Szeleste

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1989. augusztus
Adatközlők:	(1.) Horváth Józsefné Rumi Anna, 1932. Ölbő, katolikus, Szeleste, Berzsenyi D. u. 13.
	(2.) Horváth József, 1929. Szeleste, katolikus, Szeleste, Berzsenyi D. u. 13. (3.) Markó József, 1924. Szeleste, katolikus, Szeleste, Fenyő u. 8. (4.) Németh István, 1923. Kislédec, katolikus, Szeleste, Berzsenyi D. u. 99.
Gyűjtötte:	Joó Emese
Wiki feldolgozás:	Tihanyi Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeleste
weboldal:	http://www.szeleste.hu/hu/bemutatkozas

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu az 1945 után egyesített Alsószeleste és Felsőszeleste révén jött létre. Nem tartoztak régen egybe, az alsószelestei rész jegyzőségileg Ölbőhöz, a felső Répceszentgyörgyhöz tartozott. A falu már a török idejében létezett a legenda szerint, valójábban a Juszuf kastély a XIX. század végén keletkezett. Az első uraság Szelestei Horváth László volt, ő és később báró Festetich Andor majd báró Baich Mihály alapították a falut, letelepítve magukkal hozott cselédségüket és szolganépüket. A templomot 1935 (?)-ben Szelestei Horváth László építtette. A falu közeli erdőkben betyárok éltek: Savanyú Jóska és Patkó Bandi bandája, akik a sárvári Herpenyő csárdában gyülekeztek rendszeresen. A káplna Szeleste és Pósfa között a XIX. század végén épült, Juszuf uraság építtette, mivel baj nélkül megúszta, amikor lófogatával azon a helyen az árokba borult. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családai: Kondor, Molnár, Varga, Horváth, Tóth, Asbóth, Szele, Rozmán. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba betelepülés nem volt. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nagyobb számban nem költöztek el. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A magukéhoz hasonló falunak nem tartottak egyet sem. Felsőszelestén szerintük a gazdagabbak éltek, alsón a szegényebbek, de okosabbak (ld. falucsúfolók), Ölbőn és Pósfán sok cigány lakott, meg szegényebbek is. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu a Körismentébe tartozik. (4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A megnevezett közeli tájak: Kemenesalja, Hegyhát, Bajtiköz (Herpenyő és a Rába között), Cseresalja (Nagysimonyi és Ostffyasszonyfa között), Répcevölgye, Őrség. (3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Vát – szent kútja búcsújáróhely, kápolnája arról híres, hogy alatta búvóhelyül szolgáló alagút húzódik, amelyet a barátok építettek; Rábasömlyén – sósfürdő (gyógyvíz); Sárvár – Nádasdy vár (ő volt a fekete bég, a felesége szűz lányok vérében fürdött); Ölbő – sajtgyár; Szeleste – három kastélya volt; Vasegerszeg – Markusovszky kastély; Répceszentgyörgy – püspökség; Celldömölk – vásárok. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Szelestéről: „Felsőn vannak a gazdagok, alsón meg az okosok.” A falut azért hívják Szelestének, mert itt mindig fúj a szél. A felső és alsó közötti részt Burgenlandnak csúfolják, mert a háború végén, amikor a németek vonultak vissza, megkérdezték hol vannak és elhitték, hogy Burgenlandban. Szeleste öreglegényeiről híres: nem házasodtak meg, hogy ne osztódjon föl a föld. Ölbőt azzal csúfolták, hogy besenyők lakták, mivel sok cigány lakott a faluban. „Pörkölteknek” is nevezték az öbőieket, mert a 20-as években leégették zsupposházaikat, hogy a biztosítótól kapjanak pénzt. Ölbőn veszekedős, bicskázós nép lakik. „Ölbőn egy kastély sincs, Szelestén van három!” Az alsószelesteiek „talpasoknak” csúfolták a felsőieket. Ölbő Szelestére: „Nektek még sajtgyárotok sincs!” (1,2,3,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A környékről és a faluból fele-fele arányban házasodtak. Leginkább Ölbőről, Vátról, Pósfáról, Górból, Répceszentgyörgyről. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Gyakran jártak régen vásárba Répceszentgyörgyre (április 24. Szent György napj), Sárvárra (november 28. Simon-Judás vásár), a legrégebbi időkben Szombathelyre is, minden hónap első hetében, de ritkán.

b) Piacra:

Piacra Sárvárra jártak hétfőnként.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúra a környékbeli falvakba jártak: Ölbő, Pósfa, Vát. Szelestén augusztus 20-án és szeptember 12-én, valamint József napkor volt búcsú, május 1. utáni vasárnap.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsújáró hely volt a váti szentkút (augusztus 20. István nap), Vát, a szentkút (szeptember 12. Mária nap), ekkor volt Szelestén is a szenkútnál, valamint ritkábban Celldömölkre is eljártak. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Innen kevesen jártak el más helyre dolgozni, legfőbbképpen csak az uradalomba helyben. Néhányan a lányok közül elmentek szolgálni, a férfiak Sárvárra a cukorgyárba, selyemgyárba, nyáron aratni Nemesbődre, Acsádra. Főként a férfiak jártak el. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem nagyon jöttek munkát vállalni, inkább csak az uradalomba. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Nem készítettek.

b) vesszőkosarakat

Molnár János és Németh Ferenc, valamint id. Németh József eladásra is készített vesszőkosarat, de csak kis mennyiségben.

c) szalmafonatú edényeket

Nem készítettek.

d) szövőbordát

Nem készítettek.

e) favillát

Nem készítettek.

f) fagereblyét

Nem készítettek.

g) faboronát

Nem készítettek.

h) egyebet?

Molnár János és Németh Ferenc, valamint id. Németh József eladásra is készített zsombert, vékát, de csak kis mennyiségben. Németh Ferenc kaszanyelet, kaszacsapót is készített környékbeli megrendelők részére. (1,2,3,4)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket Sárváron vették, vagy vándorárustól, akik az Alföldről jártak. Volt Sárváron is fazekas, az ő készítményeit és rimaszombati árut is használtak. (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A faluban megfordult vándorárusok: oláh cigányok – szövetet árultak, drótostót (lábasfoltozó), alföldi fazekasok, köszörűs cigányok, Bogyoszlóról kosarasok. (1,2,3,4)

b) Honnan jöttek?

Alföldről, Bogyoszlóról.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Oláh cigányok, drótostótok, alföldi fazekasok, köszörűs cigányok, kosarasok.

d) Mit árultak?

Szövetet, cserépedényt, kosarat.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek nem volt más falu határában szőlőjük,

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Más falubelieknek sem volt szőlőjük a szelestei hegyen. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai községben egy régi temető van, a mai iskola udvarán, amelyet 1912-ig használtak. Két temetőt használnak ma, az alsószelesteit és felsőszelesteit, az előbbit 1912 óta.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontokat a falutól nem messze Ölbőn, a kocsibányánál találtak még 1945 előtt, valamint a háború alatt Vát-szentkúton is. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Felsőszelestének nem volt fogadott ünnepe. Alsószeleste fogadott ünnepe november 6., Lénárd napja. Ezen a napon szűnt meg a dögvész, amely az állatokat kipusztította. (1,2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két háború között használtak 2-3 levelű boronát, az uradalomban és az egyéni gazdák között is általános volt. (1,2,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A közepes gazdaságokban a két háború között inkább kézzel vetettek, kötényből.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Ha több gazda összefogott volt hogy közösen géppel vetettek, de ez inkább a nagygazdákra volt jellemző. (1,2,3,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Leginkább kétágú villás kaszacsapót használtak, amit terelőnek hívtak. Kevesebben gereblyés kaszacsapót használtak. (1,2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak a faluban nyílással ellátott kévekötő fát is, de a nyílás nélküli volt a gyakoribb. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Az egyéni gazdálkodás idején búzából és rozsból 20 kévét raktak egy keresztbe, ez két láb volt. 5-6-ot kötöttek egybe, ennek neve: kepe. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe 5-6 egybekötött, egyberakott keresztet jelent. Nem használták a termés mennyiségének meghatározására, erre a keresztet használták. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 155-160 cm. (1,2,3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között a gépi cséplés idején nem állandó csapat járt a géppel, hanem a rokonok, szomszédok álltak össze egymásnak segíteni. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba, amit a vállukon vittek. A gazdagabbaknak elevátoruk volt. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinát ezen a vidéken nem termeltek, csak az uradalomban volt egy-két évig. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni vetése a háború után kezdődött. „A háború előtt még a nagygazdák is lukaltak!” (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénaszárítás menete: a szénát szétterítették, egyszer mindig forgatták, az időjárástól függően gyakran többször is. Állványt nem használtak a szárításhoz. Petrencébe (más néven baglába, baglyába) hordták. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt villával vagy bakszekérrel hordták, a gyakoribb a villa használata volt. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vánkosfa, igafőfa, húzófa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg, tézslaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg (1,2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használtak almozáshoz falevelet: csalitot.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Azok, akik rászorultak, akiknek nem volt elég szalmájuk.

c) Melyik évszakban?

Ősszel szedték össze, falehullás után két héttel. (1,2,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A ló befogásánál 1930 körül használtak szügyre erősített tartóláncot, a nyaklóval egyforma arányban.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A nyakló a régebbi. (1,2,3,4)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret mindennap használták, mezőgazdasági munkára pl. terményszállítás stb. Ökrök, ritkábban tehenek vagy lovak húzták. Kocsija az uraknak volt leginkább, meg néhány gazdának. Parádésabb volt a szekérnél, de gyengébb is volt, deszkából készült. Esküvőre, vásárba stb. jártak rajta. (1,2,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér általában 5 m hosszú volt. A hosszú oldalt használták inkább, a vendégoldalt csak ritkán és csak egyesek. Egy Román nevezetű gazda néha együtt is felrakta. (1,2,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúdat a szekér hátulján rudazókötéllel szorították le. Ez a kötél kétágú volt: ikresnek hívták. Mindkét hosszúoldal végén faszeg volt, ez tartotta a rudazókötelet, hogy le ne csússzon. (1,2,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A faluban alig használtak saroglyát. Akinek volt, az vagy egyenes, vagy enyhén íves volt. (1,2,3,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Szekérkast alig használtak a faluban. Akinek volt két részes volt. (1,2,3,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát szükség szerint akkor patkoltatták, amikor levásott a körme. Ökröket és teheneket egyaránt. (1,2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne! Na! Ne indulj!

b) terelik jobbra

Hik!

c) és balra

Hejsz!

A kisborjút nevezték kisbeccének, a tehenet nagybeccének. (1,2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne! (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ty-tyu! Pi-pi! Ne-he! (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere esz! Esz le! (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez használt eszközöket nem saját használatból nevezték meg, mivel a faluban kender és len termelésssel nem foglalkoztak. Itt angóranyulak szőrét fonták meg. (1,2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló rokkát használtak. (1,2,3,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.