Pinkamindszent

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A hagyomány szerint a falu régen a Köri-dülőben volt, a törökdúlás után költözött mai helyére. (1,2,3,4,5,6)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Puskás, Orbán, Bognár, Németh, Pendli, Káró, Pálfi, Tarafás, Nóé, Bödő, Kardos. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak arról, hogy a faluba valahonnan, valamikor nagyobb számban betelepültek volna. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az I. világháború előtt kb. 7-8 ember vándorolt ki Amerikába dolgozni. 1956-ban kb. 20-an (főleg fiatalemberek) távoztak Nyugat-Európába. Kb. hatan visszajöttek.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A maguk faluját leginkább Taródfával, Nádaljával és Vasaljával tartják leginkább hasonlónak. Az említett falu lakosai Pinkamindszenttel együtt magyarok és római katolikusok. A termelőszövetkezetük is közös. Jó kapcsolatuk volt a jelenleg Ausztriában lévő Sároslakkal is (kettős birtokosság, cseregyerek intézmény, stb.). (1,2,3,4,5,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Pinka-mente, Pinka-vidék. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Hegyhát, Őrség, Burgenland. (1,2,3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községeket nem tudtak megemlíteni. (1,2,3,4,5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Vasalja: medvések. „Egyszer agyonlőttek egy sezlont, mert brummogott. Azt hitték, hogy medve.” (1) Rostásoknak is csúfolták őket, mert valamikor rostákat készítettek. „Vasalja lapban van, / Minden hüle abban van.” (5). Lapban: lapos helyen. Szentes mindszentiek. A pinkamindszentiek nagyon vallásosak. Tüdőbajos mindszentiek. Pinkamindszenten régen sok fiatal halt meg tüdőbajban. (1,2,3,4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Vasalja, Taródfa, Körmend, Nádalja. Gyakoribb volt, hogy a lányokat vitték el. Sároslakkal is régi házassági kapcsolataik voltak, többen oda nősültek. Gyakran előfordul ma is, hogy a Pinkamindszenten szolgálatot teljesítő határőrök helybeli lányokat vesznek feleségül és az ország különböző részeibe viszik őket. Ritkábban, de előfordult, hogy néhány határőr ide nősült. (1,2,3,4,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nagyszüleik idejében Németújvár volt a legfontosabb vásárhely, később főleg Körmendre jártak. Ritkábban a szombathelyi, őriszentpéteri és a zalaegerszegi vásárokba is jártak.

b) Piacra:

Minden héten hétfőn a körmendi piacra jártak és járnak. Elsősorban libát, kacsát és csirkét hordtak eladni, a döröskeiek, a döbörhegyiek és a szarvaskendiek főleg tejtermékeket.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A falu búcsúja Flórián napján (május 4.) van. Flórián szobor is van a faluban és templomizászlón is ábrázolták.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Pinkakertes, Máriacell, Vasvár. (1,2,3,4,5,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Zirc környékére jártak néhányan summáskodni, aratómunkásnak Sároslakra és Pinkakertesre szegődtek. A II. világháború előtt néhány lány Budapesten és Győrben cselédeskedett. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

2 cséplőgép volt a faluban. A kisebb (benzin meghajtású) gépen helybeliek dolgoztak, a nagyobb géppel felsőmaráciak csépeltek. A nyársalók nádaljaiak voltak. (1,2,3,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helybeliek eladásra más faluba nem készítettek eszközöket. Sokan saját maguknak megcsinálták azokat és volt a faluban egy „ezermester” bognár, aki sokféle eszköz elkészítéséhez értett. (1,2,3,4,5,6)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Magyarszombatfán és Jákon készített cserépedényeket használtak. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Fazekasok, drótosok, meszesek,erdélyiek, borosok

b) Honnan jöttek?

Fazekasok: Magyarszombatfáról és Jákról jártak, meszesek: Sümegről , borosok: Csáfordról, Zalakoppányból, a Balaton-vidékről, és főleg Karmacsról

d) Mit árultak?

Fazekasok: árusítottak tejesfazekakat, bugyogakorsókat, stb. A körmendi piacon is vásároltak a jákiaktól és cigányoktól. Drótosok: A lyukas lábasokat, fazekakat stb. régen tótok foltozták, a legutóbbi időszakban e munkát egy nádaljai cigány végezte. Erdélyiek: Ruhaféléket, ruhaanyagot árultak az 1930-as (?) években. Asszonyok gyalog, illetve vonattal jártak. Borosok: az 1940-es évek végéig jártak. A bort szekéren hozták és pajtákban mérték ki. A bor „Nem volt jó, most nem innánk meg, de olcsó volt.” (3) A folyóbor litere akkor a kocsmában 80 fillér – 1 pengő volt, a borosok 30-50 fillérért adtak 1 litert. (1,2,3,4,5,6)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A szőlőtermesztés jelentéktelen volt, csak 5-6 gazda rendelkezett szőlővel a Kakucon. A bort elsősorban vándorárusoktól szerezték be. Szentpéterfa lakóinak Sároslak (Ausztria) határában volt szőlőjük. A pinkamindszentieknek Sároslakon (a kettős birtokosság keretében) csak szántóik és rétjeik voltak, szőlőik nem. (1,2,3,4,5,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temető a templom körül volt.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A templom mellett többször beszakadt az út, ahol emberi csontokat találtak. (1,2,3,4,5,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Kb. 1870 körül Flórián napján a kovácsműhely padlásán kigyulladt a széna. A kovácsműhely Főszegen volt, innen a tűz továbbterjedt a többi falurészre, az Ószegre, a Kisutcára is. A falu nagy része leégett. Ettől kezdve ezt a napot megünneplik, e napon van a falu búcsúja. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A legtöbb gazdának faboronája volt, ilyet még ma is használnak (a háztájiban húzza a traktor). Az első vasboronák az 1940-es években kerültek a faluba Ausztriából. Ezt csak módosabb gazdák használták, csak azok, akiknek lovaik voltak. Mindkét típust használták összekapcsolva, szántás után kétlevelűt, vetés után (akinek volt vetőgépe) háromlevelűt használtak. (1,2,3,4,5,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A termelőszövetkezet 1959-ben alakult meg, akkor a gazdáknak kb. 80 %-a még kézzel vetett, a két világháború közötti időszakban kb. 95 %-a.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

6 vetőgép volt a faluban, ezeket az 1930-1940-es években Ausztriából hozták. (1,2,3,4,5,6)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A gereblyés típust használták a legtöbben. Neve: aratógrábla. Néhány gazdának volt villás típusú is. (1,2,3,4,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

A faluban olyan kévekötőfát használtak, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt. Amikor aratni mentek, ebbe dugták a sarlót. A férfi vitte a kaszát, a marokszedő nő pedig a kévekötőfát, a sarlót és a bugyigakorsót. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

1 kereszt 17, vagy 21 kévéből állt. Legfelül volt a pap. Búzából általában tizenheteseket, rozsból huszonegyeseket raktak. (1,2,3,4,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: meghatározatlan számú (6, 7, 10, 12 stb.), sorba rakott keresztek. E kifejezést a termés mennyiségének meghatározásához nem használták. A mennyiséget a keresztek számával mérték. Ha tizenheteseket raktak, úgy számoltak, hogy az összes kévék számát osztották 21-el. (1,2,3,4,5,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyelének hosszúsága nem volt egyforma (1,4-1,6 m), a használó magasságától függött. (1,2,3,4,5,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó cséplőbanda járt a géppel. E csapatot csettpona bandának is nevezték, mert a cséplőgép csettegett. Vö. I/13. (1,2,3,4,5,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 3,5-4 m hosszú nyársakkal hordták a kazalba. Ezek vége meg volt vasalva. (1,2,3,4,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

E kérdésre ellentmondó válaszokat adtak. Egyesek szerint a hajdina termesztése az 1940-es évek végén, mások szerint az 1950-es évek közepén szűnt meg. (1,2,3,4,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való vetése az 1930-as évek végén kezdődött. Először Nóé Mihály alkalmazta ezt a módszert. Az ő fia Sároslakra (Ausztria) nősült, ott látta a burgonya eke után való vetését. (1,2,3,4,5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás után a rendhintés következett: kaszával szétverték, villával szétrázták a rendet. Többször megforgatták. Ezután először gráblával csíkba húzták össze, majd favillával petrencékbe rakták, azért, hogy az éjszakai harmattól meg ne vörösödjön. Másnap a petrencéket szétszórták, hogy készre száradjon. (1,2,3,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba 2 fülű szénahordó kosárral szállították. Ezeket Kondorfa vidékén csinálták, szekerekkel hozták ide eladni. A kosárban levő takarmányt kötéllel leszorították, a hátukon vitték úgy, hogy a kötelet fogták. Előfordult, hogy a takarmányt talicskával vitték az istállóba. A szénahordó kosarat hátkosárnak is nevezték. (1,2,3,4,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

n.a.

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg A hajlított fák: igabéfák. (1,2,3,4,5,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, mert elegendő szalmájuk csak a módosabbaknak volt.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Sokan

c) Melyik évszakban?

A csalitát ősszel és (ha nem volt hó) télen gráblálták (gereblyézték) össze, leginkább a tölgyfák levelét. Az egerfa levelét is használták. (1,2,3,4,5,6)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A magyar szerszámon volt szügykarika, ehhez erősítették a tartóláncot, amelynek másik vége a rúd végéhez csatlakozott. Nyaklót nem használtak. (1,2,3,4,5,6)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér a teherhordás, a gazdálkodás eszköze volt. A rövidszekér hossza: 2,8-3 m. Ló, tehén, ökör egyaránt húzhatta. Kocsi csak kevés volt a faluban, csak a módosabban rendelkeztek ilyenekkel. Ezek a szekérnél kisebb méretű esetenként díszes járművek voltak. Csak ló húzta. Személyszállításra használtak, pl. ezzel mentek a vásárba, orvoshoz és ezzel szállították a kórházba a betegeket is. A faluban 2 hintó volt. (1,2,3,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér 4,8-5 m hosszú volt. Vendégoldalt nem használtak. (1,2,3,4,5,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Eszközök: lánc, nyomórúd, kötél. A nyomórúd leszorítására a szekér hátulján nem használtak semmiféle eszközt. A nyomórúdat elől lánccal szorították le, hátul kötéllel. Ez utóbbi leszorításához nem kellett eszköz, mert 2 ember úgy meg tudta húzni, hogy „Meggörbűt a rúd.” (5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A szekereken nem volt saroglya. Vagy kasokat tettek bele, vagy deszkázott oldalú szekereket használtak. Ez utóbbiak elején és hátulján súber volt. (1,2,3,4,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Neve: kas Csak a rövid szekereken használták, egyet vagy kettőt. A kasokast a gazdák vagy maguk csinálták fűzfavesszőből, vagy Horvátnádalján, illetve Magyarnádalján vették. A kasokat használták régebben, bedeszkázott oldalú, súberes szekereket csak az 1930-as évektől használtak. Kocsikba 1 darabból álló, egybefont kasokat tettek. (1,2,3,4,5,6)

b) Használtak-e kettőt is?

Általában csak elől volt kas, csak akkor tették bele mind a kettőt, ha pl. répát, burgonyát stb. szállítottak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát szokták patkolni, főleg azt, amelyik fúrós volt (lépés közben egyet tekert a lábával). A marhák első lábainak külső körmeire tette a patkót a kovács. A bazaltos utak könnyen elmarták a marhák körmeit. Amelyiknek a gavics megszakította a talpát, vagy a körme kipattogott, ezeket szintén megpatkolták, előfordult, hogy a hátsó lábaira is. Volt, amelyiket egy évben többször is meg kellett patkolni. (1,2,3,4,5,6)