Döröske

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Döröske, 1990. június
Adatközlők:	(1.) Kovács Józsefné, 1901. Döröske
	(2.) Horváth János, 1906. Döröske
	(3.) Papp Lajosné, 1918.
	(4.) Gallen Sándorné, 1914. Döröske
	Gyűjtötte: Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6r%C3%B6ske
weboldal:	http://www.doroske.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu alsó végén, a lapon épült néhány ház valamikor. A közelben vár volt, a vár tulajdonosának nevéről kapta a falu a nevét. Van egy kaszáló, ott pénzeket, cserépdarabokat találtak. A templomról azt tartják, hogy még a tatár világból maradt meg. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Horváth (több család is volt, még lenn laktak a lapon), Orbán, Benkő, Takács, Tóth, Nagy. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyobb számú betelepülés nem volt. Házasodtak, nősültek be a faluba. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1956-ban sokan (15-20 ember) disszidált. A TSZ alakulásakor is sok fiatal elment. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A falu egy fárába tartozik Szarvaskenddel, Döbörheggyel, Nagymizdóval és Halastóval. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Hegyháthoz tartozik. A Hegyhát Körmendnél kezdődi, ide tartozik: Hegyhátsál, Hology, Nádasd, Katafa, Nagymizdó, Szarvaskend, Döbörhegy. (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Rába mente esik legközelebb. Ide sorolják Rábahídvéget, Molnaszecsődöt, Magyarszecsődöt, Németszecsődöt, Hidashollóst, Egyházashollóst. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Vasvár: búcsújáróhely. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

„Nem messze van ide Mizdó, Ott a pina mindig izzó. Nem messze van ide Hadász, Ott a pina mindig vadász.” (4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A környékről mindenhonnan jöttek, de házasodtak messzebbről is. Az egy fárában lévőkből a leggyakrabban. Régen a Rába mentéről nem házasodtak, később már igen. Úgy tartották a falubeliek, hogy a Rába mentiek azért nem jöttek a Hegyhátra, „mert itt sokat kell dolgozni”. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Körmenden minden hónapban volt vásár január kivételével. Vasvár. A régi öregek még Zalaegerszegre is lejártak állatvásárra.

b) Piacra:

Körmenden minden héten volt disznópiac. A falusiak is árultak gyümölcsöt, tejterméket. Fejen, kosárban hordták az árut.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falvakba. Szarvaskend Sarlós búcsú, Nagymizdó, Döbörhegy Anna búcsú, Gelsekarád.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár Kisboldogasszonykor, Nagyboldogasszonykor, Mária napkor. Kiscellbe a „régi” asszonyok. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A Rábamelléken (Tolnaszecsőd) 150-200 holdas birtok volt. A faluba bérlő járt, ő szedte össze az embereket. 10-15-en biztosan mentek, főleg fiatal lányok. Egyházashollóson markot szedtek. Kora tavasszal „aszat tüskét böködtek”. Férfiak is mentek, főleg kaszálni. Távolabbi vidékre is eljártak. 2 hónapra, 6 hónapra Táplánfára, Rédére, Bicskébe. Győr, Veszprém, Fejér, Komárom megyébe. Lehettek vagy húszan. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak, mindenki ellátta a magáét. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Nem

b) vesszőkosarakat

Nem

c) szalmafonatú edényeket

Nem

d) szövőbordát

Nem

e) favillát

Nem

f) fagereblyét

Talán

g) faboronát

Nem

h) egyebet?

Nem

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Bognár, kádár volt a faluban. A parasztember megcsinálta magának, volt aki eladta a Rába melléken. Benkő Dezső gráblát (gereblye) készített. (1,2,3,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Körmenden vették általában a piacon, de őrségi gerencsérek is jártak a faluban. (1,2,3,4)

1.16.

Az Őrségből fazekasok jártak. A Rába-parti cigányok drótoztak, köszörültek, teknőt vájtak. Erdélyiek ruhát árultak. Egyébként nem nagyon jártak, a helybeliek a körmendi piacon vették meg a szükséges holmit. (1,2,3,4)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Cigányok, erdélyiek,

b) Honnan jöttek?

Őrség, Rába-partja, Erdély

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Fazekas, drótos, köszörűs, teknővájó, ruhaárús,

d) Mit árultak?

Teknőt, ruhát,

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A döbörhegyieknek, molnaszecsődieknek volt a falu határában szőlője. Régen a falubelieknek szinte mindenkinek volt szőlője. Öröklés révén volt szőlő Döbörhegyen, Szarvaskenden, Nagymizdón. (1,2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Öröklés révén volt szőlő Döbörhegyen, Szarvaskenden, Nagymizdón. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temető van.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Egy működő temető van. A templom körül még van néhány kereszt. A kaszálón Váradnak neveznek egy részt, itt pénzek és cserépdarabok jöttek elő. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Minden hónap 13-án májustól szeptemberig fatimai mise van. (1,2)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egy boronát használtak, amelyiknek a fogazata vas volt, a többi része fa. Későb a lovas gazdák vettek vasboronát, ekkor már használtak 2-3-at összeerősítve. (1,2,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Géppel nagyon kevesen vetettek. Általános volt a kézi vetés. (1,2,3,4)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általános

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Nagyon kevés

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Az a) típust használták – aratóvillának hívják. Használták a c) fajtát is. Kampónak hívták, ez volt a régebbi fajta. (1,2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Általános volt a használata. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévéből rakták. A legfölső a pap. A papnak kelet felé kellett nézni, mert „a gabona Jézus teste, ez pedig a föltámadást jelenti”. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepét ismerik. Ha széles a föld, 7-8-at is raktak egy végbe. Ha keskeny a föld 2-3 keresztből rakták. A keresztet számolták át mázsába. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyelének hossza változó volt. Valaki szerint 2 méter is volt, más szerint 150 cm. (1,2,3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A géptulajdonos fogadta fel az embereket napszámért vagy részért. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal (3 m hosszú). Elevátor csak az uradalmakban volt. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A II. világháború után még vetettek hajdinát a TSZ megalakulásáig. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A II. világháború után vetettek már így, de általánosan sosem terjedt el. A TSZ-ben így vetettek, de előtte az egyéni gazda a bogarak miatt nem vetett sok krumplit. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Rendre kaszálták. Másnap széjjel szórták, megforgatták. Megforgatták még néhányszor. Jó időben a 4. nap behordták. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Buritóval vagy talicskán. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga fölső fája

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg, rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg (1,2,3,4)

2.15.

Akinek kevés szalmája volt, az gyűjtött az erdőn csaritot. Legjobb a tölgyfa levele. (1,2,3,4)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

NA

c) Melyik évszakban?

NA

2.16.

Használtak. Kumetes szerszám nem volt. (2,3,4)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen

b) Melyik mód régibb, újabb?

NA

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

NA

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret teherhordásra használják. A kocsit 1 vagy 2 ló húzza, csak személyszállításra használják. (1,2,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Szalma- szénaszállításnál hosszú oldalt használtak. Ez 4 méteres volt. (1,2,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul kötelet használtak. (1,2,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Kevesen használtak saroglyát, főleg a lovas szekereknél. Annak az egy-kettőnek erősen ívelt volt a formája. (1,2,3,4)

2.21.

A rövid szekéren használtak kocsikast, egyet is, kettőt is. (1,2,3,4)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

NA

b) Használtak-e kettőt is?

egyet is, kettőt is. (1,2,3,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Azt az állatot patkolták, amelyiknek nem bírta a lába. Az első két lábat patkolták. (1,2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee! Nejde-ho!

b) terelik jobbra

Jobbra: Hakk!

c) és balra

Balra: Hikk! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne-ne. Cocuka-cocuka. (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi-pi. Ne-ne-ne. Tyu-tyu. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Kusz-kusz. Nevén hívják. (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendert termeltek inkább, mint lent. Kendervágót, lentörőt, tilót használtak. (1,2,3,4)

2.29.

Az a) fajtát használták. (1,2,3,4)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

NA

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Nem volt elkülönülő házcsoport. A tó helyén valaha malom volt. (1,2,3,4)

a) Hogy hívták ezeket?

NA

b) Miért volt így?

NA

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

NA

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A pincék boronából készültek. A lakóházak inkább sövényfalúak voltak. A legtöbbjét az 1930-as években bontották el. Az utolsót a 60-as években. Tömésfalu most is van. (1,2,3,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

1917-ig volt meg az utolsó füstöskonyha. Szabad kéményes házra nem emlékszenek. A kéményt a fal mellé tették. Az 1910-es években már biztos, hogy csak zárt kéményeket építettek (tovább nem tudnak visszamenni). (1,2,3,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Eleinte minden helyiségnek külön bejárata volt. Ezek voltak a pitaros házak. Az 1920-as évektől a konyháról nyílt a szoba ajtaja. Ezzel párhuzamosan megjelentek a zárt folyosó házak. (1,2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt. Az 1920-as években elbontották őket. (1,2,3,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1910-es években kezdték rakni a sparhelteket. Egy házban 1933-an építették be, de szerinte akkor már sok házban bent volt. (1,3,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Még a II. világháború után is építenek egysoros házakat. 10-20 éve építenek sátortetős házakat. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem emlékeznek rá, hogy láttak volna ilyent. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence alját feltöltik 50-70 cm magasan „köveccsel”. (1,2,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A torkos pajták a legrégebbiek. Ennek egyik oldalán van a pelyvakutyó. Később lábas pajtákat építettek fából, majd végül a lábakat téglából is. Az oldalát bedeszkázták. Az általános most az, hogy a pajta a ház végében van. Az alakja téglalap. (1,2,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Két ágú „hajtott” villát használtak még nagyon régen. Az egyik ágát beledugták az edény fülébe, a másikkal az edény falát támasztották. (1)

3.12.

Egészben nem savanyítottak. A répát homokba rakták, fölvétel után gyalulták meg. Általában a répát is, a káposztát is legyalulva savanyították. (1,3,4)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Nem

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Nem

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Valaki szerint a II. világháború előtt már nem sütöttek, mások szerint 1950-ig még sütöttek kenyeret háznál. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Volt, aki deszkára tette a kenyeret. A faluban a b) és a c) fajtát ismerik, valószínű, hogy az utóbbi az újabb keletű. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Nem mindegyik köpülőnek volt füle. 80 cm maga, 4-5 literes lehetett. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Használták a d) fajtát, valószínű ez lehet a régebbi típus. Elterjedt volt a b) fajta. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

A kölest úgy készítettek, mint a rizst. Csináltak belőle felfújtat is tejjel leöntve, vaníliával, mazsolával. Egyszerűbb a kása, ezt csak tejben megfőzték. Hajdinából málét készítettek élesztősen (kelt málé) vagy anélkül. Töpörtőt vagy tejfölt öntöttek rá. (1,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonták kettes-hármas ágra hosszúkásan vagy körbe. A c)-ből kettőt összeragasztottak lekvárral. Patkó alakút is csináltak. A kalács formája házanként eltért. A perecet a kemence feneként sütötték, mert így volt a legízletesebb. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót mindig csináltak, de nem ilyen gyakran. Paradicsomból keveset tettek bele, később már többet. A hagyma is kevés volt benne. Szeltek bele kolbászt, krumplit. Valaki rizzsel együtt főzte. (1,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Sokan ették nyersen is, de a legtöbben csak felnőtt korukban kezdték megenni a nyers paradicsomot. (1,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Kalács-féléket: diósat, mákosat, lekvárosat. Rétest, hájas tésztát sütöttek. (1,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A férfiak az I. világháborúig viselték, de az öregek a 30-as években is hordták.

b) Hány szélből készült?

Bő volt, de arra már nem emlékszenek, hogy hány széből készült. (1,3,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az öregasszonyoknak még most is van derékban rögzített ruhájuk. Az egyberuha a 20-as években kezdődött. (1,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Háznál nem szőttek. Az asszonyok csak fontak, a fonalat a molnaszecsődi takácshoz vitték. (1,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt ilyen szigorú szokás. (1,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Egymás végébe az ágyakat a 20-as évekig tették. Az ágyak még sok helyen párhuzamosan vannak, de a rekamié kezdi kiszorítani. (1,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

A legtöbb lakodalmat szüret után tartották. Disznót lehetett vágni, volt már új bor. Farsangon is tartottak.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Adventben és böjtön nem volt szabad lakodalmat tartani. (1,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) A legtöbb esküvőt vasárnap tartották, de ez nem kizárólagos, tartottak szombaton is.

b) 1930 körül:

b) Szombaton. (1,2,3,4)

4.3.

Nyáron sátorban tartották. A lakodalom egy éjszaka tartott. Reggel hazamentek. (1,3,4)

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat a lányos háznál tartották

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

a vacsora volt a főétkezés

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

NA

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Étteremben tartják Körmenden vagy a helyi kultúrházban. (1,3,4)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

NA

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) Vőfények hívtak. Szalagos, rozmaringos kalapban jártak, bottal. A szomszédos falukba is átmentek hívni.

b) 1930 körül:

b) A jegyespár hív. (1,2,3,4)

4.6.

Nem volt ilyen szokás. (1,3,4)

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

Nem

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

Nem

d)Meddig élt ez a szokás?

Nem

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Körmendről hoztak cigány muzsikusokat.

b) Milyen hangszereken játszottak?

hegedű, bőgő, cimbalom, síp

c) Hány főből állott a zenekar?

4-6 fős zenekarok voltak ezek

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Gelsekarádon volt tangóharmonikás. Őt is hívták, de ő mindig egyedül játszott. (1,2,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

8-14 éves gyerekek lucáztak. Korán elindultak csutak szalmával a hónuk alatt. Bementek minden házhoz, ahol engedték őket. A szalmacsutakra letérdeltek, úgy mondták a rigmusokat. Aszalt gyümölcsöt kaptak. A gazdaasszony a tyúkok alá tette a szalmát. Azt tartották, hogy Luca napján nem volt szabad varrni, mert bevarrják a tyúkok fenekét. „Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty Tojjanak a tikjok, lúdjok Jó üllősek legyenek! Teheneik jó fejősek legyenek! A háziasszonynak annyi annyi csibéje legyen, Mint égen a csillag. A háziasszonynak annyi pénze legyen, Mint a polyva! Kendtek/Kiétek lányának ollan nagy csöcsi legyenek, Mint az aratóbugyiga. Kendtek lányának akkora feneke legyen, Mint a kemence szája. A disznójuknak annyi zsírjuk legyenek, Mint kútban a víz. Ollan vastag szalonnájuk legyen, Mint az ajtófélfa. Ha nem adnak szalonnát, levágom/ledöntöm a gerendát”

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

NA

b) Meddig élt ez a szokás?

1920-ban még volt.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

NA

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Az 1920-as években még regöltek egyszer-kétszer. Utána elmaradt a szokás. „Hejj regö-rejte Azt is megengedte az a nagy Úristen, Ennek a gazdának hat pár ökröt, négy pár lovat adjon Az Úristen száz hold földön.” (1,2)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

3-4 öreglegény van a faluban. (1,2,3,4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Volt X-szel díszített tejesfazék, a körmendi vásáron vették. (1,2,3,4)

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Igen

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

NA

c) Hol szerezték be ezeket?

Körmend, vásárban

4.12

Volt ilyen szokás. Mikor adventi misére mentek Szarvakendre gyújtottak meg söprűket. (1,2,4)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Föl szoktak öltözni a férfiak, vidámabb nők. Ajéndékot vittek a rokon gyerekeknek (nem mentek be mindenhova). Az öltözetük kifordított nagykabátból vagy valami szőrbundából állt. Bekenték magukat korommal, kenderből szakállat ragasztottak. Nem mindenki emlékszik erre a szokásra. (1,2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Nagyon régen, még az I. világháború előtt jártak egyszer-kétszer betlehemesek. A szereplőkre nem emlékeznek. Később körmendi gyerekek betlehemeztek a faluban. (1,2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt. (1,2,3,4)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A kéményseprővel ijesztgették. (Még az esernyőtől is féltek, mert fekete volt.) (1,2,3,4)

4.17. Diódobálás

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3,4)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Tüskét vágó ember (ünnepnap elment tüskét vágni és a Hold felszívta). (1,2,3,4)