Nagysimonyi

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Nagysimonyi, 1989. augusztus
Adatközlők:	1. Hajas Zoltánné Óvády Sarolta, 1928. Nagysimonyi, evangélikus, Nagysimonyi, Kossuth L. u. 49. 2. Hajas Zoltán, 1926. Nagysimonyi, evangélikus, Nagysimonyi, Kossuth L. u. 49. 3. Jánosa Gyuláné Óvády Franciska, 1904. Nagysimonyi, evangélikus, Nagysimonyi, Rákóczi u. 54. 4. Tóth Sándor, 1907. Devecser, katolikus, Nagysimonyi, Táncsics M. u. 52. 5. Tóth Sándorné Erős Anna, 1911. Nagysimonyi, katolikus, Nagysimonyi, Táncsics M. u. 52. 6. Gálos Ferencné Gazsi Erzsébet, 1924. Nemesbőd, katolikus, Nagysimonyi, Táncsics M. u. 48. 7. Lábadi Istvánné Prépost Jolán, 1910. Nagysimonyi, evangélikus, Nagysimonyi, Lenin u. 38.
Gyűjtötte:	Joó Emese
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu keletkezéséről nem tudnak semmit. Mindig magyar falu votl, a II. világháborúig a lakosság fele (kb.) zsidó volt. (1,2,4,5,6,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi családjai: Óvády, Zongor, Csizmazia, Burján, Szalai, Tóth, Hajas, Erős, Bukner. Zsidó családok: Libenau, Kohn, Scheiber, Ungar, Smidéliusz, Schmercz, Breiner. (1,2,3,4,5,6,7)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számban nem települtek be. (1,2,3,7)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nem költöztek el nagyobb számban. 1944-ben a zsidókat elhurcolták Auswitzba. (1,2,3,7)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A magukéhoz hasonló falunak tartják: Ostffyasszonyfát, mert ők is „ősgyökeres parasztközség” Gércét, mert ott is sok a szegényember, Sitkét. (1,2,3,7)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu a Kemenesaljába tartozik. (1,2,4,5,6,7)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységek: Sághegyalja, Somló. (1,2,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Nagysimonyi – Dugovits Titusz itt született. Ostffyasszonyfa – Petőfi látogatásáról. Sárvár – vár. Mesteri – Berzsenyi kastély és Árpád-kori templom. Sitke – kápolnájáról. (1,2,7)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Csúfolók: Tokorcsiak: ecetet préseltek a nagykabátból. (7) „Ég, mint Mesteriben a lúdkatróc!” (4,5) „Simonyiban döglött liba, szádon folyjon le a zsírja!” (7) Simonyit csúfolták: sok a faluban a részeg, még az asszonyok is jó borivók! (4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régebben a környékről is házasodtak, egyformán, mint a faluból. Főként Borkáta, Sitke környékéről, de még messzebbről is. (1,2,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásárba: Celldömölkre – minden hónap első csütörtökjén, Sárvárra – minden hónap első hétfőjén, Vásárosmiskére – havonta egyszer, néha Szombathelyre is.

b) Piacra:

Celldömölkre – csütörtökön, Sárvárra – hétfőn és pénteken, Szombathelyre – kedden és pénteken.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A környékbeli falvakba: Sitkére, Mihályfára, Tikorcsra, Ostffyasszonyfára, Gércére, stb. Nagysimonyiban régen december 6-án, újabban október második vasárnapján van a búcsú a templom tatarozása emlékére.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölk (szeptember 12.), Vasvár (szeptember 12.). (1,2,4,5,6,7)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Régebben munkára eljártak a sárvári cukorgyárba, a celldömölki téglagyárba, a sághegyi kőfejtőbe, valamint a környező uradalmakba: Intapuszta, Battyán, Lánkapuszta, Konotapuszta, Földvár, Pálffycser, Radócser, Rózsamajor. Ide mezőgazdasági munkára jártak. Eljártak még a Marcalhoz folyamszabályozásra. (1,2,4,5,6,7)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba kevesen jöttek munkára, régen 1890 körül jöttek a vasúthoz, de leginkább a környező uradalmakba (ld. I.12.) jöttek mezőgazdasági munkára, még Zalából is jöttek répakapálásra, Zalaszentgrótról, Lentiből. (1,2,7)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A helybeliek nem készítettek eladásra árut, csak egy kádár család a faluban (Ádám Károly és testvére Gyula), ők készítettek eladásra hordókat. A kocsikast, burittót Malomsokról szerezték be, a kosarakat Bogyoszlóról, Patyról. (1,2,4,5,7)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegen készített cserépedényeket használtak, amit Cellben, Sárváron vettek a vásárban. (1,2,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Vándorárusok: bogyoszlói, patyi kosarasok, drótostót, meszes Ugodról, horvátok télen körtét árultak, teknős cigányok, köszörűs cigányok, üvegesek, Bakonybélből favilla, sütőlapát, falapát, gereble, cserépedényárusok. (1,2,3,4,5,6,7)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A simonyi hegyen a helybelieken kívül a sitkeieknek, valamint kisebb számban a tokorcsiaknak, ostffyasszonyfaiaknak volt szőlője. (1,2,7)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A faluban ma két temető van: a templom melletti a katolikusoké és evangélikusoké, a vasúton túl van egy zsidó temető is. Ezen kívül Intapusztán van egy régi, már nem használatos temető, ahova a cselédek temetkeztek. (1,2,7)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falu fogadott ünnepe a templom tatarozása emlékére október 10., ezt követő vasárnapon van a faluban a búcsú. (3,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak a két háború között egymáshoz erősítve 2-3, sőt 3-4 vasboronát is. Csak a 40-es években lett mindenkinek általánosan, a szegények addik faboronát használtak, csak az uradalomban és a nagygazdáknak volt eleinte több levelű vasboronája. Az általános a 40-es évekre a két levelű vasborona lett. (1,2,4,5,6,7)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két háború között a közepes gazdaságokban inkább kézzel vetettek: kötényből és nyakba kötött lepedőből is. Géppel a háború előtt csak a (kb. 10) nagygazda vetett. (1,2,3,4,5,6,7)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Leginkább 3 fogú gereblyés kaszacsapót használtak, néhol villásat is. Hajmókosat csak árpánál. (1,2,4,5,6,7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak olyan kévekötő fát, amelyiken lyuk lett volna a sarló számára. (1,2,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból 20 kévét raktak egy keresztbe, két lábból állt. Összekapcsoltak 4-5-6 keresztet is, kepe volt a neve. (1,2,4,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó 4-5-6 összekapcsolt kereszt jelentett, nem használták a termés mennyiségének meghatározására, erre a keresztet használták. (1,2,4,5,6,7)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 150-155 cm hosszú. (1,2,4,5,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között állandó csapat járt a géppel: a géptulajdonos megbízott egy mázsamestert, az volt a csapatvezető, ő fogadta fel az embereket, akik ugyanazzal a géppel jártak végig. (1,2,4,5,6,7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba, a vállon vitték. Később, a háború előtt a nagygazdáknál és a majorokban már volt elevátor. (1,2,4,5,6,7)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinát a faluban nem termesztettek, a két háború között előfordult, de utána, 1945 után már egyáltalán nem. (1,2,4,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni vetése a gazdagoknál a 30-as évek végén, a szegényebbeknél csak a II. világháború után lett általános. (1,2,4,5,6,7)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet lekaszálták, egyszer mindig, többször az esőtől függően forgatták. Ritkán állványt is használtak, de azt főleg a lucernánál. Petrencébe, baglyába hordták (ugyanaz). (1,2,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt az istállóba bakszekérrel, ha közelebb volt villával, vesszőkosárral hordták. (1,2,4,5,6,7)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga, igavonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

húzószeg, nyakszeg, rúdszeg, igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,4,5,6,7)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Régen sokan használtak almozáshoz csalitot. A legjobb csalit a tölgyfa, cserfa levele. (4,5,6,7)

c) Melyik évszakban?

ősszel, novemberben és decemberben, valamint kora tavasszal szedték össze

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot, később egyesek a nyaklóval egyszerre használták, a nyakló a későbbi. (1,2,4,5,6,7)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: ökör, ló, tehén húzza, hosszúoldalas, lőcsös, teherszállításra. Rövidszekér: a szegények „kocsija”. Kocsi: a nagygazdáknak volt, rövid, parádés, csak ló húzta, lagziba, utazgatni jártak vele. (1,2,4,5,6,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér hossza: legtöbben hosszúoldalt használtak: 4-5 m volt, aki hosszúoldalt és vendégoldalt együtt is hsznált, kevesen csak vendégoldalt. (1,2,4,5,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúdat a szekér hátulján az oldal (hosszúoldal) végére csavarták, kötötték, egy szög tartotta. (1,2,4,5,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovaskocsi saroglyája enyhén ívelt. (1,2,4,5,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Szekérkast a faluban nem használtak, legalábbis kis- és középbirtokosok nem. (1,2,4,5,6)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát tavasszal patkoltatták leginkább, de csak szükség szerint, ha levásott a körme. (1,2,4,5,6)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,4,5,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nevén, na!

b) terelik jobbra

Hék! vagy Hajsz!

c) és balra

Nejde! Becce a kisborjú neve. (1,2,4,5,6)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca, cocám ne, cocicocicoci. (1,2,4,5,6,7)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipipi, tyutyune. (1,2,4,5,6)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén, le! Gyere le! (1,2,4,5,6)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez tiló típusú törőt használtak: „kendervágó”. (1,2,4,5,6,7)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő rokkát használtak. (1,24,5,6)