Zalaerdőd

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987. április
Adatközlők:	(1.) Dénes Ferenc, 1923. Hetyefő, római katolikus, Zalaerdőd, Ady E. u. 20.
	(2.) Dénes Ferencné Somogyi Amália, 1930. Zalaerdőd, római katolikus, Ady E. u. 20.
	(3.) Somogyi István, 1899. Zalaerdőd, római katolikus, Zalaerdőd, Petőfi S. u. 8.
	(4.) Somogyi Istvánné Molnár Irma, 1902. Zalaerdőd, római katolikus, Zalaerdőd, Petőfi S. u. 8.
	(5.) Molnár István, 1914. Zalaerdőd, római katolikus, Zalaerdőd, Árpád u. 37.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalaerd%C5%91d
weboldal:	http://www.zalaerdod.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A megkérdezettek szerint kb. az 1500-as években jött létre Zalaerdőd. 1888-ig Nyavalád volt a falu neve. A szájhagyomány szerint Pálos szerzetesek voltak a falu első lakosai, ők alapították a falut. (1,2,3,4,5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai: Hogyor, Molnár, Németh, Bors, Somogyi és Kocsis. Ezek a családok olyan régen élnek Zalaerdődön, hogy ők maguk sem emlékeznek arra, hogy mikor, és honnan települtek ide őseik. (1,2,3,4,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem emlékszik senki sem arra, hogy valamikor valahonnan nagyobb számban betelepültek volna Zalaerdődre. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak a faluban arról, hogy valaha jelentős számú elköltözés lett volna. (1,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A zalaerdődiek egyik faluhoz sem tartják magukat hasonlónak. Szerintük a környéken ez volt a legszegényebb falu. (1,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A megkérdezettek szerint a falu nem tartozik bele semmilyen nagyobb tájegységbe, népcsoportba, vidékbe. (1,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A megkérdezettek mind a közeli Kemenesalját nevezték meg közeli tájegységként. Kemenesaljába sorolják Kemenespálfa, Boba, Egyházashetye községeket. (1,2) Kemenesalját és Göcsejt nevezték meg ismert tájegységként, de oda tartozó községeket nem említettek. (3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Jánosháza híres község volt az iparosai miatt. (1,2,3,4,5) Zalaerdőd híres volt a szénégetőiről, az édesapjától hallotta ezt. (1)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A zalaerdődieket cserebogarasoknak csúfolják a környékbeliek, azért mert egyszer egy zsidó gombát akart venni a zalaerdődiektől, de a zalaerdődiek mire visszajött a zsidó, már eladták másnak a gombákat magasabb árért. De a zsidó kifogott rajtuk és cselesen azt mondta, hogy most meg cserebogarat szeretne venni. A zalaerdődiek erre nekiálltak és rengeteg cserebogarat szedtek össze. A zsidó pedig úgy fogott ki rajtuk, hogy ez alkalommal ő volt az, aki nem tartotta be a szavát és nem vette meg a cserebogarakat, így az a zalaerdődiek nyakán maradt. A Dabronc községben lakókat pedig köduszóknak csúfolták, mert állítólag a ködben ha mennek, elesnek a kövekben. A Zalagyömörőn lakókat pedig görényeseknek csúfolták, mert állítólag valamikor régen cséppel üldözték a görényeket, hogy agyonüssék. (1,2,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A más falvakból történő házasodás csak szórványos jelenség volt Zalaerdődön. Ha lehetőség volt rá, akkor falubelihez házasították a gyereküket a szülők. Szórványosan házasodtak azért Kelédről, Hetyefőről és Dabroncról. (2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Jánosháza (március 19.), Zalaszentgrót (június 24.), Sümeg (november 2), Türje (február 24.) (1,2,3,4)

b) Piacra:

Jánosháza szerdánként (1,2,3,4)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Zalaerdőd (május 3. Szentkereszt föltalálása), Dabronc (március 25.), Jánosháza (október 20.), Gógánfa (június 24.), Ukk (Pünkösdkor). (3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg (szeptember 8.), Vasvár (augusztus 15.) (1,2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Munkára csak kevesen jártak el (csak a szegények) summáskodni napszámba Kelédre a Szentiváni és Ötvösre a Széchenyi birtokra nyáron. (2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Zalaerdődre nem jártak máshonnan munkára a megkérdezettek egybehangzó véleménye szeirnt. (1,2,3,4,5)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Volt régen a faluban 3 bognár, de azok csak a falubelieknek készítettek faszerszámokat. (2) Volt ugyan régen bognár a faluban, de eladásra más faluba azok se termeltek. E régi mesterek emléke él már csak, ők maguk már nem élnek és leszármazottjaik felkutatása is reménytelen. A megkérdezettek szerint ezeket a szerszámokat a falubeliek a piacon, vagy a vásárokon szerezték be. (ld. I.11 a,b) (1,2,3,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Tüskeváron készült cserepet használtak, amit vándorárusoktól szereztek be javarészt. E cserepek vásárlása az adatközlők személyes élménye volt. (2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A fazekas vándorárusok Tüskevárról hoztak cserepeket Zalaerdődre az 1930-as évekig. Az 1930-as években még jártak a Felvidékről Érsekújvárra (2) drótos tótok. Nem tudják pontosan, de az adatközlők szerint „azt beszélték” a faluban, hogy Szeged és Kalocsa környéki paprikások jártak az 1940-es évekig Zalaerdődre. Állítólag magukat erdélyieknek nevező ruhaárusok is eljártak a faluba a II. világháború előtt. A meszesek Sümegről a mai napig járnak és mindig is jártak, az informátorok szerint. (1,2,3,4,5)

b) Honnan jöttek?

Tüskevár, Felvidék, Szeged, Kalocsa, Erdély, Sümeg

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

fazekasok, drótos tótok, paprikások, ruhaárusok, meszesek

d) Mit árultak?

cserépedény, paprika, ruha, mész

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falubelieknek jelentősebb számban a türjei hegyen voltak szőlői. Máshol nem. (2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A környékbelieknek nem volt soha szőlőjük Zalaerdőd határában, mert Zalaerdődön nincs szőlő. (2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A faluban egy temető működik. A megkérdezettek szerint a templom környékén volt réges-rég egy korábbi temető. Ezt az információt az adatközlők apáiktól hallották. (2,3,4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nagyobb tömegben nem találtak sehol sem emberi csontokat.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak két fogadott ünnepe volt. Egyik január 20-án Fábián Sebestyén napkor, melyet betegség ellen fogadtak, a másik pedig október 20-án Szent Vendel napján, amit pedig a marhavész ellen fogadtak. (2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, használtak a két világháború között egymáshoz erősítve 2 vasboronát (ritkán hármat) a szántás elegyengetéséhez. (A vasboronák kígyó alakúak voltak.) (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Az 1930-as évig a kézi vetés volt általános és a gépi vetés nagyon ritka. 1930-tól aztán ez az arány pár év alatt megfordult. (1,2,3,5)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Az 1930-as évig a kézi vetés volt általános és a gépi vetés nagyon ritka. 1930-tól aztán ez az arány pár év alatt megfordult. (1,2,3,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Gereblyés (b) kaszacsapót használtak általánosan az egész faluban. („gráblás”) (1,2,3,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem, nem használtak olyan kévekötő fát, amelynek a vastagabb végén egy lapos nyílás lett volna. (1,2,3,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kéve volt egy kereszt. (2,3,4,5) Raktak régen 14 kévéből álló keresztet búzából és 18 kévéből álló keresztet rozsból. (1) Zalaerdődön a keresztet „kepeláb”-nak nevezik. Az összekapcsolt „kepelábakat” hívták „kepesor”-nak. 5-10 összekapcsolt keresztet raktak. (1,2,3,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a kepe szót, de ők a „kepesor” kifejezést használják. (ld. II.5.) Ez 5-10-ig terjedhető meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet („kepelábat”) jelöl. Nem használják ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározásához. (1,2,3,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A faluban csak egy csépet találtam, annak a nyele 131 cm volt. A megkérdezettek elbeszélése (becslése) alapján valószínűsíthető, hogy a csépek nyele kb. 140 cm alatti hosszúságúak lehettek. (1,2,3,4) A társas cséplés esetén milyen szöveget mondtak a ritmus könnyebb betartása végett. Ha hárman csépeltek: „hol-az-eb”, ha négyen: „meg-jött-az-eb”, ha pedig öten, akkor: „csu-tor-ra-Pe-ti” volt a szöveg. (1)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Zalaerdődön helyi, falubeliekből álló állandósult csapat csépelt géppel és ha a csapatból valaki kiöregedett, akkor az ő családjából valaki állt be helyette a csapatba. Irigyelt ember volt, aki tagja lehetett a csapatnak. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát általában nyárssal (a) hordták kazalba. A kb. 3,5 m hosszú nyársat egy ember vízszintesen tartotta és beleszúrta a szalma halomba. Két lány segített a nyársasnak a nyársat a feje fölé emelni, és a nyársas a feje felett vitte a szalmát a kazalhoz. (2,3,4,5) Az édesapjától halotta, hogy a nyársak az 1900-as évek elején terjedtek el Zalaerdődön, a cséplőgépek megjelenésével együtt. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A megkérdezettek már nem is emlékeznek még évitzednyi pontossággal sem, hogy meddig termeltek hajdinát, mert ez olyan régen lehetett. Egy adatközlő (3) az édesapjától hallotta, hogy valaha termeltek hajdinát is errefelé. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való barázdába vetése az 1930-as években kedzett gyorsan elterjedni és az 1940-es évekre már teljesen általánossá vált. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénaszárítás a renden terítve történt, jó időben 4-5 nap elég volt hozzá. Ezalatt csak egyszer forgatták, a 3. nap után. Állványt nem használtak. A szénát „petrencébe” hordták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba „párfödő” ruhával hordták. Ez kb. 2x2 m-es lenből készült anyag volt. Ez volt az általános, és a megkérdezettek szerint a régebbi is. A „bakszekér” használata is ismeretes volt, de szűkebb körben újabb keletű elterjedéssel. (1,2,3,4,5)