Zalavég

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987. december
Adatközlők:	(1.) Simon Boldizsár, 1893.
	(2.) Gaál Antalné, 1907.
	(3.) Badacsonyi Lajos, 1915.
Gyűjtötte:	Novák Ágnes
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalav%C3%A9g
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Érdemben nem tudtak nyilatkozni, emlékezetük szerint a községet Veged, Véged néven ismerték. Az elnevezés a Zala folyó végződéséből ered. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi lakóihoz tartoztak: Takács Vince (ő itt született), Molnár József, valamint Hersics, Tóth, Kozma nevezetűek, akik emlékezetük óta itt élnek. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba betelepültekről nem tudnak. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Elköltözés csak az utóbbi időben volt, a fiatalok városba költözése miatt. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Magukéhoz hasonló falvaknak tartják: Zalabért, Batykot, Türjét, Mikosszéplakot a beszédmód, munka, életmód, szokások alapján. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Dél-dunántúli tájegységbe sorolják magukat. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

n.a.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Búcsúszentlászlót ismerték, mert híres búcsújáróhely volt. Vasvár és Sümeg váraikról voltak híresek. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A csúfolódás nem volt jellemző a falvak között. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szívesen házasodtak Bögötéről, Zalaerdődről, Batykról. Szórványosan Mikosszéplakról. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Devecserbe, Zalaegerszegre, Zalavárra, Apátiba, Körmendre, Vasvárra jártak havonta. (1,2,3)

b) Piacra:

Zalaszentgrótra jártak csütörtökönként, Jánosházára, Vasvárra szerdánként. (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Türjére jártak augusztus 15-én Nagyasszonykor, Batykra augusztus 20-án, Pakodra június 10-én Margit napkor és Széplakra szeptember 12-én. (1,2,3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra augusztus 20-án, Búcsúszentlászlóra Jézus Szíve ünnepkor, Sümegre augusztus 15-én Nagyasszonykor és szeptember 12-én Mária napkor, és Cellbe szintén Mária napkor szeptember 12-én. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak Baranyába és Martonvásárhelyre jártak. Csépelni helyben szoktak. Cselédeskedni Okolicsányi uraság kastélyában, és birtokán szoktak, de ő idegeneket szívesebben foglalkoztatott, mivel kevesebb bérért is dolgoztak neki. Dolgoztak még Mikosdpusztán egy zsidó uraság majorjában akinek 1000 holdja volt, Céröl területnek hívták. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A faluba summásnak nem jöttek, csépelni helyben szoktak, cselédeskedni jöttek a helybéli uraságokhoz Vendek, Tótok. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A használati eszközöket csak saját használatra készítették, eladásra nem.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Vásárolni pl. cserépedényeket vásárokon, piacon szoktak. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket főleg Sümegről, Zalaegerszegről vásároltak, vagy az edénykészítők hozták ide eladásra. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Vándorárusok időnként jártak a faluban. Bosnyákok Szerbiából, akik kést, pipát árultak. Szegedről paprikások, Körmendről köszörűsök, Sümegről meszesek, Tótok drótozni jártak. Szombathelyről deszkások jártak, de csak a háború után. Trencsénből, Nitráról, Vas megyéből jöttek, akik borért, pálinkáért adták áruikat. Jöttek még olaszok téglát égetni, kőműves munkát csinálni a háború előtt. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Zalabérben, Aranyadon, Csáfordon műveltek szőlőhegyeket. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Helyben nem volt szőlő. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temetőről, a Báim völgyében egykor létező kis lélekszámú temetőről tudnak, melyet az 50-es években elszántottak, a TSZ alakulásakor. Az Okoli uraságnak saját temetője van, mely ma is létezik, ezenkívül a mai temető, melyet jelenleg is használnak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok előkerüléséről nem tudnak. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Vendel napi október 20-án az állatok védőszentje.

Szent György napi április 24-én, a templom védőszentje.

Kolera ünnep: valamikor 12-en meghaltak kolerában, ennek emlékére tartják nyáron. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

2-3 ágú boronát is használtak, vetőgép után 4-5 ágút. Ezenkívül fából készült gurgót is használtak a hant összetörésére. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általános. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Ritkán, csak azok, akiknek sok földje volt. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Az a), b) ábrán levőt is használták, a ) volt a gyakoribb. Emlékezetüktől fogva ismerik. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak olyan kévekötő fát, amibe a sarlót is bele lehetett dugni. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából, rozsból 20 kévét szoktak keresztbe rakni. 18-20 keresztet raktak egybe, ezt kepének hívták. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerték a kepe szót, meghatározatlan számú volt, de a föld mennyiségétől függően parasztoknál 5-6, uradalomban 18-20 keresztet raktak egybe. A kereszt szót használták a termés mennyiségének meghatározásához. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 144-155 cm volt. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Csépléskor csoport is járt, a gazda maga is állított cséplőket. Ha már nem lehetett leszerződött csoportot kapni, akkor jártak barátok, rokonok. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930-ban a kicsépelt szalmát nyárssal rakták, azelőtt favillával, uradalmakban használták az elevátort is. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinatermelés a háború előtt szűnt meg. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1915-1920-tól ültetik barázdába a burgonyát eke után. A faluban jelentős volt a burgonyatermelés, mivel a Céröl uraság eladásra és feldolgozásra termelte, krumpliliszt készült belőle. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet szétterítették zölden, a vastag rendet annyiszor forgatták, ahányszor kellett, pl. eső miatt. Petrencékbe gyűjtötték, kazlakat csak az udvarban állítottak fel. 4 petrence 1 szekér, erősebb szekérre 6 petrence is felfért. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi szálastakarmányt kosárban vitték, messzebbre kötélben szállították, melynek végén karika volt, s ezzel húzták össze a szénát. A kötélbe 4 kosárral is belefért. Sokan fűhordó ruhát is használtak. A takarmányt kerék jászuba rakták, innen adagolták az állatoknak. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igabéfa (1,2,3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igafőszeg, járomszeg (1,2,3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

Az alsó fát igaófának nevezték. (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, csalitosnak hívták. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Főleg a szegényebbek használták. (1,2,3)

c) Melyik évszakban?

Ősszel és télen. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, használtak. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Tehénszekeret szekérnek hívták. Lovaskocsit kocsinak hívták. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Szálastakarmányt hosszúszekéren (4-5 m) szállítottak, ennél a terepviszonyok miatt nem alkalmaztak vendégoldalt. Rövidszekéren vendégoldalt is használtak, de csak ritkán. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórudat rudazókötéllel szorították le hátul, elől láncot alkalmaztak. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya lovaskocsinál enyhén ívelt volt, tehénszekérnél suber-nek hívták. (1,2,3)