Nagygeresd

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Nagygeresd, 1986. november
Adatközlők:	1. Pomogyi József, 1922. Magyaróvár, katolikus, Nagygeresd, Petőfi u. 64. 2. Mesterházi László, 1895. Nemeskér, evangélikus, Nagygeresd, Petőfi u. 90. 3. Horváth Istvánné Mesterházi Ida, 1933. evangélikus, Nagygeresd, Petőfi u. 90. 4. Horváth István, 1926. Felsőpaty, evangélikus, Nagygeresd, Petőfi u. 90. 5. Bokor László, 1919. evangélikus, Nagygeresd, Petőfi u. 94. 6. Németh Istvánné Horváth Mária, 1928. Répcejánosfa, katolikus, Nagygeresd, Petőfi u. 128. 7. Németh István, 1920. katolikus, Nagygeresd, Petőfi u. 128.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A megkérdezettek nem tudnak érdemleges, szájhagyományban élő történetet a falu keletkezéséről. (1,2,3,4,5,6,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu legrégebbi családjai a Németh, Horváth, Varga, Béres, Istenes, Bencsik és Sárosi családok. Hogy honnan kerültek Nagygeresdre, arra már nem emlékeznek az informátorok. (1,2,3,4,5,6,7) Az egyik adatközlő Pomogyi József tanár egyéni kutatásokat végzett, mely szerint a XVIII. század elejéig létezett egy Geresd nevű család a faluban. (1)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem, a faluba egyszerre nagyobb számban soha nem költöztek be. (1,2,3,7)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem, a faluból nagyszámú elköltözés soha nem volt. (1,2,3,4,5,6,7)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Az adatközlők szerint nem hasonlít Nagygeresdre más falu. (2,3,4,6) Egy informátor, Pomogyi József énektanár szerint Zsédeny regölése (szövegben és énekben egyaránt) szinte teljesen megegyezik Nagygeresdével. (1)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Néha azt mondják, hogy Répce-menti falu Nagygeresd, de nem tartozik bele semmilyen tájegységbe a megkérdezettek szerint. (1,2,3,5,7)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A megkérdezettek nem tudnak semmilyen közeli tájegységet, csoportot, stb. mondani. (2,3,5,6,7)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Érdemben nem vizsgálható kitérő válaszokat kaptam erre a kérdésre. Általában azt emlegették, hogy milyen irigyek Simaságra, mert 1969 óta ott van „minden”, a tanács, stb. (2,3,5,7)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A vasegerszegiek így csúfolták a nagygeresdieket: „Árvíz leső Geresdiek”, vagy „Répce leső Geresdiek!”. A visszavágás pedig így hangzott: „Utcán ülő Egerszegiek!” (1,2,3,4,5,6,7)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen, szokás volt más falvakból házasodni, ez a jelenség nagyon gyakori volt, de kitüntetetten egy bizonyos faluból nem volt jellemző a házasodás. Majdnem minden közeli faluból volt pár házasodás. (2,3,5,6,7)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Hogy pontosan melyik napon, arra már nem emlékeztek az adatközlők, de negyedévenként volt nagy állatvásár Vasegerszegen, Ivánon, Sajtoskálon és Hegyfalun, ezekre a vásárokra eljártak a faluból az 1950-es évek elejéig.

b) Piacra:

Mivel csak messze (Sopronban) volt piac, ezért nem jártak piacra Nagygeresdről.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Mária-napkor nagyon kevesen, de el-elmentek Celldömölkre búcsúba. Augusztus 20-án István király ünnepén Nagygeresden „emberemlékezet óta” búcsú van mind a katolikus, mind az evangélikus templomban. A faluban fele-fele arányban élnek e két vallású emberek. (1,2,3,4,5,6,7)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nagygeresdről soha nem jártak el máshova dolgozni. (2,3,5,7)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nagygeresdre soha nem jöttek más falvakból dolgozni. (1,2,3,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helybeliek nem készítettek soha eladásra más faluba ilyen szerszámokat, maguknak pedig a vásárokon szerezték be. (2,3,5,6,7)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sárváron készített cserépedényeket használtak, melyeket vagy vándorárusoktól vettek, vagy a vasegerszegi vásáron szereztek be. (2,3,5,6,7)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

1945 előtt jöttek fazekasok Sárváron készült cserepekkel, gyümölcsösök Nagysimonyból, meszesek Sümegről, kb. 1950-ig Jákfáról rendszertelenül drótso tótok. Az 1940-es évekig, hogy honnan nem tudták, de jöttek cigány kovácsok is. A Felvidékről az 1920-as években üveges tótok jártak a faluba. (2,3,5,7)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A nagygeresdieknek nincs más falvak határában szőlőjük

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Mivel Nagygeresden nincs szőlő ezért más falubelieknek sincs Nagygeresden szőlője. (2,3,5,7)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Ma két működő temető van a faluban: a régi nagygeresdi és a kisgeresdi. (A két falu Nagygeresd és Kisgeresd 1928-ban egyesült.) Egy harmadik temető, amely a XVIII. században működött a katolikus templom körül helyezkedett el. Innen sok csont került a felszínre. (1,2,3,5,7)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A megkérdezettek szerint a falunak nem voltak fogadott ünnepei. (1,2,3,4,5,6,7)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között csak ritkán, a gazdagok használtak a szántás elegyengetéséhez 2-3 egymáshoz erősített vasboronát. Akkor még az egy faborona használata volt az általános. (2,3,5,6,7)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaságokban a két világháború között már általános volt a gépi vetés, a kézi vetés ritka volt. A gépet egymástól kérték kölcsönbe. (2,3,5,7)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Nagygeresden általános volt a hajmók c), és a kétfogú gereblyés kaszacsapó (b-hez hasonló) használata. Mindkét eljárás olyan régi eredetű, hogy nem tudja egy adatközlő sem, hogy mióta használják Nagygeresden. (2,3,5,7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, majd mindenki olyan kéve kötő fát használt, aminek a vastagabb felén egy lapos nyílás volt, amibe a sarlót is bele lehetett dugni. (2,3,5,7)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve jelentett 1 kepét és 10 kéve 1 lábat. A kévék száma nem változott az emlékezettel elérhető időkben. 3-8 összekapcsolt keresztet kepének hívták. (1,2,3,4,5,6,7)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerték a kepe szót, ami 3-8 összekapcsolt keresztet jelentett. Nem használták ezt a kifejezést a termény mennyiségének meghatározásához. (2,3,5,7)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Nagygeresden nem találtam sajnos már egyetlen csépet sem, de a megkérdezettek egybehangzó állítása szerint a csép nyelének 17 maroknak kellett lennie, ami kb. 144-155 cm közötti hosszúság lehet. (2,3,4,5,6,7)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította a munkásokat a rokonság, szomszédság köréből a gépi cséplés esetén. Kölcsönbe jártak dolgozni. (2,3,5,7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát nyárssal hordták kazalba, de a nyárs használatának kezdeti időpontját a megkérdezettek egyáltalán nem tudták. A 3,5-4 m hosszú rudat valaki átdöfte egy nagy adag szalmán, a rudat vizszintesen tartva úgy, hogy a rúd hegyénél két földbe vert karó „ellentartotta” a szalmát. Aztán a szalmát a nyárssal magasan a fejfölé emelve a kazalhoz ment a nyársas és rádobta terhét a kazalra. (2,3,5,6,7)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A megkérdezettek közül senki sem emlékszik, még megközelítő pontossággal sem arra, hogy mikor szűnt meg teljesen a hajdina termelése. (1,2,3,4,5,6,7)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után, barázdába való vetése az I. világháború után kezdődött, de csak az 1940-es évek második felében vált általánossá. (2,3,5,7)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát a renden szárították 2-3 napig, aztán favillával megforgatták. A forgatás után megint hagyták 1-2 napig száradni, utána pedig boglyába hordták. (2,3,5,7)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Ha az istállóhoz közel volt a kazal, akkor villával, vagy kosárban hordták a takarmányt a jószágnak, ha pedig messze volt, akkor meg bakszekérrel. Ez a két módozat volt ismert a faluban, de a bakszekérrel történő volt az elterjedtebb. Hogy melyik eljárást honnan ismerték meg, azt egyik adatközlő sem tudta megmondani. (2,3,5,7)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

nyakszeg (1,2,3,4,5,6,7)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, használtak régen almozáshoz falevelet.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

csak kevesen és ritkán

c) Melyik évszakban?

Főként aszályos és után ősszel a szegények. (2,5,7)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

1930 körül a ló befogásához az a) típusú szerszámot használták Nagygeresden. (2,3,5,7)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret teherszállításra használták, a kocsit pedig személyszállításra. A kocsi elé mindig lovat kötöttek, a szekér elé pedig általában marhát, de előfordult, hogy módosabb gazdák lovat kötöttek a szekér elé is. (1,2,3,5,6,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér hossza 4-5 m. A hosszú, nyújtott szekér az elterjedtebb és a régibb, a vendégoldallal való szállítást csak egy-két gazda csinálta és csak az utóbbi kb. 50 évben. (2,3,5,7)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Általános volt a csak kötéllel való leszorítása a nyomórúdnak, de előfordult, hogy „csigát” használtak a nagyobb hatékonyság érdekében, ami egy farúdra erősített fakarika volt. A fakarikán egy mélyedés vezette a kötelet. (2,3,5,6,7)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt saroglyát használtak. (2,3,5,7)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A faluban mindenki b) típusú szekérkast használt.

b) Használtak-e kettőt is?

Nem használt senki sem két szekérkast. (2,3,5,7)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Évszaktól függetlenül megtalpaltatták azt az ökröt és azt a tehenet is, amelyik „fúrt” a lábával és ezért kisebesedetta lába. (2,5,7)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: „zsééter/zséjter”. (1,2,3,5,6,7)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne

b) terelik jobbra

Hik!

c) és balra

Hajsz! A becce szót ismerik, de nem kapcsolják össze egyetlen indító szóval sem. A kis borjút hívták így. (1,2,3,4,5,6,7)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznót így hivogatták: „Coca-ne!”. (2,3,4,5,6,7)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkot „Tyu-tyu-ne!” szavakkal hivogatják. (2,3,4,5,6)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát vagy neve szerint hívják, vagy „Ne!” kiáltással. (1,2,3,4,5,6,7)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilótipusú törőt használtak: „Kendervágót”. (2,3,4,5,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A faluban mindenki a) tipusú rokkát használt. Egyszerűen csak: „rokka” névvel illették. (1,2,3,4,5,6,7)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Kisgeresd és Nagygeresd 1928-ban egyesült. A két, valaha önálló falut összekötő út északi oldalán már 1930-ban „összeépült”, összeért a két falu, a déli oldalán az 1960-as évek elején történt meg az összeérése a két falu házainak.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A megkérdezettek tudomása szerint Nagygeresd és Kisgeresd is mindig a mostani helyén volt. (1,2,3,4,5,6,7)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó favázat sövényház az 1960-as évek legeléjén leégett. (1,2,3,4,5,6,7)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

1945 után már csak zárt kéményeket építettek a faluban. A szabadkéményes és füstöskéményes házak régi füstvezetékét lebontották teljesen és az új zárt kéményt a fal mellé építették. A legtovább fennmaradt szabadkéményt 1984-ben alakították át a fent leírt módon. E régi ház Bokor Lászlóé, címe: Petőfi u. 94. (1,2,3,4,5,6,7)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégebbi házakból a szabadba csak egy ajtó nyílt a konyhából a „ternácra”, vagy az udvarba. (1,2,5,7)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Igen, volt a faluban keresztmestergerendás ház (földfalu is). Régi ház: Petőfi u. 128.

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az adatközlők szerint már a múlt század végén megjelenhettek a rakott sparheltek, és az első világháború után váltak általánossá. (1,2,5,7)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A „kockaházak” építése kb: 1960-tól kezdve kizárólagosak lettek. Egysoros házat az 1940-es évektől kezdve nem építenek. (1,2,3,4,5)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Olyan házról nem is hallottak amelyiknek a szobájában egykor konyhából fűtött kemence volt. (1,2,3,5,7)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyha kemencét normál magasságú (c) kb: 50-70 cm magas padkára építik. (1,2,3,5,7)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Az adatközlők szerint leeresztett oldaltoldású pajta valaha elég sok volt a faluban, ma is van még egy-kettő. (2,3,5,7)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek, hogy valaha is használtak volna fazékkiszedő villát. (1,3,4,5,6,7) a) egyik ágát akasztották a fazék fülébe a fazékkiszedő villának. (1)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Tarlórépát és káposztát is csak gyalulva savanyítottak Nagygeresden. (3,6,7)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1960-ban általánosan megszűnt a kenyér házi sütése. (1,2,3,4,6)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A faluban a csillagos (a) és a vesszőíves (c) kenyértartók voltak elterjedve. (2,3,6,7)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak egy füllel ellátott dongás fából készült vajköpülőt. (1,2,3,4,5,6,7) (Sajnos már nincs a faluban vajköpülő.)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Mivel az adatközlők már a hajdina termesztés tényére is alig emlékeznek, ezért sajnos a hajdinatörőkről nem tudtak semmit sem mondani. (Eszköz sem maradt fenn.) (2,5,6,7)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem emlékszik senki sem arra, hogy készítettek volna valaha is kását hajdinából. (2,3,5,6,7)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Ünnepekre hosszúkás fonott kalácsot sütöttek mindig. A neve puszta kalács volt (a) ábra). (2,3,6,7)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Kb. az 1930-as évektől esznek az emberek gyakrabban lecsót Nagygeresden. Paradicsom volt a legtöbb benne, kicsit kevesebb paprika és pár fej hagyma. (1,2,3,6)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Kb. az 1930-as évektől esznek rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot. (2,3,5,6,7)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A „karácsonyi asztalra” mindig vagy diós, vagy mákos, vagy lekváros kalács került, olykor kuglóf. (1,3,4,5,6,7) A legidősebb adatközlő emlékszik egy sifli nevű sült tésztára, amit az édesanyja készített mindig karácsonykor, hogy készült és miből, arra már ő sem emlékezett, csak annyit tud, hogy formával kiszaggatott, cukorral beszórt sütemény volt. Állítása szerint az 1930-as években, amikor ő Nagygeresdre került, akkor más asszonyok is csináltak ilyet a faluban, nem csak az ő édesanyja. A többi informátor viszont sajnos már nem emlékszik a siflire. (2)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen, főleg a templomba viseltek széles gatyát a férfiak.

b) Hány szélből készült?

4 szélből készültet. (2,5,6,7)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Kb. 1940-ig a nők még derékban rögzített szoknyát hordtak. (1,2,3,5,6,7)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok soha nem szőttek a faluban, csak fonalat fontak. (2,5,6,7) Egy adatközlő, Pomogyi József tanár saját kutatására hivatkozva állította, hogy a XIX. század derekán 30 db! takács működött a faluban. (1) (Asszonyok szövéséről ő sem tudott semmit.)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nagygeresden nem szólták meg azt az asszonyt aki az udvaron kívül födetlen fővel mutatkozott. (3,5,6,7) A legidősebb adatközlő szerint szülőfalujában Nemeskéren az édesanyja idejében még megszólták ezért az asszonyokat, de amióta Nagygeresden él (1933) ilyet nem tapasztalt. (2)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Kb. 1960-ig volt általános szokás az ágyak párhuzamos egymás mellé tétele a lakószobákban. Bár ez az elhelyezés egyre ritkább, azért még mindig van, akinek még így vana szobájában a két ágy. (1,2,3,4,5,6,7)