Kemeneskápolna
Adatlap
| Adatfelvétel ideje:
1992. január |
| Adatközlők:
1. Kosztolánczi Ernő, 1918 2. Horváth Flórián, 1913 3. Hóbor Józsefné, 1922 |
| Gyűjtötte:
Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás:
Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A falunak ez már a harmadik helye. A törökdúlás előtt a Sághegy alatt volt, ennek Borsod volt a neve. A második település a domb alatt, ezt már Kápolnának hívták. Köveket most is szántanak ki onnan. A mostani falu a forrás köré telepedett. Öt családból szaporodott el: Kosztolánczi, Szalai, Döbrősi, Kövesi, Vámosi. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A falu alapító családjai a következők: Kosztolánczi, Szalai, Döbrősi, Kövesi, Vámosi. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Semmiféle betelepülésről nem tudnak. (1,2,3) „A Savanyú Jóska a zseni erdőből bejárt a faluba.” (1)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A fiatalság egy része elment a faluból. Kitelepülés nem volt. A falu valaha 400 lakos volt, most 126. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Köcsk, Mesteri, Egyházashetye, Borgáta, Izsákfa hasonló községek. Ezeknek a falvaknak volt, illetve van szőlőjük a Ságon, így szüretkor gyakran összejártak. Mesterinek és Kemeneskápolnának egy jegyzősége volt. A következő faluk tartoztak a TSZ-hez: Egyházashetye, Köcsk, Borgáta, Mesteri, Kemeneskápolna. (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Kemenesalja. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kemenesalja. Csak a legszűkebb környezetet említik: Tokorcs, Simonyi, Merse, Izsákfa, Nemeskocs, a „Kemenesek” (amely faluk neve Kemenessel kezdődik). A felsorolás szerintük sem teljes. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel. Intapusztán nagyon híres rehabilitációs központ van. Ez a major Felsőbüki Nagy György birtoka volt. Batthyány Strattmann Lászlónak is volt itt birtoka. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Káldon „vergányás búcsú” (vargányás) volt. Az ottaniak szegény emberek voltak. Ha esett az eső, vargányár szedtek, így volt pénzük a búcsúba. Nyomás Borgáta – verekedés alkalmával alig tudtak elmenekülni. Az ittenieket bozótos kápolnaiaknak hívták. Az alsóságiakat marcaliaknak. Így ugratták egymást a hegyen: megjöttek a bozótiak! Mit akartok marcaliak?! Mesteriben ég a lúdkatróc. A hetyeiek gánicások – a kutya leette a gánica tetejét. Ecetes Tokorcs – részegen kipréselték a ködmönt is. Simonyiban döglött liba… Köcskiek villára – ezt kiabálták nekik, mert egy mulatság alkalmával csak villával sikerült őket hazazavarni. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Gyakori volt a szomszédos falvakkal a házasság: Mesterivel, Tokorccsal, Izsákfával, Köcskkel. Itt, a faluban nagyon drága volt a föld, érdemes volt az ittenit eladni és a házasság után a másik faluban venni. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Cellbe jártak leggyakrabban. Évente négyszer volt országos vásár, minden hónap első csütörtökén havi vásár. Sárvárra is mentek ritkábban – itt Simon-Júdás vásár volt. Mentek még Körmendre, Zalaegerszegre, Zalaszentgrótra, Sümegre – ezekre a helyekre csak akkor mentek, ha lovat, ökröt akartak vásárolni. Vásárosmiskén a II. világháborúig volt vásár, ide is eljártak.
b) Piacra:
Cellben minden csütörtökön volt piac. Ide az asszonyok eljártak árulni. Szinte minden háztól mentek, fejkosárban vitték az eladnivalót.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A faluban régen Vendelkor volt búcsú, ez volt a harangszentelés napja. Most augusztus 15-én van. Mesteriben Szent Mihálykor, Káldon Péter-Pálkor van búcsú. Köcskön Jézus Szive-búcsú van. Vásárosmiskén volt az év utolsó búcsúja – Mindenszentekkor.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Cellre régebben Szent Háromságkor mentek, később már Mária nevenapjakor. Vasvárra a régi öregek mentek gyalog. Egy nappal előtte mentek, eggyel utána érkeztek haza. Pápán porcikula-búcsú volt. Csatkára is elmentek (Veszprém megye). Ez utóbbi két hely nem processzios volt, csak egy-két asszony ment el. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Itt szegényember csak egy-két bányász volt. Amikor a Ságon megszűnt a bazaltbánya, egy-két bányász elment Uzsára. Az itteniek nem mentek el munkára más határba. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Egy-két szolgagyereket hoztak Gércéről. Izsákfaiak, mesteriek dolgoztak a Ságon. 1929-ben csongrádi kubikusok dolgoztak a bozót lecsapolásakor. Köcskre vendeket vittek summásnak. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluba:
Itt mindig „szölszön” (szorgalmas) népek lakták. Télen a legtöbb háznál kötöttek kosarat, zsombort. Eladásra nem készült. Kasza-, kapa-, gráblanyelet is mindenki csinált magának. Pápocon eladásra készítettek kukoricacsuhéból szatyrokat. (1,2,3)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
Télen a legtöbb háznál kötöttek kosarat, zsombort.
c) szalmafonatú edényeket
Télen a legtöbb háznál kötöttek kosarat, zsombort.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
Kasza-, kapa-, gráblanyelet is mindenki csinált magának.
f) fagereblyét
Kasza-, kapa-, gráblanyelet is mindenki csinált magának.
g) faboronát
Kasza-, kapa-, gráblanyelet is mindenki csinált magának.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Pápocon eladásra készítettek kukoricacsuhéból szatyrokat. (1,2,3)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Tüskevári fazekasok. (1) Tolnából hozták a vásárra. (2)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Bádogosok, köszörűsök, drótos-tótok, ablakosok jártak. Ezek általában cigányok voltak. Teknővájó cigányok éltek Bokodon (ez egy puszta). Paprikások jártak Szegedről, Géderlakról (1), Kecskemétről (2). Tetőfát az Őrségben, Orfaluban vettek a házépítésekhez. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Szeged, Géderlak, Kecskemét.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Bádogosok, köszörűsök, drótos-tótok, ablakosok,paprikások.
d) Mit árultak?
Paprikát.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A falubelieknek a Sághegyen van szőlője.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Ugyanitt Alsóságnak, Mesterinek, Köcsknek, Nemeskocsnak is van. (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Egy működő temetője van a falunak. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Kövek jöttek elő szántás közben a domboldalban.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs fogadott ünnepe a falunak. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kettes, hármas boronát is használtak. Utóbbit magtakarónak. Négylevelű magtakarót is alkalmaztak néhányan. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Egy-egy gazda esetleg kézzel. A másodvetést kézzel vetették. (1,2,3)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Géppel vetettek legtöbben. (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Az a)-t használták legtöbben – kaszagráblának mondják. Az öregeknél b)-t is láttak, ezt is így hívják. Előfordult a c) is, neve: kaszagóla. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem lehetett a sarlót beledugni a kötőfába. Volt rajta ugyan egy lyuk, de ezen madzagot fűztek át, úgy kötötték a derekukhoz. Olyan is volt, amelyiken nem volt lyuk, ezt a gatyájukba dugták. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévéből rakták a keresztet. Rozsból ritkán előfordult, hogy minél kevesebb feküdjön a földön. Valószínűleg csak később kezdték el azt, hogy a 20 kévére raktak még egyet, amit papnak neveztek. Ezt is főleg rozsnál rakták. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Nem meghatározott számú kereszt. Általában azonban 4-5 keresztet tettek kepébe, mert ennyi fért fel egyszerre a szekérre. A terményt keresztben számolták. (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
160-180 cm. (1) 160 cm. (2) 150-160 cm. (3) Becsült adatok.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Két gép volt a faluban. Ezekkel állandó bandák jártak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel részért. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Kevesen vetettek, csupán 1-2 gazda. Másodvetésként. Nem jellemző a falura. A 30-as évek után már nem vetett senki, csak amikor kötelező lett a Rákosi-időben. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A II. világháború után vált általánossá. (1) Már a 30-as években általános volt. (2) A háború alatt. (3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
5-6 ember lekaszálta. A rendet régen elverték, később nem volt szabad. 3-4 nap múlva forgatták. (1) A lekaszált füvet renden hagyták. Ha vastag volt a rend, akkor elverték. 3-4 nap múlva forgatták. Ritka, aki boglázta, inkább petrencébe rakták. Második kaszáláskor (sargyu), augusztusban két nap alatt is megszáradt. (2) Vékony rendnél már másnap forgatták. 1-2 napig még hagyták kint, hadd fújja ki magát. (3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Bakszekérrel. (2,3) A levágott kazalból szekérrel hordták be a pajtába. Petrencefát is használtak. (1)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonó, vonyó
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
vonószeg, igaszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem igen használták a fák leveleit. Inkább csak a gyümölcslevelet húzták össze, ha volt hely tárolni. Ha nem, akkor kint maradt. A diófa levelét nem használták, mert arról azt tartották, hogy méreg van a levelében. Nem jellemző a falura. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Nem jellemző a falura.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Használtak. Nem igás lovak voltak, ezért szügyre erősítették. Estráng helyet láncot használtak. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A kocsi sráglás. Kocsikas volt benne. „Takarodtam is rajta. Ledobták a sráglát, akkor szekérré alakították át. (2) Hintó – sárga kocsi. Szekér az, amit a munkához használtak. Hosszi szekér – rövid szekér – országos jármű – lószekér. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszú oldal 500-550 cm hosszú. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul kötelet. Duplán fogták a kötelet, egyik végén szorították. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Az enyhén ívelt saroglya az általánosan elterjedt. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Szívásból (vessző) készült. Olyan volt, mint a kocsi oldala.Vásárra, misére mentek vele. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
Egyet használtak belőle.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Volt, amelyiket meg kellett patkolni. Amelyiknek elvásott a körme. Amikor már köves volt az út, a jármos ökröket leginkább, de a teheneket is patkolták. Az első lábra tettek félpatkót. (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne, Hóhe, Na
b) terelik jobbra
jobbra: Hi, Hi-humek
c) és balra
balra: Hajsz, Nejde Hajszás és csálés ökör, nyerges és rudas ló. (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Hücs te, hücs ne. Ne-ne. Coca-ne-ne. Koca-ne-koca-ne. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipipipi. Ne-ne. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Le + a neve. (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágó – egy fából készült. Tilaló – kisebb, mint a kendervágó. Ez finomította. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az a) fajtát, a fekvő tengelyűt ismerik. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
A törökdúlás előtt a Sághegy alatt volt, ezt Borsodnak hívták. A 2. település a domb alatt volt, innen ma is kerülnek elő kövek szántás alkalmával. A mostani település a forrás körül alakult ki. A haranglábat 1908-ban, a római katolikus iskolát 1910-ben építették. (1,2,3)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A mostani már a 3. helye a falunak.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Sem borona-, sem sövényházra nem emlékeznek. Tömés és kőházak voltak. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Lebontották a szabadkéményt, majd a bolthajtást. A konyhát lepadlásolták. A mászókéményt és a cilinderkéményt is a fal mellé építették. E században már épült szabadkémény. (1,2,3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégebbi házaknál fagerenda tartotta a ternácot. Innen nyílt a konyha ajtaja. A szoba a konyháról nyílt. A kamraajtó a tornácról nyílt. Később a tornácot elzárták, így zárt folyosó alakult ki. Ide előszobát, spájzot építettek. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Tömésháznál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az I. világháború után a rakott spolherteket már kezdték kidobálni. Fölváltotta a csikósparhelt. A II. világháború után bontották az utolsókat. (1,2,3)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 50-60-as években épültek. (Az egész faluban kettő van ilyen.) Már a II. világháború előtt kezdték meghajlítani a házakat. A 30-as években már előszobáról nyíltak az ajtók. Ma is a hajlított házak vannak túlnyomó részben. Egysoros házak is vannak. (1,2,3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Már a cserépkályha is ritka volt. A szobákat vaskályhákkal fűtötték. (1,2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
50 cm magas volt a patka. (1) 40-50 cm magasan volt a kemence szája, előtte nem volt patka. (2) 20-30 cm magasan a szája. Belül lyuk volt, ahova a parazsat lehetett húzni. (3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A régebbi pajták különállóak voltak, a telken keresztül helyezkedtek el. Két kapusak voltak, át lehetett rajtuk menni szekérrel. A másik fajta a ház folytatásaként épült, magasabb tetővel. A különálló pajtákhoz féltetővel csatlakozott a pajtafia. Általában kettő volt belőle. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Az ő idejükben a kemencében már csak kenyeret sütöttek. Nem emlékeznek fazékkiszedő villára. Említik a kuruglát. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Tarlórépát a 60-as évekig savanyítottak. Leszelték és a káposzta közé tették.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
A káposztát szintén leszelték. A hordó tetejére tettek egész káposztaleveleket. Birsalmát is tettek a hordóba. (1,2,3)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 50-es évekig. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Az b) az általánosan elterjedt fajta. (1,2,3) „Láttam a faluban c)-t és a)-t is.” (1)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak dongás vajköpülőt. Volt fületlen, egyfülü és kétfülü is. Kétrészes volt. (1,2,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem használták emberi tápláléknak. (1,2,3)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Nem használták emberi tápláléknak. (1,2,3) Az vetett, akinek méhe volt – a virágja miatt. (1)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Hosszúkás és kerekes hármas fonású kalácsot. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 50-es évekig nem termeltek ilyen mennyiségű paradicsomot és paprikát. Azóta készítenek gyakrabban lecsót. Előtte sosem tettek el télire. A paprika és a paradicsom arány kb. 5:1. Tesznek bele hagymát is. Tojást ütnek rá. (1,2,3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Még a mai öregek sem mind eszik nyersen a paradicsomot. A paprikát megették régen is. (1,2,3)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Diós, mákos kalácsot. Bejglit is régóta sütnek. (1,2,3)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
A 30-as években még hordták egypáran. A 20-as évektől kezdték elhagyni. Egy-két idős ember még a 40-es években is hordta. (1,2,3)
b) Hány szélből készült?
n.a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 50-es években a legöregebb asszonyoknak még szoknyájuk volt réklivel. (Akkor haltak meg az utolsók.) (1,2,3)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Az asszonyok csak fontak. Egy szövőszékre emlékeznek a faluban. (1,3) Mesteribe, Vásárosmiskére vitték takácshoz. (1,2,3)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az 50-es évekig. A múlt században születettek nem mentek ki kendő nélkül. De tilalom nem volt erre. (1,2,3)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Most is egymás mellett vannak az ágyak, ahol nem váltotta föl a heverő. A II. világháborúig egymás végében voltak. (1,2,3)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsangon tartották. Mindig kicsi volt a falu, évente 1-2 lakodalmat tartottak. (1,2,3)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
n.a.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
a) Vasárnap. Főleg Farsang utolsó vasárnapja volt kedvelt.
b) 1930 körül:
b) Szombat. (1,2,3)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A lakodalmat a lányos háznál tartották. A templomi esküvő délben vagy estefelé volt. A katolikusok Vásárosmiskére, a reformátusok Alsóságra mentek templomba. A falunak 1946 óta van kápolnája, azóta itt tartották. 6-7 szekérrel is elmentek templomba. A lakodalom másnap hajnalig, reggelig tartott. (1,2,3)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Főétkezés a vacsora volt.
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
A lakodalmat a lányos háznál tartották.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
A 70-es évektől szokás a városban tartani a lakodalmat. Szinte kizárólag így tartják.(1,2,3)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
A 70-es évektől szokás a városban tartani a lakodalmat. Szinte kizárólag így tartják.(1,2,3)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
A vendéghívó járta végig a házakat. A botján szalag és csengő volt.
b) 1930 körül:
Menyasszony, vőlegény. (1,2,3)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
d)Meddig élt ez a szokás?
Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Alsósági és gércei cigánybandákat hoztak. Kiskocsin mentek el értük. Alsóságon a Horváth „Gatya” Jancsi, Gércén Bulka bandája volt híres.(1,2,3)
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hegedűs, brácsás, bőgős, sípos, cimbalmos.
c) Hány főből állott a zenekar?
5-7 zenész játszott együtt.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
A tangóharmonika nem került be a bandákba.
