Zalatárnok

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) Lévay Pál, 1912. Zalatárnok, róm.kat.
	(2.) Kanta István, 1903. Zalatárnok, róm.kat.
	(3.) Toplak Józsefné sz. Pálfy Franciska, 1899. Zalatárnok, róm.kat.
Gyűjtötte:	R. Nagy Erzsébet
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalat%C3%A1rnok
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nem tudják, hogyan keletkezett a község. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A régi családok elhaltak már, nevükre nem emlékszik. Nem voltak jelentősebb családok. (1) A község régi, jelentősebb családjai: Becs, Gombos, Pálfy, Doszpot. Utódaik még élnek. (2) A község régi, jelentősebb családjai: Boldics, Papp, Varga, Tóth, Pálfy, Lévay. (3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak róla, hogy a faluba nagyobb számban valamikor betelepültek volna. (1,3) Sümeg mellől (Gyepükaján) több család költözött be a faluba, pl. Lévayék is. (2)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nagyobb számban nem költöztek el a faluból. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A magukéhoz leginkább közelinek tartott falvak: Szentkozmadombja (1,2,3), Oroklán, Vakola (1,3), Lickóvadamos, Tófej, Baktüttös (2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartozik a falu semmilyen tájegységbe. (1) Göcsej tájegységbe tartozik a falu. (2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tud közeli tájegységekről. (1,3) Közeli tájegységek: Nova, Gutorfölde. (2)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tud híres községről. (1) Gutorfölde erdőségéről, malmairól, fűrésztelepéről volt híres. (2) Vörösfalu – ma már nem létező falu –, ahol a Szentgyörgy templom volt és híres volt fazekasműhelyéről. A törökök égették fel. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Zalatárnokot nem csúfolták. (1,2,3)

– „Iborfia (Gellénháza) belefér egy tarisznyába.” – olyan kicsiny helységek voltak. (2) „Mukucsfél meg Gellénháza belefér egy tarisznyába.” (3)

– „Lickó, Vadamos, ide kutya ne ugass!” (3)

– „Kisszigeten megnyújtották a bürüt” (bürü = deszka, palló) Kisszigeten a patak felett a palló elkopott, ezért újat akartak csináltatni rá a kisszigetiek. Az új pallót rövidre vágták, meg akarták nyújtani: két végére lovakat kötöttek, azok húzták, a kovács meg kalapáccsal ütötte középen, hogy megnyúljon a „bürü”. A végén a palló eltörött. (2)

– „Hernyékiek feltekerték a gyalogutat, vászon gyanán.” – A holdvilágnál fehérnek látszott a gyalogút, a hernyékiek fel akarták tekerni, mert azt hitték, hogy vászon. (2)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Külső, szomszédos falvakból házasodtak általában, nem volt megszabva, vagy gátolva, hogy honnan hozzanak párt maguknak. Bak, Baktüttős, Nova, Gutorfölde. (1) Kissziget, Mikekarácsonyfa, Kozmadombja, Nagylengyel. (2) Kozmadombja, Lickó, Tüttős, Bak, Nova, Oroklán. (3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nova (évente 3-4-szer, pl. szept. 28.) (1,3); évente 5 vásár volt. (2); Zalaegerszeg (minden hónapban) (2,3); Söjtör (évente 3-4 vásár) (1,3); csak két vásár évente (2); Szentbalázs (2); Pacsa (2).

b) Piacra:

Zalaegerszeg (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúszentlászló (1,2); Vasvár 82); Sümeg (2); Söjtör (3); Gellénháza (3); Gutorfölde (3); Gyalog lovaskocsikkal, később busszal jártak a vásárokra. Mindig máshová mentek. Főleg ősszel voltak a vásárok. (2)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár, Sümeg – Nagyasszony és Kisasszony napján (szeptember 15, szeptember 8.) (1); Pusztacsatár – augusztus és szeptember (2); Búcsúszentlászló, Vasvár, Máriacell (3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A faluból többen is elmentek summásmunkára és cselédkedni, odamentek amelyik uradalom felfogatta őket. Leginkább Baranya és Tolna megyébe. Mátyás napkor szegődtek el, általában 2 hónapig maradtak egy helyen. Szentgyörgy napján költözködtek más helyre. (1) Télen a favágók jártak Novára Gutorföldére dolgozni. Summásmunkára Baranya, Tolna megyébe jártak. Dombóvár környékére. Csépelni nem jártak el, inkább ide jöttek más helyekről, mert itt jó gazdák volta. Cselédeskedni innen nem jártak el, inkább ide jöttek ás vidékekről. (2) Summásmunkára jártak el Somogyba. Cselédkedni innen nem mentek, inkább ide jöttek. Szentgyörgy napkor hurcolkodtak a cselédek. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Ide nagyon kevesen jártak munkára, csak a szomszédos községekből egy páran. (1) Budafáról, Pördeföldről, Hanna majorból jártak ide munkára. (2) Cselédeskedni Nováról, Pördeföldről. Aratók is jártak Nováról és Gellénházáról. (3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Nem készítettek eladásra eszközöket, mindenki a saját használati eszközét elkészítette magának. Esetleg aki nem tudott, az megkérte a rokonát és ő szívességből készítette el neki. (1) Volt bognár a faluban, aki boronát, stb. készített. Egy-két öregember értett csak hozzá (használati eszközök készítéséhez). 1910-12-ben már üzletekben lehetett kapni. (2) Nagyon kevés mennyiségben, de volt eladás. Inkább mindenki magának készítette el a használati eszközét. (3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Vásárokban vették a cserépedényeket „edényesektől”. A vásárokon Vas megyéből volt sok árus és Pórszombaton volt edényes. (1) Nován volt cserepes. Sümegről is hoztak edényeket. Vásárokon voltak híres edényesek: a „kebeleiek” és az őrségiek. (2) Vándorárusok hozták az edényeket. Nován volt cserepes. (3)

1.16.

Paprikások Somogyból. Románok hoztak ruhákat, anyagokat, törülközőket, ágyneműhuzatokat. Cserepesek jártak, hoztak zsindelyt. Mesezesek. Tyukászok, akik baromfit vásároltak fel. Cigányok jártak, edényt foltoztak, drótoztak. Kiabálták: „Drótozok, fótozok!” (1) „Bálizsok” – késeket, borotvákat árultak. Tótok – ablakokat üvegeztek. Drótosok – edényeket javítottak, Nemesnépről jöttek. Rongyos zsidók – felvásároltak mindent és fehér tányért, gombokat, stb. adtak érte. A II. világháború után a vándorrusok nem jártak már. (2) Köszörűs és esernyőjavító cigányok jártak. A Balatonról pedig halárusok. A 30-40-es években már nem jártak. A háború után még jártak. (3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A faluból majdnem mindenkinek van szőlője a környező hegyeken. Talán ha 10 gazdának nincs. A tófeji hegyen (1), a pusztaszentgyörgyi dűlőn és a durgai hegyen (2), a novai hegyen is van egy párnak (3).

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Más falubelinek is van szőlője a zalatárnoki hegyen. Tüttősieknek, lickóiaknak, gellénházaiaknak (3) és zalaegerszegieknek is sok szőlője van itt. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy új temető van a faluban, kb. 15 éve használják(3). Volt egy régi temető, „Rókaházi temető, a falu nyugati határán, nagyon elhagyatott helyen. (1,2,3). Volt egy zsidó temető is nagyon régen, 1-2 kereszt még meg van. (3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Május 30-a fogadalmi ünnep. 1866-ban (1), 1868-ban fogadva (2): ebben az évben minden elfagyott, akkot tettek fogadalmat erre a napra, fagy és jégverés ellen. Régen nagy ünnep volt, ma is megtartják, de a fiatalabbak már nem nagyon (1,2,3). Áldozó csütörtökön (Húsvét után 10 nap kb.) a falu pénzt gyűjtött, hogy kápolnát építtethessenek, azóta ünneplik ezt a napot (1958 k.). (1)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, használtak, hevederrel kapcsolták össze. (1) Nem használtak, csak uradalmakban volt ilyen. Csak a II. világháború után volt már minden háznál. (2) 2 levelű boronát csak az 50-es évektől használnak (3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Kézzel vetettek, csak az uradalmakban volt gépi vetés. A Tsz. megalakulása óta vetnek géppel. (1,3) Eleinte kézzel vetettek, a 30-as évektől géppel. (2)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Kézzel vetettek, csak az uradalmakban volt gépi vetés. A Tsz. megalakulása óta vetnek géppel. (1,3) Eleinte kézzel vetettek, a 30-as évektől géppel. (2)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

A kaszacsapót vagy hajmókot használtak inkább. (2,3) „Terelőfának” nevezték. (2) „Kaszabankónak” nevezték. (3) Az villásat használták többen. Használták kaszacsapót vagy hajmókot is, de kevesebben. (1)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen használtak ilyen kévekötőfát. (1,2,3) „Kötőfának” nevezték. (2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kéve = 1 kereszt (1,2,3) (Volt, aki 17 kévét rakott egy keresztbe.) (2) A terméstől függően raktak több vagy kevesebb keresztet össze, ennek neve: „kepe”. 8-10 kereszt = 1 kepe (1) 5-6 kereszt = 1 kepe (2) 3-4 kereszt = 1 kepe (3) Hosszan – összefüggően – nem rakták le a kereszteket, hogyha a villám belevágna a gabonába, ne égjen le az összes. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a kepe szót. Meghatározatlan számú keresztet jelent. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

160-170 cm volt a csép nyele. (1) 144-155 cm volt a csép nyele. Nagyon hosszú nem volt, mert a hadaró elérte volna a gerendát, ha a pajtában csépeltek. (2) 155 cm felett volt a csép nyele. (3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította: rokonság, szomszédság köréből „kölcsönbe”. Kb. az egyforma gazdák jártak el egymáshoz. (1,2,3) Akinek több keresztje volt, attól két ember ment a másik gazdához segíteni, vagy pénzben kifizette. (1)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal ritkán (1), inkább csak az uradalmakban használták. (3) Vízszintes rudakon, szalmahordó rudakon (2-3 m-es volt) „kupócba” tették a „rudalók”, akik inkább lányok voltak, mert itt nem kellett állandóan porban lenniük. A szalma alá tették a rudakat és úgy vitték. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A Tsz megalakulása (1959) óta nem termelnek hajdinát. (1,3) A II. világháború után szűnt meg a hajdina termelése. (2)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A Tsz megalakulása óta lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése. (1) 1938-40-ben lett általános ez az eljárás. Előtte „fészekültetés” volt. (2) Az 1950-es évektől ismert ez az eljárás.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás, forgatás (időjárástól függően, jó időben elég volt egyszer megforgatni, de esős időben 5-7-szer is kellett) (2); petrencébe rakás, behordás a pajtába. A II. világháború után használtak szénaszárító állványt, „gólyaláb”-nak nevezték. (2) Nem ismerik a szénaszárító állványt. (3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A száraztakarmányt mindenütt pajtában tartották. Kosárban hordták a takarmányt (1); rúddal, vasvillával hordták. (2,3) Erre a célra külön vasvillát használtak: amelyik villával száraztakarmányt hordtak azt más munkára nem használták. (2)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

„igavonó” (1,3); „vonó” (2)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

„rúdfejszeg” (1); „rúdszeg” (2); „nagy igaszeg” (3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

„vonószeg” (1); „nyakszeg” (2); „kis igaszeg” (3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, használtak levelet. Mélyszántás után az erdőből hordták szekerekkel. Betakarták, hogy kiszáradjon. Keverve adták az állatoknak. „Leveles”-nek nevezték. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Ősszel. (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, alkalmaztak szügyre erősített tartóláncot. (1,2,3) Tartónyakló, csak elsőt használtak. (1)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Régen tartóláncot, újabban nyaklót. (1,2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A könnyebb kocsi volt a szekér. (1) A szekeret teherhordásra használták. A kocsi – a könnyebb szekér – csak kocsikázásra. Teheneket kocsiba nem fogtak be. (2) A szekér a tehenek után, a kocsi a ló után. (3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szekér 4-5 m-es volt. (Sukkban nem mértek.) Régen a nyújtott szekeret használták, vendégoldal csak 1960-tól van. (1) A szekér 4 m-es volt. Mértek sukkban adatközlő gyermekkorában. 1 sukk = kb. 33 cm. (Régen hosszúszekér volt. A vendégoldal csak 1945 után lett általános.) (2) 4-4,5 m-es volt a szekér. Nem ismeri a „sukk” szót. Vendégoldalt régen nem használtak, csak az uradalmakban, meg később a Tsz-ben. (3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Láncot vagy kötelet használtak a szekér hátulján a nyomórúd leszorításra. A kötelet kenderből fonták, „rudazókötélnek” nevezték. A láncot „hosszúlánc”-nak hívták. (1) Később, 1945 után – használtak „csigá”-t (1,2)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

„Suber” volt inkább. Elég jó íve volt, mint a hold, mikor negyedíves. (1) Volt nagyon ívelt és volt enyhén ívelt. Első, hátsó saroglya is volt. (2) Erősen ívelt volt a „sráglya”. (3)

Használtak-e szekérkast?

Deszkás szekérhez nem kellett kas. Akinek nem deszkás szekere volt, az használt kast, kettőt is. (1) Könnyűkocsiban használtak „kocsikast”, kettőt is.(2,3)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Formája olyan volt, mint a rajzon. (2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

igen

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, ha kellett patkolták a vonómarhát is. Inkább nyáron. A „júrós” tehenet – amelyiknek félre van a lába – csak a külső körmét kellett patkolni. (1,2) Kepe hordáskor égett a lába a kocsiúton. Nem olyan patkó volt a tehenek lábán, mint a lóén. Patkolás nélkül lesántultak volna az állatok. (3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: „zséter”. (2,3) A fejőedény régi neve: „köcsög”. (1)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nevén szólította (1,2) „Na, mehetsz!” (2) „Naa, nee!” (3)

b) terelik jobbra

„Hij!” (1) „Hajde!” (2,3)

c) és balra

„Hi” (2) „Vissza!” (3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

„Coca ne-ne-ne!” (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

„Pi-pi-pi!” – a tyúkok hívogatása. (1,2,3) „Ne-ne-ne!” (2)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a nevén szólították, vagy füttyel hívták. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez kendervágót, tilolót (1,2,3), gerebent használtak. (2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló rokkát használtak. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falu?

a) Hogy hívták ezeket?

Rókaháza, Teréz major, Aszuvölgy (2,3), Kurta major, Alsóerdő. (2)

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A falu helye mindig itt volt. (2, 3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Kb. az 1940-50-es években bontották le a boronaházakat. Egy van még (a kultúrháznál, a kanyar után kell befordulni, beljebb esik egy kicsit az úttól. Tóth Pálné háza). (1) Az utolsó boronaházat 1919-ben bontották le, Gáspár Jancsi háza volt. (2) Kb. 30 éve bontották le az utolsó boronaházakat. Az emberek maguk gyújtották meg a tetőt, a biztosító fizetett. (3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

1940-50-től van zárt kémény. (1) Régen sok füstöskonyhás ház volt - 1910-ben még volt füstöskonyhás ház a faluban –, azok füstvezetékét alakították át szabadkéményesre. A fal mellé épített kémény a „mászóskémény”. (A kéményseprő fel tudott benn mászni, olyan széles volt.) A falban lévő kémények a „cilinderkémények”. (60 éve már biztos, hogy csak zárt kéményt építenek.) (2) Nem igen alakítottak át. Az 1930-as évek óta van zárt kémény. (3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Minden résznek külön bejárata volt, amely a pitvarra nyílt. Később a konyhából a szobába átvágták a falat. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Igen, volt a faluban keresztmestergerendás ház. A földfalú házaknál nem. (1) A földfalú házaknál is volt. (2)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott sparheltek használata az 1900-as években kezdődött és az 1910-es években lett általános. (2,3) Emlékezete óta van rakott sparhelt. (1)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A „kockaházak” építése 1950-55-ben lett általános. (1) Az 1940-es évektől építenek „kockaházakat”. (2) Kb. 10 éve építenek „kockaházakat”. (3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Igen, a szobában cserépkályha volt, amit a konyhából fűtöttek. (2,3) Nem emlékszik rá, hogy lett volna ilyen. (1)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Normál magasságú padkára építették a kemencét. (1) 70 cm-es oszlopot raktak, arra építették a kemencét. Padka nem volt. (2) A konyha padlószintjére építették a kemencét. (3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Torkos pajták voltak. (1) Volt torkos pajta is (inkább módosabbaknál), de L alakú volt az elterjedtebb. (2) L alakú és hosszú pajta volt. Emlékszik 1 egy torkos pajtára is. (3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Villát nem használtak edény kiszedésére, kemencében nem főztek, csak sütöttek, lapáttal szedték ki az edényt. (1) Igen használtak villát a fazék kiszedésére. A fazék két füle fölé dugták a két ágú, vasból készült villát. (2) Az edényt ronggyal fogták meg. (3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Nem savanyítottak egészben tarlórépát. (1,2,3) Vadkörte törkölyben tettek el egészben hüvelyes paprikát. Egy sor törköly, egy sor paprika. A legtetején törköly volt. (2,3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztafejeket (1-2) savanyítottak egészben. (3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1964-65 körül még sütöttek kenyeret. (1) A Tsz megalakulása (1960) óta nem sütöttek otthon kenyeret. (2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A legtöbb helyen a b-vel jelölt rajzon látható kenyértartót használták. (1,3) Az a-val és a b-vel jelölt rajzon látható kenyértartókat használták. (2)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt. (2,3) Fából készült vajköpülőre nem emlékszik. A vajköpülő náluk üvegből volt, fogaskerék hajtással. Előtte pedig cserépedény volt a vajköpülő. (1)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A kis mozsár – melyben a sót, cukrot törték – ütője a b-vel jelölt rajzon látható. A nagy mozsár – melyben a hajdinát törték – az f-el jelölt rajzon látható. (1) Az f-el jelölt rajzon látható törőt használták. (3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Kölesből is és hajdinából is készítettek kását. (1,2) Csak kukoricából készítettek kását. (3) A kölest, hajdinát, kukoricát megfőzték, nem szaggatták, pép formájúvá főzték, mikor megkeményedett tálalták. A hajdinakásához vöröshagymás zsírt tálaltak, a kukoricakásához fokhagymás zsírt. „Kásának” nevezték. „Gánica” = kukoricalisztből készült, kanállal szaggatták ki és úgy főzték keményre. Lisztet nem tettek a kásába. (2,3) Kevés liszttel sűrítették. (1)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Töltetlen kalácsok: kifli alakú, hosszúkás, kuglóf („kuglihupp”), fonott perec („hőkönsütt perec”). Töltött kalácsok: diós, mákos, lekváros „beikli”.

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Amióta emlékszik készítenek lecsót. (1) Kb. 40 éve készítenek lecsót. (2,3) Elkészítése: vöröshagymás zsírban sütni a paprikát (sok), később beletenni a paradicsomot (2-3 db). Krumplit nem tettek bele. Kolbászt, tarhonyát, vagy gyalult tököt tettek a lecsóba.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyersen a paprikát és a paradicsomot kb. 40 éve fogyasztják csak. (1) A paprikát amióta emlékszik mindig fogyasztják nyersen. A paradicsomot kb. 1930-tól fogyasztják nyersen. Előtte az uborkát ették főleg. (2) Nagyon régóta, 60 éve biztos, hogy fogyasztják nyersen a paprikát és a paradicsomot. (3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi sütemények: diós sütemény, linzer tészták, „bekli”, diós, mákos kiflik, forgácsfánk. (1) Diós kalácsot leginkább. (2) Bejgli, kuglóf, linzer tészták. (3)