Kerkabarabás

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) Bazsika Károly, 1913., római katolikus
	(2.) Bazsika Károlyné Balogh Sarolta, 1923., római katolikus
	(3.) Kovács Károlyné, 1909., római katolikus
Gyűjtötte:	Pásztori Gyuláné
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Kerkabarab%C3%A1s
weboldal:	http://www.kerkabarabas.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről nem tudnak semmit. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Bazsika, Szabó, Barabás. Csenkovics nevezetű települt ide Horváth-Szlovéniából. (1,2) Borsos, Pál, Barabás, Bazsika. (3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Az egy Csenkovics családról tudnak, hogy ide települt. Szegény község volt nem nagyon volt bevándorlás. (1,2) Nem tud idetelepültről. (3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból 1945. után költöztek el többen, Baranya, Tolna megyébe a svábok helyére. (1,2) Nagyobb elköltözésről nem tud. (3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A szomszéd falvakat tartják leginkább magukéhoz hasonlónak. Pórszombat, Lentikápolna, Bárszentmihályfa. A hasonlóságot az azonos munkalehetőségekben és a területi egyformaságban látják. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falut egyértelműen Göcsejhez tartozónak valják, habár a Kerka folyó innenső oldalán fekszik. Felmerül a római út is, mint Göcsej határa. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységek: Hetés, Őrség, Válicka. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községnek Lenti és a közeli Alsólendvát tartják. Mindkettő a váráról volt híres. Állítólag a két szomszédvár a régi időkben alagúttal össze is volt kötve. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Itteniek csúfolkodásai: Haldokló asszony, aki a bort szerette, halálos ágyán mindig azt hajtogatta, hogy a bor jó, bor jó. A hozzátartozók pedig borjúra értették, pedig a bort emlegette. (2) A helybéli lopós embereket pedig így csúfolták: Csépet lopott, paprikát, Köpönyeget, tarisznyát, Az esernyőn rajt fogták, Jól el korbácsolták. (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szomszéd falvakból is szoktak házasodni. A helybéliek is elég sűrűn összeházasodtak. Mivel a faluban csak katolikusok élnek, ezért mindig csak a katolikusok házasodtak össze. (1,2) Szomszéd faluból is házasodtak, leginkább: Lentiszombathely, Bárszentmihályfa. Zalabaksai összesen csak 3 volt, mivel a zalabaksaiakat lustának tartották. (3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalabaksa, Csesztreg, Lenti

b) Piacra:

n.a.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúszentlászló, Vasvár (Kisasszonynapján). (1,2,3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

n.a.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Régebben innen munkába járni summásnak szoktak elmenni, általában 6 hónapra Somogy, Tolna, Baranya és Fejér megyébe. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Ide ebbe a községbe munkába járni nem szoktak, mivel nagyon szegény község volt. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Kocsikasokat, vesszőkosarat, szalmafonatú edényeket, szövőbordát, favillát, fagereblyét, stb. eladásra nem készítettek, viszont vásárolni sem szoktak, mivel saját szükségletre maguk készítették. (1,2,3)

a) kocsikasokat

Saját szükségletre maguk készítették.

b) vesszőkosarakat

Saját szükségletre maguk készítették.

c) szalmafonatú edényeket

Saját szükségletre maguk készítették.

d) szövőbordát

Saját szükségletre maguk készítették.

e) favillát

Saját szükségletre maguk készítették.

f) fagereblyét

Saját szükségletre maguk készítették.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

1930 körül volt egy takács a faluban, ő sem járt eladni, inkább őhozzá jöttek a szomszéd falvakból. Elég jó kelmét tudott csinálni. (3)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket falut járó gelencsérek szállították. Szentgyörgyvölgyi és veleméri gelencsérek jártak erre felé. Az edényeket nem pénzért, hanem terményért adták el. A mázasakat és nagyobbakat kétszer töltve, a kisebbeket és csúnyábbakat egyszer töltve. (1,2,3) A fekete edényeket Kebeléről hozták. (3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A faluba paprikások, horvát asszonyok (répamagot árultak), meszesek, drótos tótok, akik a cserépedényeket fótozták (magyarul alig tudtak) jártak. A faluba szokott még egy Bálizs vándorárus is járni, aki csecsebecséket árult, és a hátán cipelte a portékáját. (3)

b) Honnan jöttek?

n.a.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Paprikások, meszesek, drótos tótok.

d) Mit árultak?

Paprikát, répamagot, meszet, csecsebecsét.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Szőlőt helyben csak 1921-től ültettek. (1) A jelentősebb szőlőhegyek: Csiboda hegy Lentiben és Lovászi környékén voltak. Itt már régóta ójtvány szőlővel foglalkoztak. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai község határában a ma is meglevő és használatos temetőt tudják. (1,2) Zalabaksa és Kerkabarabás között volt egy ún. ó temető is, amely ma szántóföld. Ha Kerkabarabásról Zalabaksa felé megyünk a szélső háztól 150 méterre van kb. az út jobb oldalán. (3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Igen, a falunak kettő fogadott ünnepe volt. Az első a tavaszi, május 4-én van jégverés ellen. A második az őszi, szeptember 14-én van fagy ellen. Mindkettő a Szent Kereszt nevet kapta. Búcsúval nem kötötték össze. Ezen a napon fizikai munkát nem végeztek. Misét tartottak az ünnep tiszteletére. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, használtak egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez. A faluban általános volt, a két világháború között. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát általánosan kézzel vetették.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Vetőgépet először 1922-ben használtak a faluban. Talán 1-2 db volt az egész faluban. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A faluban használtak villás, gereblyés és hajmóknak mondott kaszacsapót is. A hajmókot is gajmónak ejtették, volt aki takarítókampónak említette. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, használtak a faluban olyan kévekötő fát, amelynek a vastagabb végén lapos nyílás volt, de nem volt általános. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból is egyaránt 21 db kévét raktak egy keresztbe. A kereszt tetején feltett legutolsó kévét papnak nevezték. Általában 4-5 keresztet raktak egymás mellé, de ez függött a termés mennyiségétől és a föld nagyságától is. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót ismerik, meghatározatlan mennyiségű keresztből rakták össze. A kepe szót nem használták a termés mennyiségének meghatározásához, inkább a keresztet, mert az mindig 21 db kévét jelentett. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 140-150 cm között volt, a hadaró 70 és 100 cm között változott, az összekötő kb. 10 cm-es volt. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén a gazda állította a munkásokat a gépészen és az etetőn kívül. Általában 17 ember kellett a géphez. Rokonokat és szomszédokat hívtak, utána a segítséget visszadolgozták, mivel ez a munka kölcsönös volt. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát vízszintes rudakon hordták 1930 körül kazalba. A rúdról villára szúrták és feladták a kazalra. Később már elevátert szoktak használni. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A II. világháború után 1950 körül szűnt meg a hajdina vetése, 1960-ig még egy-két idősebb gazda vetette, de 1960-tól már egyáltalán nem vetik. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1924 körül egy gépész került a faluba, ő kezdte a burgonya eke után való vetését. (3) 1945 után vált általánossá. (1,2)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénaszárítás menete a következő volt. A rendre vágott füvet forgatták és petrencébe rakták. A nagyobb petrencét baglának is szokták nevezni. A fű vastagsága határozta meg, hogy a renden lévő szénát szétterítették vagy megforgatták. A forgatás mennyisége függött az időjárástól is. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a szálas száraztakarmányt általánosságban szénásruhában hordták. A szénásruhába külön erre a célra szövött vászon kelme volt, lepedő nagyságú. A hajdiván szerintük Szentgyörgyvölgy környékén volt szokásos. (1,2) A két ijjszerű hajdivánt csak egy nagyon szegény cselédember használta, akinek szénásruhára sem tellett, ezt ő nem hajdivánnak hívta hanem bakcsicsának nevezte. (1)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga föle fa, igavonó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

középső kapocs, nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, külsőszeg, igaküllő Az alsófát igaaljnak nevezték. A függőleges kissé hajlított fát befának nevezték. (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz használták a fák leveleit. Főleg tölgyfa levelet használtak, mert azt a hó nem tudta olyan hamar megtörni. (1,2)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Különösen tavasszal, amikor a szalma már fogyóban volt.(1,2) Igen, használtak szeptemberben hordták. (3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, alkalmaztak 1930 körül a ló befogásánál szügyre erősített tartóláncot, főleg kordés lovakhoz. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekérnek nevezték a nehéz teherhordásra használt járművet. Kocsinak nevezték a könnyedebb felépítésű szekeret, s a vásárra is ezzel szoktak eljárni. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér 4 méter hosszú volt. Vendégoldalt csak az uradalmakban használtak. 1 sukk = ha a kezüket, illetve öklüket letették az asztalra és a hüvejk ujjukat felfelé kinyitották. Kb. 10-12 cm-t tett ki. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján egyértelműen rudazó kötéllel történt. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovas szekér saroglyája az első enyhén ívelt, a hátsó majdnem egyenes volt. Az oldaldurung végéhez szokták csatolni. (1,2,3)