Gősfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Gősfa, 1987. április
Adatközlők:	(1.) Molnár Ábel, 1899. Vasboldogasszony, római katolikus, Gősfa, Dózsa u. 26.	(2.)Juhász Erzsébet, 1898. római katolikus, Gősfa, Dózsa u. 11.	(3.)Tóth Sarolta, 1935. Gősfa, Dózsa u. 11.	(4.)Varga Gyula, 1905. római katolikus, Gősfa, Mező Imre u. 21.	(5.)Dormány Ferenc, 1910. római katolikus, Gősfa, Mező Imre u. 32. (6.) Bellénics Lajosné Németh Irma, 1904. Hegyhátsál, római katolikus, Gősfa, Felszabadulás u. 6 (7.)Farkas Lajos, 1907. Zalaszentlőrinc, római katolikus, Gősfa, Felszabadulás u. 8. (8.)Farkas Lajosné Kaposi Mária, 1920. római katolikus, Gősfa, Felszabadulás u. 8.	Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Molnár Csenge
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről semmi érdemleges szájhagyomány nem él a faluban. (1,2,4,5,6)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családnevei: Dormány, Tóth, Gorza, Németh, Csarankó, Mátyás, Baladincz, Varga. A Baladincz családról „beszélik”, hogy valamikor Alibánfáról jöttek, a Varga család pedig 1904-ben jött Olaszfáról. A többi család már olyan régen él Gősfán, hogy eredetükre már nem is emlékeznek az említettek közül. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tud arról senki sem a faluban, hogy valaha egyszerre nagyobb számban települtek volna be Gősfára. (1,2,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak arról a megkérdezettek, hogy valaha is nagyobb számban elköltöztek volna Gősfáról. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A megkérdezettek minden falut ugyanolyannak tartanak, erre a kérdésre nem kaptam érdemleges választ. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Az adatközlők szerint nem tartozik Gősfa semmilyen tájegységbe vagy népcsoportba bele. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Erre a válaszra nem tudtak a megkérdezettek érdemleges választ adni (Vas megye). (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

n.a.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A megkérdezettek szerint nem csúfolta senki sem a más falubelieket, és más falubeli sem csúfolta az ittenieket. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen, szoktak más falvakból házasodni régen, leginkább Petőmihályfáról, Győrfáról, Petőhenyéről, Boldogasszonyfáról és Déneslakról. Kisebb mértékben más falvakból is házasodtak, nem volt olyan falu, ahonnan valamilyen okból nem házasodtak volna direkt. (1,2,4,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásár: Vasvárra és Zalaegerszegre mentek régen nagy országos vásárokra, amelyeket negyedévente tartottak, de a pontos dátumokra egy adatközlő sem emlékezett.

b) Piacra:

Piac: Piacra (ki melyiket akart alapon) három helyre is el-eljártak. Vasvárra szerdánként, Zalaegerszegre péntekenként és olykor-olykor Szombathelyre szerdánként.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsú: Búcsúba Vasboldogasszonyfára augusztus 15-én, Déneslakra áldozó csütörtökön, Mihályfára Erzsébetkor jártak. El-eljártak más falvakba is a környéken búcsúba, de hogy mikor és hova pontosan, arra már nem nagyon emlékeztek.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsújáróhely: Búcsújáróhelyre Vasvárra augusztus 15 és szeptember 12. Sümeg Jézus szive, Cell. szeptember 12 és Búcsúszentlászló fogolykiváltókor (pontosan nem tudják, mikor) jártak. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak eljártak a régiek 6 hónapra Csöngedre majorságba (nők is). Az 1920-as évektől kb. 1950-ig vagy tizen el-eljártak mindenfelé kubikus munkára is. (1,2,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Gősfára nem jártak sehonnan se dolgozni. (1,2,4,5)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Nem készítettek eladásra a helybeliek ilyen eszközöket soha. Állítólag egy bognár élt a faluban valamikor, de az is csak a helybelieknek dolgozott. Ezen kívül a piacon és a vásáron tudták az ilyen jellegű szerszámokat beszerezni a gősfaiak. (1,2,3,4,5,6)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegen készített cserepeket használtak a régiek Gősfán, e cserepeket vándorárusoktól szerezték be. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Cserepesek és meszesek jártak , paprikások,üveges és drótos tótok

b) Honnan jöttek?

Sümegről (meszesek, cserepesek) , „valahonnan Szegedről” (paprikások), Trencsény megyéből (drótos tót) jöttek

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Cserepesek, paprikások, üveges és drótos tótok

d) Mit árultak?

n.a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek más falvak határában és viszont leginkább házasodás révén volt szőlőjük.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Tehát a gősfaiaknak főleg Győrváron, Vasboldogasszonyfán, Egerváron volt szőlőjük és a felsorolt falubelieknek is volt Gősfán. (1,2,3,4,5,6)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy temetőről tudnak a helybeliek.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nagyobb számban csontot nem találtak sehol sem a környéken. (1,2,3,5,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Flórián napot a tűzvész ellen, Vendel napot pedig a marhavész ellen fogadták meg a régiek. (1,2,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igne, használtak a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elgyengetéséhez. De csak elég kevesen és főleg 2 boronát erősítettek össze. Ez volt a „kétleveles” borona. Csak s-alakú vasboronát kapcsoltak össze. A trapéz alakú faboronából csak egyet használtak, ez volt az általános. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Közepes gazdaságokban a két világháború között a kézi vetés volt még az általános

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

a gépi vetés volt a ritka a két világháború közt. (Csak két vetőgép volt a faluban.) (1,2,3,5,6)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Emlékezet óta mindig a hajmókos (c) kaszacsapó volt a leggyakoribb, amit „banics”-nak hívtak. Szép számmal volt az „ősidők” óta gereblyés (b) kaszacsapó is, amit pedig „gráblás”-nak neveztek. (1,2,3,4,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak olyan kévekötő fát soha a faluban, aminek a vastagabb végén lapos nyílás lett volna, amibe a sarlót bele lehetett volna dugni. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A megkérdezettek szerint búzából és rozsból is mindig 21 kéve volt egy kereszt. A mezőn 4-10 keresztet hagytak összekapcsolva, ennek a neve volt a kepe. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a kepe szót, és meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet jelent. Ezt a kifejezést soha se használták a termény mennyiségének a megjelölésére. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint (becslések) a csép nyél hossza 150 cm körüli volt. (1,2,3,4,5,6,8) Még volt két kézicsépe otthon, ezeknek nyélhossza (mérések) 142 és 153 cm. (7)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó banda járt a cséplőgéppel a két világháború között. (1,2,4,5,6,7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát nyárssal (a) hrodták kazalba. Egy levert karóhoz szorították a szalmát miközben a nyárssal átdöfte a nyársas, majd a szalmát a feje fölött tartva vitte a nyársat a kazalhoz. (1,2,3,4,5,6,7) Az 1910-es években kezdődött a nyársak használata és a nyársalást valamelyik falubeli ember találta ki. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A II. világháború után már nem volt hajdina termelés Gősfán. (1,2,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az eke után barázdába való ültetésre a burgonyának csak az 1960 körüli időszakban válik teljesen általánossá. A módszer kezdete azonban nem datálható pontosan a válaszok alapján. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A rendet szétteregetve, egyszer forgatva szárították a szénát. Állványt soha nem használtak. A száraz szénát aztán „baglába” gyűjtötték. (1,2,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraz takarmányt az istállóba villával, „bakszekérrel”, „kétszélruhával” vagy „burittóval” vitték. A burittó használata a legrégibb és a legelterjedtebb. (1,2,4,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafa, vonófa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, sokan használták a fák levelit almozáshoz tavasszal.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

A csalitot ősszel gyűjtötték. (1,2,4,5,6)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, használtak általánosan 1930 körül szügyre erősített tartóláncot a ló befogásához.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A nyakló újabb lés alig-alig terjedt el a faluban. 

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

Az, hogy honnan ismerték meg a nyaklót az kideríthetetlen. (1,2,3,5,6,7,8)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsi személyszállításra szolgált és ló húzta, a szekér pedig teherszállításra szolgált és általában marha húzta, ritkán ló. (1,2,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú szekér kb. 4,5 volt a megkérdezettek becslése alapján. Pontos méretre (sukkban számolva sem) emlékeztek. A vendégoldal teljesen ismeretlen a faluban. (1,2,3,4,5,6,7)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A megkérdezettek szerint csak kötelet használtak a nyomórúd leszorításához a szekér hátulján. (1,2,3,5,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya enyhén ívelt volt. (1,2,4,5,6)

2.21.

b) Használtak-e kettőt is?

A b) ábrán látható vesszőből font kast használtak, elég sokan egyszerre kettőt is a faluban. (1,2,4,5,6)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkolták a marhát (tehenet is) télen-nyáron sokan. (1,2,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: „zséter” volt. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne! + a neve A becce szót ismerik, a kisborjút nevezik így. Nem kapcsolják össze egyetlen indítószóval sem. (1,2,3,5,6,7)

b) terelik jobbra

jobbra: Humeghó! + Hik!

c) és balra

balra: Nejde! + Hejsz!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca-ne. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne-ne pityém ne-ne, és tyu-tyu-tyu. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le! és Gyere ide! (1,2,3,4,5,6,7)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tiló típusú törővel törték meg a kendert, neve: „kendervágó”. (1,2,4,5,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

a fekvő a) rokka volt az általános. (1,2,3,5,6,7,8) Egy adatközlő szerint volt a fekvő mellett álló c) rokka is.(4) Mindkettő neve: rokka.

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

.

a) Hogy hívták ezeket?

Egy 1910 körül parcellázott falurészt „Cigánydomb”-nak hívnak

b) Miért volt így?

Nem tudják a falubeliek sem, hogy miért, mert egy cigány sem lakott azon a részen soha az emlékezetük szerint. A „Hegyi” utcán régen pincék álltak, de kb. 1920 körül házakat építettek a helyükre, vagy ahogy a helyiek mondják „átalakították őket hozzá”. (1,2,3,4,5,6,7,8)

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A megkérdezettek szerint a községnek mindig ezen a területen volt a helye és mindig egy, önálló falu volt

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó boronaház lebontására már nem emlékszik senki sem, noha egykori létezéséről a faluban többen hallottak. Az utolsó favázas sövényházat kb. 1940 körül bontották le. (1,2,4,5,6)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Az 1933-as falutűz leégette majdnem az egész falut és azután már csak zárt kémnyeket építettek, de a néhány megmaradt házban lepadlásolták a szabadkéményt, a padlástérben lévő részét elbontották, és az új zárt kéményt pedig a fal mellé építették. (1,2,4,5,6)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Az „udvarra” vagy „pitarra” nyílt egy ajtó a konyhából. (1,2,4,5,6) Az egyik szobából és a konyhából nyílt 1-1 ajtó a szabadba. (3,7,8) (Ezt a választ a kevésbé jó adatközlők adták.)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt keresztmestergerendás ház a faluban, földfalu házakban is. (1,2,4,5,6)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A megkérdezettek szerint az 1910-es 20-as években volt a legelterjedtebb a rakottsparhelt a faluban. (1,2,3,4,5,6,7,8) A legidősebb adatközlők szerint a legelsők építésének ideje az 1880-as és az 1890-es évek közé tehető. (1,2,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1950-es évektől általános a „kockaházak” építése. Kb. 1940 körül építették az utolsó egysoros házat. (1,2,4,5,6)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak olyan régi házról, amelynek konyhából fűthető kemencéje lett volna. (1,2,3,4,5,6)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét normál magasságú (50-70 cm) padkára c) építették. (1,2,4,5,6)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Volt régen néhány torkospajta (a), néha leeresztett oldaltoldással „pelyvakutyó”-val (f), de az általános a hármasosztatú pajta volt, amelynek alaprajza így nézett ki (rajz). (1,2,3,4,5,6,7,8)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A fazékkiszedő villa használatára nem emlékeztek. (1,3,4,5,6,7,8) A kiszedő villa egyik ágát akasztották bele a fazék fülébe (a). (2)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Káposztát és répát is csak gyalulva savanyítottak. Törkölyt sem használtak a savanyításhoz, csak fűszereket. (1,2,3,4,5,6)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Egészben soha a megkérdezettek szerint.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1960-ban szűnt meg végleg a kenyér házi sütése, a TSZ megalakulásával. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A kétsoros (b) típusú kenyértartó volt az általános, de előfordult a faluban a csillagos (a) típus is. (1,2,3,4,5,6,7,8)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak egyfüllel ellátott dongás vajköpülőt a faluban, de sajnos már egyetlen egyet sem találtam. (1,2,4,5,6)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A fából készült hajdinatörők ütőjének a nyele áttört nyelű volt (b) vagy (f) típus, de sajnos már egy sem maradt meg a faluban. (2,4,5) A többi adatközlő nem emlékezett már rá, hogy milyen formája volt az ütőknek.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

„Gánicának” hívták a hajdinából és lisztből készült kását, amelyet zsírral és hagymával készítettek régen az asszonyok. (1,2,4)