Mersevát

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mersevát, 1985. október
Adatközlők:	Horváth Imréné (72), Mersevát, Bajcsy-Zsilinszky u. 11. 2. Dr. Kovács Jenő (74), Szombathely, Szabó M. u. 15. 3. Kovács Lajos (70), Mersevát, Dózsa Gy. u. 11. 4. Somogyi János (77), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 5. Somogyi Jánosné (45), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 6. Dr. Körmendy József, Felsőörs 7. Vörös István (89), Mersevát, Ady tér
Gyűjtötte:	Dr. Kovács Jenő
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Úgy tudják, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén volt, hanem a Himeskű dülőben. (Ez csak félig igaz, mert ott egy Himeskű, Himeske nevű falu volt, amely a török időkben pusztult el.) Temploma is volt, s a merseiek is odajártak istentiszteletre. (2) Maga Merse település távolabb volt a Marcal folyótól, csak amikor 1885-ben elkészült a Vas megyei mellékcsatorna (Malom árok) és a szabályozás következtében a vizek keskenyebb ártérre vonultak vissza, akkor építették közelebb a házakat. (2,3,4,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Okmányok alapján: Mesre 1252-1460 között. Vati (Wathy) a XV. században, Aczél (Achel) és Rohodi (Bokodi) a XV. sz-ban, Kalanda (Kalenda) a XVI. sz-ban, Káldy a XVII. sz-ban. 1750-1900 közt Armpruszter, Barcza, Babos, Balás, Blaskovits, Bölöndj, Burgyán, Csányi, Jankovits, Jánosi, Kállótzy, Körmendy, Laki, Majsai, Miley, Perneszi, Pozsgai, Szalóky. 1900-1940 között: Bakonyi, Boros, Csóka, Egry, Farkas, Fesler, Fodor, Horváth, Imre, Józsa, Kelemen, Kocsis, Kovács, Lendvay, Márkus, Molnár, Maráczi, Nagy, Németh, Orbán, Pálfy, Szalay, Szűcs, Tóth, Varga, Viola. A század fordulón kerültek ide: Kisfaludy Imre 1888 Répcelakról, Nagy Péter 1890 Kemenespálfáról, Töreki János 1895 Kemenesszentpéterről, Farkas Károly 1900 körül Nagypiritről, Orbán József (Erdős) 1905 körül Martonfáról, Guigitzer János 1901 Kemeneshőgyészről, Kovács János 1909 Radó majorból (celldömölki határ), Mayer Miklós 1920-as évek Balatonudvariból. (2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Arról senki sem tud, hogy valamikor nagyobb számban települtek volna idegenek a faluba. De Pesty Frigyes 1864. évi gyűjtésében olvashatjuk: „Merse 400 éve, Zala, Veszprém, Sopron és Vas megyékből népesítetett.” (Merse-Belső Vath 59-34-36, 5, 323-4) Arról vannak adataink, hogy a török időkben időnkint elbújdosott a népesség, de ha elmúlt a veszély, akkor újból visszatért. (A 400 éves időadat azonban téves lehet, mert 1864-ben legfeljebb 200-300 évről beszélhetett volna Pesty a török időket illettőleg. (2) Az viszont nincs kizárva, hogy veszélyeztetett területről menekülők helyet találtak itt, mint ahogy az elpusztult Himeskő falu lakóinak egy része is Mersén telepedett le. (2,4,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Arról nem tudnak, hogy nagyobb számban elköltöztek volna a faluból. Bár Amerikát többen megjárták, de kevés kivétellel hazajöttek. A XX. század első harmadában a leányok egy része háztartási alkalmazottként, a férfiak pedig ipari munkásként Budapesten és Pápán találtak munkahelyet. Számuk 31 nő és 12 férfi. Amerikából 11-en tértek vissza és 4-en maradtak kint. (3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Fekvésnél és az egy plébániához való tartozás miatt Külsővat a hasonló. Alig másfél-két km-re van. 1871-ig a külsővati tanító tanította a Merse-Felsővati gyerekeket is. Az ünnepi istentiszteletekre a katolikusok és evangélikusok egyaránt Külsővatra jártak. Az iskolában és a templomokban összeismerkedtek és sógos-koma barátságban sokan éltek. A többi falu közül Magasival volt még kapcsolat, mert a takácsokhoz odajártak szövetni. A magasi erdőkben vettek tüzifát és építésre követ. (2,3,4,7)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu kimondottan nem tartozik bele tájegységbe. Földrajzilag a Kemenesaljához sorolják. A kemenesi faluk vonulata távol van és a múltban csak Celldömölkön át lehetett azokhoz eljutni jó úton, Kemenessömjénbe, Szentmártonba, Vönöckre és Kemensmagasiba. A községtől délre levő falvakkal szinte semmi kapcsolata nem volt a lakosságnak, de annál több a járási székhellyel Celldömölkkel. Piac, vásár, búcsújáróhely és többeknek munkaalkalom is volt itt. (2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesaljáról, Sághegyről, Somlóról tudnak legtöbbet. Kemenesaljához tartozónak sorolják: Mihályfa (Miháfa), Sömjén (Sömgyén), Szentmárton (Szemmárton), Vönöck, Magasi, Szergény (Szergin), Hőgyész, Magyargencs, Szentpéter, Pápóc. (3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Celldömölk (Kis-Czell) járási székhely, piac és búcsújáróhely, Alsóság a Ságheggyel, ahol jó bor terem. Somlóhegy, ahol szintén jó bor terem. Pápa város (20 km-re) iskoláiról és vásárairól híres. (1,3,4,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Merseváton július 13-a utáni vasárnapon van a búcsú, amelyet a környékbeliek „tökös búcsúnak” mondanak. Régen ilyenkor tökös-mákos rétest szoktak sütni. Beke Manó nyelvész gyűjtésében (1906) olvashatjuk, hogy a merseiek a Malomrétre kitették a szekcskavágót legelni. (Olyan nagy volt a szárazság, hogy nem volt mit szecskázni.) (2) Kemenesmagasiról: Magasiba döglött zsiba, szádon follyon le a zsírja. Mesteriről: Ég, mint Mesteriben a lúdkatróc. Tokorcsról: A ködmönbü ecetet sajtoltak. Valamelyik környékbeli faluról: Akkora vót a sár, hogy az ebet az ablakbu sütőlapáton tartották ki ugatni. (5) (2,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Sokan házasodtak más falvakból. Szinte több, mint a felerész. Elsősorban a szomszédos Külsővátról és Vámoscsaládról. Kemenesszentmártonból, Kemeneshőgyészből, Kemenessömjénből, Kemenesmagasiból, Kemeneskápolnáról, Kemenesszentpéterről, Vásárosmiskéről, Iszkázról, Vicáról, Nickről, Nemesszalókról, Kőszegről, Pápócról, Celldömökről, Alsóságról. (2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Celldömölk, Pápa, Sárvár Állatvásárra: Celldömölk, Pápa, Jánosháza, Miske, Tüskevár

b) Piacra:

Celldömölk (csütörtökön és vasárnap és vásáros napokon)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Külsővatra (augusztus első vasárnapján), Magasiba (Szentháromság vasárnapján), Szentmártonba (november 11-e utáni vasárnap)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölkre (Kis Máriacell) szeptember 8-án Kisasszonykor (3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem szoktak innen máshova munkába menni, csak néhányan dolgoztak a celldömölki vasútállomáson. (2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az 1930-as években Zala megyéből a Radó uradalomban hoztak alkalmi munkásokat cukorrépa munkálataira. Egy major épületben (Nelli major – Succki) laktak. Számuk 20-25 között volt. (2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

b) vesszőkosarakat

Előfordult, hogy vesszőből kosarat, szalmából zsombort, vékát készítettek eladásra, de ez nem volt általános. Ilyenekért nem kellett más faluba menni, mert vagy maga vagy ismerős megcsinálta.

e) favillát

A faáru készítők Városlődről valók voltak. Ezek árultak gereblyét, falapátot, favillát, szerszámnyeleket, lisztmerőlapátokat, stb. Egy mondás (rossz kívánat) is utal a városlődiekre: „Az Isten tenne bele a városlődi vellahajtóba!” (A megfőzött bükkfát a faragás után hajlítóba tették, hogy a villaág formáját felvegye.”) (2,3,4)

f) fagereblyét

Járamot, boronát, gereblyét szintén helyben megcsinálta faragnitudó ember. De a celldömölki piacon és vásározó árusoktól is meg lehetett venni.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket nem készítettek a faluban. A celldömölki kirakodóvásárokon vették pápai, jáki, városlődi fazekasoktól. Időnkint vándorárusok is kirakodtak a faluban, vagy az utcákat végigjárva kínálták áruikat, de nem pénzért, hanem gabonáért, vagy babért adták. „Egyszer tele, kétszer tele” azaz amennyi gabona belefért az edénybe, egyszer, kétszer, háromszor. A kis edényekért kétszer-háromszor, a nagyobbakért egyszer, kétszer kérték tele. (3,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Az I. világháború alatt és azt követő három-négy évig jártak a drótosok (a mai Szlovákiából) és kiabálták „Van-e valami drótozni, fótozni való?” De volt köztük ablakos tót is, akik a hátukon farekeszben hordták az üveget és ezzel javítottak. A bosnyákok késféléket és ollót árultak, főleg Sarajevo helynévvel ellátott zsebkéseket kínáltak. A meszesek (Ugodból, Veszprém m.), a faárusok (Városlődről és Szentgálról), a tűzhely javítók (a kolompárok Celldömölkről). A borárusok (Zala megyéből) szekérre tett hordóból árulták a bort. Az ugodi mészárus állítólag süket volt, mert ha kérdezték tőle, bácsi mit árul – Ugodba, hova valósi – meszet volt a válasz. A szalóki Lang Izidor más néven a Bizik zsidó zsibárus volt, nevét mondóka is őrzi: „Lang Izidor meszet árul, megismerni a lováról Lovának Linda neve, le van ütve a csipeje!” Egy lovas szekéren járta a falukat és mészárusítás után áttért a rongy, bőr, toll vásárlásra, de nem pénzt fizetett értük, hanem gombot, tűt, gyüszüt, üveggolyót és egyéb csecsebecsét a gyerekeknek. Kiabálta: Nyúlbőr, tiktoll, vintoll, van-e eladó? Veszek rongyot, rossz kalapot adok érte gimbet, gombot. Kemenesmagasiból pék is járt a faluba zsemlyét, kiflit árult. (2,3,4,7)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A mersei határban csak Horváth Ferenc tanítónak és Fodor János kisgazdának volt kis területen szőlője. A Somló hegyen Vidos Dánielnek, Kelemen Józsefnek, Czuppon Kálmánnak volt kisebb szőlő ültetvénye. A Ság hegyen Farkas Ignác malomtulajdonosnak volt kisebb szőlője. (2,4,5)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falu határában a mai Himeskő dülőben létezett árpádkori település, amelynek temploma is volt. Itt a templom körül temetkeztek, ezt bizonyítja onnan előkerült női koponya is. A templom romjait 1793-ban a szomszédos Külsőváti templom ujjáépítéséhez hordták el. A falunak a jelenlegi egyetlen temetője emberemlékezet óta a mai helyén volt, csak az 1930-as években nagyobbították. (2,4,7)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Fogadott ünnepe nincs és nem is volt a falunak. (3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyeseknek volt csak 3 levelű boronájuk, de ez nem volt általános. (3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaságokban a gépi-vetés volt az általános. Kézivetés csak nagyon ritkán fordult elő, s főleg olyankor, ha nagyon puha volt a föld és az állatok s a gép mély csapát hagyott volna. (3,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Emberemlékezet óta kaszacsapóval aratták a gabonát. A mintával (b) ellentétben leginkább három foga volt a gereblyerésznek. (2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem. (3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A kereszt két lábból állt és 20 kéve alkotta. Hosszú keskeny táblán két-három keresztet (hogy ne kelljen messze hordani a kévéket), szélesebb táblán négy-hat keresztet is raktak egy kepébe. A 20 kévés kereszt emberemlékezet óta használatos volt. A kévék száma nem változott. (2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót használták és meghatározatlan számú keresztet jelentett. A termés mennyiségének meghatározásához értékmérőként használták a kereszt szót. Idős nagyapám mindig azt kérdezte, meg van-e a 200 kereszt gabona? Ha meg volt, akkor megnyugodott. Ez volt az átlagos termése 24 holdas (1000  öllel számolva) gazdaságában. Ha több volt, akkor jó vlt a termés, ha kevesebb, akkor meg rossz. 200 keresztet számolva á 50 kg 100 q. Ez volt az átlag, vagyis 1000  öl = 20 kereszt = 10 q. (2) (2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csépnyél hossza 144-155 cm között volt. (3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A cséplőgép munkásait a géptulajdonos (gépész) szervezte csapatba és ezzel végezték egész idényben a cséplést. A csapat három fő embere a gépész, az etető és a mázsáló volt. Ezek közül az első kettőnek étkezést is a gazdák adták. (2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Az 1920-as években volt olyan bércséplő, akinek nem volt elevátora. Akkor nyársalták a szalmát. Az 1930-as években minden cséplőgéphez tartozott elevátor is. Csak olyan helyeken hordták nyárssal a szalmát, ahol az elevátor nem fért el az udvaron. (2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát. (3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1930-as években kezdődött, de nem lett általános az eke utáni burgonyavetés. Leginkább kapával (lukalás) ültettek. Ilyenkor többen összefogtak, rokonok, ismerősök, hogy egy helyen hamar végezzenek, aztán máskor visszasegítették. (2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre vágták. Két-három nap után a rendeket megforgatták. A gyűjtés (gyöjtés) napján délelőtt megbörzögették, azaz villa (vella)-heggyel szétterítették, szellőssé tették. Ha esős idő volt, természetesen többször is forgatták és börzögették. Gyűjtésre rokonok, ismerősök kisegítették egymást, hogy egy délután elvégezzenekm egy helyen. A rendeket egymásra dobálva (rendszerint négyet-négyet jobbról balról) hajtást képeztek. A hajtást ketten-hárman villával összetolták és petrencékbe rakták. 80-10 petrencét egy helyre hordtak. Két db petrencefát (kb. 3,4 m hosszú rúd) aládugva emelték fel a petrencéket. A petrencékből boglyát raktak, amelyet utána sodrott szénakötelekkel lekötötték. A boglya rendszerint egy hosszú szekér szénát jelentett, vagyis ahány boglya lett, annyi szekér széna termett. Szárítóállványt szénánál nem használtak, csak lucerna és lóhere szárogatásnál. (2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Legtöbb helyen a takarmányt pajtában, vagy istállópadláson tárolták. Csak kevés helyen kazalba rakva az udvaron. A takarmányt a pajtából, vagy a kazalból bakszekéren vitték az istállóba, ahol kerékjászolba rakták. Kisebb gazdáknál kosárban hordták a takarmányt. Ha istállópadláson volt az etetnivaló, akkor ledobálták és villával rakták be a kerékjászolba. (2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó, igaófa, igabéfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

járomszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

nyakszeg (igaszeg) (2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz nem használtak falevelet. (2,3,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, régebben használták a nyaklót. (3,4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

szekér = ökör (tehén)-fogat kocsi = lófogat kiskocsi = lófogat, de nem volt oldala a szekérnek, alacsony volt (3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt hosszú szekéren szállították, vendégoldal nélkül. Vendégoldalt csak olyan egylovas gazda használt, aki rövid szekerén szállított gabonát, vagy szálas takarmányt, hogy nagyobb mennyiséget tudjon felrakni. A hosszú szekér hossza 4,5-5 m. (3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása elől rudazólánccal, hátul rudazókötéllel történt. A) A kötelet a szekéroldal felső fáján húzták meg. B) Az oldal végére kampót rögzítettek és ezen húzták meg a kötelet C) Kötélcsigát erősítettek az oldal végére és ennek a forgó korongján húzták meg a kötelet. A kötélcsiga alakja „G”-hez hasonlított. (2,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya legtöbb helyen enyhén ívelt volt, amelyet egyenes állásra állítottak akkor, ha burgonyát és répát hordtak. De ilyenkor leginkább subert használtak. A suber deszkából készült zárófal volt a szekér elején és hátulján. (2,3,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A faluban az 1920/30-as évekbren hat kétlovas és négy egylovas fogat volt. Talán 2-3 gazdának volt kocsikasa. Ezek elől nyitottak, hátul zártak voltak. Ökrös és tehenes fogatokon nem volt kocsikas. (2,3,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amióta az országutat kőzuzalékkal terítették, a jármas állatokat (ökör és tehén) patkolták. Az ökrök mindig a patán hordták a patkót. A tehenek csak nagy munkaidőben. (2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: zséter. (1,3,4,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na Huszár...

b) terelik jobbra

Csáli Huszár, csálide

c) és balra

Nejde Pompás, nejde A bece nevet ismerik, de inkább fiatal állatnál használják. Indításhoz nem kapcsolják. (2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznó hivogatása: Coca ne, coca ne... és száj csücsörgetés cs (ö) cs (ö) cs (ö) de az ö nem hallik ki. (1,3,4,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkok hivogatása: tyutyu tyutyu ne (többször ismételve). (1,3,4,5)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutya hivogatása: Nevét mondják Sajó le! (2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender törésére kendervágót (törőt) és tilalót (finomító) használtak. A kettő között az a különbség, hogy az előbbi erősebb és durvább kidolgozású. Szélesebb a nyílása, míg a tilóé keskenyebb és az oldalfalai szélesebbek. Ez utóbbi az apróbb pozdorja kitisztítására szolgál. (1,4,5)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő (a) típusú rokkát használtak. (1,2,5)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

A mai község határában három falu volt. Merse, Belsővat és Himeskő. Himeskő a török időkben pusztult el. Katolikus templom is volt, amelynek köveit 1793-ban a külsővati templom újjáépítéséhez hordták el. Himeskő lakói a környező falvakban, így Mersén is találtak menedéket. Mersét és Belsővatot 1907-ben egyesítették Mersevát néven. A falunak 1930-ban volt a legtöbb lakója (722). Jelenleg 550-600 között hullámzik a létszám.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Merse község a XVIII. században kicsit távolabb volt a Marcal árterületétől, csak amikor (1880-85) megásták a Vas megyei mellék csatornát (Malomárkot), akkor húzódtak közelebb a vizekhez. Belsővat (ma falurész) Mersétől 250 méterre a csatornák között a völgyben fekszik. (2) (3,4,7)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronafalu házról nem tudnak. Favázas sövényház (tapasztott) egy volt a faluban Belsővaton, özvegy Baranyiné lakta. 1962-ben még meg volt, ma már nincs meg. (2,3,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A Radó uraság zsöllérházai (négy házban nyolc lakás) szabadkéményesek voltak. Az 1920-as 30-as években a házhely akció kapcsán az itt lakó nyolc zsellér (arató) úhj házat épített. A zsöllérházakat lebontották. Füstös kéményű házuk volt Orbán József (erdős), Vörös József és Fodor Jánosnak. Az előbbi kettőt az 1920-as években átalakították és a kémény a kemence fölé került. Közel a tető gerincéhez jött ki a tetőn. Fodor Jánoséknál az 1970-es években bontották le a szobát és a füstös konyhát, míg a kamra és az istállórész ma is áll. A régi ház mellé egy modern lakóépületet építettek. (3,4,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi és az 1930-as években épült három helyiséges házak legtöbbjének két bejárata volt a szabadba. A szoba a konyhára nyílott. A kamra pedig a szabadba. Volt olyan ház is, ahol a konyhából a kamrára is nyílt ajtó. A Vidos urasági cselédházak szoba-konyhás-kamrásak voltak palatetővel, de a konyha keskenyebb volt és előtte félig nyitott gang volt és ebből lehetett bemenni a szobába, a konyhába és a kamrába. A Radó urasági zsöllérházakban egy, körülbelül 1 m széles nyitott tornác volt, így erről lehetett bemenni a konyhára, amelyre a szoba nyílott és külön a kamrába. (2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Keresztmestergerendás ház több is volt a faluban és a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. A 30-as években is épült olyan ház, amelynek a kamrájában és az istállójában keresztmestergerenda volt. Ezt a házat 1985-ben lebontották és újjépítették. (3,4,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Emberemlékezet szerint az 1900-1910-es években már volt téglából rakott sparherd, amelynek a szélén vasszegély volt, a közepén pedig platnik. (2,3,4,5,7)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Csak a II. világháború után építettek kockaházakat. De 1976 óta nem engedélyezik az ilyen házak építését. Azóta csak tűzfalas házakat engedélyeznek, így a falukép teljesen megbomlott. A régi L alakú és egysoros házak mellett vannak kockaházak, tetőtér beépítéses és egy emeletes modern házak. (2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak. (1,2,3,4,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

B) Kovács Jánoséknál a padlószint felett 28 cm-re. C) Horváth Imrééknél a padlószint felett 70 cm-re volt a kemence fenékszintje. Egyébként a kemencéket a konyha egyik sarkába építették, rendszerint egybeépítve a rakott tűzhelyekkel és tűzhely sütőinek elhelyezése be volt építve a kemence falazatba. (1,2,4,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Torkospajta csak egy volt a faluban, de ez 1917-ben leégett, keresztpajta kettő volt (Kisfaludy Imréé és Pálfy Istváné), telek hosszában épített, de külön a háztól, négy volt (Egry Lajosé, Joó Miklósé, Kovács Jánosé, Orbán (erdős) Józsefé), a többi pajták a lakóházzal, istállóval egybeépíztve voltak, s ezek kisebbek is voltak. A különálló pajtákat a háború után mind lebontották, s csak a lakóházzal egybe épített pajták közül látható még egypár. (2,3,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nemleges. (1,2,3,4,5)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Tarlórépát (kerékrépát) nem termeltek, így nem is savanyíztottak

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztának egészben való savanyítása csak egyeseknél és ritkán fordult elő. Ilyenkor a felszeletelt káposzta közé tették. (1,2,3,4,5)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A községben 1959-ben alakult meg a TSZ. Az 1960-as években fokozatosan hagyták el a házikenyér sütését és az 1970-es években már úgy vették a kenyeret az ÁFÉSZ boltban, vagy Celldömölkön. (1,3,4,5)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

1) A kamrában, rendszerint a hombár fölé tett két rúdra (stafnira) rakták a kenyereket. 2) Volt „b” mintájú kenyértartó is. 3) Nagyapáméknál olyan votl, mint a „b” mintájú, de fűzfavesszővel körül volt fonva és mindkét végén ajtó volt. (2) (1,2,3,4,5)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak füllel ellátott vajköpülőt is. (1,2,3,4,5)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Sem kölest, sem hajdinát étkezésre nem termeltek. Ilyen törőket nem találtunk. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nemleges. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Az ünnepekre sütött töltetlen kalácsok (pusztakalács) 1) Fonott, kemencében sütött tepsi nélküli és a tűzhely sütőjében tepsiben megsütött. Az előbbiek laposabbak voltak, az utóbbiaknak a tepsi oldalának magassága szerint változott a magasságuk. 2) Tepsiben sütött nem fonott rudalakú magas kalács. A tepsiben két rúd alakú tésztát helyeztek el és ízgy sütötték meg azokat. 3) Kuglóf, sütőben, vagy kemencében sütött köralakú sütőedényben sült magas kalács. (1,3,4,5)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Az 1920 években csak kevés helyen termeltek paprikát, de paradicsomot igen. Az 1930-as évekre már elterjedt a paprika termelés is. Általános szabályt nem tudtunk megállapítani a lecsókészítésnél. Azt mondják, hogy amelyikből több volt otthon, abból tettek többet. De mégis az érződik ki az adatszolgáltatásból, hogy kb. fele-fele arányban tettek a lecsóba paradicsomot és paprikát. Ezt ették kenyérrel is burgonyával is. De készítettek lecsót paprikából egy-egy tojást ráütve, s ilyenkor egy-két paradicsomot tettek hozzá inkább csak ízesítőül. (1,3,4,5)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyers paprikát (akinek volt) az 1920-as években, nyers paradicsomot az 1930-as években fogyasztottak általánosan. (1,3,4,5)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A „karácsonyi asztalra” mákoskalácsot tettek. (1,3,4,5)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Ebben a században már nem viseltek a férfiak ünnepre széles (bő) gatyát. 1921-ben bérmáláskor Külsővatról és Mersevátról közösen állítottak ki tíz lovasból áll bandériumot és a Celldömölk-i vasútállomástól Külsővatig kísérték s Veszprém-i püspök hintóját. Ezek a lovasok bőgatyában voltak az idős asszonyok rakták „korcba” a gatyaderekat. (1,2,3,6)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az 1920-as években az idős (40 éven túl) asszonyoknál általános volt a derékban kötött szoknya. Ezek nagy része haláláig viselte. Ezek az asszonyok réklit viseltek a szoknyához. De az asszonyok egy részén már a két háború közt is lehetett egybevarrott ruhát látni. (1,2,3,5)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Ebben a században Merseváton nem szőttek vásznat, kenderből, lenből fonalat azt fontak és Kemenmagasiban szövették meg a takácsoknál, alsóruhának, abrosznak valót vett pamutfonállal keverve, zsáknak, ponyvának valót pedig tisztán. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nemleges. (1,4,5)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 1940-es évekig az idősebb családokban nem volt szokás az ágyakat egymás mellé tenni, hiszen erre a szobákban nem is volt lehetőség. 1945 után épített új házakban már elterjedt az ágyaknak egymás mellé helyezése. (1,3,4,5)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Legtöbb esküvőt november, április és május hónapokban tartották.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Decemberben és nagyböjtben nem igen volt esküvő, de nyáron is ritkán. (1,2,3,4,6)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Vasárnap, szombaton

b) 1930 körül:

Leginkább szombaton, de ha nem otthon tartották, hanem pl. Celldömölkön (vagy más nagyobb helyeken) vendéglátó helyeken, otthonokban, akkor igazodtak az időponthoz, hogy melyik napra kapták meg a termet. (1,2,3,4,7)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Csak egy helyen tartották a lakodalmat, rendszerint a lányos háznál, de több esetben a vőlegény szüleinél. Az esküvő (egyházi) a külsővati templomban volt. Ide lovaskocsikon ment át a násznép és visszafelé egyenest a lakodalmas házhoz mentek.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A főétkezés a vacsora volt 7-8 órai kezdettel, de természetesen a lakodalom tartama alatt mindig hordták az ételeket és a bort. (1,3,4,7)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A lakodalmat újabban a Celldömölk-i vendéglátó üzemekben tartják.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A lakodalmat újabban a Celldömölk-i vendéglátó üzemekben tartják. Az 1970-es évek elején kezdődött ez a szokás. Ez szinte általánossá volt, alig van kivétel. Az viszont előfordult, hogy (ha máshonnan hozták a leányt) hogy a leány lakásához közellevő alkalmas vendéglátó helyen volt a lakodalmi étkezés. (1,3,4,5)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A vőfély vagy a tanu (az embere). Rendszerint megegyeznek a házasulandók szülei, hogy kit ki hív meg. Ha előre tudták a lakodalom idejét a meghívás két-három héttel előbb megtörtént.

b) 1930 körül:

Leginkább a jegyespár hívja meg személyesen a vendégeket. A távollakókat írásban (meghívóval) de ha nyomtatnak meghívót, akkor mindenkinek küldenek, de ez esetben is a tanukat közeli rokonokat vagy a munkahelyi vezetőket személyesen is meghívják. (1,3,4,7)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nemleges. (1,3,4,7)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A lakodalmi zenészeket Alsóságról hozták (ma Celldömölk II.). De előfordult az is, hogy nem fogadtak fel idegen zenészeket, hanem olyan falubelit kértek meg, akinek volt húzós harmónikája és az muzsikálta ki a lakodalmat (1920-1930-as években).

b) Milyen hangszereken játszottak?

A zenekar három-négy főből állt és hegedűn, nagybőgőn, cimbalmon játszottak.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmónika csak 1954 után került a faluba. (1,3,4,7)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 13-án reggel rendszerint az iskolás gyerekek lucázták.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Szalmacsutakot vittek magukkal és „Szabad-e lucázni”? kérdéssel léptek be a házakhoz és ha igenlő választ kaptak a folyosó vagy a konyhaajtó küszöbére letették a szalmát, ráültek, kezükkel úgy tettek, mintha szétszórnák a szaslmát, ahogy itt mondták „sikáltak a tenyerükkel”; s mondták a jó kívánalmakat: „Luca-luca kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty. Akkora segge legyen, mint a kemence szája! Akkora csöcse legyen, mint a bugyoga korsó! Annyi gyerekük legyen, mint az égen a csillag! Annyi csibéjük legyen, mint a réten a fűszál! Annyi zsírjuk legyen, mint a kútban a víz! Olyan hosszú kolbászuk legyen, hogy kerítést lehessen fonni belőle! És úgy álljon a fejszéjük a nyelibe, mint az én bilicem a helyibe! Luca-luca kitty-kotty, nénémasszony litty-lotty!” (2,3,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Regőlni a legények szoktak leginkább Karácsony este, vagy Karácsony másnapján.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

A mostani adatszolgáltatók a regölési szövegből egy-két strófát tudnak leírni, de egy teljesebb szöveget közlők, amelyet 1935-ben jegyeztem le az akkor 47 éves özv. Kovács Józsefnétól: „Amott elindulának egy sebes folyóvíz Aztat körülfogja szép zöld pázsit Azon legelteti csodaféle szarvast.

Csodaféle szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya Gyulladván gyulladjék, altatván alugyék Hej regü lejten, regülejtem.

Ne sírj, ne sírj Szent István király Nem vagyok én csodaféle szarvas Hanem vagyok Szentmiháli angyal Hej regü lejtem, regülejtem.

Hogyan akarnának az angyalok Magas menybe menni a Nagy Úristenhez Hej regü lejtem, regülejtem.

Itt is mondanának egy szép leányt Kicsoda volna szép leány Keszei Ági volna szép leány.

Amott is mondanának egy szép legényt Kicsoda volna szép legény Tamási Tibor volna szép legény Hej regü lejtem, regü regü lejtem, neked lejtem.

Regüljünk a gazdát a gazdaasszonynak A gazdánask hajdin a köntöse Fűzfa köpönyege, retek a bocskora Répahéj a szijja, krumpli a sarka Haj regü lejtem, regü regü lejtem, neked ejtem.

Szegen vagyon bársony erszény Abba vagyon százforint Fele a regősöké, fele a kocsmárosé A gazdának úgysem kell Haj regü lejtem, regülejtem.” (2)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Az 1930-as években volt öreglegények: Pálfy István, Horváth Ferenc (tanító), Farkas Ernő, Egry Lajos, Márkus János, Vörös József, Vörös József (Pofám), Tóth Sándor, Maráczi Ferenc, Takács József. Ezek közül csak Horváth Ferenc tanító nősült meg 53 éves korában, a többi nőtlenül halt meg. A falu lakóinak száma 1930-ban volt a legtöbb: 722. (1,2,3,4,7)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

A tejesfazekakat a celldömölki vásárokon, vagy a faluzó vándorárusokról vették. Leginkább az egy x-es jelzésű fazekakra emlékezünk vissza. (1,4,5,2)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

A most meghallgatott adatközlők nem emlékeznek fáklya, vagy söprű gyújtására. Az 1973-ban 92 éves korában meghalt Horváth Ferenc tanítómtól hallottam (1935-ben), hogy a múlt században szokásban volt a „Szentiványozás” (VI. 24-én) Szentivánkor. Rossz kátrányos hordókat kátrányos söprűket meggyújtottak és az égő hordókat az utakon végighengergették. Az asszonyok arra kérték ilyenkor a legényeke, hogy a söprüjükből egy-egy szálat dobjanak a káposztás földjükre, mert akkor nem eszi meg a kukac a káposztát, sőt igen jó termés lesz. A Vas Megyei Lapok (újság) 1873 évi június 26-i számában olvashatunk a Szent Ivántűzrúl: „Tegnap este (VI. 25.) ugyancsak égtek ám a seprük a város végén...” Az újságíró hozzáteszi: Mikor hagyja már el népünk alsóbb osztálya ezt a ... (2) (2,3,4)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Mikulás napján 15-18 éves fiatal legénykék (suttyók) bundába öltözve derekukra láncokat kötöttek, arcukat bekötve ruhával keresték fel a házakat (leginkább azokat, ahol iskolából már kimaradt leányok voltak). Bementek a konyhába, szobába és a leányokat lánccsörgetéssel ijesztegették és vesszőből font korbáccsal ütögették. „Nagyapám feketeszőrös bundáját ilyenkor mindig elkérték a legények.” (3) A legénykék ajándékokat nem igen kaptak. Szokásban volt Mikuláskor a cipők, csizmák kirakása az ajtók elé és a gyerekek ebbe várták a Mikulás ajándékait, leginkább almát és diót. (1,3,4)