Jákfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1989. október
Adatközlők:	(1.) Szalay István 1919. római katolikus, Jákfa, Kossuth L. u. 72.
	(2.) Csempesz Béla, 1912. római katolikus, Jákfa, Kossuth L. u. 107.
	(3.) Csempesz Béláné Csempesz Mária, 1915. Jákfa, Kossuth L. u. 107.
Gyűjtötte:	Horváth Gyula
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1kfa
weboldal:	http://www.jakfa.hu/hu/bemutatkozas

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Már az 1300-as években létezett a falu, a Jáky család birtokolta és építtetett templomot. 1926-ban egyesült Terestyénfával és 1930-ig Terestyénjákfának hívták. Ekkor hozzákapcsolták Rábakövesdet is. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai: Csempesz, Szalay, Erős, Gömbös, Vitéz Simon. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Cselédeket telepítettek be, de a származásukat nem tudják. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1956-ban Amerikába vándoroltak ki négyen-öten. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Uraiújfalu szintén nemesi község volt, míg Ostffyasszonyfa uradalma miatt hasonlított Jákfára. Rábapaty is három falu egyesítésével jött létre. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu nem tartozik bele egyik tájegységbe sem. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Kemenesaljáról tudnak, a Celldömölki járás falvait sorolják ide. Hallottak az Őrségről és a Göcsejről is, de községeket nem tudtak megnevezni. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Vasegerszeg vásáráról híres. Ostffyasszonyfa befogadta Petőfit. Jáknak szebb temploma van, mint Jákfának. Szép lányokat nevelő Szakony. Ölbő falutüzeiről híres. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Arról nem tudnak, hogy a jákfaiakat csúfolták volna, de az itteniek több falut is csúfoltak. „Családiak hársfa”, a vámoscsaládiak favágáskor mindig a hársfát keresték, mert az gyorsabban égett és hamarabb megfőzhették az asszonyok az ebédet vele. Másrészt könnyebb volt kivágni is, mert puha fa és ezért olcsóbban tudták megvásárolni. „Kónyi bika kanyarit”, a Kónyi templom teteje kizöldült, amit nem néztek jó szemmel a község előljárói és összehívták a falut, hogy lekaszálják. Tanakodtak, hogy kié legyen a fű, mivel a templom a községé, a fű is a község tulajdona volt. Kitalálták, hogy a község bikáját húzzák föl a toronyba, majd az lelegeli és így szintén a község javára válik. A fölhúzott marha nyelve kilógott fulladástól, mikor valaki elkiáltotta, – már kanyarít. „Füstös ölbeiek”, állítólag többször előfordult, hogy szándékosan fölgyújtották a falut. A biztosító fizetett és így egyre szebb házak épülhettek. „Utcán üldögélő egerszegiek”, mondták a vasegerszegi embereknek. Vasárnap délután volt ez szokásban Vasegerszegen. Vámoscsaládon a Szent Márton napi búcsú alkalmával rétessel támogatták meg a templom falát. „Ég mint Mesteriben a lúdkatróc.” A tyukászok katrócaira rásütött a nap és ez messziről vöröslött. Szaladtak is az emberek, hogy eloltsák a tüzet. A Terestyénfaiak megúszták a hajdinát. A hajdina táblát megvilágította a Hold és azt hitték, hogy a Körös kiöntött. Neki is feküdtek az emberek, – át akarták úszni. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A Terestyénfaiak Simonyiból és Uraiújfaluból hoztak jelentősebb számban asszonyokat, míg Jákfára a környező községek valamennyijéből került egy-egy. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vasegerszegre, Hegyfalura, Vásárosmiskére, Sárvárra (Simon-Judás)

b) Piacra:

Sárvárra minden hétfőn

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Uraiújfalura (május 19.), Patyra (Kisasszony napkor), Nickre (Anna napkor), Vámoscsaládra (Márton napján), Jákfára (szeptember 29-én)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölkre (szeptember 12-én), Vasvárra (Nagyasszonykor). (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Kövesdre, Uraiújfalura, Vasegerszegre jártak el uradalmakba répát egyelni kb. huszan, a kenyeri erdőre pedig mintegy tizen fát vágni. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Az állami gazdaság megszervezése után jöttek az Őrségből vendek mintegy százan. Közülük sokan Jákfán telepedtek le. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Patyon volt és van háziipari szövetkezet, kosárkötéssel foglalkoznak, ahová néhány jákfai is bedolgozott.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

A faluban volt ács, asztalos, kovács, bognár, amit ezek nem készítettek azt vásáron vették meg. (1,2,3)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

A kocsikasokat Bogyoszlón készítették, a jákfaiak ott szerezték be.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket zsidó kereskedőtől vették vasért, tollért, de szoktak vásáron is venni. Ezeket az Őrségben készítették. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A meszesek Sümegről és környékéről jöttek, tikászok Sopron környékéről és Ausztriából jártak. Paprikások jöttek egyszer-egyszer Szeged környékéről. Volt egy „tótországi” üveges-drótos-edényfoltozó a faluban telepedett le, Márkó Pálnak hívták. Az 1950-es évektől nem látni ezeket. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Sümegről és környékéről, Sopron környékéről és Ausztriából,Szeged környékéről.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Meszesek, tikászok, paprikások, üveges-drótos-edényfoltozó.

d) Mit árultak?

Meszet, paprikát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

n.a.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Terestyénfaiaknak volt egy-két 100 négyszögöles darab a határban, de máshol nem termeltek szőlőt. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Volt régen Kövesdnek egy temetője, Terestyénfának egy evangélikus temetője és Jákfának volt egy közös evangélikus-katolikus temetője. Ma a terestyénfaiba már csak a hozzátartozóknak lehet temetni, a kövesdit megszüntették. Maradt a jákfai közös temető a templom körül. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Kb. 150 évvel ezelőtt elverte a jég a határt, ezért Magdolna napján fogadalmi misét tartanak minden évben. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak a nagyobb gazdák 2-3 levelű vasboronát a szántás elegyengetéséhez, de még sok favázas vasfogú is volt a faluban. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Kézzel csak akkor vetettek, ha az idő megkövetelte. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A két világháború között már mindenki géppel vetett. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Két-három fogú gereblyés kaszacsapót és hajmókot használtak. A gereblyés a régebbi. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelyiknek a végén egy lapos nyílás volt. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Egységesen húsz kévéből állt egy-egy kereszt. Lábakból épült fel, amelyben 10 kéve volt. Ha az időjárás fenyegetett, akkor összedobálták ötösbe. Négyágú csillag alak, a fejek egymáson + egy kévét tettek a tetejére, hogy takarjon. Az eső után fölállogatták, majd a száradás után keresztekbe rakták. 5-8 keresztet raktak le egyvégtében a tábla szélességétől függően, ezt kepesornak hívták. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Meghatározott számú keresztet jelent a kepe szó. A termés mennyiségének meghatározására nem használták. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele 150-160 cm között mozgott. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal hordták kazalba. Két nyomórúdat erősítettek a szalmarázóhoz, közé egy deszkát tettek. A deszka meghosszabbítására is volt példa, ekkor egy másik deszkát a földre helyeztek, hogy jobban csússzon a szalma. Két villás lány vagy asszony egy előre levert karóhoz verte a szalmát, majd a nyársaló beleszúrta nyársát, egy férfi pedig segített ráhúzni és fölemelni a szalmát (létrán vitték föl a szalmát). (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A faluban nem termeltek hajdinát az emlékezettel elérhető időben. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1920-as években kezdődött, és az 1940-es években lett általános a burgonya eke után való vetése. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált füvet renden szárították, ha nem ázott meg, akkor csak egyszer forgatták meg. Petrencékbe rakták, 5-6 petrencéből volt egy hosszúszekér rakománya. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi szálastakarmányt bakszekérrel hordták a kazalból az állatok elé. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonó, vonóhám

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Akinek kevés szalmája volt, az használta a fák levelét alomnak, csalitnak hívták. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Az emlékezettel elérhető időben mindenki tartóláncot használt. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Munkára szekeret, ünnepre kocsit használtak. Kocsiba marhát nem fogtak soha. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér hossza 5 m körüli a faluban. Kisebb gazdák használtak vendégoldalt a rövidszekereken. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítására a szekér hátulján rudazókötelet használtak általában, de nagyobb gazdáknál előfordult, hogy ezt egyik szekér oldalra erősített csiga segítségével húzták meg. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovaskocsi saroglyája enyhén ívelt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Az egyik oldalán nyitott szekérkast használták a faluban. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A fúrós lábú marhákat szokták patkoltatni. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee!

b) terelik jobbra

Hik!

c) és balra

Hajsz!

A becce nevet a növendék marhára mondják. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám ne-ne-ne. Coca ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne-ne-ne tyutyu ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a le szóval és a gyere ide szavakkal hivogatják. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender töréséhez kendertörőt és tilalót használtak. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő és ferde típusú rokkát használták a faluban. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A mai község határában nem voltak elkülönülő házcsoportok. A községnek mindig itt volt a helye. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az emlékezettel elérhető időben is voltak már téglából készült házak a faluban, de a jellemző az 1940-es évekig a tömés falu ház volt. Ezekből napjainkban is számos áll még. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A nyitott konyhákat lepadlásolták a kémény pedig a fal mellett húzták föl. Az 1900-as évek elejétől kizárólag zárt kéményeket építettek. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégibb házakon a konyhának és a kamrának volt egy-egy bejárata az udvarról. A konyhai ajtó a terncára nyílt, és onnan lehetett bemenni a szobába. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A faluban nem volt keresztmestergerendás ház. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1920-as években a legtöbb helyen rakott sparhelt volt a konyhában. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1950-es évektől kezdődően építettek nagyjából négyzet alaprajzú házak építése, de általánossá nem vált soha. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Belülfűtős vaskályhákkal és csíkósparheltekkel fűtöttek a szobákban, az emlékezettel elérhető időben. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence padkája 60-70 cm magas volt. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A legtöbb pajta téglalap alaprajzú, háromosztatú volt – mellé pelvakutyót építettek és a pajta tetejét eresztették rá. Egy-két L alaprajzú pajta is volt. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Adatközlőim már nem emlékeznek arra, hogy a faluban valaki is kemencében, vagy nyílt tűzön főzött volna. Ezért a fazékkiszedő villáról azt sem tudták mi az. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Bár termeltek a faluban tarlórépát, de nem szokták savanyítani.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztát leszelve szoktak savanyítani, de egy-egy helyen előfordult, hogy egész leveleket is tettek bele. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Általánosan az 1960-as években szűnt meg a kenyér házi sütése, de még napjainkban is előfordul egyes házaknál. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a) és a b) típusú kenyértartót használták a faluban. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak két füllel ellátott dongás vajköpülőt a faluban. Lerajzolni nem tudtam, mert már nem találtam. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Hajdnát nem termeltek az adatközlőim emlékezetében. Kölest az állatokkal etették föl. (1,2,3) A 2. adatközlő látott törőt, a rajzok közül az a) típust mutatta meg.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Az említett alapanyagokból nem készítettek ételeket. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

A hosszú fonott és a köralakú fonott kalácsokat szokták ünnepre sütni. Az utóbbit lakodalomkor – kalinkónak nevezték. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Amióta emlékeznek mindig készítettek lecsót. Paprikából van benne a legtöbb, valamivel kevesebb hagyma kerül bele. Paradicsomot egy-két szemet szoktak belefőzni, de azt sem mindenki. Általában tojást ütnek rá, de előfordul, hogy krumplival együtt főzik. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Kb. 30 éve fogyasztanak rendszeresen paprikát, paradicsomot pedig valamivel később kezdték. Sokan a fronton ismerkedtek meg vele, de csak esetlegesen fogyasztották. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Szenteste régebben üres kalácsot szoktak az asztalra tenni, míg ma dióval, mákkal töltött kalács kerül erre a célra. Ünnepekre amióta emlékeznek már készítették a cukrászos süteményeket is. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Viseltek az öregek ünnepre szélesgatyát.

b) Hány szélből készült?

Egy-egy szára 1 szélből készült. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Már az 1920-as években is alig lehetett látni derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal az asszonyokon. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok takáccsal szövették meg a fonalat. Volt a faluban is takács, de legtöbben áthordták Ivánba (Vasegerszeg). (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt kötelező az asszonyok számára a fejkendő viselete. (1,2,3

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

1945 után kezdték az ágyakat párhuzamosan egymás mellé tenni, és az 1960-as évekig volt szokásban. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Régen farsangkor tartották a legtöbb esküvőt, de sok volt májusban is.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtben egyáltalán nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Az 1900-as években szombaton és vasárnap tartották az esküvőket 50-50 %-os megoszlásban.

b) 1960 körül:

1960 táján a legtöbb esküvőt szombaton tartották. Napjainkban 90 %-ban szombaton vannak az esküvők, de előfordul a pénteki és a vasárnapi esküvő is. (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A legtöbb lakodalmat a lányos házaknál tartották.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A lakodalom során a vacsora volt a fő étkezés, de éjfélkor is bőségesen tálaltak. (1,2,3)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Napjainkban a legtöbb lakodalmat a sárvári éttermekben bonyolítják le.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

Ez kb. 15 éve jellemző. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Az 1910-es évek táján vendéghívó, vagy a tanuk közül valamelyik hívta meg a vendégeket. Általában 2-3 héttel előbb járta végig a rokonságot. Csak egyszer hívott.

b) 1980 körül:

Ma a fiatalok hívják meg a vendégeket, szintén 2-3 héttel a lakodalom előtt, de csak szóban. (1,2,3)