Szentléránt
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | 1990. február |
Adatközlők: | (1.) Kupi Ferenc, 1922, Szentléránt |
(2.) Morosits Lajos, 1921, Szentléránt
(3.) Morosits Lajosné, 1928, Oszkó (4.) Horváth István, 1906. Szentléránt | |
Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
Wiki feldolgozás: | Tihanyi Anna |
A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentl%C3%A9r%C3%A1nt |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Azt tartja a hagyomány, hogy 7 vagy 8 jobbágytelekből alakult ki a falu. (2) Ezeket „alig urak”-nak nevezték. Kisebb gazdaságok votlak, pár száz holdasok. (4) A falu az 1700-as évekből való, major is tartozott hozzá, ezt még régebbinek tartják. (1)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Az 1850-es évekig tudják visszavezetni. Németh Károly, Németh János (őt parasztkirálynak hívták), Németh Pál, testvére Németh József (anyjuk után Kántor-Némethek) (a három Németh csak névrokon volt), Horváth József, Horváth Istávn, gombkötő Ferenc, Morosits István, Tulok Pál (talán a legrégibb cslád), Hegedűs család, Tóth Gyula (az 1930-as években a község bírája), az öreg Löwy (zsidó) az 1800-as évek végén került ide, a családtagok kivándoroltak Palesztinába. (1,2,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluba nem települtek nagyobb számban. (1,2,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A faluból nem költöztek el nagyobb számban, a nagy mozgások idején néhány fiatal disszidált. (1,2,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Gyanógeregye – a földek összetétele ugyanaz. Ide jártak templomba, iskolába, tiszta katolikus község. Taródháza – a cselédség lakott itt, a gyerekekkel együtt jártak iskolába. (1,2,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Nem tartozik bele. Közel eső tájegységek az Őrség és a Hegyhát. (1,2)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Hegyhát: Hegyhátszenjakab, Hegyhátszentpéter, Andrásfa, Oszkó, Gersekarát. Őrség: Őriszentpéter, Ivánc, Velemér, Pankasz (több nem jut eszébe, de van több is). (1)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem tudnak. (1,4) Nemeskoltáról azt tartják, hogy valaha nemesi famíliák lakták. (2)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Az egész falura kiterjedő csúfolódókat nem ismernek. A faluban lakók közül néhánynak ismerik a ragadványnevét. A tanító apját hívták „bagós béres”-nek. Németh Józsefet „leveses huszár”-nak. Sinkó Józsefet „Velő Jóská”-nak. Kovács Ferencét gyermekkorában az anyja így szólította: „Gyere rózsám, kis punnám!” Azóta „Punnus”-nak hívják. Egyszer Tulok Pált egy cigánygyerek kereste az egyik szomszédos faluból. Útküzben felkéredzkedett egy szekérre. Kérdezte tőle a gazda, hogy hová megy, a gyerek meg ezt válaszolta: „Nem tudom, mert nem ismerem, de valami eker neve van.” Utána sokáig emlegették az „eker nevezetű” kifejezést. A lutheránusokat „ronda kálomisták”-nak csúfolták. A jákiakat „murimájasok”-nak csúfolták, mert azt tartották róluk, hogy megették a kutya máját. (1,2,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Nincs kötöttség arra, hogy mely falvakból házasodhatnak, főleg a katolikus és a szomszédos falvakból (Gyanó, Dömötöri, Kisfalud, Molnári, Rábahídvég, Nemesrempehollós, Oszkó). (1,2) Inkább falun kívülről házasodtak – az okát nem tudja. (4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Rumban március 21-én országos kirakodóvásár. Vasváron és Rumban júliusban vagy augusztusban dinnyevásár, és Terézia-vásár Terézia napján. 3-4-szer volt vásár évente (2), egy évben 6-szor volt állatvásár (4).
b) Piacra:
Szombathelyre kedden és pénteken jártak piacra.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Minden községben volt búcsú (Gyanógeregye, Sokikisfalud, Dömötöri). Sorokbolányban augusztus 15-én (Nagyasszony), Rumban június 27-én (László-nap). Szentlérántra is jártak búcsúba a környező falukból.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvár híres búcsújáró hely volt, augusztus 15-én (Nagyasszony) és szeptember 10-én (Mária-nap) jártak a Szent-kúthoz. (1,2,3,4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
1938-ban szabályozták a Sorok-patakot, ide sok férfi eljárt. Győrvárra, a Vermes-patak szabályozásához is eljártak hatan-heten. Nyáron a majorságba jártak napszámba, cséplésre a szomszéd faluba jártak el (Gyanógeregye). (1,2,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Summások jártak Egervölgyből, Szemenyéből a taródházi kastélyhoz. (1,2,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A saját háztartás részére készítettek használati tárgyakat, mert „a rendes parasztember tudja az ilyen munkát”. Az ilyen árukat egymás között is cserélték. Morosits József 1938 előtt ebédhordáshoz vesszőkosarakat font.
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
Morosits József 1938 előtt ebédhordáshoz vesszőkosarakat font.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Gyanóban Hersits készített kosarat. A falut hídvégi cigányok, puttonyosok járták, portékáikat árulva. (1,2,4)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Jákon éltek fazekasok, ők a vásárra hordták, de faluztak is a II. világháború előtt. Zalából szekéren hordva is árultak cserépedényeket a faluban – ők még a búcsúban is árulták (őrségiek). (1,2,4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A vándorárusok a 40-es években még járták a falut, később ez már ritka jelenség. Ilyen árusok voltak a kóbor cigányok – az erdélyieket nevezik így –, akik ruhát árultak. A köszörűsök minden héten egyszer bejöttek a faluba, esernyőt is javítottak. A drótostótok edényt foltoztak. Időnként jártak a meszesek. A tyukász nem eladott, hanem felvásárolta a tojást és a baromfit. (1,2,4)
b) Honnan jöttek?
Erdélyből.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Kóbor cigányok, köszörűsök, drótostótok, meszesek, tyukászok.
d) Mit árultak?
Ruhát, meszet.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A szőlő nem jellemző erre a vidékre, legfeljebb a házaknál lugasok találhatók. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A szőlő nem jellemző erre a vidékre, legfeljebb a házaknál lugasok találhatók. (1,2,3,4)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A mai temetőn kívül más működő temetőt nem ismernek. Taródházán is temetkeztek régebben, de a település megszüntével azt a temetőt már nem használják.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A II. világháború utáni években az útépítés során a templomkertben embercsontok kerültek elő. (Gyanógeregyén római kori temetőt találtak.) (1,2,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak nem volt fogadott ünnepe, Gyanógeregyén nagy állathullás volt. Azóta nyáron minden csütörtökön, két hónapon át (1), júniusban (4) misét tartanak. A pap még mindig kijár csütörtökönként, 2 szentségimádásként ismeri, melynek napja június 20. (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Használtak két boronát, magtakarónak hármat is. Ez rendszeres volt. A szegényebb gazda egy boronát használt, a majornál volt tárcsa, fogattal alig szántottak. (1,2,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Igen szegény ember volt, aki ebben az időben még mindig kézzel vetett, de akadt ilyen.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A közepes gazdák már mind géppel vetettek. Akinek nem volt gépe, az kölcsönkért. (1,2,4)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Villás és gereblyés kaszacsapót mindig használtak vetéskor. A gereblyés kajmónak hívják, ez a leggyakoribb. Hajmókot is használt az, akinek nehéz volt a gereblyés. Amióta emlékeznek mindig megvoltak ezek az eszközök (100 éve biztos). (1,2,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kévekötő fát, általánosan elterjedt volt. (1,2,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévét raktak egy keresztbe. Egy lábba 10 kévét tettek, két láb volt egy kereszt. Az alsó négy kéve rohadt, a fölső négy ázott, ezért a 30-as években már 14 kévét is tettek egy keresztbe, hogy kevesebb vesszen el. (1) 21 kévét tettek egy keresztbe. (2)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Kepébe rakták a keresztet. A keresztek száma nem meghatározott (2,4), 3-4 keresztet raktak a kepébe (1). A termék mennyiségének meghatározására inkább a keresztet használták. Egy kereszt 30-35 kg búzát adott. (1,2,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele az ember álláig kell, hogy érjen. 1. adatközlő csépjének nyele 148 cm, az átlag 155 cm felett volt. (1,2,4)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó társaság járt. A cséplőgép tulajdonosa fogatta fel őket részesnek. A szegény gyerekek szívesen jártak masinálni, mert a nekik járó részből öltöztették fel őket a szüleik. Egész részes: nyársaló (4 db), szalmakazalrakó, etető, zsákoló, 3/4része: kéveszóró (2 db). Fél részes: kévemetsző, szalmavágó (2 db), zsákaggató. 1/4 része: törekes gyerek (2 db), törekes (2 db). (1,2,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát mindig nyárssal hordták. Szinte kizárólagosan ezt az eszközt használták. Hogy mikor és hogyan került a faluba arra nem emlékeznek (apáról-fiúra). A rúd hossza 3-4 m hosszú, 40-45 kg száraz szalma is ráfért. (1,2,4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A II. világháború előtt még termeltek, utána megszűnt a termelése (a TSZ még 1953-ban vetett). (1,2,4)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Az eke utáni vetést a nagygazdák már az I. világháború után is csinálták. A II. világháború után lett általános, előtte vegyesen alkalmazták. A közép- és kisgazdáknál nem terjedt el általánosan. Ők ketten-hárman összeálltak, ha nem bírták egyedül a lyuggatást, majd visszasegítettek egymásnak. (1,2,4)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Nagyok az egyéni eltérések. Kézikaszával levágták, elhintették (nem maradt renden) a nyers füvet. 2 napig állt, utána reggel megforgatták. Még egy napig állt, s lehetett behordani. Jó idő esetén 3 nap alatt a pajtában volt. Ha megázott, mégegyszer megforgatták. A szénát akkor kaszálják, amikor a legtöbb fű virágzik. Minden ember a saját megyéjéhez áll, s elindulnak egymással szembe. A lekaszált füvet két napig állni hagyják, utána fordítják. Ha eső nem jön rá, csak egyszer fordították. Egy hétig a mezőn hagyták, hogy a nap süsse, szél fújja. A füvet levágták, elhintették. Szép időben 2-4 nap alatt elszáradt. 4 nap múlva a pajtában volt. (1,2,4)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Talicskán vagy buritóval (nagyobb kosár) hordták. Villával már csak az istállón belül terítették. Bakszekéren, valaki vellával. (1,2,4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
iga felső fája, igabő fa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszög, igaszeg, középső szeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszög
A „guzs” kifejezést nem ismerik. (1,2,4)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Almozáshoz használták a fák leveleit (főleg tölgyfa levelet). Szalmapótlékként, vegyesen is használták. A több trágya érdekében almoztak levéllel. (1,2,4)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Általánosan elterjedt volt még a nagyobb gazdáknál is.
c) Melyik évszakban?
Ősszel gyűjtötték, s mindjárt fel is használták, mert a levél könnyen rodhad. Ha száraz helyre tudták tenni, télen is használták.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Mindig használtak tartóláncot – ez az egyetlen fogatolási mód. (1,2,4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekér az elterjedtebb fogalom, ez a mindennapos használattal van összefüggésben. Szekérnek nevezik az olyan járműveket, amelyen szénát szállítottak, terhet hordtak. A kocsi a szekér finomabb kivitelezése, ünnepi alkalmakkor használták. Ilyen alkalom volt a lakodalom: a menyasszonyt kocsira ültették (a többiek zörgő szekéren), de a plébános is kocsin járt. (1,2,4)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szállastakarmányt szállító szekér hossza nem volt egységes, az átlag 450-500 cm. Használtak még nyújtott hosszú szekeret is, ennek hossza eléri a 600 cm-t is. Erre 10-14 kereszt gabonát tudtak felrakni. A vendégoldal használata nem volt szokásos a faluban. (Inkább a Hegyháton használták.) (1,2,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Hátul rudazókötéllel, elől meg lánccal. (1,2,4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglya nem volt jellemző, ha volt enyhén ívelt volt. (1) Egyenes volt a saroglya. (2) Gyengén ívelt volt. (4)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Úgy nézett ki, mint a szekéroldal (olyan magas, 60-70 cm), hátul teljesen befonva, elől alacsony oldala volt, mint az első saroglya magassága (kb. 20 cm). (1,2,4)
b) Használtak-e kettőt is?
Szekérkasból kettőt használtak.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Általánosan elterjedt szokás volt a tehenek és ökrök patkolása. Az össz vontatóllatok 2/3 része hasított körmű volt. Az állatokat nyáron, aratás előtt patkolták vagy ha az út nagyon száraz vagy köves volt. (1,2,4)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Isten nevében. Na mehetünk. Nee... Becce nee... Ne, ho gyere.
b) terelik jobbra
Hii...
c) és balra
Nejde... (1,2,4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca-coca. Coca ne-ne-ne. (1,2,3,4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pi-pi... Ne-ne-ne... Tyutyom ne-ne-ne... (1,2,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Gyere ide kis kutyám! Gyere ide ... (nevén szólítják). Bundi le! (1,2,3,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tilolót, kendervágót, lábbal nyomkodott sulykot, kézi törő mozsárt használtak. (1,2,3,4)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Álló rokkát használtak. Nem volt külön neve. (1,2,3,4)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.