Kemenesmihályfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1991. november
Adatközlők:	(1.) Nagy István, 1906.
	(2.) Nagy Istvánné, 1912.
	(3.) Dömölki János, 1912. Simonyi
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Kemenesmih%C3%A1lyfa
A település a Wikipedián:	Nagy Krisztina
weboldal:	http://kemenesmihalyfa.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu keletkezéséről nem tudnak. Hagyomány nem maradt fenn róla. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Ambrus, Őze, Berki, Szabó. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Az uradalomba jöttek cselédek, azok között volt, aki itt maradt. Ők a 40-es évekig „forogtak”. Házasságok révén kerültek a faluba. Egyéb bevándorlás nem volt. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A háború után a fiatalok bementek Celldömölkre. 1956-ban 8-10 fiatal ment külföldre. Egyéb kitelepülés nem volt. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Kemenesmihályfa, Kemenessömjén és Tokorcs egy jegyzőséghez tartozott. Ezekből a falvakból a katolikusok ide jártak templomba (mindhárom falu túlnyomó része evangélikus). (A katolikus családok a cselédség révén szaporodtak el.) (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Kemenesalja. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

„Cell környéke mind a Kemenesaljához tartozik.” (1) A Rábától keletre. Kemenesmagasi, Kemeneskápolna, Vönöck, Csönge, Ostffyasszonyfa, Simonyi, Vásárosmiske, Köcsk, Ság, Kemenesszentmárton. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Sitkén híres kápolna van. Kemenessömjénben élt egy ideig Berzsenyi Dániel. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Tokorcsot ecetes Tokorcsnak hívták. (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakori volt a külházasság. Leginkább a következő falvakból házasodtak: Kemenessömjén, Tokorcs, Ostffyasszonyfa, Csönge, Vásárosmiske. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Cellben négyszer volt egy évben országos kirakodó- és állatvásár (2 időpont: május 15 és október 24) és minden hónapban havi vásár. Ide jártak leggyakrabban. Jártak Vásárosmiskére, Somlóvásárhelyre, Tüskevárra is. Ezek a vásárok 1945 után megszüntek. Állatot venni Zalaegerszegre is elmentek.

b) Piacra:

Cellben csütörtökönként volt hetipiac. Gyümölcsöt, baromfit, tojást, tejterméket rendszeresen vittek az asszonyok.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falvakba jártak, gyakran rokonokhoz. Csöngén Szent Mihálykor, Vönöckön Áldozó csütörtökön, Ostffyasszonyfán Nagyasszonykor, Kemenessömjénben Szent Mihálykor van búcsú. Jártak Simonyiba is, ennek időpontját nem tudták megnevezni.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Minden évben egyszer elmentek Cellbe. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem mentek ki a férfiak a faluból máshova dolgozni, mert „itt megvolt a megélhetés”. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Uradalmakba jöttek summások, Szentgotthárd felől jöttek valahonnan. Volt, aki idenősült. Az uradalomba 12-13 tokorcsi jött aratni. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Bognár mindig volt a faluban. Ilyesmivel nem piacoltak. (1,2,3)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Kosarat kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.

c) szalmafonatú edényeket

Zsombort kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

Söprűt kötöttek, de „az nem ment ki a faluból”.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Cell közel volt, ott vették meg leginkább, amit nem termeltek meg.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cellben vették a cserépedényeket, de az ő generációjuk már nemigen használt cserépedényt. Csörgőkorsót még igen. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok jártak a faluban. Tótok voltak régebben, 1945 után cigányok. Üveges is járt, hátán hordta az üveget. A meszesek szekérrel hordták a meszet. Paprikások – azt mondták szegediek. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Szeged.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Drótos tót, üveges, meszes, paprikás.

d) Mit árultak?

Meszet, paprikát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Az ittenieknek volt a tokorcsi határban, Kemenessömjénben, Ság hegyen. Ezek a gyakori házasságok révén kerültek ide. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Cellieknek, kemenessömjénieknek, csöngeieknek volt ugyanilyen okból itt. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Két temetője van a falunak. A régit az 1910 években zárták le, itt már nem is gondoznak sirokat. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe a falunak. Búcsú is csak a vasútállomás felszentelése óta van. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyes faboronát és két-, háromlevelű vasboronát használtak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Nagyobbrészt kézzel vetettek.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Géppel kb. 40 %-a – a nagyobb parasztok. Kölcsön is adták egymásnak a gépet. (20-24 holdas volt a legtöbb ember a faluban.) (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Mind a három fajtát ismerik. „Mindeniket használták, egyiket ez az ember, a másikat az.” (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötőfát, de nem volt rajta nyílás a sarlónak. A kötőfát a derekukra kötözve hordták. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve egy kereszt. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

3-5-10 láb ment bele egy kepébe, az már nem számított. Attól függött, milyen széles a föld. Mázsában számoltak leginkább. Egy kereszt jó termésnél 50 kilót adott. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm. 180 cm. (1,2,3) Becsült adatok.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Szerződött munkások voltak. Volt cséplőgép a faluban, itteni emberek mentek el részért. A mázsáló ember szedte össze az embereket. (3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

„Én már nem is emlékszem rája.” (1) „Én igen. De a két háború között már nem vetettek.” Itt hajdinát akkor vetettek, amikor elfagyott a gabona és akkor abból lett liszt. „Nem hallottam hírét sem.” (3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-as években már eke után ültették. Elterjedt, mindenki így ültette, akinek nagyobb földje volt. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Rendes időben csak egyszer forgatták. Kaszálás után renden hagyták, harmadnap forgatták. 4-5. nap megszáradt, akkor petrencébe rakták. (1,2) Három nap alatt megszáradt. (3) (Úgy tűnik, régebben tovább hagyták száradni az első forgatás előtt.)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Vesszőkosárban. (1,2,3) Burittóba csak a csibét tették.

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

„középsőszeg, ahova a rúd belemegy”, nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használták a fák leveleit. Vegyesen – a hegyben gyűjtötték, a gyümölcsfákról lehullott. A diófa levélben méreg van, az nem jó. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

„Azért ölég sokan szoktak hazahozni, jobban a kisebb gazdák.” „Ahol kevés szalma volt, trágyának meg jó volt.”

c) Melyik évszakban?

Ősszel gyűjtötték.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Nem lánc volt, hanem szíj. Magyaros szerszámokat használtak. (1) Tartóláncot használtak. A parádéslovaknál szíjat. (3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér – deszka oldala volt, trágyát hordani, „takarodnyi” volt jó. Zörgő szekér, hosszi szekér. Kocsi – könnyű volt, üléseket tettek bele. Akkor használták, ha valahova mentek. Sráglás kocsi. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszi szekérrel – 4 m hosszú. (1,2) 6 m – az már jó nagy szekér volt. (3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánc, hátul kötél. Kétrétűen fogták, át meg vissza. 8-10 m hosszú lehetett. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglya a lovas szekereknél elől is és hátul is volt. Vonómarhánál hátul. Itt subert használtak elől, ha krumplit, kukoricát stb. szállítottak. Enyhén ívelt volt a „sarágla”, „srágla”. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

n.a.

b) Használtak-e kettőt is?

Kocsikast gazdasági munkára nem használtak. Kocsiba tették. Egyet használtak belőle, de ritkán tették föl. (1,2,3)