Alsóőr

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Alsóőr (Unterwart), 1990. július
Adatközlők:	(1.) Györök János (Seper Jani), 1903. Alsóőr
	(2.) Farkas Erzsébet (Kelemen Erzsi), 1909. Alsóőr
	(3.) Liszt Mária (Felber Mari), 1909. Alsóőr
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3%C5%91r
weboldal:	http://hatartalan.net/index.php/ausztria/alsor

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Az elődöket Erdélyből hozták ide az 1330-as években. Határőröknek lettek idetelepítve. (1) Valami Őrség volt itt. (2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A faluban Károly Róbert ideje óta élnek családok. Ezek az ősi családok nemesi rangot viseltek: Farkas, Györök, Szabó, Seper, Gyáki, Palank, Balika, Kelemen. Vannak nemesi nevek is, ezen családok is őshonosak: Takács, Németh, Horváth. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem történt betelepülés. Házasság révén kerültek új emberek a faluba. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az I. világháború idejében sokan kivándoroltak Amerikába. Volt, aki visszajött, de ők kevesen voltak. A faluban valaha 1600 lakos élt, most alig érik el a 800-at. (1) Az I. világháború körül 100-an biztosan elmentek Amerikába. (2) Voltak 140-160-an is. (3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Felsőőr, Őrisziget, Jobbágyi szintén magyar lakosú. Ezek a falvak is „parasztfalvak”. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Az Őrségbe tartozik Alsóőr. Ide tartozik még: Felsőőr, Őrisziget. (1) Nem tudnak róla. (2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak közeli tájegységről. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Vasvörösváron grófi birtok volt valamikor, az Erdődieké. Kápolna is tartozott hozzá. Felsőőr, Alsólövő voltak a nagyobb közeli települések. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Az alsóőrieket bocskorosoknak hívták a felsőőriek. Valaha ugyanis katonai szálláshely volt a faluban. (1) A felsőőriek bacskónak hívták az alsóőrieket. (3) „E szigetiek megnyujtották e börüt.” „Ez alsóőriek e méhkassal harangoztak e felhők elejbe.” (2) (A faluban ugyanis jégeső előtt mindig harangoztak. Azt tartották, az eloszlatja a felhőket.) A faluban szinte mindenkinek volt „házineve”. Ezt megkülönböztetés végett használták, mert a faluban sok azonos vezetéknév volt. A házinevek rokoni kapcsolatokat jelölnek. Az anyja nevét vagy nagyapja nevét stb. viszi tovább. Laci Jancsi fiait így hívták: Laci Jancsi Ferkó, Laci Jancsi Tani, Tani fiait: Tani Jancsi, Tani Pista. Nem csak a keresztneveket vitték, tovább, hanem a vezetékneveket is: Györök Jánost mindig Seper Janinak ismerték. Az alsószeri Szabó Ferencet Nyuszárnak hívták, mert gyerekkorában megnyúzott egy békát.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régen csak a faluból házasodtak A közeli Felsőőrből azért nem, mert ők reformátusok, Alsóőr viszont katolikus. (1,2,3) „Az orvos mondta, hogy jó lenne a falut megkeverni.” (2) Mostanában sok német lányt hoztak feleségnek a faluba. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Felsőőrre jártak legtöbbször. Itt minden szerdán van heti vásár. Nagyszentmihályra évi nagyvásárra mentek. Állatvásárra a marhakereskedők eljártak Szombathelyre, Körmendre, Zalaegerszegre, Rumba, Vasvárra.

b) Piacra:

Valaha Alsóőrön is volt piac. Az utóbbi időben Felsőőrre járnak.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Alsóőrön Katalin-napkor volt a búcsú. Átjártak búcsúba Felsőőrre (Nagyasszonykor), Őrállásra (Anna-napkor).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Máriazellbe Pünkösd hetében mentek. Három nap mentek odáig és háromig vissza – gyalog. Lékára Kisasszonykor jártak. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Az 1920-as években már nem jártak gazdasági munkára, csak Bécsbe mentek cselédeskedni. A nagy családok kiadták a gyerekeket a stájeroknak, hogy tanulják a gazdálkodást és a nyelvet. Nagyon régen (ő már nem emlékszik rá, csak hallotta) Nyőgére jártak gépelni. (1) Szőlősre, Bükre jártak aratni néhányan. (2) Ausztriába jártak a férfiak építkezésekhez segédmunkásnak. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak munkára. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Az emberek általában megcsinálták a szerszámaikat maguknak. Aki nem tudta elkészíteni magának, az megvette Felsőőrön a vásárban. Sajtárt, nagy kosarat télen árultak a németek. (1) Voltak mesteremberek a faluban. Tislér mester (Gál János – meghalt), bognár, szabó (2), cipész (kb. 5.).

a) kocsikasokat

n. a.

b) vesszőkosarakat

n. a.

c) szalmafonatú edényeket

n. a.

d) szövőbordát

n. a.

e) favillát

n. a.

f) fagereblyét

n. a.

g) faboronát

n. a.

h) egyebet?

n. a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Felsőőrön a vásárban (1)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Jobbágyiban volt fazekas, ők szerdán Felsőőrön árulták a vásárban. (1) Szombathelyi cserepeket is vettek. A jobbágyi fazekasok főleg bugyogákat, tejesfazekakat készítettek. (2) Vasvörösváron is volt fazekas. (3)

1.16.

Nem nagyon jártak árusok, ami kellett megvették a felsőőri vásáron. (3)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

n. a.

b) Honnan jöttek?

n. a.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Kucsébernek hívták az árusokat. (3)

d) Mit árultak?

Bosnyákok hoztak ruhát. (1)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Valaha nagyon régen voltak szőlők, de ők már csak hallomásból tudnak róla. (1,2,3) A határban „Szőlőköknek” hívják a dombos helyeket. (3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n. a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falunak 1 működő temetője van a templom udvarban. Valaha lejjebb volt a temető (ott, ahol most a Hadiemlék-szobor áll). Ott emberi csontokat találtak, amikor májusfát állítottak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n. a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Községi mist tartanak többször is egy évben. Aratás időben hármat. Nagy veszedelem volt a falu határában, annak emlékére tartják. (1) Jégverés, tűzvész után tették a fogadalmat. (2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Csak egy boronát használtak. Többnyire tehén fogatok voltak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Mindenki kézzel vetett.(1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Az 50-es években két gép volt a faluban. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Legtöbben a bí) típust használták – gráblás kaszának hívták. Ez a régebbi fajta is. Később kezdték használni az a) fajtát, főleg zabhoz. Legyezőnek nevezik. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötőfát. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévéből rakták a keresztet. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepébe meghatározatlan számú keresztet raktak. Mindig a termés mennyiségétől és a föld szélességétől függött. Keskeny földnél 2-3-at raktak össze. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 150 cm-nél hosszabb volt. (1,2) 180 cm hosszú. (3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Gépi cséplés esetén a faluban besegítettek egymásnak, főleg a szomszédok, rokonok. A faluban 3 egyleti gép volt. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nagyvillával, vasvillával hordták. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Azóta nem vetnek hajdinát, amióta bejöttek a kombájnok, a 60-as évek óta. (1,2) A háború után már nem vetettek. (3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A II. világháború alatt kezdték, néhány év múlva már elterjedt. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre vágták, elhintették. Jó idő esetén este már megforgatták. Másnap megint megforgatták. Éjszakára boglyába gyűjtötték. 3 nap alatt megszáradt, lehetett szállítani. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A takarmányt volt, aki kézzel hordta. Elterjedt volt, hogy kosárban vagy villával hordták. Az eszközt, amivel a kazlat megkezdték szalmanyülőnek nevezik. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

nem volt külön neve

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg, csatlószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Leggyakrabban a tölgyfa és a fenyő levelét használták.(1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Általánosan elterjedt volt. (1,2,3)

c) Melyik évszakban?

Tavasszal, a krumpli vetése után mentek „hintisözni”, „hintist huzni”. (1,2,3)

2.16.

Nem használtak. (1,2,3)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

n. a.

b) Melyik mód régibb, újabb?

n. a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n. a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret gazdasági munkára használták. Tehenet, lovat is fogtak elé. A kocsit „parádéra”, személyszállításra használták. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú oldalas szekér 3-5 méter hosszú volt. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötéllel szorították le. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Egyenes saroglyát használtak. (1,2,3)

2.21.

A kocsikas olyan magas volt, mint a szekér oldala. A 30-as években már nem volt, aki megfonja. Általában egyet használtak, hátul, de krumpli, kukorica, tök szállításánál kettőt. (1,2,3)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikas olyan magas volt, mint a szekér oldala. A 30-as években már nem volt, aki megfonja. Általában egyet használtak, hátul, de krumpli, kukorica, tök szállításánál kettőt. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

Általában egyet használtak, hátul, de krumpli, kukorica, tök szállításánál kettőt. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Csak azt az állatot patkolták, amelyiknek gyenge volt a körme vagy előzőleg megsántul. Az első két lábát patkolták, nyaranta többször is. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) Höj-na! Na! b) Jobbra: Hikk-sza! Balra: Hajsz! Ajsz! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznót mindig ólban tartották, nem nagyon szólították. (1,3) Poca. (2)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi, pi-pi. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nem volt kutyájuk. (1,3) Taa – németül beszéltek a kutyákkal. (2)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilót és lenvágót (a tiló finomabb volt, mint a lenvágó), gerebent. (1,2,3)

2.29.

Itt a b) fajtát használták. (1) Neki a c) fajta volt, az édesanyjának az a). (2) A c)-t használta. (3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

A falu Alszegre és Felszegre tagolódik. A két szeg nem különül el egymástól. A faluban cigányutca is van. (1,2,3)

b) Miért volt így?

n. a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n. a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó boronaházat az 1970-es években bontották el. Valaha sok volt a faluban. Az I. világháború után már téglából építkeztek. Ma már vályogház sincs, az utolsó tavaly dőlt össze. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A kéményt a fal mellé építették. Az 1900-as évek előtt már zárt kéményeket építettek. A füstöskonyhában deszka kémény volt. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégebbi házaknál is egy bejáratra emlékeznek. Ez a konyha ajtaja volt, amelyik a ternácra nyílt. A konyháról nyílt a szoba. Gangos házakat olyan régóta építenek, hogy az elsőkre már nem emlékeznek. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Régen „majdnem minden egyik” ház keresztmestergerendás volt. Még most is van ilyen ház. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1800-as években már raktak sparheltet. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A háború után már kockaházakat építettek. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Volt. 80-100 éve bontották le őket. Zöld mázas, szemes volt a szobában lévő része. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Normál magasságú (70-80 cm) patkája volt a kemencének. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta téglalap alakú volt. Az istálló a házhoz volt építve, ehhez derékszögben építették hozzá a hajtott pajtát. Régen fából építették, 100 éve már a pajtákat is lábra rakják. Valaha lukasan építették, hogy szellős legyen. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A nagy edényeket szekéren tolták be. Szüleitől hallotta, hogy volt ilyen villa – fűttő villának hívták. (3) Nem tudnak ilyenről. (1,2)

3.12.

Répát egészben is, káposztát csak gyalulva savanyítottak. Káposzta közé tettek egy sor répát is. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

10-15 éve nem sütnek háznál kenyeret. A nagy családok 10-14 kenyeret is sütöttek. Volt pék is a faluban. A kisebb családok nála süttettek. Néhányan ismét rakattak sütőt. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A c) fajtát használták. 8 kenyér fért el benne. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő. 70-80 cm magas, 1 vagy 2 füle volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem emlékszenek törőre, malomba vitték. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából gánicát főztek. A gánica anyaga fele hajdina, fele búzaliszt. A tiszta haldinaliszthez krumplit főztek. A lisztet meghevítik, majd a krumplis vízzel leöntik. Sok zsírral, főzőkanállal földagasztják. Hajdina nigli: a lisztet vízzel vagy tejjel lekeverték. A tepsibe gyümölcsöt nyomtak. Így sütötték ki. Hajdina fölfújt: mustot öntöttek rá. Tojással, cukorral keverték. A tiszta haldinalisztből készült ételt dödöllének mondják. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Lakodalomra a péknél sütettek ötös fonású „kerekes kalácsot”. Sütöttek még „kőtetlen” túrós rétest és hármas fonású hosszúkás kalácsot. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót, amióta ismerik a paradicsomot, paprikát készítenek. Sokan nem ültettek. A lecsót tojással készítik. A zöldség aránya változó, a paradicsom hol több, hol kevesebb, mint a paprika. Vöröshagymát mindig tesznek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A régi öregek nem ették, nem is igen volt konyhakert. Amióta a maguk emberei, azóta eszik. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Mákos, diós, szőlős kalácsot. Szőlőt a mákos, diós kalácsba is tettek. Kelt rétest. Kekszet készítettek, ilyen volt a karácsonyfán is. (1,2,3)

3.22.

Az öregemberek az 50-es évekig is hordták nyáron. Az utolsó, aki még hordta, Csárdás Ferenc volt. Az I. világháború után a fiatalabbja már nem vette föl. A szára 1,5 széles is volt az ünneplősnek. Hétköznapra 1 szés gatyát hordtak, amit „roncos gatyának” hívtak. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Ritkán még most is hordják az idős asszonyok. Az ő anyjuknak még nem volt egyberuhája. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Nem szőttek háznál. Régen a faluban is volt takács, később a szomszédos német faluba hordták a fonalat. Itt 2-3 takács is volt. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A II. világháborúig az ágyak egymás végében voltak. Utának kezdték egymás mellé tenni. A régi házaknál így van ez most is. (1,2,3)