Kányavár

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.) Bedők József, 1909. Kányavár, Fő u. 81.
	(2.) Bocskor Antal, 1919. Kányavár, Fő u. 28.
	(3.) Bocskor Antalné, 1923. Kányavár, Fő u. 28.
	(4.) Cselenkó Sándorné, 1923. Kányavár, Fő u. 32.
Gyűjtötte:	Horváth Gyula
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1nyav%C3%A1r
weboldal:	http://www.kanyavar.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Régi településnek tartják a falu lakói Kányavárt. Valamikor egy gróf birtoka volt, akinek itt volt a vára: Kányavárnak hívták, a falu is erről kapta a nevét. Úgy tudják, hogy később kisnemesi község lett. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Tóth, Bocskor, Gerencsér, Cselenkó, Cseresznyés, Belső, Bedők. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Az 1800-as évek végén német nemzetiségű iparosok jöttek a faluba. Kőművesek és egy asztalos. (1,2)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak arról, hogy a faluból nagyobb számban elköltöztek volna. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Pördeföld, Lispeszentadorján, Dömefölde és Páka is kb. 400 lelket számlált korábban, az 1950-es évek tájékán. (1,2,3,4) Ezek a falvak gazdálkodásukban is sok hasonlóságot mutatnak. (1,2)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu a Göcsejhez tartozik. (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Az Őrség és a Hetés nevét hallották, de már újságból értesültek ezekről a területekről. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kányavár híres volt a kiváló minőségű rozsterméséről, Pördefölde és Maróc pedig a kiváló búza terméséről. Csörnyefölde és Dobri borairól nevezetes. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Göcsinek fővárosa Kissziget Ortaháza gyomra Kányavári a legmaflább Mert az ajtót nyomja. – szokták verselni a kányaváriaknak. Egy mutatványos járt a faluban, aki fogadott a falu legerősebb embereivel, hogy bármennyire is nyomják belülről az ajtót, ő akkor is bejön rajta. Összeszedték a pénzt és nyomták is az emberek az ajtót – még kérdezték is, na jön má?, de a mutatványos ekkor már messze járt a falutól. Nem voltak restek a kányaváriak sem (lsd. később). A maróciaknak mondták – van szállás a trafónak! A villamosítás idején Marócban a tanácselnök felvetette falugyűlésen, hogy hova tegyék a trafót. Erre egy öreg bácsika felállt és azt mondta, hogy nála van hely bőven, csak küldjék. (1,2,3,4) „Híres falu Göcseiben Kissziget Nevét hallván minden ember jót nevet Ott virágzott hajdanában a káposztaszár Ott nyújtotta meg a bürüt a kovács meg a kalapács Halljuk hát ezt a hős históriát Minden ember csendes legyen Ami komoly ollast hát ne tegyen Kisszigetnek várossága egykoron Füles Ábel volt a bíró jól tudom Csuka hája sövény háta nagy fejű Cifra táncos hogyha szólt a hegedű Esküdt ember volt mellette Koceáfes Melynek az orra vinkótól volt veres Hatvan éves tiszteletre méltó kor Egyedülálló kívánsága csak a bor Második esküdt ember volt Bús Tamás Ez is okos ember és nem más Falu szerte bodza sipos furuglás Elhatározta egyszer ezen kupaktanács Hogy Cserta vizén az átjáró bürü rosszú Göcsinek fővárosa Kissziget Ortaháza gyomra Kányavári a legmaflább Mert az ajtót nyomja. – szokták verselni a kányaváriaknak. Egy mutatványos járt a faluban, aki fogadott a falu legerősebb embereivel, hogy bármennyire is nyomják belülről az ajtót, ő akkor is bejön rajta. Összeszedték a pénzt és nyomták is az emberek az ajtót – még kérdezték is, na jön má?, de a mutatványos ekkor már messze járt a falutól. Nem voltak restek a kányaváriak sem (lsd. később). A maróciaknak mondták – van szállás a trafónak! A villamosítás idején Marócban a tanácselnök felvetette falugyűlésen, hogy hova tegyék a trafót. Erre egy öreg bácsika felállt és azt mondta, hogy nála van hely bőven, csak küldjék. (1,2,3,4) „Híres falu Göcseiben Kissziget Nevét hallván minden ember jót nevet Ott virágzott hajdanában a káposztaszár Ott nyújtotta meg a bürüt a kovács meg a kalapács Halljuk hát ezt a hős históriát Minden ember csendes legyen Ami komoly ollast hát ne tegyen Kisszigetnek várossága egykoron Füles Ábel volt a bíró jól tudom Csuka hája sövény háta nagy fejű Cifra táncos hogyha szólt a hegedű Esküdt ember volt mellette Koceáfes Melynek az orra vinkótól volt veres Hatvan éves tiszteletre méltó kor Egyedülálló kívánsága csak a bor Második esküdt ember volt Bús Tamás Ez is okos ember és nem más Falu szerte bodza sipos furuglás Elhatározta egyszer ezen kupaktanács Hogy Cserta vizén az átjáró bürü rosszú Göcsinek fővárosa Kissziget Ortaháza gyomra Kányavári a legmaflább Mert az ajtót nyomja. – szokták verselni a kányaváriaknak. Egy mutatványos járt a faluban, aki fogadott a falu legerősebb embereivel, hogy bármennyire is nyomják belülről az ajtót, ő akkor is bejön rajta. Összeszedték a pénzt és nyomták is az emberek az ajtót – még kérdezték is, na jön má?, de a mutatványos ekkor már messze járt a falutól. Nem voltak restek a kányaváriak sem (lsd. később). A maróciaknak mondták – van szállás a trafónak! A villamosítás idején Marócban a tanácselnök felvetette falugyűlésen, hogy hova tegyék a trafót. Erre egy öreg bácsika felállt és azt mondta, hogy nála van hely bőven, csak küldjék. (1,2,3,4) „Híres falu Göcseiben Kissziget Nevét hallván minden ember jót nevet Ott virágzott hajdanában a káposztaszár Ott nyújtotta meg a bürüt a kovács meg a kalapács Halljuk hát ezt a hős históriát Minden ember csendes legyen Ami komoly ollast hát ne tegyen Kisszigetnek várossága egykoron Füles Ábel volt a bíró jól tudom Csuka hája sövény háta nagy fejű Cifra táncos hogyha szólt a hegedű Esküdt ember volt mellette Koceáfes Melynek az orra vinkótól volt veres Hatvan éves tiszteletre méltó kor Egyedülálló kívánsága csak a bor Második esküdt ember volt Bús Tamás Ez is okos ember és nem más Falu szerte bodza sipos furuglás Elhatározta egyszer ezen kupaktanács Hogy Cserta vizén az átjáró bürü rosszú Netalántán veszedelmet is okoz Tehát a község csináltasson egy gyaloghidat A fenyő szálat, amely erre a célra jó Kiment megvásárolni a deputáció Megvették a hatalmas rudat Aztán faragának belőle egy gyaloghidat De fájdalom észrevették hogy rövid Füles Ábel megkurtitotta egy kicsit De Füles Áber Koceáfes és Bús Tamás Ez a három még segítséget is talált Majd megnyújtja a bürüt a kovács meg a kalapács Tüzet raktak a fenyő sudár alá Közepét a kovács a kalapács alá Várták várták hogy megnyullad De hasztalan Pók Gyurának becsülete odavan Ökröket és lovakat kell kihozni majd Majd megfogják azok a bürüt nyújtani A bürünek egyik végé táltosok A másik végén négy szilaj ökör mozog Füles Ábel kommandéroz Csálé hü nyullad a híd és nagyot nő Mivel az ökröknek párja erősebb Beleránta a lovakat a vízbe Lett is ám ott óbégatás izibe Azért ha valaki Kisszigetbe előhozza a bürüt Hamarjában átugorja a gyepüt Úgy elverik döngetik a szóért Nem adná egy százforintos bankóért.” (1) Lakodalmakban szokták egymást ezzel „bosszintani” a kisszigetiek és a kányaváriak.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Szemenyéről, Pördeföldéről, Tormaföldéről, Kisszigetről és Ortaházáról szoktak leginkább házasodni. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Alsólendvára, Letenyére (június 2.), Novára (4 vásár volt), Nagykanizsára, Zalaegerszegre.

b) Piacra:

Piacozni nem szoktak.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Pákára (július 29.), Lispeszentadorjánba (szeptember 8.) szoktak búcsúra eljárni.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsúszentlászlóra (Fogolykiváltó Boldogasszony napján), Vasvárra szeptember 12-én szoktak búcsújáróhelyre menni. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Somogy, Baranya és Fejér megyékbe szoktak eljárni évente mintegy huszan summás munkára. (1,2,3,4) 6-8 férfi eljárt télen a Bakonyba fakitermelésre. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A faluba nem jártak sem a közelebbi sem a távolabbi vidékről dolgozni. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem készítettek a helybeliek eszközöket, szerszámokat, csak saját szükségletre.

a) kocsikasokat

szekérkasokat Szemenyecsörnyéről szerezték be. (1,2,3,4)

b) vesszőkosarakat

kosarakat Szemenyecsörnyéről szerezték be. (1,2,3,4)

c) szalmafonatú edényeket

n. a.

d) szövőbordát

Licsét, bordát Péntekfaluból hoztak a faluba. (1,2,3,4)

e) favillát

n. a.

f) fagereblyét

n. a.

g) faboronát

n. a.

h) egyebet?

n. a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

n. a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Szentgyörgyvölgyén készített cserépedényeket használtak a faluban. A fazekasok itt árulták. (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Meszesek, üvegesek, bádogosok, drótosok, fazekasok

b) Honnan jöttek?

Sümeg környékéről, Szlovákiából Szengyörgyvölgyéről jöttek. Kb. az 1950-es évekig jártak ezek. (1,2,3,4)

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

n. a.

d) Mit árultak?

n. a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek a maróci szőlőhegyen voltak birtokai, de nem jelentős számban. Egy-egy falu esetében 1-2 szőlőbirtokról volt szó. (1,2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A kányavári szőlőhegyen maróciaknak, pördeföldeieknek, ortaházaiaknak, pákaiaknak, dömeföldeieknek voltak szőlőbirtokaik. Ezek nem voltak jelentős számúak. Egy-egy falu esetében 1-2 szőlőbirtokról volt szó. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A faluban 1 izraelita temető van és 1 katolikus. Ma már csak öt izraelita család él a faluban. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok nem kerültek elő nagyobb számban az idő folyamán. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Szentkereszt napja fogadott ünnep a faluban egy korábbi jégverés után ünneplik meg ezt a napot. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általánosan használtak a faluban 2-3 boronát összekapcsolva a szántás elegyengetéséhez. (1,2,3,4) Készültek favázas, vasfogú boronák is összekapcsolásra, de leginkább tisztán vasból készült boronákat szoktak összekapcsolva használni a szántás elegyengetéséhez. (1)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között általánosan kézzel vetettek még a faluban. (1,2,3,4)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

n. a.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Használtak a faluban kaszacsapót, a hajmókhoz volt ez leginkább hasonló, de itt két ágút szoktak a kaszára erősíteni. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak a faluban olyan kévekötő fát, amelyiknek a vastagabb végén egy lapos nyílás volt, de nem volt általános. Kb. fele-fele arányban kötöztek ilyennek és nyílás nélkülivel. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból is 21 kévés kereszteket szoktak rakni. Az alsó kéve neve talp kéve. A 21. kéve neve papkéve. A terület szélességétől függően 4-8 keresztet szoktak a mezőn egyvégtében lerakni, ezt kepének hívták. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Meghatározott számú keresztet jelentett a kepe szó, de a termés mennyiségének meghatározására nem használták. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele kb. 170-180 cm volt. (1,2,3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát közelre villával vitték a kazalhoz. Ha távolabbra kellett hordani, akkor két szalmahordó rudat egy előre összevágott petrence szalma alá dugták, majd vigyázva a lépésre a kazal helyéhez vitték. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése az 1930-as évek legvégén szűnt meg. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1930-as években már a legtöbben eke után vetették a burgonyát. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Renden szárították a füvet, s ha nem ázott meg, akkor egyszer megforgatták, majd petrencébe rakták és onnan behordták. Előfordult, hogy két egymáshoz közeleső rendet összefordítottak, s nem rakták petrencébe, hanem egyből a szekérre. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi szálastakarmányt az istállóba „köcölé”-ben hordták, de előfordult egy-egy helyen, hogy nagyobb kosarat használtak erre a célra. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

felső fa: vonó; alsó fa: alfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

rúdszeg (1,2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Ha a szalma elfogyott, akkor használták a fák levelit almozásra. (1,2,3,4)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n. a.

c) Melyik évszakban?

n. a.