Mesterháza

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mesterháza, 1992. január
Adatközlők:	1. Németh Antal, 1920. Mesterháza 2. Ments Sándor, 1917. Mesterháza 3. Mesterházi Lenke, 1913. Mesterháza 4. Mesterházi Samu, 1920. Mesterháza
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Valamikor a dombon volt a falu. Ezt a települést Pusztafalunak hívták, ma dülőnév őrzi nevét. Ezt a dombot a 40-es években elhordták. A falu az 1200-as évekig vezethető vissza, 1436-ban saját címere van, a falu ekkori neve Vesterháza. 1479-ben Mátyás király erre vadászott. Mivel nagyon barátságos volt a vendéglátó, ezt mondta neki: Mától fogva legyen a neved: Mesterházi. Innen a falu neve is. Erdélyben van egy Gödemesterháza nevű kis magyar falu, melynek címere ugyanaz, mint az itteni falunak. (1,2)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A Mesterházy család ágakra szakadt. A faluban vannak parasztcsaládok is ilyen név alatt. Ez a legősibb család a faluban. Mesterházy Nagy Páltól – ki magas ember volt – származik a Nagy család. A Hetyési, Németh, Takács, Fehér, Szabó családot szintén régi famíliákként tartják számon. (1,2,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak beletepülésről. A cselédmozgást említik. (1,2,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak kitelepülésről, szintén a cselédmozgást említik. (1,2,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Tompaládony, Chernelháza, Damonya, Bő, Mesterháza: csak mezőgazdaságból éltek. Ezek mind olyan egyformák. Egy jegyzőséghez tartoztak. (1,2,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Kisalföld határa. (1) Nem tartozik a Kisalföldhöz, de közel esik. (2,4) A határban folyik a Répce.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Kisalföld. Falvakat nem említenek hozzá. Kérdésemre, hogy Lócs odatartozik-e már (4) nemmel felel. (1,2,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Sárváron voltak a Nádasdyék. Mesterházán uradalom volt, Nagygeresden a kastély (Mesterházy). A temetőben 1848-as huszárezredes van eltemetve. (1,2,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Kanyarit, mint a kónyi bika. Felhúzták a kónyiak a bikát a templomtoronyba. Úgy mennek, mint a lédeciek (keresztül vitték a létrát az erdőn). Ajtónyomó zsédenyiek. Chernelháza, Damonya – belefér egy zsomborba. Berekalja, Tompaháza – belefér egy tarisznyába. (1,2,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A több eset, hogy vidékről. A legény hozott asszonyt, kevés férfi került el. Tompaládony (régen egy része Berektompaháza) neve fordul elő legtöbbet. Említik Vasegerszeget, Felsőpatyot, Nagygeresdet. A régi nagyparasztok Cákról, Kőszegről, Kocsmandról (ma Ausztria) is nősültek. (1,2,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Sajtoskál és Hegyfaluban négyszer volt az évben országos kirakodó- és állatvásár. Ide és Vasegerszegre (háború előtt Ivánegerszeg) jártak leggyakrabban. Bőben is volt vásár, de ez gyenge volt. Kőszegre, Rumba, Zalaegerszegre állatot venni mentek. Sárváron a Simon-Júdási vásár volt a legnevezetesebb.

b) Piacra:

A faluból nem jártak piacozni. Túl messze volt a város.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falukba. Az itteni augusztus 20-án van. Damonyán Vendelkor, Bőben Imre hercegkor, Sajtoskálban Péter-Pálkor volt. Tompaládony (régen Pórládony és Berektompaháza) búcsúja szeptember első vasárnapján, Nagygeresdé István királykor volt. Nemesládonynak három búcsúja volt: júliusban, októberben és Miklós körül.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Cellbe mentek „proseccióval”. (Említik, hogy Bő „szentes falu”). (1,2,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summások nem voltak a faluban, „a családok több, mint fele máshol kereste a kenyerét”. Gyerekkorukban Nemesládonyba mentek a nagyparasztokhoz szolgagyereknek. Később Csepregre, Hegyfaluba, Zsirára, Acsádra mentek parasztcsaládokhoz dolgozni. A faluban uradalom volt. (Említik, hogy Bőből Sajtoskálra jártak mezőgazdasági munkára.) (1,2,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluban hat családnál voltak „alkalmazottak”. Szolgagyerekek voltak Sajtoskálból, Lőcsről: de még az Alföldről is (pl. Kunmadaras). Nagygeresdi Mesterházy Ernő uradalmába jöttek vidékről. (1,2,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

h) egyebet?

A maguk számára telente kötöttek söprűt, vékát, zsombort, de eladásra nem készítettek. A mostani öregek már nem vették át. Rábapatyon „űzik nagyban”. (1,2,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Nem tudják hova valósiak, „a környéken nincs is fazekas”. A vásárokon vették. (1,2,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok fótozta a lábasokat. A hátán hordta a felszerelését. Vándorköszörűsök. Maga előtt tolta a kocsiját. A felesége meg az esernyőket szedte össze javítani. Szeged környékéről paprikások. Erdélyiek ruhát, cserépedényt árultak. Meszesek. (1,2,4)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falunak nincs sem saját, sem más határban szőlője. (1,2,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temetője van a falunak. Közvetlenül mellette van a régi, ahova az 1930-as évekig temetkeztek. (1,2,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe. (1,2,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Két- vagy háromlevelű vagy tagú boronát használtak. (1,2,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Erre a korszakra már a gépi vetés a jellemző. A fogatos gazdáknak volt vetőgépe Előfordult még a kézi vetés is ritkán. Apró magot – lucerna, „luher” vetettek kézzel. (1,2,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A leggyakoribb c), kampót tettek rá. Az a) is volt, kaszagráblának mondják. (1,2,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt lapos nyílás, a sarlót nem lehetett beledugni. Legfeljebb lyuk volt rajta, hogy madzaggal fel lehessen kötni. (1,2,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Minden gabonából 20 kévéből rakták a keresztet. Két láb egy kereszt. (1,2,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ami a keresztben együtt volt, az a kepe. 5-6-7 kereszt ment bele egy kepébe, ennek nincs meghatározott száma. Keresztben számoltak. Egy kereszt mennyi kilót adott. (1,2,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

180 cm, 160 cm felett. (1,2,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között kalákában is csépeltek, meg részért is. A részes munkásokat is gazda fogadta. A nagygazda elvetette mások gabonáját is, ezért el kellett hozzá menni masinálni. Ha nem tudtak elég embert kiállítani, akkor fogadni kellett. 1945-48 között kalákában, 48 után részért csépeltek a faluban. (1,2,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,4) Közben volt eleváter is, de ez ritka. (4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nagyon régen. A mostaniak már csak ritkán látták. A 30-as években még volt aki vetett. (1,2,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A II. világháború előtti időszakban, a 30-as évek végén már vetettek, de csak a háború után terjedt el. (1,2,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A levágott füvet renden hagyták. 3-4 nap múlva forgatták. Volt, aki utána még „börzögeti”. Ha nem volt eső, elég volt egyszer forgatni. Boglyába vagy petrencébe rakták. Mindkét kifejezés ugyanazt jelenti, nagyságrendi különbség nincs köztük. Az uradalomtól kapta a nyolc kaszás a zsöllér rétet. Ők nyolc boglyát raktak, vísszintes rudakon hordták egymás mellé a szénát, hogy egyforma nagy boglyát rakjanak. (1,2,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával, bakszekérrel. A II. világháború előtt a töreket puttonkosárban hordták. (1,2,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Mikor kevés volt a szalma, az erdőre mentek csalitot húzni. Szekérrel hozták haza. Akármilyen fának jó volt a levele.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nem rendszeres, de általánosan elterjedt. (1,2,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

„Anélkül el sem tudom képzelni.” Az istráng láncból vagy kötélből volt. (1,2,4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: négykerekű jármű, amit mindenre használtak. Deszkaoldalas. Kocsi: ünnepen, alkalomkor használták. Fédere van, kétüléses. (1,2,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú oldalas szekér 4-5 m hosszú (1,2,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél 6-7 m hosszú, duplán húzták át a nyomórúdon. (1,2,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Elterjedt a saroglya használata. Van egyenes is, de az általános az enyhén ívelt. (1,2,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Kocsikast már nagyon kevesen használtak a kérdezettek idejében. És főként a nagygazdáknál volt. A kocsikas eleje nyitott volt, hátilja zárt. (1,2,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ökröt, tehenet is patkoltak, amelyiknek elvásott a körme. Az első láb külső körmét patkolták. (1,2,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na! Nevén.

b) terelik jobbra

Hiik!

c) és balra

Hejsz! (1,2,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Malacot: poci-poci. Disznót: coca-ne, coca-ne. (1,2,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipí-pipí. Ne-ne-ne. (1,2,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le. Nevén. (1,2,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tiló, kendervágó – kézzel mozgatott. (1,2,4) Lábbal mozgatós törő is volt. (4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a)-t és a b)-t is említik. Válaszok bizonytalanok. (1,2,4)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Valamikor a dombon volt a falu, ezt a települést Pusztafalunak hívták (ld. I.1.). (1,2,4)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem tudnak boronafalu lakóházról. Egy sövényfalu pajtára emlékeznek. (1,2,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A mászókéményt a kemencére építették rá. A cilinderkéméményt a fal mellé rakták. Ebben a században már nem építettek nyitott konyhát. (1,2,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A cselédházaknál 2 család lakott egy fedél alatt. A közös konyháról nyílt az első és a hátsó szoba. Az egysoros zsuppos parasztházakhoz általában volt ternác, de előfordult, hogy az udvarról egyszerre a konyhába lehetett lépni. A konyháról nyílt a szoba és a kamra. „A módosabbaknál a ternácról kellett a kamrába menni.” A ternácot vastag gerenda tartotta és fából vagy téglából volt rakva a lába. „Kőlábnak mondjuk, pedig téglából van.” (1,2,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Földháznál is volt keresztmestergerenda. (1,2,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A kérdezettek idejében már a rakott sparhelt „ment ki a divatból”. Kevés helyen volt bent, csikósparheltet használtak inkább. (1,2,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 50-es években kezdték a tömbházakat építeni. 1928-ban épült az utolsó tömésház a faluban, utána kizárólag téglából építkeztek. A 30-as években épült az utolsó egysoros ház, téglából. (1,2,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A szobákat télen cserépkályhával, illetve csikósporhelttel fűtötték. (1,2,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét a padlószintre építették. Az ajtaja 70-80 cm magasan volt. (1,2,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Egy sövénypajtára emlékeznek a faluban. A pajták deszkások voltak. Két kapujuk volt, így keresztül lehetett menni rajtuk. A pelyvakutyók, a kapu mellett voltak (előre nézett). (1,2,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek fazékkiszedő villára. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Kerékrépát nem savanyítottak, nyersen ették.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát legyalulták. Birsalmaszeleteket tettek bele. Most már van, aki a hordó közepére tesz fejeskáposztát. (1,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 60-as években. (1,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A c) az általános, de előfordul b) is. (1,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Cserépből volt. (1) Kerekes volt a vajköpülő. (3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Hajdinát ők már nem termeltek. A kölest s csirkéknek adták. Nem törték. (1,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinakását, málét készítettek, ő már csak hírből ismeri. (4) Nem tudnak róla. (1,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kettes, hármas fonású hosszúkás kalácsot sütöttek. Lakodalomra kalinkót (négyes fonású körbe). (1,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Régen nem termeltek ennyi paprikát, ez csak a háború után lett így. Sok paprikához kevés paradicsomot tesznek és kell bele hagyma is. Valaki tojást üt rá, de nem mindenki. (1,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paradicsomot nem mindenki szereti. Aki szerette, ette régen is. (1,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Üres fehérkalácsot. (1,4) Diós, mákos bejglit. (3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A kérdezettek apja még a 30-as években hordott gatyát. „Nemcsak aratáshoz, különben is, pantalló helyett. Templomba már nem mentek benne, oda csizmát húztak csizmanadrággal.” – A 40-es években még néhány öreg mondta. „Jön majd Simon-Júdás, Jaj lesz neked pőre gatyás!” (1,3,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A II. világháború után megváltozott a divat. A 30-as években még hosszú fodros szoknyát hordtak az asszonyok. Az idős asszonyok még a háború után is. (1,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

A faluban nem szőttek az asszonyok. Volt takács (Csupor). A 20-as évekig fontak. (1,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A II. világháború előtt már kezdték levágatni a hajukat. Előtte nem jártak kendő nélkül. A 30-as évektől jártak már hajadonfőtt. (1,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 50-es évekig egymás végében voltak az ágyak. 1955-60 körül kezdték egymás mellé tenni az ágyakat, ma is így van. (1,3,4)