Maróc

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Maróc, 1989. július
Adatközlők:	1. Gombos György, 1906. Maróc, Petőfi sor 26. 2. Hermán Vincéné, 1914. 3. Orbán József, 1905. Maróc, Sugár u. 4.
Gyűjtötte:	Horváth Gyula
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falut a környező erdőkben randalírozó zsiványok alapították – innen kapta a nevét is. (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Gombos, Molnár, Varga, Orbán, Hermán. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Benősülés folyamatosasn volt a faluban, de nagyobb számban nem telepedtek le családok egyszerre. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az 1950-es években deportálás volt, akkor több családot elvittek. Lassú, folyamatos beköltözés volt Nagykanizsára is. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Kiscsehi, Kányavár, Dömeföld, Lispeszentadorján hasonlított leginkább Maróchoz – fekvése és a gazdálkodása miatt. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Göcsejhez tartozik a falu. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Göcsej mellett hallották Hetés nevét is, de községeket nem tudtak megnevezni. Tudnak az Őrségről is – Őriszentpéter a központja. Göcsejhez a Nova környéki falvakat és a Novától délre eső falvakat sorolták: Kiscsehi, Kányavár, Dömeföld, Lispeszentadorján, Lasztonya, Kissziget, Ortaháza, Zebecke, Tormaföld stb. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Letenye vásáráról híres, Kiscsehi pedig lóállományáról. Híres város a vidéken Kissziget, aki annak nevét hallja jót nevt. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A murarátkaiakat macskásoknak csúfolták, de a magyarázatát már nem ismerik adatközlőim. A kisszigetieknek mondták: „Híres város a vidéken Kissziget Aki annak nevét hallja jót nevet A kányaváriakat a következőképpen „bosszantották”: Göcsejnek szive Kissziget Ortaháza gyomra Kányavári a legmaflább Mert az ajtót nyomja A maróciaknak mondták: „emegyünk Marucba mácsikot paszunyi”! Sok és jó minőségű búza termett, amiből sok mácsikot készítettek. Van szállás a trafónak! A villamosítás idején a tanácselnök feltette a kérdést a falu népének, hogy hova helyezzék el a faluban a trafót, erre egy bácsi fölállt és azt mondta – nála van hely bőven, csak küldjék. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Zebeckéről, Kányavárról, Kisszigetről és Lentikápolnáról házasodtak jelentősebb mértékben, de előfordult Lentiszombathely, Csömödér és Iklódbördöce is a házastárs cserék alkalmával. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Régebben Letenyére négyszer jártak egy évben vásárra (február 24. és karácsonykor – a többire nem emlékeznek) Alsólendvára jártak a legtöbbet, de elmentek még Csáktornyára is. Pákán április 14-én és október 6-án tartottak vásárokat, míg Bánokszentgyörgyön április 6-án. Lentibe októberben szoktak elmenni vásárra, de elmentek Kanizsára és Novára is.

b) Piacra:

Nem szoktak rendszeresen piacra járni, de az előfordult alkalmanként, hogy Letenyére és Lentibe elmentek piacra.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Lispeszentadorjánba Kisasszonykor, Pákára Péter-Pálkor, Novára Nagyasszonykor jártak el régebben búcsúra.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Régebben Vasvárra, Mária napkor és Búcsúszentlászlóra jártak el búcsújáróhelyre. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Veszprém, Tolna, Baranya és Moson megyékbe jártak a faluból mintegy ötvenen summás munkára. Eljártak Eszterházy herceg erdejére fát vágni mintegy huszan. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek a faluba dolgozni sem a közelebbi, sem a távolabbi vidékről. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

b) vesszőkosarakat

Szemenyecsörnyeiek jártak a falu határába kosarat kötni és azt a faluban, illetve a környező falvakban adták el.

e) favillát

A helybeliek eladásra készítettek favillákat, de erre csak az 1. számú adatközlő emlékszik. Ezeket állítólag helyben és a környező vásárokon adták el.

h) egyebet?

A kézbevaló szerszámokat maguk is elkészítették, de vásárokon is szoktak beszerezni használati eszközöket és boltban is vásárolták ezeket. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Péntekfaluban és Szentgyörgyvölcsön készített cserépedényeket használtak, ezeket szokták vásárokon is venni, de jártak a fazekasok a faluban is. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Licsések, bordások, meszesek, bárisok. Járt egy Ócska Jancsi nevű késes ollós is. Az 1960-as évektől nem látni ezeket. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Licsések, bordások jöttek Vasból, meszesek Gutorföldéről.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Licsések, bordások, meszesek, bárisok

d) Mit árultak?

A bárisok ruhaneműt árultak végben.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A kányavári hegyen volt 15-20 marócinak is; Dömeföldén három, Kiscsehiben 1-2 gazdánask volt szőlője. Volt Lispeszentadorjánban is egy-egy gazdának.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Kányaváriaknak van 5-6 gazdának Marócban szőleje és egy Lenti-i embernek is. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Két régi és egy új temető van a faluban. A legrégibb már az 1930-as években betelt azóta nem használják. A másik régibe is csak egy-egy hozzátartozót temetnek. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Május 3-án a határ megóvása érdekében, szeptember 14-én a termés megóvása érdekében fogadott ünnepet a falu. Szentkereszt föltalálása és Szentkereszt fölmagasztalása tiszteletére misét tartanak. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között már használtak 2 levelű vasboronát a szántás elegyengetésére, de még sok egyes favázas vasfogú borona is használatban volt. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaságokban a két világháború között általában kézzel vetettek. Két vetőgép volt összesen a faluban, de előfordult, hogy kölcsönadták a tulajdonosok másnak is. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A c) típusú takarófát használták a faluban – bibajkónak hívták, de két águt is szoktak fölkötni ebből. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelyiknek a vastagabb végén egy lapos nyílás volt, amibe a sarlót is bele lehetett dugni. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból egyaránt 21 kévét raktak 1 keresztbe. Négy kéve volt a kereszt alapja – ezeket talpkévének nevezték. A legfölső kéve takarta be a keresztet – ezt papnak hívták. A mezőn egyvégtében 5-7 keresztet raktak le – kepének hívták. Ha gazdag volt a termés rozsból, akkor csak 17 kévét tettek 1 keresztbe. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó meghatározott számú keresztet jelentett – a termés menyiségének meghatározására nem használták ezt a kifejezést. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 170 cm körül mozgott. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén a gazda állította a csapatot. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül 2 db rudalón (petrencehordó rúd) vitték a kazalhoz. A kiömlő szalmát két villás petrencébe rakta, a szalma hordók aládugták a rudakat és a fölemelés után a lépésre vigyázva a kazalhoz vitték. Ott letették a petrencét és a rudakat kihúzták alóla, majd mentek a másik petrencéért. Ha a kazal közel volt, akkor csak villával húzták a kazalig az egy-egy villára való szalmát. Elevátor csak az 1940-es években jelent meg a faluban. (1,2,3)