Cák
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Mikrotáji kutatás: Cák, 1985. november | |
| Adatközlők: | Pontyos Gyula, Cák, Fő u. 33. | |
| Bálint József, Cák, Fő u. 32. | ||
| Abért Gyula, Cák, Fő u. 7. | ||
| Szárnyas István, Cák, Petőfi u. 22. | ||
| Özv. Szárnyas Istvánné, Cák, Petőfi u. 20. | Gyűjtötte: | Pálffy József |
| Wiki feldolgozás: | ||
| A település a Wikipedián: | ||
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A község keletkezéséről a megkérdezettek nem tudtak mondani semmit. Egyedül Szárnyas István volt az, aki annyit tudott, hogy a község eredetileg Avar település volt. Ezt olvasta, vagy valahol eloőadáson hallotta.
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Régi családok: Nedecki Hod János családja. Héra család az egyik legrégibb család volt, 1966-ban kihalt. Csuka Nagy család. Hollosi István családja. Bakócz Abért család. Kata Abért család. Kulcsár Abért család. Laci Abért család. Kajtár család szintén régi volt, 1920-ban kihalt. Derkics család 1930-ban kihalt. Strokai család nagyon régi, ma már csak női ága él. Mátyók Geröly János. Kajtár Takács János már csak egyedüli a családból. Pite Gróf József családja. Csicsó Horváth Árpád családja. Lajtár Hasza család (török eredetű név, állítólag Kőszeg ostroma alkalmával maradt vissza az ős.) Rigó Gazdag család. Gazda Gazdag család. Kebeli Gazdag család. Héma Torda család. A községbe beköltözöttek, benősültek: Pontyos család a XVIII. sz-ban, Kőszegszerdahelyről. Bálint család 1870-ben Kiscsömötéből. Szárnyas család 1898-ban Bogátról községi kovácsként telepedett le a faluban. Várhelyi család Lukácsházáról 1930-ban. Pongrácz István Kőszegdoroszlóból 1945 után. Erdősi gábor 1976-ban Szegedről. Lakics Péter 1970-ben Velemből. Pesta Kaszakovics Nardáról. Vadvári Ferenc Vépről. Surányi Németh László Kőszegszerdahelyről. Csuti Sulter János Kőszegszerdahelyről. Novicki Iván az 1914-es háborúból mint orosz hadifogoly maradt Cákon és nősült meg. Meghalt, csak gyermekei élnek még. A családi nevek előtt szereplő Csuka, Bakócz, Kata, Kulcsár, Laci, Mátyók, Kajtár, Pite, Csicsó, Lajtár, Rigó, Gazda, Kebeli, Héma a beköltözötteknél a Pesta, Surányi és Csuti név, háznév, ragadvány-név vagy gúnynév. A Surányi Németh például azt jelenti, hogy elődei Surány Községből származnak. Így a faluban nem is Némethéknek, hanem Surányiéknak hívják őket.
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluban senki nem tud arról, hogy bármikor nagyobb számban települtek volna be.
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Arról sem tudnak a faluban, hogy nagyobb számban valahova elköltöztek volna.
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A következő községeket tartják leginkább hasonlónak a maguk falujához: Kőszegszerdahelyt, Kőszegdoroszlót és Szakonyt. A falu gyermekei 1925-ig Kőszegszerdahelyre és Kőszegdoroszlóra jártak iskolába. Mivel csak felekezeti iskolák voltak a katolikus gyerekek Kőszegszerdahelyre, az evangélikus gyerekek pedig Kőszegdoroszlóra. 1925-ben Kőszegdoroszlón építettek külön iskolát a katolikus gyerekek számára, így ettől az időtől kezdve a cáki gyerekek 1948-ig mind Kőszegdoroszlóra jártak. 1948-ban építettek a cákiak saját iskolát, ettől kezdve már együtt jártak a gyerekek odahaza iskolába. Szakonyból pedig sokan nősültek és mentek oda férjhez. A három községet azért tartják leginkább hasonlónak a saját falujukhoz, mert a leírtak alapján a szokásaik is azonosak.
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu a Kőszeg-Hegyalja tájegységbe tartozik. A hagyomány úgy tartja most is, hogy Cák, Velem, Szerdahely mind a három magyar hely.
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
A következő tájegységekről, vidékről tudnak a kérdezettek: Őrség, Őriszentpéter és környéke, Vend vidék, Felszölnök és környéke, Gyöngyösmelléke, Lukácsháza, Gyöngyösfalú és Gencsapáti.
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
A környékükön Gencsapátit tartják híres községnek, mivel a községből folyamatosan került ki országgyűlési képviselő és felsőházi tag. Azonkívül ott lakott gr. Apponyi Albert is.
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Saját falujukat a környékbeliek úgy csúfolták, hogy „annyi van, mint Cákon...” Ugyanis a 30-as évekig nem volt a házaknál sem budi sem WC. A lakók a trágyadomb mellé jártak, egy része pedig a kert alatti bokrosba. Kőszegszerdahely lakóti: „Rácok szeretik a mákot, répamagot, tökmagot, attól csinálnak vastagot.” Kőszegdoroszlóiakat bugyogásoknak csúfolták, mert cserépkorsóban vitték a vizet a mezőre és mikor kiürült nem dugták be és az egér belemászott. Az egeret a korsóval együtt ütötték agyon. Bozsokiakat Krisztus égetőknek csúfolták. „Kádé Jézus a búzába leégett az egyik lába, limánké a csóré”. A bozsokiak horvát anyanyelvűek voltak. Keresztjáró napokon a mezőt járták énekelve és imádkozva jó termésért. A mezőn tüzet raktak, mert fáztak és a keresztet a tűz mellé, a földbe szúrták. A fagyos föld a tűz mellett felengedett és a kereszt beledűlt a tűzbe. Mire észrevették, a feszület meggyulladt és elégett a Krisztus egyik lába is. A bozsokiak nagyon haragszanak ezért a csúfolásért.
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Régebben és jelenleg is a következő községekből szoktak gyakrabban házasodni: Velem, Kőszegszerdahely, Kőszegdoroszló, Szakony és Kőszeg városából. E falvakból és városból az összeházasodás gyakori volt. Nem, vagy csak ritkán házasodtak a következő községekből: Bozsok, Lukácsháza.
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vásárra: Kőszegre, Szombathelyre.
b) Piacra:
Piacra: Kőszegre, Szombathelyre.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúra: Velembe Szent Vidre június 15-én.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáró helyre: Rőtfalvára szeptemberben Őrangyalok vasárnapján. A kolerajárvány megszűnésére volt fogadalmi napjuk. Minden évben a temetőből indult a processió. Az induláshoz még az evangélikus lakosság is kiment imádkozni a temetőbe. Ezt a fogadalmat 1938-ig Ausztria német megszállásáig tartották. Máriacellbe szeptember 12-én Mária napkor 1938-ig jártak csoportosan búcsúra. Jelenleg Vasvárra járnak szeptember 12-én.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A faluból nem szoktak máshova járni munkára. Az erdő télen nyáron biztosított munkát az itt lakóknak. Csupán egy-két leány ment városra szolgálni, hogy a stafirungját összegyűjtse.
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
A faluba sem szoktak idegenből munkások jönni. Csupán 1870-1880-ig olasz munkások dogoztak a kőbányában. Családostól laktak itt. Ezt az adatközlők szüleiktől hallották. Abért Gyula háza előtt még van is egy olyan kő, melyet az olasz munkások faragtak.
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
Kocsikast a faluban nem készítettek.
b) vesszőkosarakat
Készítettek, de csak saját maguknak.
c) szalmafonatú edényeket
Készítettek, de csak saját maguknak.
d) szövőbordát
Készítettek, de csak saját maguknak.====e) favillát====
f) fagereblyét
Készítettek, de csak saját maguknak.
g) faboronát
Készítettek, de csak saját maguknak.
h) egyebet?
n.a
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Kocsikast Kőszegen és Szombathelyen vették országos kirakodó vásár alkalmával. Kocsikast Kőszegszerdahelyen Takács László is készített ismerősök részére pénzért.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cserépedényeket jáki fazekasoktól szokták beszerezni akik 1945 előtt lovaskocsival járták a falukat és árulták cserépeiket.
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A faluba a következő vándorárusok jártak: drótostótok 1930-as évekig, tikászok 1940-ig, alma- és körtevevők, akik a gyümölcsöt kukoricát adtak 1944-ig.
b) Honnan jöttek?
Trencsénből; Jánosházáról ; Undról
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Lsd.: a pont.
d) Mit árultak?
Lsd.: a pont
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek Kőszegdoroszló határában levő Pogány hegyen volt és van kb. 30 családnak 2-300 öles szőlő területe.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Idegennek a cáki határban szőlő területe nem volt.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Csak a jelenlegi temetőről tudnak a faluban. 1-3 adatközlő elmondta, hogy a pogányi híd nyugati oldalán levő dimbes-dombos területet török-pogány temetőként emlegetik. A gesztenyésnél lévő bejárót vaskapunak hívják.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Nem emlékeznek rá, hogy valaha csontok kerültek volna elő erről a területről, csupán az elődöktől hallották a legendát, hogy Kőszeg ostroma alkalmával a törökök ide temették halottaikat.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falu fogadott ünnepei: Péter-Pál a falu templomának védőszentje a falu búcsújának napja június 29. Fogadott ünnepje volt a kolera járvány megszűnéséért Őrangyalok vasárnapja. 1938-ig Rőtfalvára a mai Rattersdorfba mentek processióval minden évben.
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A két világháború között a következő boronákat használták a falu gazdái a szántás elegyengetéséhez: 1-es széles faboronát a tehenes, szegényebb parasztok. 2-es vasboronát a középparasztok, akik lovakkal dolgozták a földjüket. Ez volt az általánosabb. 3-as boronát a módosabb lovas és ökrös gazdák használták, ez épp oly ritka volt, mint az egyes faborona. A faboronák rajzát a mellékelt lapon látni. 1-es rajz.
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát általában kézzel vetették.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A gépi vetés volt a ritka a faluban, mert 1960-ig a TSZ megalakulásáig mindössze 6 vetőgép volt a faluban. A gépi vetés elterjedésének akadálya volt a keskeny parcellás földterület is.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A faluban villás, kaszacsapót vagy hajmókot nem használtak. A kérdezettek közül páran ismerték ezeket is. Katonakorukban látták más vidékeken. a gereblyés kaszát használták mindig, de itt nem gereblyés, hanem „biciklis” kaszának hívják. A rajzmelléklet II/2-es rajz alattit nevezik itt gereblyés kaszának. Az 1-es számú adatközlő jelenleg is ezt használja az ő aratókaszájáról rajzoltam le. Ennél a gereblye fogai majdnem olyan hosszúak, mint a kasza. A fogak pánttal vannak kitámasztva és csavarral állíthatók a gabona nagysága, sűrűsége szerint. Az aratókasza nyelének nincs kiskancsójas.
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
A faluban használtak olyan kévekötő fát, amelynek vastag végén olyan nyílás volt, amelybe a sarlót bele lehetett dugni. Viszont nem sok embernek volt ilyen kéekötő fája. Ha a kaszanyél tönkre ment, a végét levágták, ezt használták kévekötő fának. A kiskancsó helyére lehetett a sarlót dugni.
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Egyéni gazdálkodás idején minden gabonát, rozsot, búzát, árpát és zabot is keresztbe rakták össze. 10 kéve volt egy tized és két tized volt egy kereszt, amely 20 kévéből állt. Nem emlékeznek az adatközlők, hogy kevesebb, vagy több kévét raktak volna egy-egy keresztbe. Az így összerakott gabonakeresztnek kepe volt a neve. A kepének mennyiségi jelentése nem volt. A termés mennyiségét a keresztek száma jelentette. Keskeny földterületen 1-2 keresztet raktak egybe. Szélesebb nagy táblák esetén 10-20 keresztet is egybe raktak. Általában 10 keresztenként megszakították a kepét, hogy villámcsapás esetén a tűz ne terjedjen tovább.
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót ismerik a faluban. A keresztekbe rakott gabonát nevezik kepének. Mennyiséget nem jelöl, csak a keresztbe rakott gabonas egységes neve a kepe. A termés mennyiség meghatározásánál a keresztet használták. Például X gazdának 150 kereszt búzája termett. Akinek kepisaratója volt (kepis = részesarató) az minden 10-ik keresztet kapta munkája fejében, melyet a gazda saját fogatával vitt haza az aratónak.
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csép nyele 150 cm volt. Akadt 155-160 cm-es is: a személy magasságához méretre csinálta, vagy csináltatta.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között gépi cséplésnél a rokonság és a jó szomszédok segítettek. Még a szomszhéd faluban lévő rokonok is jöttek segíteni. Természetesen az itteniek is visszamentek.
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát 1930 körül a következőképp hordták kazalba: A) Kb. 1924-től csépeltek géppel a faluban. Várhegyi István kőszegszerdahelyi cséplőgéptulajdonos jött először a faluba géppel csépelni és ő hozta a nyársat is és mutatta, hogyan kell vele szalmát hordani. Kevés helyen tudták használni, mert a kertek gyümölcsfákkal voltak teleültetve, a nyársnak pedig szabad hely kellett. B) Elevátort a fák miatt nem lehetett használni. C) Legelterjedtebb mód a villával való szalmahordás volt. A tavaszi gabona szalmáját, akinek pajtája volt oda hordatta be. Akinek nem volt pajtája az is külön kis kazalba rakadta, mert télen takarmánynak használták fel. Ennek a szalmának a hordására csak a nagyméretű 3 ágú szalmahordó villa volt a legalkalmasabb. 3-as számú rajz.
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A hajdina termelése 1945-46-ban szűnt meg teljesen. „A hajdinának kalap is kell, meg szűr is. Kalap azért, hogy nap meg ne süsse, hogy el ne égjen. Szűr pedig azért, hogy meg ne faggyon.” A termesztése azért szűnt meg, mert az irányított termelés ezt nem tette lehetővé. A gazdáknak előírták, hogy hova mit vessenek.
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A burgonyát már az 1920-as évektől kezdve eke után ültették, de akkor még nem volt általános. A 30-as években már általánossá vált az eke utáni ültetés, mert divatba jött a töltő eke, amely megkönnyítette a munkát. Nem kellett kapával töltögetni.
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénaszárítás munkamenete a következő: Egyéni gazdálkodás korában 1960-ig a kaszás visszajövetelnél a kaszával szétütöttö a rendet, mert így forgatás nélkül száradt meg. Az így szétterített szénát két nap múlva baglahelbe gyűjtötték és mikor teljesen megszáradt baglába rakták. Az utóbbi időben nem terítik szét a rendet, hanem forgatással szárítják. Szárító állványt nem használtak és ma sem használnak.
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A kazalból és pajtából a napi száraz takarmányt az istállóba kengyelesruhába, vagy rázadék hordó kosárban hordták. Télen a szénát, sarjút tavaszi szalmával felesen összerázták (összekeverték) innen kapta a nevet a rázadék kosár. A kengyeles ruhát az asszonyok vastag vászonból varrták. A rázadék kosarat pedig a kőszegi és szombathelyi vásáron vették. A rázadék kosár megegyezett a péklegények nagy kosarával amelyben a zsemlét, kiflit és kenyeret hordták szét. A kengyeles ruha rajza 4-es, a rázadék kosár rajza 5-ös.
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igafőfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg Az iga (járom) részeinek elnevezését a 6-os rajz szerinti sorrendben soroltam fel. a) igafőfa, b) rúdszeg (az igát s szekérrúdhoz rögzítő szeg), c) igaszeg, d) igabéfa, e) igabéfa alla. Az igát a rúdhoz rögzítő szeget rúdszegnek, vagy középszegnek is nevezik. A gúzs vékony nyírfaágakból sodort, majd font ovális alakú rögzítésre alkalmas anyag (7-es rajz). A szénásszekér hosszúoldalainak lőcshöz való rögzítésére egyes gazdák ezt használták. Valaha talán az igának rúdhoz való rögzítésére is használhatták, de erre a faluban nem emlékeznek.
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen.
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Almozáshoz a fák leveleit minden gazda használta.
c) Melyik évszakban?
Ősszel annyit összegyűjtöttek, hogy szinte egész éven át azzal almoztak. A (csalit = falevelet) a falevelet itt csalitnak hívják. A sok gesztenyés és az erdő közelsége miatt könnyen gyűjthettek falevelet (csalitot) almozásra. A főldbirtok kevés volt, az állatok száma pedig sok. A szalmára télen takarmányozás céljából volt szükség. A kötött köves agyagos főld termőerejének magtarása úgy volt lehetséges, ha kataszter holdanként két számosállatot tartott a gazda. Ennyi állat termelet elegendő szerves trágyát (ganajt) a főld termőerejének egyensulba tartására. Egy számosállatnak számított 1 tehén, vagy 1 ló, vagy 4 disznó.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A megkérdezett lovasgazdák határozottan állítják, hogy a szügyre erősített tartóláncot nem használtak. Szántásnál és kocsiba fogásnál könnyű magyarszerszámot használtak. A tartólánc a szügy fölött volt a magyarszerszámon levő karikába, vagy a komét alján levő karikába rögzítve.
b) Melyik mód régibb, újabb?
A könnyű magyarszerszám alkalmazása volt a régebbi.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
A kométot a burgenlandi osztrák fuvarosoktól vették át.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekérnek a teherhordásra használt járműveket nevezték. Volt lovasszekér, tehenes szekér és ökrös szekér. Ezeket a szekereket különböző anyagok, termények szállítására át lehetett alakítani. A következő szekereket használták: 1. Cserinyes szekér, trágyahordásra használták. 2. Suberos szekér, répa, krumpli hordásához használták. 3. Kisoldalas szekér, etetés, zőldtakarmány hordására használták. 4. Kisoldalas szekér, elől-hátul kocsikassal piacra való áruvitelhez használták. Ugyanezt a kisoldalas szekeret használták kocsikassal személyszállításra és lakodalmakkor is azok, akik nem rendelkeztek féderes, rugós kocsival. ezeket természetesen csak a lovasok használták. 5. Cóbányos szekér, csak redőre fahordáskor használták. 6. Hosszí szekér, széna gabona és csalit hordására használták. Kocsinak csak a személyszállításra használt könnyű rugós járművet nevezték. Akinek ilyen nem volt az a kisoldalas, kocsikassal ellátott kisszekeret nevezte kocsinak. A kocsik közt volt nyitott és zárt. Ezeket csak a jobbmódú lovasgazdák használták.
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmány és gabonakeverék szállítására használt hosszí szekér 4,5-5 méteres volt. A tehesek a 4,5 métereset a lovasok az 5 métereset használták. Ősszel ezzel hordták az erdőről a csalitot, vagyis a falevelet. Ez volt az elterjed hosszíszekér.
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítása csak rudazókötéllel történt. A kötél 6 méter hosszí volt, duplán használták. Egyéb segédeszközt nem használtak. A kötelet a hosszíodal baloldali felső fájának végéhez erősítették és rudalásnál a nyomórúdon duplán átdopták és a hosszíodal jobboldali végén levő szeg mögé akasztották. Utána a baloldalon levő kötél szabad végét húzták meg. Majd a szorosra húzott kötelet megkötötték.
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A faluban sarolyát nem használtak. Ismerni ismerik, de sem lovas, sem ökrös szekérhez nem használták.
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A szekérkast kocsikasnak hívták. Fűzfavesszőből kötötték. Helyben Nagy György, Kőszegszerdahelyen Ujpogár-Takács László készített a rokonság és ismerősök számára. Akinek kellett az Kőszegen és Szombathelyen vette meg vásár alkalmával. Az árusokról annyit tudnak a gazdák, hogy Sárván környiki kosárfonók voltak. Rajza 7-es.
b) Használtak-e kettőt is?
n.a
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Az összes vonómarhát szokták patkolni, tavasztól őszig, amíg jártak velük. az út és a talja nagyon köve volt és a köröm elvásott. Csak a külső körmöket patkolták. Ritka volt aki mind a négy körmöt patkoltatta. Általában csak az erdőre járó ökrös fogatoknak volt mind a négy körmük megpatkolva.
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve „zséter”. Csak ezt használták. Zománcos, vagy horgonyból készült fogantyúval ellátott csőrös edény.
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Tehén: nééhe-na! Ökör: nééhe-na! Ló: győ, győő!
b) terelik jobbra
Tehén: hik, hiík. Ökör: hik tülled, hiík tülled! Ló: hí-ne, híí-nee!
c) és balra
Tehén: hejsz, heejsz! Ökör: hokk hozzád! Ló: hotte, hoótte-na! Ló megállás: őha, őőhaa.
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
A disznót coci ne, poci ne szavakkal hivogatják.
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
A tyúkot pipi ne! ne pi-pí ne szavakkal hivogatják etetéskor. Ülőre való felhajtáskor: ülle-ülle. Ha hajtják, kergetik őket: se-see!
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát névszerint hivogatják és a neve után teszik a le hívó szót. Pl. Bodri le!
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Csak kendert termeltek a faluban, lent nem. Kettes és egyes kender törőt kézzel műküdtették. Ezzel megtörték a kender szárát. Tilónak hívták. Abért Gyula bácsinál még meg van a padláson.
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A fekvő rokkát használták és rokka néven ismerték. A faluban már nem nagyon lehet találni, mert a városiak összegyűjtötték
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A községben nem tudnak arról, hogy bár mikor lett volna külön-külön házcsoport a község határában. A megkérdezettek úgy tudják, hogy mindig ezen a területen volt a község.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
A faluban még található egy boronafalu ház. Suszter-Németh Istváné volt. Halála után az örökösök eladták és egy szombathelyi fafaragó vette meg üdülő céljára. Nagyon szépen rendbe hozta. Jelenleg védett műemlék. Sövényből csak pajták voltak. 1984-ben az utolsót is lebontották. A régi szőlőhegyen – ma gesztenyés nagyon szép boronafalu zsupp – fedeles pince található. Közülük 8 a múzeum tulajdonában van.
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A régi szabadkéményes, fakéményes kéményt felcserélték téglakéménnyel. Kettőről tudnak a faluban, ahol ez így van most is. Németh féle boronafalu ház Fő u. 29. sz. A másik Takács Jánosé volt, melyet 1952-ben alakítottak át. A kéményt a fal mellett építették fel téglából. A múlt század végén épített kőházaknál már zárt kéményt találunk. Abért Gyula és ö. Szárnyas Istvánné háza 1865-ben már zárt kéménnyel készült.
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégibb házaknál bolthajtásos tornác volt. Az ajtók a tornácra nyíltak. (Ld: 8. számú rajz)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A faluban volt keresztmestergerendás ház. Takács János, Fő u. 58.; Majos János, Fő u. 36. Ezek tömis házak voltak és 1951 és 1981-ben bontották le őket.
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Abért Gyuláék kőháza 1865-ben épült. Ebbe a házba már rakott sparheltet építettek a konyhára. Tehetős jó gazdák voltak, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az ővéké volt az első a faluban. Ettől az időponttól számíthatjuk rakott sparhelt fokozatos elterjedését.
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
1970-es évektől kezdve építik az új típusú kockaházakat. Ettől kezdve már nem építtetnek régi hagyományos falusi házakat. Istállót, gazdasági épületeket, de még hidast is kevesen építenek. Sajnos a fiatalok nem nagyon foglalkoznak állattartással. Ők már az iparban helyezkednek el, szabadidejükben pedig szórakozni mennek.
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Olan régi házról nem tudnak, melynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha. Viszont voltak olyan cserépkályhák melyeket a konyháról lehetett fűteni.
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
Konyhai kemencét a régi házaknál a konyha padlószintje fölött 20 cm magas emelvényre, padkára építették. Az újabb házaknál már 70-80 cm magas padkára építették. Az újonnan épített házaknál már kemencét nem építenek. A régi házaknál is kidobják a kemencét és helyére fürdőszobát építenek.
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A községben nem volt minden gazdánaki pajtája. Általános volt az „L” alakú pajta. Ld. 9-es számú rajz.
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A kemencében, cserépkályha szájában nyílt tüzön, vagy parázson való főzéskor, melegítéskor a fazék egyik fülébe akasztották a villát és úgy húzták le a tűzről. Itt már ruhával fogták meg a fazekat és tették az asztalra. A véllát vagy villát fazik villának híták.
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Répát egyáltalán nem savanyítottak a faluban. Nem is hallottak törköly között való savanyításról.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Egészben káposztafejeket sem savanyítottak. A káposztát legyalulva hordóba szokták savanyítani, télire eltenni.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A kenyér házisütése az 1950-es években szűnt meg, mert legtöbb háznál nem volt miből sütni. (A kérdezettek egyöntetü véleménye volt ez.) Ma már legtöbb házban nincs kemence. Helyére fürdőszobát építettek. Az új házakba pedig nem is építenek kemencét. A fiatalasszonyok már nem is tanulták meg a kenyérsütést.
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A faluban a vesszíves a) rajzon látható kenyértartó volt az elterjedt. Egy-két háznál használták a c) ábrán látható csillagos formájút is.
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használták a füllel ellátott vajköpülőt. Abért Gyuláéknál még meg van a padláson. Ld. 10. számú rajz.
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Hajdina és kölestörőt nem használtak a faluban. A hajdinát a velemi vizimalomban őrölték, vagy darálták meg.
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Kölesből nem készítettek sem kását sem gáncát. Hajdinából búzaliszttel vegyesen készítettek gáncát. A gánca készítése a következő volt. A lisztet megpirították és forróvízzel felengedték. Majd apróra törték. Az így készített gáncát forraltejjel ettek.
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
A következő töltetlen kalácsokat szokták sütni: karácsonyra, húsvétra és mindszentekre: fonott és sima hosszúkás és kerekes kalácsot. Ugyanezt sütötték szüretre is. Ezeket általában kemencében cseréptepsibe sütötték. Lakodalomra ezeken kívül divat volt a kalinkó. Ez perecszerű fonottkalács volt, melyet a lakodalmas menet darabokra törve menetközben a szekérről a házakelőtt álló nézők közé dobáltak.
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót az 1930-as évektől készítenek. Általában masináláskor (csépléskor) reggelire a munkásoknak. Készítés módja 20 % paradicsom, 75 % paprika és 5 % hagyma. Az egészet összevágtáők, megpárolták és tojást ütöttek rá. Ízlés szerint sózták.
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Paradicsomot és zöldpaprikát 1950 előtt csak ritkán kevés helyen fogyasztottak. Paprikát a faluban nem is termeltek 1950 előtt. Csak üzletben, vagy piacon vásároltak ritkán. Paradicsomot termeltek, de nyersen nem fogyasztották. A paradicsomot csak paradicsomos leves és paradicsomos káposzta főzésére használták. Télire eltették befőzve. A felnövő fiatalság szoktatta rá az idősebb generációt is a nyers paprika és paradicsom fogyasztására.
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Karácsonykor (szenteste) mákos és diós kalács került az asztalra. Egyes házaknál a kalács helyett tökös-túrós rétest sütöttek, szentestére vacsorára. A régi szűkös időkre vall Szárnyas István mondókája, melyet szüleitől tanult: „Karácsonykor kalácsot eleget. Húsvétkor ha lehet. Pünkösdkor meg kenyeret.”
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Régen viseltek a férfiak ünnep alkalmával széles rojtos vászongatyát, de kevesen. Kb. 50-60 évvel ezelőtt viselték ünnepen a vászongatyát. Fényes fekete box csizmát húztak hozzá. A bőszárú gatya a csizmaszáron kívül volt és kék kötényt kötöttek hozzá. Hétköznap főleg aratáskor sok férfi viselte a vászongatyát, de ez nem volt rojtos.
b) Hány szélből készült?
Azt, hogy hány rétből állt egyetlen férfi és egyetlen asszony se tudta megmondani.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
A 60-as évekig az idősebb nemzedék viselte a derékban rögzített szoknyát réklivel, vagy blúzzal. Egy- két idősebb asszony jelenleg is viseli. Pl. Szárnyas néni.
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Az asszonyok a faluban nem szokta, nem tudtak vásznat szőni. Csak Kőszegszerdahelyen Takács Mihály szőtte meg a cákiak kenderét 1920-ig. Utána Rádócra vitték a kendert megszőni.
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
A 40 éven felüli asszonyok még most is kendőt hordanak. Arról, hogy a kendő házonkívüli hordása bármikor „kötelező” lett volna, ilyen szokásról nem tudnak.
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Az, hogy a lakószobában két ágyat egymás mellé tettek szokásban volt. Egy-két háznál ma is található ilyen elrendezés. Az új házakban már heverők vannak ágy helyett. Az ágyak használatának megszűnése 1960-as évektől számítható.
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
1910 körül még ragaszkodtak a farsanghoz. A legtöbb esküvőt január és február hónapokban tartották. Ez az egyházi anyakönyvekből is megállapítható.
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Általában az év utolsó hónapjaiban ritkán tartottak esküvőt.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
1910 körül a vasárnap volt.
b) 1930 körül:
1960 körül a szombat. Jelenleg a péntek.
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A régebbi időben csak a lányos háznál tartották a lakodalmat ahol a bort a vőlegény állította, az ebédről, vacsoráról esetleg másnap a reggeliről a még ottmaradt vendégek részére a lányosháznál gondoskodtak. A lányosházhoz lakodalomra a szomszédok, rokonok, barátok (még azok is, akiket nem hívtak meg a lakodalomra) lisztet, tojást, vajat, zsírt és tejet hordtak. A vőlegény házánál nem tartottak lakodalmat.
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
n.a
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
n.a
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
A lakodalom nem otthon tartása kb. 1960-65 óta van divatban. Azóta a lakodalmakat étkezdében, presszóban tartják.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
1910 körül a vendéghívó hívta meg a vendégeket, még vidékről is.
b) 1930 körül:
1980 körül a jegyespár hívja a vendégeket. Csak egyszer hívják őket az esküvő előtt kb. két héttel. Újabban csak nyomtatott meghívóval hívják a vendégeket. A jegyespár személyesen csak a legközelebbi hozzátartozókat hívja meg.
4.6.
Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Lakodalom alkalmával nem volt szokás az edény törés.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Tánczene. Kb. 1950-ig Ondódból hozták a cigányzenekart lakodalmakhoz és táncmulatságokhoz. A faluban nem volt és nincs is zenekar.
b) Milyen hangszereken játszottak?
1 prímás, 1 kontrás, 1 sipos, 1 bőgős és 1 cimbalmos.
c) Hány főből állott a zenekar?
A cigányzenekar 5 tagú volt.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
1950 után a tangóharmónika a zenekarba. Ez általában háromtagú. Gombos vagy billentyűs harmónika, szakszofon és dob. Ez a zenekar Kőszegről, vagy Nemescsóból jön.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
A faluban szokás volt a lucázás, de 1945 után folyamatosan megszűntek a régi hagyományok. A lucázás december 13-án Luca napján volt.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Reggel korán fiú gyerekek járták végig a falu házait. Szalmával a hónuk alatt, melyből egy keveset mindenütt leszórtak versmondás közben. A versike a következő volt: „Luca-Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok. Tiktyok, luggyok ülősek legyenek, Fejszéjük, furójuk élesek legyenek. Szalonnáju ollan vastag legyen, Mint a mester gerenda. Lányok csöcsö akkora legyen, Mint a bugyoga korsó. Seggük akkora legyen, mint a kemenceszája. Boruk annyi legyen, mint kutban a víz. Pinzük annyi legyen, mint az égen a csillag. Luca-Luca kitty-kotty.” A lucázó gyerekeknek aszaltszilvát, körtét, vagy pár fillért adtak. Szokás volt még a faluban, hogy Luca napkor a legények éjjel a lányosházak udvarát szalmával, törekkel terítették meg. Zenés alakos köszöntés nem volt szokásba.
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
A regölés nem volt szokásban. Ilyenről a falu legöregebb lakói sem tudnak.
b) Meddig élt ez a szokás?
n.a
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n.a
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
n.a
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Voltak és vannak is a faluban öreglegények. 1950-ben a község lakossága 353 fő volt. Ebből öreglegény volt 5 fő, 1,42 %. 1985-ben a lakosság létszáma 217 fő. Ebből öreglegény 8 fő, 3,69 %.
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Ismeretes az X-el díszített tejesfazék.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
Volt X, XX és XXX-es.
c) Hol szerezték be ezeket?
Ezeket a tejesfazekakat a szombathelyi piacon a jáki gerencsérektől vásárolták.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
Éjféli misére menetkor
b) miért,
Külön jelentősége nem volt, a fiatal legények inkább virtusos huncutságból csinálták.
c) kik végezték?
Legények nyírfavesszőből készült ágsöprüt loptak a a lányosházaktól és azt útközben meggyújtották. Mikor rövidre égett a levegőbe dobták.
d) Meddig élt ez a szokás?
1940-es évekig.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
Társas összejövetel céljából tűzrakásról nem tudnak.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Miklós napkor (december 6) csak tizenévesek szokták este a falut járni. Rongyos ruhába, rossz nagykabátba öltözve, lánccal a derekukon, zsákkal a hátukon és maszkkal az arcukon. A gyerekeket ijesztgették, hogy zsákba rakva elviszik őket ha rosszak lesznek.
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Cákon nem volt szokás a helybeliek bethlemezezése. A szomszéd faluból Kőszegszerdahelyről jártak át a gyerekek betlehemezni. A betlehemi jászolyt hozták egy fadobozban és abban gyertya égett. Mikor bementek a házhoz megkérdezték, szabad-e betlehemezni? Igen válasz esetén elénekelték a „Mennyből az angyalt.”
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
A megkérdezettek egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy az állatok védőszentjeként Szt. Vendelt tisztelik. A kérdésben felsorolt szentek közül állatok védőszentjeként egyiket sem tisztelik.
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Régen a kisgyerekeket Kankissal, Krampusszal szoktáj ijesztgetni. Ha rossz volt a gyermek, akkor mondták neki „szólunk a Kankisnak, vagy szólunk a Krampusznak, majd érted jön és elvisz.
4.17. Diódobálás
Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
A faluban nem emlékeznek arra, hogy bármely alkalommal, az év bármely napján, vagy ünnepén lett volna diódobálás.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
A régiek a holdban favágó embert láttak. Ezt talán az a képzelettársítás válthatta ki, hogy a mezei munka befejezése után az egész falu férfi lakossága az erdőre járt fát vágni egész tavaszig.
