Surd

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987.
Adatközlők:	(1.) Biacs Géza (52), Surd, Petőfi S. u. 94.
	(2.) Borsos Lajos (74), Surd, Kossuth L. u. 100. (3.) Imrech Jánosné Józsovár Katalin (58), Csörgő (4.) Krana János (74), Surd, Petőfi S. u. 49. (5.) Varga József (60), Surd, Petőfi S. u. 21. (6.) Varja Lajos (60), Surd, Kossuth L. u. 43. (7.) Varja Lajosné Bebők Borbála (54), Surd, Kossuth L. u. 43. (8.) Vajda István (34), Surd, Kossuth L. u. 43.
Gyűjtötte:	Szomjas Károlyné
Wiki feldolgozás:	Tihanyi Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Surd
weboldal:	http://www.surd.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

„Ez egy nagyon régi falu, már a törökök után itt laktak az ősök.” (2) „Ez artikuláris gyülekezet volt, amikor nem volt szabad a protestánsoknak istentiszteletet tartani az egész környékén csak Surdon lehetett. Úgy hallottuk a régiektől, hogy már szombaton délután jöttek a szomszédos faluból, az evangélikusok istentiszteletre. Ezért szombaton délután mindig hosszat harangoztak. Ez a szokás a mai napig is fennmaradt. Pátró, Somogybükkösd, Porrog népe ma is hallja a szombatesti harangszót.” (2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Biacs, Borsos, Varga, Imre, Göbölös, Peti, Kanász. (2,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Valamikor nagyobb számban voltak itt evangélikusok, ma már kb. ugyanannyi a katolikus. Ők nagyobb részt a Zichy uradalom cselédei voltak, Ki innen, ki onnan került a faluba. (2,4,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem, inkább ma is gyarapszik a falu, Csörgőn egészen új utcasor épül, pátrói, zákányi családok építkeznek ide. (1,2,3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Zákányt, Beleznát. Régebben a viseletük hasonló volt és uradalmi munkára is közösen jártak. (1,2,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem, mert a környező falvak lakói között sok a horvát, ők pedig szin magyarok. (5,6,7)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A horvátságról. Régebben jöttek ide, horvátok, meg mi is jártunk a Muraközbe vásárra. (2,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Vásárairól ismerték Nagykanizsát, Csurgót, Letenyét, Zákányt, Berzencét. (5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A környékbeliek az ittenieket szegényeknek, cselédnépnek tartották, főleg a pátróiak. Úgy mondták, hogy „a surdi másnak keze-lába”. Mi meg úgy csúfoltuk a pátróiakat, „hogy láti, tudi, halli, csipi, rugi, harapi – mert így is beszéltek.” (2,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen, főleg Pátróból, Beleznáról, Liszóból, de hoztak ritkábban feleséget Porrogról, Őrtilosból is. A régi surdi családok fiasi nem vették el a grófi cselédek lányait. És lehetőleg nem kötöttek vegyesházaságot régebben, ma már gyakori. A surdi legény inkább más faluból nősült, csak olyan vallású leányt keresett, amilyen ő volt. (5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nagykanizsára, Csurgóra, Légrádra

b) Piacra:

Csurgóra, Kanizsára

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A katolikusok Zákányba, Őrtilosba, Bükkösdre, Liszóba, Bisztricére – ez egy hetes út volt –, Segesdre, Vasvárra, Szentmihályhegyre. Az evangélikusok nem jártak búcsúra. (2,5,6)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

n.a.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem jártak,a grófi uradalom elég munkát adott nekik. (2,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Murakersztúrról, Fityeházáról, Őrtilosból. (2,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Igen, egy Henn nevű bognár készítette a kocsikat és faboronával, fagereblyével, favillával ellátta a környező falvak népét. (2,4,6)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

igen

f) fagereblyét

igen

g) faboronát

igen

h) egyebet?

kocsikat

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Zákányban Aradi Ferencnek volt fazekasműhelye, tőle is vettek edényeket, de helyben hozták a Vas megyei gerencsérek nagyobb részt ezektől vásárolták. (2,3,4,5,7)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Gerencsére cserépfazekakat hoztak, teknőscigányok a krönyékbeli Ládáskút cigánytelepülésről teknőket, fakanalakat, melencéket hoztak. Régebben sonkolyos tótok jártak, tőlük vettek az asszonyok csipkéket, színes hímzéseket. (2,5,6,7)

b) Honnan jöttek?

Ládáskútról

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Gerencsérek, teknőscigányok, sonkolyos tótok.

d) Mit árultak?

Cserépfazekakat, teknőket, fakanalakat, melencéket, csipkéket, színes hímzéseket.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Ne, ha örökség vagy tétel útján hozzájutottak, igyekeztek eladni, elcserélni. (2,5,6,7)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai község határában van a ma is használt nagy köztemető. A szőlőhegyek felé vezető úton van a régi „O-temető”. A ma élők már nem emlékeznek arra, hogy mikor temetkeztek ide utoljára.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Emberi csontok nem kerültek elő. (1,2,3,4,5,6,7,8)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A búcsú június 20-án volt, illetve az azután következő vasárnap. A katolikusok megtartották régen az ünnepeiket, többnyire csak azzal, hogy azon a napon nem dolgoztak. Úr-napján úrnapi sátrat készítettek a katolikus iskola udvarán, de ezt a felszabadulás után már nem engedélyezték. (2,5,6,7)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen. Két boronát használtak. Nagyobb részt, de használtak egyes boronát is, ha nagyon „göcsejes” volt a föld, akkor ráálltak, hogy nagyobb súlya legyen. (2,5,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Gabonát mindig kézzel vetettek. „Abroszba tették” abból vettek.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Régen gépi vetés nem volt. (2,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Egyágú kaszacsapót használtak. Régen a gyapófára kis gereblyét tettek, de az nagyon régen volt. (2) Neve „kaszatakarító”. Könnyebb volt markót szedni, ha takarítóval használta. Csak gabonát kaszáltak takarítóval. Füves sohasem. (2,3,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kévekötőfát használtak, de olyat nem, aminek végébe nyílás volt. Mindenki maga készítette a „kötözőbotot”. Volt aki még szépen ki is cifrázta. (2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából 21 kéve volt egy „köröszt”. Rozsból ugyanannyi, árpából 19 vagy 17 és zabból 19 vagy 21. Attól függött, hogy mekkora markot szedtek. (1,2,3,4,5,6,7,8)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A „kepe” vagy „kalangya” az 5 kereszt. (2) „Ha uradalomnak arattunk, akkor kepének mondtuk az összehordott kereszteket. Ha magunknak arattunk, akkor az kalangya.” (6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele, 163,5 cm, hadaró h: 83 cm. (4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A cséplőgép tulajdonosa helyben szerződtette az „etetőt”, a „zsákolókat”, a „szómahúzókat” és a kazalrakókat. Ezek falubeliek voltak. A gépész állandó volt, ő járt a géppel. A cséplőgép udvarról-udvarra járt, a háziak besegítettek. Délben ebédet, este 6 óra felé vacsorát adtak a dolgozóknak. (2,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

a) vasvillákkal, ha közel volt a kazal

b) vízszintes rudakkal, ha messze volt. Neve: „szómahordórúd”. „Ez így volt, amióta géppel csépeltek. Azelőtt akik kézi cséppel csépelnek, elrakták a gabonát is és ők rakták a kazlat is.” (2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1954 után nem termeltek hadjinát. Addig minden gazda aratás után a felszántott tarlóba vetette. Napjainkban a háztáji földekbe is termelnek hajdinát. Nagyon szeretik, finomabbnak tartják, mint a rizst. (1,6,7,8)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonyát mindig kapa után „fészekbe” rakták, „kupicolnak”. Sorhúzóval kijelölik és azután vetnek. Nagyon ritkán előfordul, hogy eke után vetettek, de csak ott lehetett, ahol nagyon jó és nagyon sima volt a föld. Ma is inkább csak kapa után vetnek. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált füvet két napig „renden forgatják”. Ha megfelelő az idő, akkor a kaszálás utáni napon sorba jár az asszony, „a rendbe” és favillával átfordítja. A harmadik napon „összegyűjti”, fagereblyével összegereblyézi, és kis halmokba, petrencébe rakja. Ha oda lehet állni melléje szekérrel, akkor fölrakják a kocsira. Ha „partoldalban” van, akkor szénahordórúddal két ember viszi el a kocsiig. (2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Ha nem volt nagyon messze a kazal, akkor vasvillával, ha messze volt, akkor lepedőbe rakták és úgy vitték az istállóba. (2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

Fősőfa vagy főfa, (alfa, 2 db belfa, 2 belfaszög)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

járomszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

1 húzószög. (2,3,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem használtak. (2,6)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Nem. (5,6)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

„Szekér”, ha marhát fogtak eléje, „kocsi”, ha lovat fogtak elébe. Csak a rúd változott. (5,6,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér hossza 348 cm. (1,2)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A megrakott szekérre elől rátették a nyomórudat, és lánccal megkötötték. Akkor a rúd vége fölfelé állt. Azután a férfi rákötötte a rúd végére a „rudazókötelet” és a teste súlyával lenyomta a rudat. A kocsi hátsó végén álló felesége rákapaszkodott a rúdra, teste súlyával lehúzta és addig tartotta, amíg lejött a kocsi tetejéről (a szénába beleszúrt vasvillára lépkedve) és akkor ő is segített húzni a rudat és kötéllel a szekér aljában lévő karikához kötötte. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Olyan volt, mint egy pad. Volt háttámlája és alacsony karfája. Az ülőrész felemelhető volt, oda tették az élelmet, ha útra mentek. Nem volt minden háznál üléskas, ahol volt, ott parádéra használták. (2,4)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Soha. (4,5,6)

2.23. A fejőedény régi neve?

Bádogból volt, vásárban vették. 45 után zománcos edény is volt, azt boltban vásárolták. Neve: „fejősajtár”, „fejőke”. (3,7)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

„Az ökör elmegy maga csak mondani kell neki, hogy hopp csálé hopp. A hajszás aki jobbról megy a csás meg balról.” (2) „Böcce, az a borjúnak a neve.” (5,6)

b) terelik jobbra

n.a.

c) és balra

n.a.

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

„Ne coca ne”, „picikém ne”. Ha kergetik „hücs te”. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

„Pi, pi, pi”, „puttyám, puttyám”, ha kergetik: „hess te hess”. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

„Gyere ide Bodri”. Ha küldik: „nem méc innen”. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Fából készült tilolót. „Törő”, tiloló. (3,7)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Kétféle rokkát használtak: „csehrokkát” és a három lábon álló „németrokkát”. Csurgón vásárolták „isztergálosnál”. Fonni minden nő tudott Surdon. (3,7)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.