Vép

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1985. november
Adatközlők:	(1.) n.a.
	(2.) n.a.
Gyűjtötte:	Kiss Kálmán
Wiki feldolgozás:	Zajkás Bernadett
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9p
weboldal:	http://www.vep.hu/index.html

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Időszámításunk előtt a rómaiak idején Savaria elővárosa. A mai Ferenc majortól nyugatra kb. 800 méterre kőház maradványok vannak, ezért a neve kőkúti mező, kőkúti dülő, ekkori neve Web. A falutól északra húzódott az Öttevény, Ettevény út, Borostyánkő út, vagy vásárvárosi út – a mai Csepregi út helyén (Nemesbőd és Vép között). Az 1186-os évek körül itt is volt kb. 25 házból álló település a neves Kis-Véped. Ez azonban a tatárjáráskor elpusztult. Itt találtak is néhány sírt. Ma is megtalálható a római út Sándorháza major és az erdő között. A Borostyánkő út a Borostyán áruháznál ért véget. Az első írásos feljegyzés 1280-ból való, amikor IV. László királyi donátióként adja Webet (Vép) és Zeuleust Szőllőst Rubinius vasi ispánnak kiváló haditetteinek elismeréséül. Tehát ekkor királyi várbirtok volt.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Őshonosok: Balikó, Beszinger, Bíró, Boncz, Donácz, Gerencsér, Horváth, Jávorics, Kajtár, Kenedli, Kiss, Kiricsi, Kovács, Kőnczöl, Németh, Novák, Pados, Pogácsás, Szij, Szuák, Takács, Táncsics, Vajkovics, Varga, Virág, Vörös

Betelepült: Fekete, Kazári, Liszka, Málovics, Pintér, Tóth, Tremmel, Varga

Cigányok: Őshonos: Sárközi 48-as honvéd volt, de már kihaltak Kányási, Horváth, Kolompár, Nyári, Habda, Erdélyi Betelepült: Sárközi Ónodról

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Az Őrségből horvátok: Ecker néni. Az 50-es években vendek: Gaál család, Sömenek, Horváth Antalné, Krajczárék most mrá Szombathelyen laknak. Nagy tömegben nem települtek. Házasság révén: Rum, Kám, Táplánszentkereszt, Zanat, Nemesbőd, Gyanógeregye Gyanógeregyéről jöttek vendégmunkások is. Pápáról a Gépész Szakiskola áttelepülésével 1962 – ezek a tanárok, oktatók, egyébként az ország különböző részébe valók kb. 60 család. 1800 körül telepedtek le a muzsikus cigányok.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem. Nősülés, férjhezmenés: Kenéz, Pecöl, Bozzai, Sárvár, Nemesbőd, Zanat, Ikervár, Csipkerek

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Gencsapáti, Vasszécsény, Ikervár, Csepreg, Vasvár, Jánosháza, Répcelak, Bük. Vasút, posta, jó minőségű földek, angol kert, fenyős parkok az aláhúzottak közel azonos lélekszámúak.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Szombathely vidéke, peremkerülete. Mondják folyók völgyének is, hiszen közel van a Perint Gyöngyös és a Rába.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Alpok-alja, Kőszeg-hegyalja: Kőszeg, Velem, Cák, Bozsok, Kőszegszerdahely, Kőszegdoroszló Őrség: Gödörháza, Velemér, Magyarszombatfa, Őriszentpéter, Szalafő, Pankasz, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Bajánsenye, Orfalu, Apátistvánfalva, Alsószölnök, Kondorfa, Ispánk, Pankasz Hegyhát: Hegyhátszentmárton, Hegyhátszentpéter, Felsőmarác, Daraboshegy, Halogy, Nádasd, Hegyháthodász, Hegyhátsál, Nádasd, Katafa, Nagymizdó, Szarvaskend, Döröske. Kemeneshát: Vasvár, Oszkó, Alsóújlak, Kám, Pácsony, Olaszfa, Petőmihályfa Kemenesalja: Celldömölk, Bögöte, Mesteri, Hosszúpereszteg, Jánosháza, Duka, Borgáta, Köcsk, Kemenespálfa, Egyházashetye, Nagysimonyi, Sitke, Kemenesmihályfa, Kemenessömjén, Ostffyasszonyfa Cser: Kenyeri, Pápóc, Csönge, Vönöck

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Bocskoros, kisnemesek 100 holdas: Nemesbőd: sok nemes volt, 70 % Bárdos: nemesi család, Sütő Gábor Nemeskolta Nemesnedves, Nemesrempehollós Csempeszkopács: Árpád-kori templom

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

„Hát akkor ebbe maradunk”. A falu bírája a vépi jegyzőség udvarán fontos ügyben kérte az előljáróság véleményét, azok egyhangú szavazata után botját a földbe verte, mondván: Hát akkor ebben maradunk. Nem vette észre, hogy egy tehénlepénybe ütötte a botját. Mások szerint disznószar volt, ezért mondják: disznószaros vépiek. A többség véleménye az előbbi. Nemesbőd lenézi Zanatot: veletek nem egyesülünk (Tsz) Rákász Kenéziek: rákot fogtak a Borza és a Gyöngyösből A zanatiak tuszkok, tuszkosak: A falu legényei egyik télen megfagyott tuzokokat, tuszkokat találtak. Egy tető nélküli pajtába rakták, majd a kocsmába mentek inni a várható nagy bevételre, közben a szárnyak felengedtek és elrepültek. Aratás előtt bődiek, aratás után Nemesbődiek. Aratás előtt a padlásokon nem volt gabona, ezért nemességüket sem hangsúlyozták ilyenkor, aratás után büszkék voltak, mert megtelt a padlásuk. Korpás Tanaiak (malom), hegyes Kajdiak (büszkék). Korpás-darás Porpác. 36 házból 1/3-a a dombon voltak, a gazdagabbak a darások. Bárdosiak dombra szarnak, bozzaiak kalányoznak (amit találnak, összeszednek). Bán-major: a bán birtoka volt (Zrínyi) Tarisznyás Pápóciak: sokat jártak az erdőbe gombászni, fát vágni. Dombra szaró Bárdosiak, eleibe harangozó Bozzaiak. Tyukász eleibe harangoznak: a püspököt várták, a templomtoronyból figyelték, mikor látják a hintó porfelhőjét – amikor a közelbe ért, vették észre, hogy csak a tyukász jött szekéren.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szórványos: Táplánszentkereszt, Nemesbőd, Bozzai, Pecöl, Kenéz, Zanatmikervár, Csipkerek, Bő, Horvátzsidány, Szombathely, Kőszeg, Gyanógeregye. És ahol katonáskodtak.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

volt Vépen 1932-40-ig marha-, ló- és kirakodóvásár a mai művelődési ház helyén, itt volt a „cédulaház”, a járlatlevél átírás

b) Piacra:

1938-40-ig Vépen is volt, később Szombathelyre, Ikervárra jártak: tej, tojás, tejfel, túró, baromfi

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Bárdos, Kenéz, Bozzai, Pecöl, Vát (kápolna), Szombathely

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nagy Mária-zell Ausztria (május 15.) 4 nap oda, 1 nap ott, 4 nap vissza; Vasvár (augusztus 15., szeptember 12.); Celldömölk (szeptember 8., Kis-cell); Búcsúszentlászló (szeptember 12.); Kismarton (szeptember 8.) 1926-ban Vépen országos vásár volt az alábbi napokon: január 25., Fehérvasárnap utáni hétfőn, Áldozócsütörtök előtti szerdán június 28., augusztus 19., november 5. Ha szombatra vagy vasárnapra esik, akkor a következő hétfőn. Tehát hatszor volt országos vásár.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Erdődy grófhoz: Új-major, Felső major, Ferenc-major, Sándorháza, Emilia, Csókakő, Bán-major, Perec-major Szombathelyre: Pohl és Mayer gépgyár, Bőr- és cipőgyár, Putch takarógyár, Szövőgyár, MÁV igen sok a vasutas Vépről (sokan járnak), Téglagyár, Gyufagyár (1923-ig), Szappangyár, Vágóhíd (sokan járnak), Fehér-vasöntöde, Reich gépgyár, Magyar Villamosművek, XII. autójavító (sokan járnak).

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Summások: Csehimindszentről, Szemenyéről (szegény vidék, olcsóbban jöttek)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Szombathelyen vették

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

Zsombor, véka, silinga, csibeborító helyben készültek.

d) szövőbordát

Szombathelyen vették

e) favillát

helyben készült

f) fagereblyét

helyben készült

g) faboronát

helyben készült

h) egyebet?

falapát

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kocsikasokat és szövőbordát nem készítettek Vépen, hanem Szombathelyen vették meg. Ezermesterek Vépen: Táncsics József, Szij Sándor, Táncsics György.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Ják, Kőszeg, Tanakajd. Régen helybe hozták, most pedig a szombathelyi piacon veszik meg a jáki cserepeket.

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Rőfösök: méterárut hoztak vászonba kötve az 50-es évek végéig. Leggyakrabban a csepregi asszonyok. Meszes: „meszet, meszet vegyenek, itt a meszes”. Ponyvával letakart szekéren hozták az égetett meszet a 30-as évek elejéig. Tyukászok: „au-au-tikmony-au” tikmony = tojás. Szárnyasállatokat és tojást vettek. Drótosok: „Van-e valami drótozni, fótozni való, ablakot csinálni való, mert a gyerek kitörte az ablakot”. 1945-ig. Vállra vett álló fatartóban bádog, drót, üveg, gitt. Késes-köszörűs: kerékpárra szerelt köszörűvel, melyet pedállal lehetett meghajtani. 60-as évek elejéig. Esernyőkészítő: 60-as évek elejéig. Vándor kötélverő: a 30-as évekig ment faluról falura, addig maradt egy faluban, amíg anyag volt. Bibor-lucerna vándortisztító, konkolyválogató: 50-es évek elejéig Szitás: „szitát, rostát javítani, megütni”, 60-as évek eleje Paprikás: biciklivel, gyalog őrölt paprikát árultak a 40-es évekig – kalocsai paprikát – kékfestő ruhába, kendőbe hozták, csattogó papucsban. Egy ismerős házban raktározták, ha fogytán volt, postán kértek újabb szállítmányt. Legnagyobb ellenségük az eső volt. Rongyszedő: „rongyot, csontot, ócskavasat veszek” 30-as évek. Cserébe fehér edényeket adtak (tányér, tál, cserép, dísztárgy) Szerviánok: paprika, paradicsom, dinnye, szilva, körte, cseresznye. Szekereken hordták a 40-es évekig. Kevés gyümölcs termett régen Vépen. Borosok: Zalából szekére boroshordóból addig árulta a bort, amíg el nem fogy. Cserépedényesek: Jákról, Zalából szekéren hozták. Gabonáért adták, amennyi belefért az edénybe, vagy amennyi az edény súlya, annyi gabonát kértek érte. 40-es évek. Teknősök-teknővályók: ahol sok a nyárfa teknővájó cigányok (Rábahídvég, Porpác, Vasszécsény, Ikervár) helyben teknőket, melencét, favillát, falapátot készítettek. 40-es évek

b) Honnan jöttek?

Rábahídvég, Porpác, Vasszécsény, Ikervár, Jákról, Zalából

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Rőfösök,Meszes,Tyukászok,Drótosok,Késes-köszörűs,Esernyőkészítő,Vándor kötélverő,Bibor-lucerna vándortisztító, konkolyválogató,Szitás,Paprikás,Rongyszedő,Szerviánok,Borosok,Cserépedényesek,Teknősök-teknővályók

d) Mit árultak?

n.a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Régen nem volt szőlő a faluban, mert szőlőhegy nincs. Házaknál lugas háború előtt 5 %, háború után 90 %. Lugasokról megterem 3-5 hl bor. A faluból soknak van szőlője az alábbi helyeken: Badacsony-Vonyarcvashegy, Somló-Bér¬baltavár-Csipkerek, Zalaszentgrót-Aranyod-Ábrahámhegy-Badacsonytördemic.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Régen a templom körül volt a temető. Egyébként csak egy temető van a faluban 1700-tól.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok kerültek elő Kis-Vépedről a halastó környékéről

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Szent Flórián május 4. 1850-es években tűzvész volt Vépen, szobor az általános iskolánál, a tűzoltók védőszentje, tűzoltósisak van a fején. Egésznapos szentségimádás és körmenetet tartottak. „Tűztől, víztől ments meg Szent Flórián védszentünk, Istennél szólj mellettünk.” Szent Vendel október 20. juhász volt „Barmainkat tartsd meg, minden vésztől mentsd meg.” Nepomuki Szent János. Vele kapcsolatos mondás: Dícsérjétek ti keresztények Nepomuki Szent Jánost, igaz hívek, Istennek hű szolgája, ki érette megvetette a szörnyű halált. A királyné gyónását meghallgatta, a titkot, amit gyónt ki nem mondotta, a király ezért epedett és méregre gerjedett, kínzásokkal úgy fenyegetett, sötét éjjel bevettetett Moldva vizébe, hogy a király gonoszsága legyen rejtélybe, de angyalok repkedtek és világítottak. Búzaszentelő március 25. Úrnapja körmenet négy sátor volt felállítva a négy égjtáj felé pünkösd után 10 nappal (csütörtök).

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A II. világháború után lett általános. Elvétve használták a gurgatót (fahenger) és a seprőboronát.

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

kézi vetés 50%-ban

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

gépi vetés 50%-ban. A nagybirtok géppel vetett, a módosabb parasztok vetőgépet vettek, a szegények vagy kölcsönkértek, vagy kézzel vetettek.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Mindhármat alkalmaztak: a gereblyés a legáltalánosabb 70 % a neve itt aratóbicikli a villás 20 % a hajmók 10 %

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Általában 20 kévét, de előfordult 12 is. 2 láb vagy kepe egy kereszt. A keresztek kepesort alkotnak, számuk a terméstől függ. A környező községekben a keresztben levő kévék száma 13. 1 hold termése kb. 30 kereszt. 1 keresztben 12-14 kg búza van.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

n.a.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 144-155 cm között, a hadaró 70-80 cm.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó csapat járt a géppel: 4 nyársaló, 2 kazalrakó, 2 kéveadogató, 1-2 kévemetsző, 1 etető, 2 polyvavivő, 2 törekhordó, 2 szalmavivő, 2 zsákoló.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Parasztoknál nyárssal hordták fel a létrán a kazalra a szalmát, mert elevátor nem fért be. Ez általános volt. A töreket és a polyvát vízszintes rudakon hordták a kutyóba: ez egy hevenyészetten összeállított tároló, mely négy oszlopon állt, három oldalát befonták vesszővel, a tetején rudak, ezen szalma tető. 1945 után általános lett az elevátor használata. 1945 után általános lett az elevátor használata.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nagyobb mennyiségben megszűnt 1910-ben. Kis parcellákon fennmaradt 1949-50-ig: kenyérsütés és hurkatöltésre.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A taligás ekék megjelenésével a két világháború között. A parasztok eke után ültették a burgonyát. A szegényebbek először kapával lukaltak, belerakták a burgonyát, ráhúzták a földet kapával, majd ráléptek.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A renden forgatatlnaul hagyják, ha vékony a fű és gyorsan megszárad. A rendet szétteregetik, ha sok és vastag a fű. Szénaszárító állványt Vépen nagyon ritkán használtak: a három dorong-fát kifúrták, dróttal összekötötték, lábakat széthúzták. Forgatás az időjárástól függött. Rendszerint egyszer, ha a renden megázott szétdobálták, esetleg mégegyszer megforgatták. Győjtés, hosszú szekéren hordták be. A területen található boglya vagy petrence száma a termés mennyiségétől függött. Tetejére ágat tűztek, hogy a szél ne tudja felforgatni.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A II. világháborúig hajdinával, azóta nagyméretű kosárral, villával, gereblyével. Abrakot: abrakos mérő ládával adagolták: finak

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

Felső igafa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszegek (bal-jobb)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, használták. Ha kevés volt a szalma sokan használták. A csaritot, a csalitot az erdőgazdaság inséges időben eladta.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Tartóláncot itt mindig is használtak, így biztosabb a rúd egyenes vezetése.

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: nagyobb, erősebb, széna-, szalmahordás – hosszúszekér durvább nyomórúddal, lánccal és kötéllel ellátva. Hogy a szekér hosszabb, vagy rövidebb a nyújtótól függ, mely lehet hosszú és rövid. Rövid nyújtóval nehéz kisebb tömegű árut szállítanak: gabona répa, kukorica, föheny, kő, kavics. Hosszú nyújtóval: kisebb fajsúlyú, de nagyobb tömegű árut szállítanak: széna, szalma. Kocsi: kisebb, könnyebb, díszesebb általában személyszállításra használják

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Rövid szekér: 3 m, hosszú szekér: 5-6 m, nyomórúd: 7-8 m, rudazókötél: 10-12 m, lánc: 8-10 m. Általában a rövid szekér az általános, csak szénahordásra, illetve a kévés gabona behordására szerelték fel a hosszú nyújtót és a vendégoldalakat. A létraszerű hosszú oldalt a pajta külső falára akasztották fel, ott tárolták, vagy a pajta padlásán a nyomórúddal és a vendégoldallal együtt.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása elől lánccal történik. A nyomórúdon elől és hátul bevágás van, hogy a láncot és kötelet megfogja. A kötél 10-12 m hosszú. a kötelet rákötik a hosszúra nyújtott, létraszerű szekéroldal – hátulról nézve a bal oldalira –, átvetik a nyomórúdon, kétszer körbetekerik, rajta 2-3 ember rácsimpaszkodik, hogy a rúd leszorítsa a szénát, kévés bagonát rákötik a jobb oldali szekéroldalhoz, itt is kétszer megtekerik és mindaddig húzzák balra-jobbra a két oldal között, amíg a kötél kb. 80 cm-re nem rövidül, ekkor elkötik. Itt más eszközöket nem alkalmaztak, mint pl. csigát, mint más helyeken.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát ritkán használtak, ezek enyhén íveltek. A szekéren főleg subert használtak. A két léc közti résbe függőlegesen tolták be a szekérbe.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

n.a.

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkolás általános volt, elsősorban nyáron, ha köves úton jártak, ha feltört a körmük. 95 %-ban teheneket is.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter, zséder. Készült fából, fémből, zománcos (kék, vörös, zöld, fehér), alumínium.

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

n.a.

b) terelik jobbra

hikk hó, hik

c) és balra

nejde hó, hok

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

puci-puci-ne poci-poci-ne

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

pi-pi-pi-pi

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere ide kis kutyám Bodri gyere Füttyentenek

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilolótípusú törőt használtak 2 m hosszú. Patakban, álló vízben áztatták 2-3 hétig, majd megszárították, a fás részt tilóval összetörték, és gerebennel kifésülték.

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Kizárólag fekvőt.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Cigánytáborok (mai Bihar utca) muzsikus cigányok tanították hegedűlni a fiatalságot. Ferenc major 10 család volt és van ma is. Gróf Erdődy Ferenc majorja volt Sándorháza (Erdődy) 10-12 család élt – ma már lebontották. Vadász villa egy szép vadászház volt már lebontva. Csókakő 15 család. Emília major 6-7 család lakott már lebontva. Kópháza (vadászlak) a pecöli erdőben. Bozzai régen 10 ház 40-50 fő (1940-es évek elején), ma 40 ház, kb. 200 fő, társközség. Bárdos régen 4-5 ház 20-25 fő, ma 10 ház 40-50 fő, társtelepülés. Bán major Zrínyi Péter báné volt a háború után lebontották 4-5 ház volt. 4 családnak volt közös konyhája. Nem volt régen Vépen utcanév: hosszú-szer 1910 ma Rákóczi utca bozót-szer Táncsics utca kastil-szer, az Erdődy kastély és környéke új utca (1800 elején) Deák Ferenc utca postaút, postakocsik jártak erre, később Kolozsvári utca, ma Dózsa utca. Más elnevezés: ások (alsó rész), mai Rákóczi utca fősök (felső rész), sok veszekedés a lányok miatt város vége a kastélytól Szombathely felé vezető út hágcsó (hátsó) a híd után kis-köz-kis utca Kis-Véped (ma csepregi úti TSZ major) 1242-ben elpusztult.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A Bihar utcában volt 5 zsuppos boronaház, még az Erdődy gróf építette. Egy elégett 1910-ben, egy elégett 1930-ban, kettő lebontva 1920-ban, egy lebontva 1960-ban.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Tűzfal mellé vagy közfal mellé épített fekvőkémény vitte el a füstö. 1920 után már csak zárt kéményt építettek. 1920-ig Vépen sok fakéményes ház volt.

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A tornác-ternác-gang 1-1,2 m. Sok ház tornác nélküli volt.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Igen, a Rákóczi utcában Szuák József (kanadai) 80x60 cm. Minden zsuppos háznál meg volt a keresztmestergerenda. Csak földafalu ház volt a tanácsháza (50 cm vastag falakkal gyakorlatilag a falakat tartotta össze).

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

1910-1920.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az I. világháború után.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Igen, Szij Sándor, Táncsics u. 16., Pogácsás István, Felszabadulás u. 14. Az utolsót 1965-ben bontották le.

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

60-70 cm-es padkára.

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta-fiában 100 kereszt búza befért, a másik oldalra a polyva, törek, illetve a szénát rakták. Az ajtók elől a bejárat, hátul a szélkapu (a huzat kivitte a töreket és a polyvát). Széna = szüleség

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Használtak ilyet,egyik ágát akasztották a fazék fülébe vagy a két ág közé fogták a fazekat. Külön nevet mondani nem tudtak.

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Igen, törköly/répa között, vagy ahogy Vépen mondják darált (reszelt) DERÁLÓ! Ugyanígyí savanyították egészben a káposztafejeket, néhol csak egész leveleket a reszelt káposzta között töltött káposztához. Az egészbeni répa és káposzta savanyítás nem volt általános kb. 25 %.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Igen, törköly/répa között, vagy ahogy Vépen mondják darált (reszelt) DERÁLÓ! Ugyanígyí savanyították egészben a káposztafejeket, néhol csak egész leveleket a reszelt káposzta között töltött káposztához. Az egészbeni répa és káposzta savanyítás nem volt általános kb. 25 %.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1920-ig mindenki otthon sütött a kemencében. 1920-tól a pékhez vitték, kb. 1960-ig. Általában 6-6 gömbölyű rozskenyeret készítettek. Érdekesség, hogy Vépen előszeretettel használtak a szalmából készült kerek és ovális zsombor helyett a vesszőből készült két füllel ellátott fonott kosarat, leggyakrabban gömbölyűt, de sokszor oválisat, melyen szintén két fül volt.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Vépen előfordult a csillagos forma, bár ritkán. Gyakoribb volt a vesszőíves (hajtován), mely mogyorófábó készült ritkán található volt a léces forma is.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

A fából készült vajköpülő magassága 34-45 cm, szélessége alul 20 cm, felül 15 cm. Tejesfazékba (köcsög) is tettek kis köpüfát. Cserépből is készült két füllel, ez kissé hasas volt 1900-tól. Házi vajkészítés 1955-ig volt, faragtak vajformázót is, melynek alsó méretei 12x6 cm, kissé szélesedik felfelé 15x8 cm, az aljába havasi gyopárt faragtak, a formázó magassága 6 cm.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

1920-ig sok hajdinát termeltek, 1945-ben kb. 30 gazda 15 kh területen. Pogácsát, kását készítettek, hurkába tölteléknek, köles leves, rozskenyér fehérítésére is használják ma is.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából kását és pogácsát is készítettek kölesből is készítettek sóval ízesített gánicát, gáncát.