Nagymákfa
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | Nagymákfa, 1991. november |
Adatközlők: | 1. Verebélyi Ferenc, 1923. Nagymákfa
2. Barabás Imre, 1921. Nagymákfa 3. Gombkötő Anna, 1911. Nagymákfa |
Gyűjtötte: | Bálint Imre |
Wiki feldolgozás: | Szabó Gabriella |
A település a Wikipedián: | |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A faluban volt egy olyan régi templom, mint a vasvári. Ezt a templomot a törökdudálásban rombolták le. (1) Öregapja idejében még meg volt a kórus, aztán hamarosan ezt is elhordták. A falu határában sok makkos volt, innen kapta a falu a nevét. Gerebélyi Ferenc birtokában van egy 1821-es datálású térkép, ott így szerepel: Jobbágyi Geiger Ferencz Tábla Biró Ur Nagy Makkfai Birtokainak Rajzolattja. A 18. században Festetich birtokvolt ez a rész. A cselédségből szaporodott el a falu. Barabás Imre udvarán 1874-es ültetésű platánfa van. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A falu ősi családjai: Verebélyi, Csupor, Nyúl, Dala, Bodzai, Gallen. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Uradalmakba jöttek gazdasági cselédek. Egyéb bevándorlás nem volt. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1956-ban 23 fiatal ment ki Nyugatra. 1960-ban a TSZ alakulásakor több család költözött el. A háború előtt kb. 380 lakója volt, most alig 80. 1941-ben vittek el egy zsidó családot (Weisz). (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Vasváron volt a jegyzőség. A mai bolt épületében régen volt egy táncterem, ide jártak a szomszédos falvak ifjúsága. Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Kismákfa, Gerse, Karátföld fiataljai ide jártak. Ezek a falvak „ugyanaz a gazdálkodó, testvérfalvak”. (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Ez a falu a Hegyhát pereméhez tartozik. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Hegyhát: Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Katafa, Nádasd, Petőmihályfa, Andrásfa, Gerse, Karátföld (ma Gersekarát), Oszkó, Telekes, Bérbaltavár, Hegyszentpéter, Nagytilaj, Győrvár, Csehi, Mindszent (ma együtt). Kém és Szemegye már a pereméhez tartozik. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Győrváron volt egy 1848-as csata. Rábahídvégen van egy barokk kastély. Szegény kis községek ezek mind. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Gersén volt 9 ördög: Déri, Döme, Domján, Kis Tubor, Dékán, Öreg Tubor, Kaposi, vén dörzögő Pék Pali. Ezek állítólag rontani tudtak, értettek a „füves dolgokhoz”. Rábahidvégen a gulyás is rontó ember volt, ereje volt az állatokra. Olyan is volt, hogy mákot loptak Gersén és csak söprűn tudtak elmenni. Valamikor garabonciás diák is járt ebben a faluban. Zölddolmányos Jáger törpe lovon járt. Nagymákfán lobot vetett a laska. Rábahídvégen kiharangozták a fahidat, amikor meggyulladt. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A 20-as évekig inkább falun belül házasodtak. Később aztán gyakran a szomszédos falvakból is. Ilyen falvak voltak: Kismákfa, Döröske, Rábahídvég, Sorokpolány, Gersekarát. Ide is jöttek, meg kerültek is el. Egyébként a házasságok nem túl gyakoriak, mert kicsi a falu. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vasvárra, Zalaegerszegre, Rumba jártak gyakrabban. Elmentek még Körmendre is. Ez is elég gyakori. Hosszúperesztegre ritkán jártak. A kupecek még Novára is elmentek.
b) Piacra:
Vasváron szerdán volt hetipiac. Tejterméket, gyümölcsöt vittek. Körmendre ritkán jártak a nagy távolság miatt.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Nagymákfa Vasvárral volt egy fárában (a múlt században teljesen tönkrement az itteni templom). Vasvárral együtt tartott búcsút. Ott augusztus 15-én és szeptember 12-én volt nagy búcsú. Volt olyan, hogy az Őrségből 10-15 „zászlóhad” is jött. Rábahídvégen Szent Háromságkor van búcsú. Dörösként Sarlós Nagyasszonykor, Egyházashollóson erre egy hétre, Püspökmolnáriban áldozócsütörtökön.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vasvárra, Cellbe szeptember első vasárnapján. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Néhányan eljártak Csornára, Somogy, Sopron megyébe summásnak. A nagycsaládokból jutottak. Szórványosan a püspökmolnári apátplébánoshoz. Egy-két lány Pestre ment szolgálni. A szálláshelyi majorba is mentek (Gerse határa). Lányok dolgoztak napszámosként a szőlőben. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Télen egy-két ember fátvágni részesként Rábahídvégről, Egyházashollósról, Hidasról. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Eladásra semmit sem készítettek, de mindig volt egy-két ember, aki fúrt-faragott. Minden parasztember maga kötött söprűt, zsombort, szakajtót, méhkast. Kenesei Lajos most is köt kosarat. (1,2,3)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Az Őrségből hozták lovaskocsin. Piacon vagy kirakodóvásáron is vettek. Egylovas vándorcigányok is árultak. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Gerencsérek jöttek az Őrségből, fazekat, tejesköcsögöt árultak. A múlt században vendek árultak deszkát, mert ez gyantás volt, és sokáig jó volt. a 14-es háború környékén kolompár cigányok, rézüstöt javítottak. A 30-as évekig teknővájó cigányok. Tyukász Vasvárról („Kárál János”). (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
52 kat. hold szőleje volt a falunak. A rábahídvégieknek volt ebben a határban. Az ittenieknek nem volt falun kívül. A TSZ alakulásakor ezeket a szőlőket elvették. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Három temetőről tudnak. A Tót mezőn, az Ótemető és mostani. Az ótemetőbe 1848-ig temetkeztek. Ennek a temetőnek a harangját a török elől a Fekete érbe dugták. Volt ott egy kút, abba eresztették bele. Az árvíz betemette iszappal, így nem tudták kivenni. Azóta már próbálkoztak, de még mindig nem sikerült. Ez az Ótemető jelenleg művelés alatt van, másik része kavicsbánya. Tömegsír is került itt elő, több gyerekcsont. Amikor megkötötték a vasvári békét, valamilyen török a két Mákfa között ásott el aranytárgyakat. „A keltáktól valamelyik Árpádházi király elvett 23 szekér kincset, az itt van valahol a környéken.” Ezt Járdányi professzortól hallotta. Ő pécsi professzor volt. 81,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Cellbe szoktak elmenni szeptember első vasárnapján, annak emlékére, hogy Vasváron egyszer nagy marhavész volt. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A múlt század vége felé már volt vasborona. A 30-as évekig tud visszamenni, akkor már nem használtak faboronát. Vasboronából kettes és hármast használtak. (1) Kettes és hármas vasboronát és egyes faboronát használtak. (2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
Egy-két embernek volt csupán gépe. A falu zöme kézzel vetett. A II. világháborút közvetlenül megelőző években már inkább géppel vetettek. (1,2,3)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Mind a három fajtát ismerik a faluban. A „b” fajta a leginkább elterjedt. Három generációra visszamenőleg biztosan használták. a) favillás kasza, b) gereblyés kasza, c) terelő. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kötőfát. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
A 20-as és a 21-es keresztet is ismerik. Valószínűleg a 20-as a régebbi. A 21 kévéből álló keresztnél a felső kévét papnak hívták. Nedves időben 30 kévéből is raktak keresztet. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe nem meghatározott számő kereszt, de 4-5 keresztet említenek minden esetben. A gabonát keresztben számolták. „Egy keresztkből 40-50 „kila” jött ki.” (1,2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
140-150-160 cm hosszú, az ember magasságától függött. (1) 210 cm – magasabb volt, mint az ember. (2) 200 cm. (3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A cséplőgépnél részesek dolgoztak. A faluból fogadta fel őket a gép tulajdonosa. Ha végeztek, átmentek Kismákfára, Döröskére is. A cséplőgép tulajdonso 4,6 %-ot, a munkások 6,4 %-ot kaptak. A nyársaló egész, a kévehányó háromnegyed, a polvás feles részes volt. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Másodterményként a 40-es évekig vetettek. (1,2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A II. világháború után kezdtek „tőtőekét” használni. Előtte megtőtötte az ember maga. A TSZ-be már 7-8 ilyen eét vittek be. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
„Időjárás függvénye.” Elhintették, mert így előbb száradt. Vastag rendnél kétszer is forgatták, egyébként egyszer is elég volt. 3 nap múlva megszáradt, akkor petrencébe rakták. Forró időben nem is kellett a kevés füvet forgatni. Rendesen 1-2 nap múlva forgattak. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Villával, bakszekérrel, burittóval. A burittó oldala egyenes. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igagerendő vonófa, nyakfa igagerenda
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1) nyakszeg (2) igaszeg (3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Itt nem annyira, szalma szokott lenni. Olyan is előfordult, hogy 2-3 éves szalma is volt. (1) Sok állatnál gyűjtöttek csaritot. Tölgyfa, bükkfa, diófa levelet. (2,3) Gyümölcsfa levelet is. (3) (Valószínű a módosabb gazdák nem gyűjtötek.) (1,2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Itt mind szügyellős szerszámok voltak, kumetot nem használtak. (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A kocsi „hintós szerkezetű”, féderes jármű. A szekér takarmányhordásra, trágyahordásra való. „Merev, döcögös a szekér.” (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszi vagy hosszú szekér 5-6 m (1), 4-4,5 m hosszú. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél 5-6 m (1), 8 m (2) hosszú volt. A szekér egyik végén oda volt csatolva, a másikban húzták meg. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A vasvári bognár ccsinálta, az itteni kovács vasalta föl. „Egy-két helyen láttam.” Egyáltalán nem gyakori. Ha volt, az enyhén íves. Lovas szekérhez használtak néha, piacozáshoz, almát, krumplit szállítani. Gyakoribb a suber. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Itt nem használták. Suberos és deszkás szekerek voltak. A féderes ülésű lovaskocsikhoz használtak hátul. Elől nem szerették, mert át kellett rajta mászni. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
„Nálunk köllött, mert kicsit fúrt a lába.” (1) Amelyik rendesen tette a lábát, azt nem kellett. Jobbára ökröket patkoltak, de előfordult teheneknél is. Leginkább féklkörmöt patkoltak. (1,2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Nee, Ne, Na gyere
b) terelik jobbra
Humek! Hikk! (2)
c) és balra
Nejde (1,2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Koca- ne. Coca-ne. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Ne-ne. Tyutyum-ne-ne (főleg idősebbek). Pi-pi. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A nevén. (1,2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágó, tiló, gereben. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az a) fajtát. (1,2,3)