Mesterháza

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mesterháza, 1992. január
Adatközlők:	1. Németh Antal, 1920. Mesterháza 2. Ments Sándor, 1917. Mesterháza 3. Mesterházi Lenke, 1913. Mesterháza 4. Mesterházi Samu, 1920. Mesterháza
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Valamikor a dombon volt a falu. Ezt a települést Pusztafalunak hívták, ma dülőnév őrzi nevét. Ezt a dombot a 40-es években elhordták. A falu az 1200-as évekig vezethető vissza, 1436-ban saját címere van, a falu ekkori neve Vesterháza. 1479-ben Mátyás király erre vadászott. Mivel nagyon barátságos volt a vendéglátó, ezt mondta neki: Mától fogva legyen a neved: Mesterházi. Innen a falu neve is. Erdélyben van egy Gödemesterháza nevű kis magyar falu, melynek címere ugyanaz, mint az itteni falunak. (1,2)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A Mesterházy család ágakra szakadt. A faluban vannak parasztcsaládok is ilyen név alatt. Ez a legősibb család a faluban. Mesterházy Nagy Páltól – ki magas ember volt – származik a Nagy család. A Hetyési, Németh, Takács, Fehér, Szabó családot szintén régi famíliákként tartják számon. (1,2,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak beletepülésről. A cselédmozgást említik. (1,2,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak kitelepülésről, szintén a cselédmozgást említik. (1,2,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Tompaládony, Chernelháza, Damonya, Bő, Mesterháza: csak mezőgazdaságból éltek. Ezek mind olyan egyformák. Egy jegyzőséghez tartoztak. (1,2,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Kisalföld határa. (1) Nem tartozik a Kisalföldhöz, de közel esik. (2,4) A határban folyik a Répce.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Kisalföld. Falvakat nem említenek hozzá. Kérdésemre, hogy Lócs odatartozik-e már (4) nemmel felel. (1,2,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Sárváron voltak a Nádasdyék. Mesterházán uradalom volt, Nagygeresden a kastély (Mesterházy). A temetőben 1848-as huszárezredes van eltemetve. (1,2,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Kanyarit, mint a kónyi bika. Felhúzták a kónyiak a bikát a templomtoronyba. Úgy mennek, mint a lédeciek (keresztül vitték a létrát az erdőn). Ajtónyomó zsédenyiek. Chernelháza, Damonya – belefér egy zsomborba. Berekalja, Tompaháza – belefér egy tarisznyába. (1,2,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A több eset, hogy vidékről. A legény hozott asszonyt, kevés férfi került el. Tompaládony (régen egy része Berektompaháza) neve fordul elő legtöbbet. Említik Vasegerszeget, Felsőpatyot, Nagygeresdet. A régi nagyparasztok Cákról, Kőszegről, Kocsmandról (ma Ausztria) is nősültek. (1,2,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Sajtoskál és Hegyfaluban négyszer volt az évben országos kirakodó- és állatvásár. Ide és Vasegerszegre (háború előtt Ivánegerszeg) jártak leggyakrabban. Bőben is volt vásár, de ez gyenge volt. Kőszegre, Rumba, Zalaegerszegre állatot venni mentek. Sárváron a Simon-Júdási vásár volt a legnevezetesebb.

b) Piacra:

A faluból nem jártak piacozni. Túl messze volt a város.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falukba. Az itteni augusztus 20-án van. Damonyán Vendelkor, Bőben Imre hercegkor, Sajtoskálban Péter-Pálkor volt. Tompaládony (régen Pórládony és Berektompaháza) búcsúja szeptember első vasárnapján, Nagygeresdé István királykor volt. Nemesládonynak három búcsúja volt: júliusban, októberben és Miklós körül.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Cellbe mentek „proseccióval”. (Említik, hogy Bő „szentes falu”). (1,2,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summások nem voltak a faluban, „a családok több, mint fele máshol kereste a kenyerét”. Gyerekkorukban Nemesládonyba mentek a nagyparasztokhoz szolgagyereknek. Később Csepregre, Hegyfaluba, Zsirára, Acsádra mentek parasztcsaládokhoz dolgozni. A faluban uradalom volt. (Említik, hogy Bőből Sajtoskálra jártak mezőgazdasági munkára.) (1,2,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluban hat családnál voltak „alkalmazottak”. Szolgagyerekek voltak Sajtoskálból, Lőcsről: de még az Alföldről is (pl. Kunmadaras). Nagygeresdi Mesterházy Ernő uradalmába jöttek vidékről. (1,2,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

h) egyebet?

A maguk számára telente kötöttek söprűt, vékát, zsombort, de eladásra nem készítettek. A mostani öregek már nem vették át. Rábapatyon „űzik nagyban”. (1,2,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Nem tudják hova valósiak, „a környéken nincs is fazekas”. A vásárokon vették. (1,2,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok fótozta a lábasokat. A hátán hordta a felszerelését. Vándorköszörűsök. Maga előtt tolta a kocsiját. A felesége meg az esernyőket szedte össze javítani. Szeged környékéről paprikások. Erdélyiek ruhát, cserépedényt árultak. Meszesek. (1,2,4)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falunak nincs sem saját, sem más határban szőlője. (1,2,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temetője van a falunak. Közvetlenül mellette van a régi, ahova az 1930-as évekig temetkeztek. (1,2,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe. (1,2,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Két- vagy háromlevelű vagy tagú boronát használtak. (1,2,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Erre a korszakra már a gépi vetés a jellemző. A fogatos gazdáknak volt vetőgépe Előfordult még a kézi vetés is ritkán. Apró magot – lucerna, „luher” vetettek kézzel. (1,2,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A leggyakoribb c), kampót tettek rá. Az a) is volt, kaszagráblának mondják. (1,2,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt lapos nyílás, a sarlót nem lehetett beledugni. Legfeljebb lyuk volt rajta, hogy madzaggal fel lehessen kötni. (1,2,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Minden gabonából 20 kévéből rakták a keresztet. Két láb egy kereszt. (1,2,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ami a keresztben együtt volt, az a kepe. 5-6-7 kereszt ment bele egy kepébe, ennek nincs meghatározott száma. Keresztben számoltak. Egy kereszt mennyi kilót adott. (1,2,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

180 cm, 160 cm felett. (1,2,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között kalákában is csépeltek, meg részért is. A részes munkásokat is gazda fogadta. A nagygazda elvetette mások gabonáját is, ezért el kellett hozzá menni masinálni. Ha nem tudtak elég embert kiállítani, akkor fogadni kellett. 1945-48 között kalákában, 48 után részért csépeltek a faluban. (1,2,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,4) Közben volt eleváter is, de ez ritka. (4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nagyon régen. A mostaniak már csak ritkán látták. A 30-as években még volt aki vetett. (1,2,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A II. világháború előtti időszakban, a 30-as évek végén már vetettek, de csak a háború után terjedt el. (1,2,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A levágott füvet renden hagyták. 3-4 nap múlva forgatták. Volt, aki utána még „börzögeti”. Ha nem volt eső, elég volt egyszer forgatni. Boglyába vagy petrencébe rakták. Mindkét kifejezés ugyanazt jelenti, nagyságrendi különbség nincs köztük. Az uradalomtól kapta a nyolc kaszás a zsöllér rétet. Ők nyolc boglyát raktak, vísszintes rudakon hordták egymás mellé a szénát, hogy egyforma nagy boglyát rakjanak. (1,2,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával, bakszekérrel. A II. világháború előtt a töreket puttonkosárban hordták. (1,2,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Mikor kevés volt a szalma, az erdőre mentek csalitot húzni. Szekérrel hozták haza. Akármilyen fának jó volt a levele.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nem rendszeres, de általánosan elterjedt. (1,2,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

„Anélkül el sem tudom képzelni.” Az istráng láncból vagy kötélből volt. (1,2,4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: négykerekű jármű, amit mindenre használtak. Deszkaoldalas. Kocsi: ünnepen, alkalomkor használták. Fédere van, kétüléses. (1,2,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú oldalas szekér 4-5 m hosszú (1,2,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél 6-7 m hosszú, duplán húzták át a nyomórúdon. (1,2,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Elterjedt a saroglya használata. Van egyenes is, de az általános az enyhén ívelt. (1,2,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Kocsikast már nagyon kevesen használtak a kérdezettek idejében. És főként a nagygazdáknál volt. A kocsikas eleje nyitott volt, hátilja zárt. (1,2,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ökröt, tehenet is patkoltak, amelyiknek elvásott a körme. Az első láb külső körmét patkolták. (1,2,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na! Nevén.

b) terelik jobbra

Hiik!

c) és balra

Hejsz! (1,2,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Malacot: poci-poci. Disznót: coca-ne, coca-ne. (1,2,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipí-pipí. Ne-ne-ne. (1,2,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le. Nevén. (1,2,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tiló, kendervágó – kézzel mozgatott. (1,2,4) Lábbal mozgatós törő is volt. (4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a)-t és a b)-t is említik. Válaszok bizonytalanok. (1,2,4)