Óhíd

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) Borda Dénesné, 1907
	(2.) Molnár Nándorné, 1910
	(3.) Gyarmati Péterné, 1921
	(4.) Parrag Imréné, 1937
	(5.) Németh Ferencné, 1923
	(6.) Palkovics Endréné, 1943
	(7.) Adorján Gáborné, 1937
Gyűjtötte:	Bálint Imre
Wiki feldolgozás:	Szakolczai Zsófia
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A török hódoltság idején a falu közepén levő rossz híd előtt a menekülő török csapat egyik katonájának a lova megtorpant, s a harcos így kiáltott fel: „Óh híd!” A falu közepén folyik az Öregárok patak, amely szétválassza Óhíd és Erenye településeket későbbiekben egyesültek. A patakon lévő fahídról kapta a község a nevét. (1,2,3,4,5,6,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Gyarmati, Bödöcs, Keszei, Mándli, Hetyei, Séllei, Légmán, Bíró, Kovács, Németh. (1,4,6,7)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem érkeztek. (2,3,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Kadarkut. 1946. Négy család. (3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Mihályfa. (1,4,5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Zalaszentgrót – szőlőtermesztés miatt. (2,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Csáford, Huszonya, Aranyadi hegyek szőlőtermesztés miatt. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Sümeg a fazekasokról, Zalaszentgrót a szőlőoltókról. (1,4,5,6,7)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

„Óhídon meghúzták a padot.” A régi templomban volt egy hosszú pad, amelyen 32 férfi fért el. Egyik alkalommal megbeszélték, hogy meghúzzák a padot, hogy minden óhídi férfi beleférjen. A pad meg is nyúlt és ráülhetett minden falubeli ember. (1,6,7)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Csáford, Kisgörbő, Nagygörbő, Mihályfa. (1,2,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Türje: Szent Mihályi vásár szeptember 29. Zalaszentgrót: Húsvét előtt, Gergely napján, május 9-én, Karácsony előtt. Sümeg: az év minden hónapjában volt vásár a következőket sikerült lejegyezni: januárban Szent Páli, februárban gyertyaszentelői, márciusban a böjtközépi, áprilisban nagyböjti, májusban áldozói, júliusban Sarlósi, augusztusban Bertalani, októberben Dömötöri, novemberben Erzsébeti, decemberben aprószenteki. (3,6,7)

b) Piacra:

Sümegre: hétfői és pénteki napokon. Zalaszentgrótra: csütörtöki napokon.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Mihályfa kisasszonyi, szeptember 8. Szalapa Mária neve napi szeptember 12. Kisgörbő Károly hercegi november 4. Zalaszentgrót Imre napi november 5. Döbröce Krisztus Királyi október utolsó vasárnapján. Sümegcsehi szeptember utolsó vasárnapján, Nagygörbő Szent Margiti búcsú június 10. Türje István napi augusztus 20. Tekenye Anna naspi. (1,2,4,5)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg: Mária neve napi, szeptember 12. és Jézus szíve júniusban és fájdalmas pénteki. Vasvár augusztus 15-én. (1,2,3,4,5,6,7)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Zalaszentgrót, Somogy és Fejér megyékbe. (1,2,6,7)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek, illetve nem volt szükséges. (1,4,7)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Más faluba eladásra készítettek vesszőkosarat. A felsorolt eszközöket a helyi mesterek készítették. Amelyet a kérdőív kérdez. (2,3,6)

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A sümegi vásáron vagy a faluba hozták lovaskocsival a sümegi cserepesek vándorárusok módján. A sümegi cserepes neve: Patonai. (5,7)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Sümegi meszesek ma is. Keszthelyi halárusok ma is, régebben a „halas asszonyok” fejkosárban, a férfiak háti kosárban szállították a halat, majd kerékpárral érkeztek, ma kis teherautóval. Borkővágó és felvásárló 1945-ig + a borseprőt tiprózsákba tették a bor kiszivárgott belőle a bennmaradott seprőt ujjnyi vastagokra felszerelték és megszárogatták és ezt is megvették. Cigánykovácsok 1940-ig, tót üvegesek 1944-ig, szitajavítók 1960-ig, sümegi fazekasok 1956-ig. (1,2,3,4)

b) Honnan jöttek?

Sümeg, Keszthely

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

meszesek, "halas asszonyok", borkővágók és felvásárlók,cigánykovácsok, tót üvegesek, szitajavítók, fazekasok

d) Mit árultak?

halat

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek más falvak határában voltak szőlői: Tekenye, Szalapa, Mihályfa, Kisgörbő, Nagygörbő. A helyi szőlőhegyen más falvak lakóinak volt szőlőbirtoka. Káptalantóti és Tekenye. (3,4,5)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A helyi szőlőhegyen más falvak lakóinak volt szőlőbirtoka. Káptalantóti és Tekenye. (3,4,5)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Temető volt a középdülőben ahol egykoron a falu volt. Temető volt a Homokgödör vagy kápolnadombon, ahol ma templom van. A mai temető a Kertalla dülőben található. (1,2,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

December 4. Borbála napján. Július 26. Szent Anna napján a Huszonyai hegy fogadott ünnepe – jégverés miatt. (1,2,5,7)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak ritkán. (3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés általános. (1,6,7)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A gépi vetés ritka. (1,6,7)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Villás kaszacsapót nem használták. A gereblyés és (hajmókos) hajtoványos kaszacsapót használják általánosan. (1,6,7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

A közlők nem emlékeznek ilyen kötőfára. (1,2,3,4,5,6,7)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából rozsból mezőn egy keresztbe 18 kéve került. Az összekapcsolt keresztek neve kepe volt. Általában 4-5 keresztet kapcsoltak egybe. Ezt befolyásolta az, hogy milyen távolságra kellett a kévéket hordani és a termés mennyisége is. (1,3,5,7)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Igen ismerik. Több meghatározatlan számú gabonakereszt. A termés mennyiség meghatározásához nem használták. (4,6,7)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm a csép nyele. (5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó csapat járt a cséplőgéppel. (2,4,7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal, amelyre a szalmát felszúrták, amelyet előbb villával kis kupacba rakták, fej felett vitték. Vagy kis baglya szalmát vízszintes rudakon petrence rudakon kettő személy vitt. Vagy vasvillával (3 vagy 4 ágúval) a szalmát felszúrták és fej felett vitték adogatták egymásnak a kazalnak támasztott létrán a növekedő kazal tetejére. Ugyanígy a nyárson lévő szalmát is így adogatták a szalmakazalók egymásnak. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése 1960-ban szűnt meg. (4,5,6,7)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni vetése az 1950-es években kezdődött. Kezdetben egyfelé szántó ekével, napjainkban már kétféle szántó (dobó) ekével készítik el a burgonya gumó helyét. Ez a burgonyavetési módszer nem általános. (1,2,3,4,5,7)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítik, a rendet forgatják, ágylásba szedik, vagy villahegyekbe, ezt baglyába szedik és pár napos ún. fórás után kazalba rakják. (1,2,6,7)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Nagyobb méretű kosárban (törekes kosár) vagy villával vagy párfödélben 1,5x1,5 m-es zsákvászonból készült. A kazal megbontását szénavágóval vagy kaszával vágtak le egy fogást. Vagy szénavonyogóval húzkodták ki a napi takarmányt. (4,6,7)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

járomfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg igaaljafa igabéfa (1,2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, ősszel és tavasszal. Kevesen. (1,4,6,7)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

kvesen

c) Melyik évszakban?

ősszel, tavasszal

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

1930 körül a tartóláncot a szügyre csatolták. Ez a régebbi módszer. Az újabb módszer a nyaklóra kötött tartólánc. (1,3,7)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Ez a régebbi módszer. Az újabb módszer a nyaklóra kötött tartólánc. (1,3,7)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret az igásmarha húzta. A kocsit a ló húzta. (1,3,5,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Volt 2 m-es, 4 m-es és 5 m-es. A vendégoldallal való szállítás a TSZ világban jött be az 1960-as évektől. (1,2,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A szekér hátulján álló csigával, amely 160-180 cm hosszú 10x10 cm négyzet alapú két végén hengeresre kialakított fa négyzetes oldalain 2-2 db téglalap alakú lyuk a lapocka fák részére. A nyomórúdon átvetett kötelet a csiga két végébe akasszák és a lapockafák segítségével forgatják vagy a nyomórúd és a kocsioldal kélt végére a kötelet x alakban felteszik és a kötél egyik végét erősen meghúzzák, majd megkötik. (1,3,6,7)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt. (5,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Az üléskas a szekér oldalához volt igazítva trapéz alakú fűzvesszőből fonták. Háttámlája is fonott volt. Ülése alatti része üres volt, ahova az útipoggyászt is tehették. Szüreti felvonuláskor és lakodalmas alkalmakkor még 4 db-ot is feltettek a kocsira. (3,4,5)

b) Használtak-e kettőt is?

...lakodalmas alkalmakkor még 4 db-ot is feltettek a kocsira. (3,4,5)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Az igásökröket patkolták tavasz, nyár, őszi időszakokban általánosan, illetve sokan. Télen nem patkoltatták, mert csúsztak az állatok. A teheneket ritkábban patkoltatták, illetve kevesen. (1,2,5,6)