Mersevát

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mersevát, 1985. október
Adatközlők:	Horváth Imréné (72), Mersevát, Bajcsy-Zsilinszky u. 11. 2. Dr. Kovács Jenő (74), Szombathely, Szabó M. u. 15. 3. Kovács Lajos (70), Mersevát, Dózsa Gy. u. 11. 4. Somogyi János (77), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 5. Somogyi Jánosné (45), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 6. Dr. Körmendy József, Felsőörs 7. Vörös István (89), Mersevát, Ady tér

Gyűjtötte:	Dr. Kovács Jenő
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Úgy tudják, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén volt, hanem a Himeskű dülőben. (Ez csak félig igaz, mert ott egy Himeskű, Himeske nevű falu volt, amely a török időkben pusztult el.) Temploma is volt, s a merseiek is odajártak istentiszteletre. (2) Maga Merse település távolabb volt a Marcal folyótól, csak amikor 1885-ben elkészült a Vas megyei mellékcsatorna (Malom árok) és a szabályozás következtében a vizek keskenyebb ártérre vonultak vissza, akkor építették közelebb a házakat. (2,3,4,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Okmányok alapján: Mesre 1252-1460 között. Vati (Wathy) a XV. században, Aczél (Achel) és Rohodi (Bokodi) a XV. sz-ban, Kalanda (Kalenda) a XVI. sz-ban, Káldy a XVII. sz-ban. 1750-1900 közt Armpruszter, Barcza, Babos, Balás, Blaskovits, Bölöndj, Burgyán, Csányi, Jankovits, Jánosi, Kállótzy, Körmendy, Laki, Majsai, Miley, Perneszi, Pozsgai, Szalóky. 1900-1940 között: Bakonyi, Boros, Csóka, Egry, Farkas, Fesler, Fodor, Horváth, Imre, Józsa, Kelemen, Kocsis, Kovács, Lendvay, Márkus, Molnár, Maráczi, Nagy, Németh, Orbán, Pálfy, Szalay, Szűcs, Tóth, Varga, Viola. A század fordulón kerültek ide: Kisfaludy Imre 1888 Répcelakról, Nagy Péter 1890 Kemenespálfáról, Töreki János 1895 Kemenesszentpéterről, Farkas Károly 1900 körül Nagypiritről, Orbán József (Erdős) 1905 körül Martonfáról, Guigitzer János 1901 Kemeneshőgyészről, Kovács János 1909 Radó majorból (celldömölki határ), Mayer Miklós 1920-as évek Balatonudvariból. (2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Arról senki sem tud, hogy valamikor nagyobb számban települtek volna idegenek a faluba. De Pesty Frigyes 1864. évi gyűjtésében olvashatjuk: „Merse 400 éve, Zala, Veszprém, Sopron és Vas megyékből népesítetett.” (Merse-Belső Vath 59-34-36, 5, 323-4) Arról vannak adataink, hogy a török időkben időnkint elbújdosott a népesség, de ha elmúlt a veszély, akkor újból visszatért. (A 400 éves időadat azonban téves lehet, mert 1864-ben legfeljebb 200-300 évről beszélhetett volna Pesty a török időket illettőleg. (2) Az viszont nincs kizárva, hogy veszélyeztetett területről menekülők helyet találtak itt, mint ahogy az elpusztult Himeskő falu lakóinak egy része is Mersén telepedett le. (2,4,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Arról nem tudnak, hogy nagyobb számban elköltöztek volna a faluból. Bár Amerikát többen megjárták, de kevés kivétellel hazajöttek. A XX. század első harmadában a leányok egy része háztartási alkalmazottként, a férfiak pedig ipari munkásként Budapesten és Pápán találtak munkahelyet. Számuk 31 nő és 12 férfi. Amerikából 11-en tértek vissza és 4-en maradtak kint. (3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Fekvésnél és az egy plébániához való tartozás miatt Külsővat a hasonló. Alig másfél-két km-re van. 1871-ig a külsővati tanító tanította a Merse-Felsővati gyerekeket is. Az ünnepi istentiszteletekre a katolikusok és evangélikusok egyaránt Külsővatra jártak. Az iskolában és a templomokban összeismerkedtek és sógos-koma barátságban sokan éltek. A többi falu közül Magasival volt még kapcsolat, mert a takácsokhoz odajártak szövetni. A magasi erdőkben vettek tüzifát és építésre követ. (2,3,4,7)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu kimondottan nem tartozik bele tájegységbe. Földrajzilag a Kemenesaljához sorolják. A kemenesi faluk vonulata távol van és a múltban csak Celldömölkön át lehetett azokhoz eljutni jó úton, Kemenessömjénbe, Szentmártonba, Vönöckre és Kemensmagasiba. A községtől délre levő falvakkal szinte semmi kapcsolata nem volt a lakosságnak, de annál több a járási székhellyel Celldömölkkel. Piac, vásár, búcsújáróhely és többeknek munkaalkalom is volt itt. (2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesaljáról, Sághegyről, Somlóról tudnak legtöbbet. Kemenesaljához tartozónak sorolják: Mihályfa (Miháfa), Sömjén (Sömgyén), Szentmárton (Szemmárton), Vönöck, Magasi, Szergény (Szergin), Hőgyész, Magyargencs, Szentpéter, Pápóc. (3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Celldömölk (Kis-Czell) járási székhely, piac és búcsújáróhely, Alsóság a Ságheggyel, ahol jó bor terem. Somlóhegy, ahol szintén jó bor terem. Pápa város (20 km-re) iskoláiról és vásárairól híres. (1,3,4,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Merseváton július 13-a utáni vasárnapon van a búcsú, amelyet a környékbeliek „tökös búcsúnak” mondanak. Régen ilyenkor tökös-mákos rétest szoktak sütni. Beke Manó nyelvész gyűjtésében (1906) olvashatjuk, hogy a merseiek a Malomrétre kitették a szekcskavágót legelni. (Olyan nagy volt a szárazság, hogy nem volt mit szecskázni.) (2) Kemenesmagasiról: Magasiba döglött zsiba, szádon follyon le a zsírja. Mesteriről: Ég, mint Mesteriben a lúdkatróc. Tokorcsról: A ködmönbü ecetet sajtoltak. Valamelyik környékbeli faluról: Akkora vót a sár, hogy az ebet az ablakbu sütőlapáton tartották ki ugatni. (5) (2,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Sokan házasodtak más falvakból. Szinte több, mint a felerész. Elsősorban a szomszédos Külsővátról és Vámoscsaládról. Kemenesszentmártonból, Kemeneshőgyészből, Kemenessömjénből, Kemenesmagasiból, Kemeneskápolnáról, Kemenesszentpéterről, Vásárosmiskéről, Iszkázról, Vicáról, Nickről, Nemesszalókról, Kőszegről, Pápócról, Celldömökről, Alsóságról. (2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Celldömölk, Pápa, Sárvár Állatvásárra: Celldömölk, Pápa, Jánosháza, Miske, Tüskevár

b) Piacra:

Celldömölk (csütörtökön és vasárnap és vásáros napokon)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Külsővatra (augusztus első vasárnapján), Magasiba (Szentháromság vasárnapján), Szentmártonba (november 11-e utáni vasárnap)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölkre (Kis Máriacell) szeptember 8-án Kisasszonykor (3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem szoktak innen máshova munkába menni, csak néhányan dolgoztak a celldömölki vasútállomáson. (2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az 1930-as években Zala megyéből a Radó uradalomban hoztak alkalmi munkásokat cukorrépa munkálataira. Egy major épületben (Nelli major – Succki) laktak. Számuk 20-25 között volt. (2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

b) vesszőkosarakat

Előfordult, hogy vesszőből kosarat, szalmából zsombort, vékát készítettek eladásra, de ez nem volt általános. Ilyenekért nem kellett más faluba menni, mert vagy maga vagy ismerős megcsinálta.

c) szalmafonatú edényeket

d) szövőbordát

e) favillát

A faáru készítők Városlődről valók voltak. Ezek árultak gereblyét, falapátot, favillát, szerszámnyeleket, lisztmerőlapátokat, stb. Egy mondás (rossz kívánat) is utal a városlődiekre: „Az Isten tenne bele a városlődi vellahajtóba!” (A megfőzött bükkfát a faragás után hajlítóba tették, hogy a villaág formáját felvegye.”) (2,3,4)

f) fagereblyét

Járamot, boronát, gereblyét szintén helyben megcsinálta faragnitudó ember. De a celldömölki piacon és vásározó árusoktól is meg lehetett venni.

g) faboronát

h) egyebet?

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket nem készítettek a faluban. A celldömölki kirakodóvásárokon vették pápai, jáki, városlődi fazekasoktól. Időnkint vándorárusok is kirakodtak a faluban, vagy az utcákat végigjárva kínálták áruikat, de nem pénzért, hanem gabonáért, vagy babért adták. „Egyszer tele, kétszer tele” azaz amennyi gabona belefért az edénybe, egyszer, kétszer, háromszor. A kis edényekért kétszer-háromszor, a nagyobbakért egyszer, kétszer kérték tele. (3,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Az I. világháború alatt és azt követő három-négy évig jártak a drótosok (a mai Szlovákiából) és kiabálták „Van-e valami drótozni, fótozni való?” De volt köztük ablakos tót is, akik a hátukon farekeszben hordták az üveget és ezzel javítottak. A bosnyákok késféléket és ollót árultak, főleg Sarajevo helynévvel ellátott zsebkéseket kínáltak. A meszesek (Ugodból, Veszprém m.), a faárusok (Városlődről és Szentgálról), a tűzhely javítók (a kolompárok Celldömölkről). A borárusok (Zala megyéből) szekérre tett hordóból árulták a bort. Az ugodi mészárus állítólag süket volt, mert ha kérdezték tőle, bácsi mit árul – Ugodba, hova valósi – meszet volt a válasz. A szalóki Lang Izidor más néven a Bizik zsidó zsibárus volt, nevét mondóka is őrzi: „Lang Izidor meszet árul, megismerni a lováról Lovának Linda neve, le van ütve a csipeje!” Egy lovas szekéren járta a falukat és mészárusítás után áttért a rongy, bőr, toll vásárlásra, de nem pénzt fizetett értük, hanem gombot, tűt, gyüszüt, üveggolyót és egyéb csecsebecsét a gyerekeknek. Kiabálta: Nyúlbőr, tiktoll, vintoll, van-e eladó? Veszek rongyot, rossz kalapot adok érte gimbet, gombot. Kemenesmagasiból pék is járt a faluba zsemlyét, kiflit árult. (2,3,4,7)

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A mersei határban csak Horváth Ferenc tanítónak és Fodor János kisgazdának volt kis területen szőlője. A Somló hegyen Vidos Dánielnek, Kelemen Józsefnek, Czuppon Kálmánnak volt kisebb szőlő ültetvénye. A Ság hegyen Farkas Ignác malomtulajdonosnak volt kisebb szőlője. (2,4,5)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

2.23. A fejőedény régi neve?

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

b) terelik jobbra

c) és balra

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

b) 1930 körül:

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

b) 1930 körül:

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?