Zalavég

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987. december
Adatközlők:	(1.) Simon Boldizsár, 1893.
	(2.) Gaál Antalné, 1907.
	(3.) Badacsonyi Lajos, 1915.
Gyűjtötte:	Novák Ágnes
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalav%C3%A9g
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Érdemben nem tudtak nyilatkozni, emlékezetük szerint a községet Veged, Véged néven ismerték. Az elnevezés a Zala folyó végződéséből ered. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi lakóihoz tartoztak: Takács Vince (ő itt született), Molnár József, valamint Hersics, Tóth, Kozma nevezetűek, akik emlékezetük óta itt élnek. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba betelepültekről nem tudnak. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Elköltözés csak az utóbbi időben volt, a fiatalok városba költözése miatt. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Magukéhoz hasonló falvaknak tartják: Zalabért, Batykot, Türjét, Mikosszéplakot a beszédmód, munka, életmód, szokások alapján. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Dél-dunántúli tájegységbe sorolják magukat. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

n.a.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Búcsúszentlászlót ismerték, mert híres búcsújáróhely volt. Vasvár és Sümeg váraikról voltak híresek. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A csúfolódás nem volt jellemző a falvak között. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szívesen házasodtak Bögötéről, Zalaerdődről, Batykról. Szórványosan Mikosszéplakról. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Devecserbe, Zalaegerszegre, Zalavárra, Apátiba, Körmendre, Vasvárra jártak havonta. (1,2,3)

b) Piacra:

Zalaszentgrótra jártak csütörtökönként, Jánosházára, Vasvárra szerdánként. (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Türjére jártak augusztus 15-én Nagyasszonykor, Batykra augusztus 20-án, Pakodra június 10-én Margit napkor és Széplakra szeptember 12-én. (1,2,3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra augusztus 20-án, Búcsúszentlászlóra Jézus Szíve ünnepkor, Sümegre augusztus 15-én Nagyasszonykor és szeptember 12-én Mária napkor, és Cellbe szintén Mária napkor szeptember 12-én. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak Baranyába és Martonvásárhelyre jártak. Csépelni helyben szoktak. Cselédeskedni Okolicsányi uraság kastélyában, és birtokán szoktak, de ő idegeneket szívesebben foglalkoztatott, mivel kevesebb bérért is dolgoztak neki. Dolgoztak még Mikosdpusztán egy zsidó uraság majorjában akinek 1000 holdja volt, Céröl területnek hívták. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A faluba summásnak nem jöttek, csépelni helyben szoktak, cselédeskedni jöttek a helybéli uraságokhoz Vendek, Tótok. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A használati eszközöket csak saját használatra készítették, eladásra nem.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Vásárolni pl. cserépedényeket vásárokon, piacon szoktak. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket főleg Sümegről, Zalaegerszegről vásároltak, vagy az edénykészítők hozták ide eladásra. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Vándorárusok időnként jártak a faluban. Bosnyákok Szerbiából, akik kést, pipát árultak. Szegedről paprikások, Körmendről köszörűsök, Sümegről meszesek, Tótok drótozni jártak. Szombathelyről deszkások jártak, de csak a háború után. Trencsénből, Nitráról, Vas megyéből jöttek, akik borért, pálinkáért adták áruikat. Jöttek még olaszok téglát égetni, kőműves munkát csinálni a háború előtt. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Zalabérben, Aranyadon, Csáfordon műveltek szőlőhegyeket. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Helyben nem volt szőlő. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temetőről, a Báim völgyében egykor létező kis lélekszámú temetőről tudnak, melyet az 50-es években elszántottak, a TSZ alakulásakor. Az Okoli uraságnak saját temetője van, mely ma is létezik, ezenkívül a mai temető, melyet jelenleg is használnak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok előkerüléséről nem tudnak. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Vendel napi október 20-án az állatok védőszentje.

Szent György napi április 24-én, a templom védőszentje.

Kolera ünnep: valamikor 12-en meghaltak kolerában, ennek emlékére tartják nyáron. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

2-3 ágú boronát is használtak, vetőgép után 4-5 ágút. Ezenkívül fából készült gurgót is használtak a hant összetörésére. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általános. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Ritkán, csak azok, akiknek sok földje volt. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Az a), b) ábrán levőt is használták, a ) volt a gyakoribb. Emlékezetüktől fogva ismerik. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak olyan kévekötő fát, amibe a sarlót is bele lehetett dugni. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából, rozsból 20 kévét szoktak keresztbe rakni. 18-20 keresztet raktak egybe, ezt kepének hívták. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerték a kepe szót, meghatározatlan számú volt, de a föld mennyiségétől függően parasztoknál 5-6, uradalomban 18-20 keresztet raktak egybe. A kereszt szót használták a termés mennyiségének meghatározásához. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 144-155 cm volt. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Csépléskor csoport is járt, a gazda maga is állított cséplőket. Ha már nem lehetett leszerződött csoportot kapni, akkor jártak barátok, rokonok. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930-ban a kicsépelt szalmát nyárssal rakták, azelőtt favillával, uradalmakban használták az elevátort is. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinatermelés a háború előtt szűnt meg. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1915-1920-tól ültetik barázdába a burgonyát eke után. A faluban jelentős volt a burgonyatermelés, mivel a Céröl uraság eladásra és feldolgozásra termelte, krumpliliszt készült belőle. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet szétterítették zölden, a vastag rendet annyiszor forgatták, ahányszor kellett, pl. eső miatt. Petrencékbe gyűjtötték, kazlakat csak az udvarban állítottak fel. 4 petrence 1 szekér, erősebb szekérre 6 petrence is felfért. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi szálastakarmányt kosárban vitték, messzebbre kötélben szállították, melynek végén karika volt, s ezzel húzták össze a szénát. A kötélbe 4 kosárral is belefért. Sokan fűhordó ruhát is használtak. A takarmányt kerék jászuba rakták, innen adagolták az állatoknak. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igabéfa (1,2,3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igafőszeg, járomszeg (1,2,3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

Az alsó fát igaófának nevezték. (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, csalitosnak hívták. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Főleg a szegényebbek használták. (1,2,3)

c) Melyik évszakban?

Ősszel és télen. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, használtak. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Tehénszekeret szekérnek hívták. Lovaskocsit kocsinak hívták. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Szálastakarmányt hosszúszekéren (4-5 m) szállítottak, ennél a terepviszonyok miatt nem alkalmaztak vendégoldalt. Rövidszekéren vendégoldalt is használtak, de csak ritkán. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórudat rudazókötéllel szorították le hátul, elől láncot alkalmaztak. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya lovaskocsinál enyhén ívelt volt, tehénszekérnél suber-nek hívták. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Hossza megegyezett a szekér hosszával, elől nyitott volt. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

1 szekérkast használtak. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkolták a vonómarhát, ha a talpa puha volt, vagy kő megsebezte. Csak az első lábakat patkolták ökröknél és teheneknél egyaránt. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedényt zséternek hívták. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ha! (1,2,3)

b) terelik jobbra

Nejde!, Hajsz! (1,2,3)

c) és balra

Hi! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznót "coca-ne", "kicsi-ne" szóval hívogatják. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkot "pi-pi-ne" szóval hívogatják. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát "gyere ide", "le" szóval hívják, vagy a nevén szólítják. Pl. "Bodri ne!" (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kender és len töréséhez kendervágót és tiloló típusú törőt használtak. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló rokkát használtak. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falu?

a) Hogy hívták ezeket?

A község határában levő Bóka majorról tudnak, mely hercegi birtok volt. Emlékezetük óta megvolt, keletkezéséről nem tudnak. (1,2,3)

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem emlékeznek rá, hogy mikor bontották le az utolsó boronából készült házat. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstvezetéket a fal mellé helyezték, zárt kéményt a 30-as évektől építenek. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A lakóház minden helyiségének ajtaja a pitvarra nyílott. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt keresztmestergerendás ház, de már lebontották. Keresztmestergerenda földfalú házaknál is előfordult. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Pontosan nem emlékeztek a rakott sparheltek használatának kezdetére, kb. 1910. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Kockaházak építése a 60-as években kezdődött. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak ilyen házról. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét 50-70 cm magas padkára építették. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Téglalap alakú pajtáról tudnak, mely a háztól különálló részen állt, pl. hátul az udvarban. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek, hogy használtak volna fazékkiszedő villát. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Répát csak reszelve savanyítottak. (1,2,3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Egész káposztát csak egyet-egyet a reszelt káposzta között. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-60-as évektől nem sütnek háznál kenyeret. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a), b) c) kenyértartót is használták. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Cserépből készült vajköpülőt használtak, de a dongás is előfordult. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Hajdinát csépelték, eresztették, majd a malomba vitték. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Kölesből és kukoricából készült gánicát készítettek, tepsiben sütötték, nem szaggatták. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonott hosszú, fonott kör alakú kalácsot készítettek a legtöbb ünnepre. Mindenszentekre rétest, karácsonyra kuglófot is sütöttek. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót gyermekkoruk óta ettek, a krumplit külön ették hozzá. A II. világháború óta tesznek hozzá több paradicsomot, azelőtt egy hagymát, több paprikát és kevesebb paradicsomot tettek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyers paprikát a 20-as évektől, nyers paradicsomot az 50-es évektől esznek. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Karácsonykor kalácsot, kuglófot, szalakális süteményt készítettek. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Széles gatyát viseltek, de nagyon régen. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

3 szélből készült. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 20-30-as évekig viseltek két részes ruhát az asszonyok. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Vásznat szőni nem szoktak, Zalabérben volt szövőmester. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt kötelező az udvaron kívül fejkendőviselés. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Szokás volt az ágyak egymás mellé helyezése, de egymás végébe is rakták őket. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Főleg ősszel, tavasszal és farsangkor tartottak esküvőt. (1,2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nyáron, aratáskor és böjt idején nem tartottak. (1,2,3)