Őriszentpéter

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Együtt települt a 18 Őrség-beli községbe 103 család, úgy tudják Erdélyből (Tamás és Cigány nevűek). (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Farkas, Róka, Kovács, Zsoldos, Zsohár, Galambos, Bata, Mihály, Orbán, Németh, Bicsák, Hada. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagy számban nem, zárt környék, csak szórványosan vendek, néhány család, a gyerekeik már nem is tudnak vendül. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem, csak a kitelepítéskor vittek el pár családot, volt, aki vissza sem jött. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Szalafő (ők is reformátusok), de minden más falubélit meg tudnak különböztetni arcról is, és beszédről is. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Igen, az Őrségbe. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Göcsej (ez áll Egerszeg környékéből), Kustánszeg, Barabásszeg, Becsvölgye, Belsővidék (Senyeháza, Gödörháza, Velemér, Dávidháza, Kotormány). (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudnak ilyenről. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Szerintük Őriszentpétert nem csúfolták, viszont Szalafőt igen. (Bika a községház tetején.) (Hosszú létra, keresztben az erdőn.) („Rázod, mint szentpéteri bíró a koszorút.”) (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Főleg Szalafő, Nagyrákos és egyéb környékbeli falvakból házasodtak. Tiltott falu nem volt, csak Kondorfáról hoztak kevesebbet, mert azok katolikusok. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Itt Szentpéteren egy évben hatszor volt nagy kirakodó- és állatvásár és hatszor kisebb vásár, amit neveztek búcsúnak is. (Február 21., március 21., május 18., augusztus 1., szeptember, június 30., november 4., április 24.) (1,2,3)

b) Piacra:

n.a.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsújáróhely nem volt (reformátusok)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

n.a.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem volt jelentős, néhány szegényebb család járt napszámba, a többiek télen kiegészítő munkaként vállaltak pl. favágást. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek, nem volt miért. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Mindenki magának csinálta, egy-két ember volt csak, aki télen csinált pluszban és azt eladta. (1,2,3)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér. Ide hozták azokat a vásárokra. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Paprikások Szegedről, tótok üvegezni és fódozni, cigányok ruhaanyaggal, a II. világháború óta nem járnak. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Szeged

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

paprikások, tótok

d) Mit árultak?

paprika, üveg, ruhaanyag

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Nem volt más község határában. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Itt nem volt más falubélinek szőlleje. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Baksaszeri (ez a volt községi temető), katolikus temető a templomnál, harmadik Temetőtársaság magántemetője Galambosszerben (ez a mai községi), negyedik a Keserűszeri („Köserűszeri”), ötödik a cigánytemető a templomnál, a katolikus temető mellett. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt ilyen (egyik adatközlő emlékszik, hogy gyermekkorában az egész falu megünnepelte március 15-ét). (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, általánosan. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés általános. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A gépi ritka. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Igen, a „gerebálás” és a „vellás” egyaránt általános. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Tizenhetet, a vendek huszonegyet, a legfölső kéve neve „pap”. A keresztbe rakott kévék neve: „kepe”. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik, meghatározott számú. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

155 cm fölött. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Főleg villával, nyárson csak kevesen. Egy-két gazda bérelt elevátort. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A Tsz-esítést követően (a hatvanas években). (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Gyermekkorukban (10-15 táján) „lukáltak” = kapával lukat vágtak, aztán „kapa alá ültették” – egy felhúzta kapával a földet, egy beledobta a lukba a krumplit, aztán visszaengedték rá a földet (32-33-tól) az eke alá vetés nem volt általános, csak a II. világháború óta. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Míg föl nem szállt a harmat lekaszálták, elhintették a rendeket, déltájban fölforgatták, este összetakarták petrencesorba. Másnap szétrakták a petrencéket „ágyásokba”, dél körül megforgatták, jól föl is rázták, estefelé behordták. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A „buritókosár” és a „szénásruha” volt az általános, mindkettő régi keletű és még ma is használatos. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaküllő

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, általánosan, ha elfogyott a szalma.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Olykor még tavasszal is kimentek gyűjteni, ha az őszi gyűjtés kevésnek bizonyult. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A rajzokon levő tartóláncok közül egyiket sem ismerik. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi: fiakker, hintó, kiskocsi = személyszállításra Szekér: eleje részből, hátuljából, egy fordulórészből (a nyújtóból) és a kázlás oldalból állott. Abba tették a vesszőből font „kocsikast” (ez a szekérkas neve is). (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Szénaszállításra „hosszira igazították” a szekeret, leszerelték a rövidoldalt és föltették a hosszúoldalt. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Kötéllel, mást nem használtak. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Nem volt saroglya. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Teknőformájú volt. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

Igen

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Aki nem tudta elkerülni az országutat, csak az patkoltatta a tehén mellső lábainak külső körmére a pataszerű vaslapot tavasszal. Ökröket is. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

hej na

b) terelik jobbra

hik

c) és balra

hók áll: hóha (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne... „cocojogják” (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi, csicsi ne (csak egyik adatközlő öreganyja). (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén hívják. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Csak len volt, kender nem termett. Először „dergálták, fésűszerű eszközzel lehúzták a magját, aztán „lentörő sulokkal” törték, vagy cséppel a durváját. Azután „lentörő vályú”-ban törték finomra. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Eleinte a fekvő volt az általános, azután lett álló. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Nem volt. (1,2,3)

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Mindig ilyen volt a település, szerenként elkülönülve. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Még az adatközlők háza is fektetett boronaház, toldással. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Fal mellé rakták, de egy keveset elvettek a falból. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Minden „hajliknak” külön kijárata volt a „pitarba”. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt ilyen, de már kiszedték (egyik adatközlő szerint nem volt ilyen, de az ő háza is úgy épült). (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az adatközlők szülei kb. a század első évtizedében csináltatták, állításuk szerint akkor még nem volt túl általános, de már akadt néhány. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 14-es háború óta nem építenek egysorost, és a 45-ös háború előtti utolsó években már az „előszobás” ház lett az általános. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem, csak kályháról tudnak. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A padló szintjére, a szája kb. 70 cm magasan volt/van. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Egybehangzóan csak egy kiugró torokrészes pajtáról tudnak, azt is még születésük előtt építették, a kiugró rész annál is, mint a többinél pajtafia. Szokták még a toldást „silunak” és színnek is nevezni. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Olló formájú vassal vagy ronggyal. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Általában gyalulva és sózva a káposztát is és a tarlórépát is, a káposzta néha egészben is. A törköly közötti savanyításról nem hallottak. (1,2,3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Igen, néha.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A demokráciáig sütötték otthon, aztán néhány év alatt megszűnt, malom sem maradt. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Csillagos és polcos, „olyan forjma, mint egy kicsi lóca, csak az ülőkéje lécekből volt. Két hétre három kenyeret és egy bangalit (cipót) sütöttek”. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, olyan a formája, mint a vödör megfordítva. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

F jelű mozsártörőt használtak köles törésére, a hajdinát malomban őrlették. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából készítettek kását hurkába, gánicát vízben főzve, aztán kiszaggatva, tejföllel vagy böjtkor mákkal ízesítve, és pogácsát mint egyéb lisztneműből. Sütöttek belőle palacsintatészta-szerűen folyós anyagból málét is. Ezt sütötték tepsiben. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Sütöttek d) jelű, perec nevűt, ezt a borosüvegre húzták rá, aztán „Lukasperec” vagy „hökkönsült perec” nevűt, ez úgy készült, hogy 8-as alakot csináltak, aztán áthúzták egymáson a hurkokat, készítettek hosszúkás fonottat is, ennek kalács a neve. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Kevés hagymát megfonnyasztottak zsíron, aztán belevágtak jó sok paprikát, kevés paradicsomot tettek bele (egy-két szemet), ha volt kolbász, vagy szalonna, azt is raktak hozzá ízesítésül. Amíg volt hajdina, néha tettek bele azt is, később néhányan rizst. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Egyik adatközlő a katonaságnál szokott rá (kb. 41-ben), addig nem tudta megenni, az általános azonban az, hogy a paprikát már mindenki „úgy gyerekkora óta” tehát kb. a 20-as évek óta, a paradicsomot azonban csak mintegy 10-15 éve fogyasztják nyersen. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Külön karácsonyi tészta nem volt, de ünnepekre és a böjtös időszakokra készítettek „perecet” (kelttészta, kalács) és „bukdát” (szintén kelttészta) mákkal, dióval, tökmaggal megszórva mindkettőt. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Egyik adatközlőmnek volt szélesgatyája, de csak hétköznapra hordta: egy-egy szélből volt mindkét szára. A többiek emlékeznek gyermekkorukból néhány öregemberre, aki hordta, de nem tudták megmondani, hány szélből készült.

b) Hány szélből készült?

Általában, azt mondták, hogy egy-két szél lehetett. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 10-es évekig, de nem „népviseletszerűen”, mert itt az asszonyok a „divat szerint” öltözködtek. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az I. és a II. világháború között még általános, aztán a felszabadulást követő években megszűnt. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Temetéskor, ha kiöltöznek mindenki hordta, de nem volt „kötelező”, nem szólták meg, ha nem hordta valaki. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Hagyományosan így volt és most is így teszik. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Tavasszal volt a legtöbb, de tartottak nyáron, az aratás után vagy farsangkor is.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtkor nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Régen főleg vasárnap

b) 1930 körül:

Most szombaton (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Mindkettőnél

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Mindkettőnél volt főétkezés.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Ha túl sok volt a vendég, a menyasszony rokonai főleg a menyasszonyos háznál, a vőlegény rokonai pedig a vőlegényes háznál étkeztek. (1,2,3)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

n.a.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

1960 óta, mióta megépült a TSZ-konyha, azóta szinte kivétel nélkül ott tartják. Nem kell annyi edény otthon, nincs kosz meg annyi fáradság. (1,2,3)