Zalavár

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1985. december
Adatközlők:	(1.) Nagy Gábor, 1903.
	(2.) Hajdúné Papp Katalin, 1907.
	(3.) Nagyné Steffel Mária, 1915.
	(4.) Pati Gáborné, 1914.
	(5.) Lucz József, 1913.
Gyűjtötte:	Petánovics Katalin
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalav%C3%A1r
weboldal:	http://www.zalavar.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Zalavárnak eredetileg 120 háza volt. 40 ház félhelyes (jobbágy), 80 ház zsöllér. A Zala folyótól kapta a nevét. Könyvből tudja. (1) Azt mondták, hogy Szent István itt tartózkodott egy ideig Zalavárott. És az arany eke és az arany ásó itt van valahol eltemetve a Hármasgödör nevű helyen. Mások szerint az arany eke és az arany taliga van ott elásva. Az egyik adatközlő bátyja volt is ott ásni többekkel együtt, de nem találtak semmit. (2) Állítólag innét indul egy alagút. A zalaapáti rendház alatt is van egy alagút. (3) Még szüleitől hallotta, hogy a Hármasgödörnél (Bárándnál) van egy nagy pince, tele borral, oda van elrejtve az arany eke, arany taliga, arany borona. Már sokan kutatták, de még senki nem találta meg a pincét. Állítólag egy hajó is szállított ékszereket, kincseket a várból át a pincébe, de útközben elsüllyedt. A papok nem árulták el, hogy az a pince, senki nem találta meg. (4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Papp, Baló, Horváth, Kurucz, Lucz, Király. Mivel ezek a családok kiterjedt rokonságúak, minden egyes családnak van ragadványneve. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluba valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb csoportban senki sem jött Zalavárra. A lakosság új rétegét az ún. benősültek alkotják főként Sármellékről, Sávolyról. A faluban telepedtek le véglegesen a papi birtokra szegődött cselédek: Cser, Kiss, Fülöp nevűek. 7 cigány család a 70-es években telepedett le a faluban. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A század első évtizedében 5 család ment Amerikába. 1956-ban 3 család disszidált. 1942-ben 3 család költözött az Alföldre. Ok: jobb megélhetés biztosítása. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Sármellék, Balatonmagyaród, Zalaszabar, Nagyrada, Alsópáhok. Viseletük hasonló volt, mint a zalaváriaké. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Az adatközlők egységes véleménye szerint ők a Kis-Balaton mellett lévő félszigeten laknak, tulajdonképpen kisbalatoniak. Semmiféle népcsoportot nem jelöltek meg, ahova tartozónak éreznék magukat. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Tudnak Göcsejről és Őrségről. Falvakat nem tudtak ide sorolni. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Különösebben egyik községet sem tartják híresnek. De megemlítették, hogy Sármellékre jellemző, hogy ravasz, bosszúálló emberek lakják, akik egymás házát is fölgyújtják, s még tüzet oltani is a szomszéd községből mentek át. De jó munkások. Zalaapátit arról tartják érdekesnek, hogy ott volt egy barlang, amelyben szobrokat találtak. Rezi híres a bicskásokról, akik mulatságokban verekedtek. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Zalavárt nem csúfolták semmivel, nem tudnak róla. Reziről tudnak csúfolkodó történeteket: a létrát keresztben vitték az erdőn, a bikát fölkötötték a toronyba legelni, a világosságot teknőben vitték be a házba ahelyett, hogy ablakot vágtak volna rá és a rezieket muffosoknak is hívják. Radáról van egy mondásuk: Elmegyünk Radára, bornak a javára. Káromkodásként emlegetik a radai rossebet. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A század elején nem házasodtak falun kívül. Az a mondás járta: Aki Zalavárott nem kap lányt, elmegy Sármellékre. 1960-as évek óta azonban a legtöbb nősülés Sármellékről történik, aztán Zalaszabarról és Balatonmagyaródról. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalavár (Mátyás napi február 24., és Anna napi július 26.)

Zalaapáti (Benedek napi március 21, és a száraz szerda vásár, vagyis a Pünkösd utáni szerdai vásár)

Szentőrangyalok vásár, szeptember első vasárnapját követő hétfőn.

Keszthelyre és Kiskomáromba is szoktak vásárra menni. Keszthelyen gyakran szokott vásár lenni, ezt nem tudják felsorolni, Kiskomáromba pedig ritkábban mentek, azért nem emlékeznek már a napjára. (1,2,3,4,5)

b) Piacra:

Keszthelyre jártak minden szerdán és pénteken. Egy-egy családból úgy havonta biztosan mentek eladni valamit a piacra, volt, aki többször is.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Rada (Szent István, augusztus 20.)

Sármellék (Péter-Pálkor: ezt szedres búcsúnak is mondják, mert akkor érett az utakat szegélyező eperfa gyümölcse)

Balatonmagyaród (Sarlósboldogasszony, július 2.)

Zalavár (Szentolvasó királyné ünnepén, októberben)

Csak a férfiak szoktak elmenni a szomszéd falvakba a búcsúra és a bálba, lányok nem.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg (Mária napi, szeptember 12.)

Vasvár (Nagyasszonynapi, augusztus 15.)

Segesd

Zalaszentlászló (1,2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Zalavárról nem túl sokan jártak munkára, de a Zala szabályozásakor sok férfi ment kubikosmunkára az 1920-as évek elején, azután pedig vöröstövű sást szedtek olasz exportra, majd nádat szoktak vágni a Balatonon egészen Szigligetig. Mindezek a munkák a környéken voltak, naponta hazajártak falujukba. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Zalavárott volt az apátsági birtok. Ide jöttek hónapszámosok, akik a birtokon is laktak 4-6 hónapig. Elsősorban Zsidről (ma Várvölgy) és Reziből. Kb. 50-100 munkás dolgozott a papi birtokon. Közöttük volt néhány falubeli napszámos munkás is, de az ő számuk nem volt jelentős. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem készítettek mezőgazdasági eszközöket, minden falubeli ember tudott fúrni-faragni annyit, amennyivel saját szerszámszükségletét előállította. Egyedül a boronát készíttették bognárral, és a favillát vásárolták.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

A favillát a keszthelyi, a zalaapáti vásárokban vásárolták. Pontosan nem tudják, hogy honnét hozták a favillákat a vásárra, de az 1-es adatközlő szerint a Bakonyból. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegi gerencsérektől vették a cserépedényeket. Szekérrel hozták, és gabonáért vették tőlük az edényeket. (2,3,4)

1.16.

A bosnyákok jugó részről jöttek. Ezt kiabálták: „Házunk előtt gyalogút, Azon jár a gyujcsos tót. Kiabájja vegyenek Gyujcsor mást és egyebet. Kicsalló, becsalló, Ollócsaló, vasalló, Rüszöllő, mángolló, Rántó lábos, serpenyő, Kiskalán, nagykalán, Lóg a fal oldalán.” A bosnyákok nyakában szokott lenni egy láda, abban minden volt. Azt is szokta mondani: „Soker, soker, jo bicska, peretva, posnyák olcsó!” Vásárban is szoktak lenni, de a falvakat is járták. (1,2,3) Meszes jött Sümegről („Hófehér kőmentes meszet vegyenek, asszonyok!”). Az 1945-ös évektől már nem jöttek. Drótos tót: messziről jöttek, edényt javítottak, 1945 után már nem jöttek. Köszörűs: a román cseh határról jöttek, ollót, bicskát, beretvát élesítettek. Háború előtt jöttek. Gerencsérek: Sümegről jöttek szekérrel. A cserépedényt gabonáért vették. A tejesedényt kötényükkel kitörölték, hogy a tej jobban megaludjon. 1945 után már nem jöttek, vásáron szerezték be inkább a tejesedényeket. Olaszok: hízómarhát és pirostövű sást szedettek és vettek. Főként a 30-as években. Tikász: a szegényebbek biciklivel jöttek, a gazdagabb kocsival. Ezek inkább parasztemberek voltak a környező községekből. 1945 után nem. Rongyos zsidó: kocsival jöttek. Kiabáltak, hogy „Fejér tányér rosszvasér”, meg ilyeneket. Háború után nem jöttek. Bosnyákok: Ők a „jugó részről” jöttek, mindent árultak. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A legtöbb szőlő az egeraracsai és a zalaszabari hegyen van. Kevesebb Orosztony határában a pogányvári hegyen és Dióskálon. (1,2,5)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Most egy temető van. Tudják hogy a mai templom a régi templom helyén épült, csak más tájolásban. Körülötte mind temető volt. De Zalavár határában sok temető van, amit a régészek egymás után tárnak föl már évtizedek óta. De ezekről csak akkor tudták meg, hogy temetők voltak, amikor a régészek kiásták. Nagyon-nagyon régi temetők ezek, még ezer évnél is régebbiek. (1,2,3,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak két fogadott ünnepe volt, Szent Vendel és Szent Flórián. Mindkét szent szobra a falu közepén lévő téren áll. 1914-ben és 1918-ban nagy tűz volt a faluban. Ennek emlékére fogadták meg, hogy megünneplik Szent Flórián napját. Tulajdonképpen félünnep volt, amelyen misét hallgattak és körmenetben a szoborhoz vonultak. Szent Vendel napját a nagy marhavész miatt ünnepelték meg. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Parasztságnál egyáltalán nem, csak a papi uradalomban. (1,2,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

általános (1,2,4,5)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak 2-3 vetőgép volt a faluban magánkézben. A harmincas évek második felében előfordult, hogy 3-4 gazda összeállt és közösen vett vetőgépet. (1,2,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Általánosan a c) típust használták, hajtován a neve. Régóta ez volt a megszokott. Ritkábban előfordul a b) típus, a gereblés. Ez újabb, de nem tudják, hogy mióta fordul elő. (1,2,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kötőfát használtak, de a jelzett típust nem. Az általuk használt kötőfa sima hengeres fa, melynek egyik vége hegyes, a másik vastagabb. (1,2,3,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Nem tettek különbséget a búza és a rozs keresztek között. 21 kévéből állt egy kereszt. 4-5 kereszt együtt már egy kepe. De a kepék hossza mindig függött a gabona sűrűségétől. (1,2,3,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót ismerik, és több keresztből álló gabonamennyiséget jelent. Sohasem meghatározott mennyiségű keresztből áll egy kepe, de általában 4 keresztnél kisebb kepét nemigen raktak. A termés mennyiségét keresztben adták meg, mert az volt az állandó kévemennyiség, azaz 21 kévéből álló egység. (1,2,3,4,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csépek nyele – több csép lemérése után – változó. De általában 150 cm alatti nyélhossz nem volt, inkább 155-165 cm között. A hadaró 75 és 100 cm között változott. (1,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gépészen és az etetőn kívül a gazda állította a munkásokat a szomszédok és rokonok köréből. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát Zalavárott direkt erre a célra készített hosszú nyelű villával vitték föl a kazalra a 30-as években. 2 ember állt a cséplőgép szalmarázója mellett két oldalt, azok normális hosszúságú villanyéllel a szalmát 1-1 megfelelő villanagyságú kupacba összenyomták, rakták, és ezt a kupacot a szalmahordó hosszúnyelű villájával fölbökte, majd a létrán fölvitte a kazalra. Ha nagyon magas volt a szalmakazal, akkor hosszúlétrát támasztottak neki, és még egy személy elvette a szalmával teli villát a létra alsóbb fokán állótól, és úgy adta föl a kazalrakónak. (1,2,3,4,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinát sohasem termesztettek. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Csak a TSZ megalakulása után vetettek barázdába krumplit. (1,2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Szénaszárítás: a széna renden maradt, úgy fordították meg egyszer (kétszer vagy többször csak akkor, ha esős idő megáztatta). Száradás után vasvillával ágylásba (hurka szerű) hajtották, ezt összerakva villánként petrencébe (kupac) rakták, a petrencéket két rúdon vitték, és 10-12 petrencéből raktak 1 baglát. Hosszúszekéren hazahordták, és vagy padlásra vagy az udvaron szénakazalba rakták. (1,2,3,4,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A szénakazalból szénametszővel levágtak több napra való takarmánymennyiséget (leginkább egy hétre valót), azt megrázták villával, majd ölben vitték be, vagy nagyobb kosárban, esetleg villánként (de leginkább ölben), fölrakták az istálló padlására, és onnét dobták le a napi mennyiséget. (1,2,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

fölső igafa (1,2,3,4,5)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg (1,2,3,4,5)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3,4,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem almoztak falevéllel. Ha kevés szalma lett, a Berekben (mocsaras, zsombékos terület) kaszáltak sást, ezzel almoztak. (1,2,3,4,5)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Egyik rajzos formát sem ismerik A harmadikat ma a TSZ-ben használják. Ők azt mondták, hogy a tartóláncot a szügyellőre és a rúd végére erősítették, de a rajzos formákat nem ismerték. (1,2,5)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsi és a szekér különbségét a befogott állatok szerint különböztetik meg. Eszerint szekér az, amelybe teheneket fogtak, kocsi az, amelyet lovak húztak és "fürhénc" van rajta. (1,2,5)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt hossziszekéren is és vendégódalas vagy vendégdurungos szekéren is szállították. A hossziszekér 4 m-es. A vendégdurungokat a hossziszekérre szerelték, ezzel elsősorban szélességben növelték a rakfelületet. A hosszúszekér használata a régibb, de az utóbbi évtizedekben (kb. 50 éve) a vendégoldalas vagy vendégdurungós szállítás a gyakoribb. (1,2,5)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórudat a szekér hátulján kötéllel és csigával szorították le. A csiga: a szekér végére keresztben fölerősített fagerenda. Két végén két szeg, ehhez csavarták a nyomórúdon keresztbe vetett kötél két végét. A gerendába lyukakat véstek, ezekbe dugták a lapickákat, amelyeknek segítségével megfeszítették a kötelet úgy, hogy a gerendát a lapickák segítségével forgatták. (1,2,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A kocsi saroglyája enyhén ívelt. Az első saroglya alacsonyabb, a hátsó magasabb. (1,2,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Volt vesszőből font kas, lovaskocsihoz használták. A vesszőkast a faluban fonták. Formája követte a kocsioldal formáját. Volt háttámlája és padrésze. A kocsikasok egy részének a fedele felhajtható volt, lehetett bele pakolni, a másik részének rögzítették a fedelét, nem lehetett bele tenni semmit. (1,2,3,4,5)

b) Használtak-e kettőt is?

Általában egyet tettek a kocsira, de pl. lakodalomkor kettőt. (1,2,3,4,5)

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Teheneket nem patkoltattak. Ökröket patkoltak nyáron, de csak nagyon ritkán. (1,2,3,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3,4,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne! Ne! (1,2,3,4,5)

b) terelik jobbra

Hajdä + az állat neve (1,2,3,4,5)

c) és balra

Hidä + az állat neve (1,2,3,4,5)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coni, ne, ne! (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipipi, ne, ne! Pipi ne! (2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Esz ne! Gyere ide! Esz kutya! A kutya neve + esz ne! (2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendertöréshez használták a tiló típusú kändervágót. (2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A ferde típusú rokkát használták. (2,3,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falu?

Elkülönülő házcsoportok igen, korábban önálló falvak nem. (1,2,3,4,5)

a) Hogy hívták ezeket?

A mai község határában 2 különálló házcsoport van: Lebuj (ennek egy részét még külön névvel nevezik: Pilivár). A másik különálló házcsoport az Ürmös puszta (itt cselédlakások voltak). Nem tudnak arról, hogy ezek különálló falvak lettek volna valaha. A faluban megkülönböztetnek több falurészt: Ószeg, Főszeg, Templomsarok, Kiskanizsa, Békavár, Új utca. (1,2,3,4,5)

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Nem tudnak arról, hogy a falu a határ más részéről települt volna a mai helyére. (1,2,3,4,5)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronaház nem volt a faluban. Favázas sövényházak meglétére sem emlékeznek. Az adatközlők szerint a faluban általános volt a fecskerakásos sárfalú ház. Ebből még van egy vagy kettő. (1,2,3,4,5)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Az adatközlők szerint füstöskonyha a zsölléreknél volt a falu "kiskanizsai" részén. A 20-as években még sokan laktak füstöskonyhás házban. A módosabb családoknál szabadkémény volt a 20-30-as években még sok helyen. Amikor átalakították a füstelvezetést, akkor a közfalba építették a nagy mászókéményt. A zárt kémények építését már a múlt század végén elkezdték. Manapság nincs egyetlen füstöskonyhás vagy szabadkéményes ház sem a faluban. (1,2,3,4,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A helyiségek mind vagy az udvarra nyíltak, vagy a pitarba. (1,2,3,4,5)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A régi zsuppos házak legtöbbje mestergerendás volt. A mestergerenda a padlásgerendára merőlegesen helyezkedett el, de belül a mennyezeten. Földfalu házak voltak a faluban. (1,2,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

2. adatközlő szerint 1898-ban épült a szülei háza, abban már rakott sporhelt volt, de tudomása szerint a módosabbaknál volt már korábban is. A többi adatközlő szerint a rakott sparhelt a század első évtizedében kezdett elterjedni a faluban. (1,2,3,4,5)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A II. világháború után, főként az 50-es évektől kezdődött a tömbházépítés. Azután egysoros házakat már nem építettek. (1,2,3,4,5)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem. A szobában kályha volt, kemence nem volt. (1,2,3,4,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét a konyha földjére építették, azaz a konyha padlószintjére. (1,2,3,4,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A lerajzolt típusok közül egyik pajta sem volt Zalavárott. Itt a házzal egyvégbe építették: ház – istálló – pajta. A pajta legtöbbször kapu nélküli volt, vagy esetleg nádból csináltak neki kaput. (1,2,3,4,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Kemencében, kályhában már nem főztek az adatközlők emlékezete szerint. Ezért fazékhoz nem használták a villát. Csak tepszihez. Aládugták egyik ágát, kicsit megbillentették, és kihúzták vele a kemencéből a tepsit. Tepszikiszedő villának nevezték, különösebb neve nem volt. (2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A répát legyalulták, erjesztőként kenyeret alkalmaztak és fűszert. Egészben és törköly között nem savanyítottak. (2,3,4)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztafejeket nem savanyítottak egészben, csak leszelve. (2,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése a 60-as évek elején szűnt meg. (2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A) típusú kenyértartót használtak, azzal a különbséggel, hogy a karok keresztlécben végződtek. (2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt egyfülü, dongás vajköpülőjük a faluban, régen eléggé általános volt a használata. (2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

nem használtak ilyet. (1,2,3,4,5)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem készítettek ilyet. (1,2,3,4,5)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

A) típust ismerik, neve: fonottkalács. Általában ünnepekkor sütötték. A "Hékőn süt perec"-et két ágból fonták, két végét koszorú alakban összeillesztették és a kemence fenekére rakva sütötték meg. Volt, aki megsózta, köménymagozta, volt aki nem. Ezt a perecet nemcsak ünnepeken sütötték, hanem szavaik szerint „mindenkor”. (2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót a TSZ megalakulása óta – tehát 1960-as évek elejétől – készítenek. De van, aki azt mondja, hogy már az 50-es évek óta, csak nem volt ennyire közismert, mint manapság. Összetétele 3 személyre számítva: 1 nagy hagyma, 3 paradicsom, ½ kg paprika, és aki szereti, hozzáad még 15 dkg rizsát is. (2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Paprikát és paradicsomot termeltek már a 30-as években is, és nyersen is fogyasztották, de nem nagy mennyiségben. Inkább a fiatalok eszik ma is nyersen. (1,2,3,4,5)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra mákos és diós kalácsot tettek, amit mákos, diós vekni-nek neveztek. Ezen kívül még "szalagáris" süteményt is. (2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Még 1920-as években is viselt néhány idősebb ember ünnepen bőgatyát. (2,3,4,5)

b) Hány szélből készült?

6 szélből állt, egyik-egyik szára 3-3 szélből készült. (2,3,4,5)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Zalavárott ma is az idősebb nemzedék – elvétve néhány 50 éves is – viseletben jár (bő szoknya, blúz, kötény, vállkendő, gyöngyöskonty). (2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok Zalavárott nem szőttek soha. Takácshoz vitték a fonalat. (2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Régebben kötelező volt az asszonyok számára a fejkendőviselés, ha kimentek az utcára. Az idősebbek ma sem mennek ki kendő nélkül. A 60-as évektől, amikor felgyorsult a „kivetkőzés” és a hajukat is levágatták, már a rövidhajúak és a nem viseletben járók számára nem volt kötelező a kendőviselet, ők hajadonfővel jártak. (2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A század első évtizedeiben még egymás végében voltak az ágyak. Később, úgy a 40-es években már egymás mellé rakták az ágyakat azok, akik új bútort vettek vagy készítettek. (2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

A legtöbb esküvőt 1910 körül farsangon és tavasszal tartották.

b) Melyik évszakban Dőlt szövegnem tartottak esküvőt?

Nyáron, nagyböjtben nem volt esküvő, ősszel is kevés. Az a mondás járta: „Télre nem kell menyecske kenyeret pusztítani.” (2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Az esküvő tartásának hagyományos napja 1910-ben és 1960 körül is a vasárnap volt. (2,3,4)

b) 1980 körül:

n.a.

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Az általános szokás az volt, és részben az ma is, hogy mind a menyasszonynál, mind a vőlegény házánál van lakodalom. De a zenészek csak egyik helyen vannak, mindig ott, ahol a mátkapár.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A főétkezés a menyasszonyos háznál az ebéd. Ezen részt vesznek a menyasszony vendégei és a násznagyok, koszorúslányok, vőfélyek. A vőlegény rokonai a vőlegényes háznál ebédelnek, majd ebéd után átjönnek mind a menyasszonyos házhoz. Vacsorára mind a jegyespár, mind a násznép és a vőlegény rokonai átmennek a vőlegényes házhoz. A menyasszony vendégei a menyasszonyos háznál vacsoráznak, majd a menyasszonytánc idejére átmennek a vőlegényes házhoz. Ezután együtt mulatnak hajnalig, majd reggelire minden vendég a maga meghívójánál reggelizik, a násznép pedig a vőlegényes háznál. Ezután legtöbbször szétoszlik a vendégsereg, de a század első évtizedeiben még 3 napig is eltartott helyenként a lakodalom. (2,3,4)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

A főétkezés a menyasszonyos háznál az ebéd. Ezen részt vesznek a menyasszony vendégei és a násznagyok, koszorúslányok, vőfélyek. A vőlegény rokonai a vőlegényes háznál ebédelnek, majd ebéd után átjönnek mind a menyasszonyos házhoz. Vacsorára mind a jegyespár, mind a násznép és a vőlegény rokonai átmennek a vőlegényes házhoz. A menyasszony vendégei a menyasszonyos háznál vacsoráznak, majd a menyasszonytánc idejére átmennek a vőlegényes házhoz. Ezután együtt mulatnak hajnalig, majd reggelire minden vendég a maga meghívójánál reggelizik, a násznép pedig a vőlegényes háznál. Ezután legtöbbször szétoszlik a vendégsereg, de a század első évtizedeiben még 3 napig is eltartott helyenként a lakodalom. (2,3,4)