Gyöngyöshermán
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Gyöngyöshermán, 1989. november |
| Adatközlők: | (1.) 1.Szimandel Dezső, 1926. Szombathely, Gyöngyöshermán, Traktoros u. 37.
2. 2.Szimandel Dezsőné, 1929. Gyöngyöshermán, Traktoros u. 37. 3. 3.Özv. Kiss Sándorné, 1931. Gyöngyöshermán, Traktoros u. 33. 4. 4.Pászthory Mária, 1928. Gyöngyöshermán, Traktoros u. 33. 5. 5.Tóth Zsuzsanna, 1973. Gyöngyöshermán, Török I. u. 16. 6. 6.Kustos Károlyné, 1952. Gyöngyöshermán, Tamási Á. u. 11. 7. 7.Kustos Károly, 1948. Gyöngyöshermán, Tamási Á. u. 11. |
| (2.) | |
| Gyűjtötte: | Gutter Klára |
| Wiki feldolgozás: | Molnár Csenge |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Gy%C3%B6ngy%C3%B6sherm%C3%A1n |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Egy Hermán nevű család birtoka volt itt, róluk nevezték el a települést, a Gyöngyös nevet később csak hozzácsapták. (1) A község keletkezése az 1200-as évekre tehető. (2) Őrségi, Árpád-kori település a Gyöngyös partján. (3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Németh, Horváth, Nagy, Kovács. (2) Hagyományos magyar családnevek jellemzőek a falura. (3) Ez a község egy igen zárt település volt, akik itt születtek egész életüket itt élték le, ezért a családok nevei sem változtak. (4
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A községben csak katolikus vallású emberek éltek, ez is jelzi, hogy ide nem települtek be nagyobb számban emberek más helyekről. Egyedüli mozgást, változást az uradalmi cselédség cserélődése váltotta ki, betelepülés nem volt. (2) Ebbe a faluba nagyobb számban nem települtek be. (4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A községből elköltözés nem történt, a családok szaporodásával a község létszáma is nőtt, az emberek itt építkeztek. (1) Itt a lakosság állandó volt. (3) A faluból nagyobb számban nem költöztek el. (4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A falu lakosságának összetételében érzik a közös vonásokat Szentkirály községgel. Az is hasonlóan zárt település, ahonnan ki és betelepülés nem történt, az emberek nem jártak el dolgozni. (1,2,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu tájegységként az Alpok-aljához tartozik. Közelebbről a szombathelyi-félmedence déli részén helyezkedik el. (1) Kizárólag magyar nyelvű lakosok lakják és lakták. (2) Az Alpok térségéhez tartozik. (5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Közeli tájegységként ismeri az Őrséget, melynek fontos községe Őriszentpéter. (1) Ismert tájegységként a Hegyhátot tudja megnevezni, ismeri még Hegyhátszentjakabot. (2) A Kőszegi-medence országos hírű tájegység, települései kiváló kirándulóhelyek, Velem, Bozsok, Kőszeg, Kőszegszerdahely. (4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Csempeszkopács római kori templomáról híres.(4) Bogát kastélyáról. (5) Ják műemlék templomáról híres, gyakran tartanak ott hangversenyeket. (6)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Községüket tikszernek csúfolták. Ez az elnevezés azért történt, mert a lakosság igen sok tyúkot tartott. A tyúkok főleg az utcákon tartózkodtak. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Más falvakból történő házasodás csak szórványos volt, de Sorokpolányból azért többen kötöttek házasságot. (1) Szentléránt nevű községből kötöttek házasságot. (2) Nem jellemző a falura, elvétve akadt olyan, aki Püspökmolnáriból szerzett feleséget. (4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Körmend, Vasvár, Zalaszentgrót, Szombathely ősszel és tavasszal.
b) Piacra:
Szombathely kedden és pénteken.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Vasvár augusztus 15., szeptember 8., Sümeg augusztusban. (1,2,3)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvár szeptember 12. (4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Napszámba jártak Szombathelyre. (1) A községben summás nem volt. (2) Csépléskor a helyi uradalomban jelentkeztek munkára. (4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Táplánszentkeresztről jöttek csépléskor ide dolgozni úgy, hogy a csépléshez szükséges gépet, szerszámokat és embereket a cséplőgép tulajdonosa magával hozta. (1,2,3,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem készítettek,
a) kocsikasokat
Bejcgyertyánosról pl. a kocsikasokat. (1,3,4)
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
Ikervárról szerezték be a fonott kosarakat,
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Azokat a cserépedényeket, melyeket használtak, a szombathelyi piacon vásárolták meg. (1) Magyarszombatfán készített cserépedényeket használtak. (3) Jákon készítették azokat a cserépedényeke, melyeket használtak, Jákon és Szombathelyen vásárolták meg. (4
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Vándorárusok jöttek a faluba, hogy honnan azt nem tudja, de vásároltak ágseprűt. (1)
b) Honnan jöttek?
n.a.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Edényfoltozók és drótosok. (4)
d) Mit árultak?
Paprikát vásároltak, az 1950-es évek után már megszűntek. (3)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Szőlőtelepítés nem volt, ma sincs. Elvétve akad a házaknál néhány tőke. A bort Zalából hozták, onnan vásárolták. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Szőlőtelepítés nem volt, ma sincs. Elvétve akad a házaknál néhány tőke. A bort Zalából hozták, onnan vásárolták. (1,2,3,4)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A községben egy temető volt régen is, ma is egy van.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Emberi csontok előkerüléséről nem tudnak. (1,2,3,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak egyetlen fogadott ünnepe volt a Szent István király, augusztus 20-án. (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Általánosan használták a 2-3-as boronát. (1) A favázas egylevelű boronát tehén vontatással használták. (3) Az egymáshoz erősített 2-3 boronát ló és ökör vontatással általánosan használták. (4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
) A kézi vetés ritka volt, )
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
a gépi vetés általános. (4A két világháború között tehén és ló vontatású géppel vetettek. (1) 10-14 soros vetőgéppel vetettek. (3
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Használták a villás és gereblyés kaszacsapót. Használatuk általános volt, szinte ősidők óta használták. A hajmókot nem ismerik. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, használtak olyan kévekötő fát, melybe a sarlót is bele lehetett dugni. (1,2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
24-28 kévét szoktak egy keresztbe rakni. (1) 2-6 keresztet raktak össze, ennek neve a kepe. (3) Volt 3 keresztből álló kepe is. Mindig a föld hossza szabta meg a mennyiséget. Az árpa kepéje magasabb volt, mint a búzáé. (4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik a kepe szót. Több gabonakereszt, meghatározatlan számú összerakásából áll. Használták is a szót, sőt részes aratás idején a részesedés is ennek száma alapján történt. (1,2,3,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele 155 cm fölött volt, mert a rozs miatt hosszú kellett. (1,3,4)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó csapat járt a géppel. (1,2) Rokonságából az állandó csapatnak azért besegítettek. (3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát nyárssal hordták a kazalba. (1,2) A nyársat a cséplő brigád hozta magával, mint szerszámot. (4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Hajdinát a faluban sohasem termeltek. (1,2,3,4,6)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Az 1930-as években kezdődött (1), 1940-es évektől (3,4) a burgonya eke utáni vetése.
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Rendre kaszálták a szénát. Szükség esetén forgatták. Száraz időben csak egyszer és ez volt a jó, mert a többszöri forgatással vesztett a minőségéből. (1) Esős időben természetesen többször is meg kellett forgatni. Boglyába rakták. (2) Szénaszárító állványt nem használtak. (3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt hátkosárban hordták, ezen kívül még használták a sarogjás talicskát. Minden este és reggel használták ezeket, az állatok etetésekor szükség volt rájuk. (1,3,4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
a) vonófa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
b) tézsulaszeg, rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
c) igaszeg (1,2,3,4)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Sohasem alkalmaztak falevelet almozáshoz. (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A ló befogásánál 1930 körül a szügyre erősített tartóláncot használták. (1,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekérnek nevezték azt, amin a gabonát és a szénát szállították. Kocsinak pedig azt, amin a vásárra és a piacra mentek. (1,3,4)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmány szállítására a faluban hosszúszekeret használtak, melynek hossza 5-6 m volt. (1) A szekérnél vendégoldal használatára itt nem került sor. (3,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján kötéllel történt. (1) Esetenként a leszorításhoz csigát használtak. (4) Kötelet és csigát használtak. (7)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovas szekér saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A vesszőből készült szekérkas formáját és méretét mindig az határozta meg, hogy mekkora volt maga a szekér. (1)
b) Használtak-e kettőt is?
A faluban egy és kétdarabosat is használtak. (2,4)
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
A vonómarha patkoltatása főleg ősszel és tavasszal történt meg, de szükség szerint is. Sokan és nemcsak ökröket, hanem teheneket is. (1,2,3,4)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
a) Nej, de ne!
b) terelik jobbra
Hó!
c) és balra
Hi!
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Puci-puci. (1,2,3,4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pi-pi. (1,2,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Gyere ide. Ide-ide. (1,3,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Nem volt, ma sincs kender és len termelése. (1,2,3,4)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Rokkát a faluban nem használtak soha. (1,2,3,4)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
A mai község határán csak egy major volt. Ezt a majort Károly-majornak hívták. (1)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A községnek mindig itt volt a helye. (3,4)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Boronából készült ház a faluban nem volt, sőt favázas sövényházak sem voltak. (1,2,3,4)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Ezen a településen nem voltak szabad- és füstöskéményes házak. (1) Régen a faluban kemencére épített nagytorkú kéményes házak épültek. (3) Kemencés házakat építettek. (7)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégibb házakon a szoba a konyhából nyílt, a kamra a tornácról. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Voltak ilyen házak a faluban. Előfordultak a földfalú házaknál is, hogy keresztmestergerendát alkalmaztak. (1) Több keresztgerendás ház épült a faluban. (2,4)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1910-es években kezdődtek a rakott sparheltek beépítése a házakban, majd hamarosan általánossá vált ez az eljárás. (1,3,4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 1950-es évektől kezdve építettek ilyen tetejű házakat, illetve kockaházakat. (1) Az egysoros házak építése akkor maradt abba, amikor a kocka házak építése általánossá vált. (4,6,7)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Nem tudnak ilyen házról, véleményük szerint ilyen ház a faluban nem épült. (1,2,3,4)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét normál magasságú, 50-70 cm magas padkára építették. (1,2,3,4)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Volt a faluban kiugró középrészes (torkos) pajta. (1,2) Ma már a faluban nem találni egyetlen pajtát sem. (4,7)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A faluban a fazékkiszedő villát nem ismerték, nem használták. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Tarlórépa savanyítása nem volt szokás. (1)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztát egészben nem savanyítottak, csak gyalult állapotban, tarlórépát soha. (3,4,6)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 1950-es (1), 1955-ös (3) évektől szűnt meg. A faluban előfordult még a 60-as években is, hogy otthon sütöttek kenyeret. (4)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Vesszőíves kenyértartót használtak. (1,2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt, általánosan elterjedt. (1,3,4)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Hajdinát nem termeltek a faluban soha. (1) A kölest nem törték meg, csak állatok ették. (3) Emberi fogyasztásra nem használták a kölest, ezért törésével nem foglalkoztak, hajdinát nem termeltek. (4)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Hajdinát nem termeltek, nem is fogyasztottak. (1,2,3,4)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Az a) és a c) rajzon szereplő töltetlen kalácsokat sütötték mázas tepsiben. (2,3,4)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 1940-es évektől kezdett elterjedni a lecsó fogyasztása. Készítésénél nagyon kevés paradicsomot használtak, arányában pl. ¾ rész paprika, ¼ rész paradicsom, sok hagymával, krumplival és rizzsel. (1,2) A lecsó fogyasztása a felszabadulás után időre esik. Fél kg paradicsom, 1 kg zöldpaprika, 3 fej hagyma. (4)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Az 1930-as években terjedt el a nyers paprika, 1940-től a paradicsom fogyasztása. (1,2,5,6)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Mákos és dióskalácsot, a mai linzertésztához hasonló apró süteményeke, hájas tésztát (kráflit), mézespuszit. (2,3,4)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Jártak a férfiak 1940-es évekig széles gatyában,
b) Hány szélből készült?
nem tudják hány szélből készült. (1,2,3,4
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 1900-as évek elején született asszonyok viseltek ilyen öltözéket. (2,3) Ez a „divat” egész életükön kíséri őket, ma is ilyet viselnek. (4)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Nem szőttek a faluban soha. (1,2,3,4)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
A II. világháborúig (2), az 1950-es évekig (3) hordták kötelezően. A mai idős asszonyok nem kötelezően már, de nélkülözhetetlenül viselik. (4)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Szokás volt. (1) Az idős emberek házában ma is megtalálhatók. (4) A lakás alapvető bútordarabja volt. (3,6,7)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Tavasszal tartották a legtöbbet,
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
télen nem. (1,3,4)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
a) vasárnap
b) 1930 körül:
b) szombat (1,2,3,4,5,6)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Csak a lányos háznál tartották mindig a lakodalmat, főétkezés a vacsora volt. A távolabbról érkező rokonság számára ebédet is adtak. (1,2,3,4)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
n.a.
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
1980 óta vendéglőben(1)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
1970-es évektől általában vendéglőben tartják a lakodalmat, elvétve fordul elő, hogy itt tartják a faluban. (1,2,3,5,7)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
a) vőfény
b) 1930 körül:
b) fiatal pár, egyszer A lakodalom előtt egy hónappal hívogatnak. (1,2,3,4,5,6,7)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
A tányér és egyéb pl. cserép törés ebben a faluban nem divat, sosem volt ilyen hagyomány. (1,4,6,7)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n.a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n.a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Ondódról jöttek zenészek. (1)
Vépről hívtak zenészeket régen. 1945 után helybeli zenészek játszottak.
b) Milyen hangszereken játszottak?
Cimbalmon, hegedűn, nagybőgőn. (3)
c) Hány főből állott a zenekar?
a zenészek 3-5 fős csoportot alkottak. (2)
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
Itt nem volt szokás a zenekarban a tangóharmonika,
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Luca napon, december 13-án volt lucázás.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Szalmával. Szövege: „Luca-Luca kity-koty, Tojjanak a tik-tyok, Ludgyok ülősek legyenek, Fejszijük, furójuk ugy megálljon a helyibe, Mint szálfa a tövibe. Refr. Annyi töpörtyüjük legyen Mint égen a csillag, Annyi zsírjuk legyen, Mint kútba a víz, Olyan vastag szalonnájuk legyen, Mint a mestergerendája. Annyi kolbászuk legyen, Mint a falu hossza. Refr.” (1,2,3,4,5,6,7)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Karácsony este regöltek a legények,
b) Meddig élt ez a szokás?
a II. világháborúig élt ez a szokás. (1,2,4)
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n.a.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
n.a.
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
A lakosság 1-2 %-a öreglegény, még ma is élnek néhányan. (1,3,4)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Itt a faluban nem használtak ilyen tejesfazekat. (2,4) Látott már ilyet, de nem tudja hol készítik. (3
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
n.a.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
A faluban nem volt ilyen szokás. (1) A kolompálás az szokás volt. (4) A karikás ostor csattogtatás és a kolompálás szokás volt. (6,7)
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
n.a.
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Miklós-napon itt nem járt beöltözve Mikulás. (1) Nem volt szokás, hogy Mikulás jár házról-házra. (3) Fekete ruhába öltözött ördögök jártak csak, láncot csörgettek. (4,6,7)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
A betlehemes játék itt is szokás volt. Szereplők: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Jézus, József, Mária és a pásztorok. (1) Régen elmaradhatatlan volt ez a hagyomány. (2,3,4)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Az állatok védőszentjeként Szent Györgyöt és Szent Mártont tisztelték. (1) Szent György napon mentek ki az állatok a legelőre. Szent Márton napon pedig visszajöttek. (3,4) Ez csak szokás volt, hogy melyik napon mentek ki és jöttek vissza az állatok a mezőről, de nem a tisztelet jele. (5)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Láncos ördögökkel ijesztgették a gyerekeket. (2,7) Krampusszal. (1,5) Mumussal. (3)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
A diódobálást nem ismerik, nem volt itt szokás. (1,2,3,4,5,6,7)
b) Mikor, hol, miért?
n.a.
c) Írjuk le tömören a szokást?
n.a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Favágó embert (1), szántó embert (4), lombos fát (5) láttak a holdban.
