Torony

Adatlap

Adatfelvétel ideje: 1988. augusztus
Adatközlők: Devecseri József, 1914. Ondód, római katolikus, Torony, Ady E. u. 5. Rácz Jánosné Bakó Etelka, 1925. Torony, római katolikus, Torony, Petőfi S. u. 10. Koroknai Miklós, 1921. Torony, római katolikus, Torony, Újvári u. 12.
Gyűjtötte:Landgraf Ildikó
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu két községből egyesült, Toronyból és Ondódból 1950-ben. De a két település szorosan összetartozott, a toronyi nép gazdag volt, a falu cselédei Ondódban laktak. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Sárváriak, Némethek (Meszes-Némethek, Balog-Némethek), Koroknai család, Lackner, Bakacsok, Horváth (Bőle-melléknévvel). Az eredetükről nem tudtak. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

„Nem volt nagy vándorlás, nem sokan jöttek-mentek. Szegény község volt. Nem akartak idejönni.” (1) Ritkán költöztek el vagy be, csak ha feleséget hozott valaki. A környéken lignitbánya működött, bányászok jöttek Erdélyből, a II. világháború után bezárták a bányát, a bányászok többsége beköltözött Szombathelyre. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak arról, hogy nagyobb számban költöztek volna el. Vö. Torony I.3-as lappal. A II. világháború után, amikor bezárták a lignitbányát a beköltözött, főleg Erdélyből jött bányászok elköltöztek Szombathelyre. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Torony nyolc falu központja volt, mert itt volt a jegyzőség, a csendőrség, a postahivatal. Pap csak Dozmaton volt. A nyolc falu: Kis-Narda, Nagy-Narda, Olad, Sé, Bucsu, Dozmat, Torony, Ondód. (3) Főleg a környékbeli falvakkal tartottak kapcsolatot, Nardával, Dozmattal, Náraival, Sével kevésbé. (1) A közeli falvakat jobban ismerték, innen hoztak maguknak feleséget. A férfiak együtt dolgoztak a környékbeli uradalmakban vagy mentek át Ausztriába munkát vállalni. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

n.a.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Őrség. (3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudnak ilyenekről. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A toronyiakat ikszarcsírázóknak csúfolták. A dozmatiakat gyantásoknak, a búcsúiakat gáncásoknak csúfolták. Az oladiakat part alatt lesőknek nevezték, az adatközlő nem emlékezett az elnevezések okára. (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

„Kevesebb volt a leány a faluban, vidékre kellett meni nősülni.” Ha lehetett falubeli lányt választottak, ha nem akadt, akkor a környékbeli falvakból. Nem kizárólag egy faluból, ki ahol megfordult. Gyakori volt a más faluból hozott asszony. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

====a) Vásárra: ====Körmendre, Egerszegre, Pápára, Kőszegre, Felső-Őrre jártak vásárra. (1) Leginkább Szombathelyre jártak, itt minden hónapban volt állatvásár, a marhát onnan hozták, a lovat Körmendről vagy Egerszegről. Celldömölkre, Kőszegre, Oszkóra, Győrvárra, Gencsapátiba és Perenyére is mentek.

====b) Piacra: ====n.a.

====c) Búcsúra (Mikor, hova?):====A szomszédos falvak búcsúira elmentek, Dozmatra, Nardára és eljártak Velembe és Vasvárra. (1,2,3)

====d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?====n.a.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Kerestek munkát Szombathelyen, dolgoztak a Pick-uradalomban (egy zsidó újságíró tulajdona volt, toronyi major, Új major, Nyeste major, Jápla major, Niczky major) arattak, csépeltek. A háború előtt jártak át dolgozni Ausztriáa, Rohoncra cukorrépát szedni. A 30-as években Baranyába is jártak, Szigetvárra. Elmentek Somogyba is summásnak. (1,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az ondódi szegények jártak dolgozni, cselédeskedni a toronyi gazdákhoz. (1,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

====a) kocsikasokat====n.a.

====b) vesszőkosarakat====n.a.

====c) szalmafonatú edényeket====n.a.

====d) szövőbordát ====n.a.

====e) favillát====n.a.

====f) fagereblyét====n.a.

====g) faboronát ====n.a.

====h) egyebet?====n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Eladásra nem készítettek, főleg a szombathelyi vásárokon szerezték be a szükséges eszközöket, szerszámokat. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Többnyire Jákon készített edényeket használtak, amit a vándorárusoktól szereztek be, vagy Szombathelyen vásárolták. (1,2,3)

1.16.

====a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?====Meszesek, dinnyések, bolgár kertészek, üvegesek, fazekasok

====b) Honnan jöttek? ====Zalából bort hoztak

====c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)? ====Meszesek, dinnyések, bolgár kertészek, üvegesek, fazekasok

====d) Mit árultak? ====dinnyét, zöldséget, üvegedényt, agyagedényt, bort

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Virágzó szőlőhegy volt a falu határában, de az I. világháború alatt tönkrement, a férfiak távol voltak, a filoxéra megtámadta, teljesen kipusztult a szőlő. Ezután gyümölcsfákat ültettek a szőlő helyére. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Két temetőről tudnak: toronyi és ondódi. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falu Szent Flóriánt választotta védőszentjéül. Torony a múlt században többször is leégett, az egyik adatközlő emlékezett egy évszámra, a szüleitől hallotta, hogy 1896-ban volt egy nagy tűzvész. (3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általános volt a használata. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

====a) kézi vetés: általános, ritka, nincs ====Ondódban általános, Toronyban nincs.

====b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.====Toronyban általános, Ondódban nincs.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Mind a három ismeretes volt a faluban. Főleg a villás és gereblyés kaszacsapót használták. Elnevezései: „csorti”, „csóti”, „kaszacsóti”, „csapó”. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak ilyet is. (1,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve volt egy kereszt. (Búza és rozs esetén is.) (1,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a szót (keresztbe rakás vagy kepézés). Átlagszámításhoz a keresztet használták. Egy keresztből 40 kiló jött ki. (1,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Általában 140 cm körüli volt. (1,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Az aratógazda állította össze a csapatot a falubeliekből. (1,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A nyárs használata általános volt.Elevátorral csak az uradalmakban.(1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1945 után fokozatosan megszűnt. Korábban érdemes volt a hajdinával foglalkozni. („Volt, aki a hajdinából építette fel a házát.” (Gyorsan jövedelmezett.) Tavalyelőtt a helyi TSZ próbálkozott a hajdina termesztésével, de nem sikerült értékesítenie. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Már a háború előtt is gyakori, a szegény ember rakta kapával. (1) „1936 után, előtte kapával ültettünk.” (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

1. kaszálás, 2. a rendeket széthintik, 3. forgatás (az időjárástól függött, hogy hányszor kellett forgatni, ha nem esett az eső, elég volt egyszer, de előfordult az is, hogy ötször, hatszor forgatták), 4. gyűjtés, 5. boglyázás („gömbölü boglába hordtuk”), 6. petrencézés, 7. pajtába rakás vagy kazlazás. (1,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Nagyméretű kosárban. Hátaskosár. Törek-polyvahordó kosár. Általános volt a használatuk. Szombathelyen vásárolták meg. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

====a) az iga felső fájának nevét: ====igabélfa, igabéfa, íves rész, vonó rész

====b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/: ==== vonószeg

====c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:====igaszeg

2.15.

====a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit? ====Használtak falevelet (tölgy, cser, gyertyán) almozáshoz.

====b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)? ====Általánosan használták, különösen rossz szalma termés esetén.

====c) Melyik évszakban?====Ősszel gyűjtötték össze és télen használták. (1,2,3)

2.16.

====a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot? ====Használtak. (1,3)

====b) Melyik mód régibb, újabb? ====n.a.

====c) Ez utóbbit honnan ismerték?====n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret főleg teherszállításra használták, a kocsinak vagy kisszekérnek más volt a felépítése, fűzfakas a berendezése, kocsival jártak piacra, búcsúba. (1,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú szekér: 5-7 m, a rövid szeké: 2,8-3 m. A nyújtott hosszú szekér a régibb és a gyakoribb. (1,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötéllel végezték. (1,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt volt a lovas szekér saroglyája. (1,3)

2.21.

====a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája. ====Négyszögletes volt a szekérkas, az eleje alacsonyabb volt.(1,2,3)

====b) Használtak-e kettőt is?==== Használtak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A lovakat patkolták. A járós tehenek és az ökrök első lábát patkolták. Tavasszal, mielőtt munkába indultak – nyári patkolás, télen – téli vasalás. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

====a) indítják====Nee, Hóó

====b) terelik jobbra ====Hék

====c) és balra====Nej de ne (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám nee! Coci, coci, nee! Kergetés: Hütty! (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Piipi-pii, ne, ne! Pi-pi-pi ne-ne! (1,2,3

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A nevükön hívják. Gyere ide Gömbi, Morzsi, stb.! (Ezek a leggyakoribb kutyanevek.) (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Nem foglalkoztak kenderrel, lennel a faluban. (1,2,3)