás idején a búzából és a rozsból 20 (1,5), illetve 21 (4) kévét tettek egy keresztbe. Az összerakott keresztek száma a földterület szélességétől függött. Összerakhattak 6-7-et, de 10-15-öt is. Ennek a neve a kepe (2 láb egy kereszt). (1,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe nem jelentett meghatározott számú keresztet. (1,4,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele: 160 cm (meg volt a csépe). (5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gépi cséplés idején a tulajdonos fogadta fel a munkásokat. A faluban kb. két gép volt, és ezzel állandó csapat járt. (1,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták a kazalba. Kb. 3 m hosszú volt. Mindenki ezt az eszközt használta. (1,4,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A faluban termeltek hajdinát, kb. a 40-es évek végén szűnt meg a termelése. (1,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való vetése már a 20-as években elkezdődött (5), de általánossá az 50-es években vált. (1,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Szénaszárítás: a füvet lekaszálták, elbörzögették (szétszórták), egyszer megforgatták, de az időtől függött a többszöri forgatás, a szárításhoz állványt nem használtak, a szénát petrencébe, illetbe baglába gyűjtötték össze (a bagla az nagyobb). (1,4,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt villával, bakszekérrel, fűhordó ruhával (1,5x1,5 m vászonruha) és burittóval (5) hordták az istállóba. (1,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

fölsőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg, tisaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,4,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz használták a fák leveleit. Tölgyfa és cserfa levelet összegereblyéztek (csarit).

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n. a.

c) Melyik évszakban?

Ősszel gyűjtötték össze télire, a szegényember mindegyik használta. (1,4,5)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A ló befogásánál alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot. A faluban inkább ez volt, nyaklót a fuvarosok, tyukászok használtak. (1,4)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n. a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n. a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: parasztszekér, volt lőcse, takarmányozásra, teherszállításra Kocsi: finomabb, könnyebb, parádés, lőcse nincs, féderes, ló húzta, míg a szekeret ló is, tehén is húzhatta. Fiáker: hintó (1,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér 3,5-4 m hosszú volt (hosszúoldal). A vendégoldalt inkább az uradalmakban használták, a faluban a hosszúoldal alkalmazása volt az általános. (1,4,5)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján rudazókötél (hosszúkötél) segítségével történt. (1,4,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovaskocsi saraglája enyhén ívelt volt. (1,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

n. a.

b) Használtak-e kettőt is?

Használtak a szekérben egyes és kettes kocsikast is (krumpli, répa szállításakor, ha nem volt suber). (1,5)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkoltatták a vonómarhát. Köves volt az út, elvásott a körme, és az első két lábát patkoltatták. Elég sokan, leginkább tavasszal. (1,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,4,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na, ne (ostorral)

b) terelik jobbra

Hík!

c) és balra

Hok, nejde! vissza: Humeg! A becce a kisborjú neve. (1,4,5)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne, ne, ne. Hűcski, Hűcsbe. (1,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi ne, ne. Híba tyutyu, hébe tyutyu. (1,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Sajó, le. Bodri, le. (1,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez kendertörőt (tiló típusú) és tilót használtak. (1,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A faluban fekvő rokkát használtak. (1,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n. a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Majorok: Bezerédy-major, István-major

b) Miért volt így?

A község határán elkülönülő házcsoportok: Külsőcsapás (8-9 ház), a falu megszakad, utána vannak Kardosház (nagy földjük volt, a házukat arra építették, kicsit messzebb a falutól).

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A régi temető alatt van egy Egyházvölgynek nevezett terület. Állítólag ott volt a régi falu. (4)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A faluban nem voltak boronaházak, csak pincéket építettek fából. Tömésházak voltak, ilyeneket még ma is találni. (1,4,5)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A szabadkéményes és füstösházak lebontása után a füstvezetéket a falba építették át. Volt olyan is, ami nem állt ki ennyire a falból. A 40-50-es évektől építenek zárt kéményeket. (1,4,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégibb házak helyiségeinek mindegyiknek külön ajtaja volt. Az ajtók a ternácra, a pitarra vagy az udvarra nyíltak. (1,4,5)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A faluban volt keresztmestergerendás ház. A tömésházaknál is alkalmaztak keresztmestergerendát. (1,4,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

1915-ben már voltak falba rakott sparhetek (5), a 20-as években válhatott általánossá. (4,5)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A kockaházak építése a 60-as években vált általánossá. Kb. 1955 óta nem építenek egysoros házakat. (1,4,5)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem emlékeznek olyan konyhából fűthető kemencére, ami a szobában állt. (1,4,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét normál magasságú (50-70 cm-es) padkára építették. (1,4,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Téglalap alakú, ún. egyenes pajták voltak. Középen volt a cséplőpajta, két oldalt a pajtafiókok. A pajta végén állt a pelyvakutyu, leeresztett oldaltoldású volt. A pajták a telek végében, keresztben álltak. (1,4,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Kétfajta fazékkiszedő villára emlékeznek: kétágú villa, amivel a fazék alá nyúltak (2) füttővilla, aminek a végét a fazék fülébe beakasztották (5)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Savanyítottak tarlórépát törköly között legyalulva (4,5).

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A legyalult káposzta közé tettek néhány egész káposztafejet. (4,5)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése a TSZ megalakulása után, az 50-es évek végén szűnt meg. (2,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Régen a b) típusú kenyértartót használták. (2,4,5)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt. (2,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A faluban nem volt köles- vagy hajdinatörő. Elvitték a darálóba. (2,4,5)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinalisztből kelttésztát (prósza) és hajdinagánicát készítettek, amit kanállal apróra szaggattak (a lisztet megpiritották, forró vízzel felöntötték, majd zsírral megöntözték, kanállal kiszaggatták). (2,4,5)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Nagyobb ünnepekre sütöttek töltetlen kalácsokat. Háromágú fonott kalácsot, összehajtogatottat, kuglófot a kuglisütőben, kakaósat is. (2,4,5)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A lecsót 1920-25 körül kezdték el készíteni. Kevés paradicsom, hagyma és sok paprika hozzáadásával készült. Volt, aki tojást és krumplit is tett bele. (5)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

30-35-ben kezdték el rendszeresen a paprika és a paradicsom nyersen való fogyasztását. (2,5)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra tettek: a Kisjézusnak kuglófot (kuglisütőben sütöttet vagy lábasban sültet), kakaós volt; kelt tésztákat: kifli alakút, négyszögletest, kráftli-hájas tészta, kemencében sült hupponka kalácsot (2,4,5).

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Régen a férfiak viseltek fehér vászongatyát ünnepre. (2,4)

b) Hány szélből készült?

száranként két-két szélből készült. (2,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az idősebbek még most is viselik a hagyományos viseletet. A 4. adatközlő már nem hordta. (2,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

A faluban az asszonyok nem szőttek, csak fontak. Volt egy takács (férfi) a faluban, az szőtt. (2,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az 50-es években kezdték levágatni a fiatalok a hajukat. Ekkortól már nem volt „kötelező” a fejkendő viselete. (2,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A háború után, az 50-es években kezdték az ágyakat a lakószobában párhuzamosan helyezni, előtte az ágyak a fal mellett voltak. A párhuzamosan helyezés a rekamék divatba jöttéig volt szokás. (2,4)