Olaszfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987. április
Adatközlők:	(1.) 1. Farkas József, 1895. Margitmajor, római katolikus, Olaszfa, Ady u. 9.
	(2.) 2. Csoknyai Károly, 1900. Kozmafa, római katolikus, Olaszfa, Béke u. 24.
	(3.) 3. Németh Mária, 1900. Kozmafa, római katolikus, Olaszfa, Béke u. 24.
	(4.) 4. Csoknyai Károly, 1931. Kozmafa, római katolikus, Olaszfa, Béke u. 24.
	(5.) 5. Auer István, 1918. Csehimindszent, római katolikus, Olaszfa, Béke u. 48.
	(6.) 6. Fodor Jánosné, 1905. Kozmafa, római katolikus, Olaszfa, Rákóczi u. 30.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Szakolczai Zsófia
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Olaszfa két falu (Kozmafa + Olaszka) egyesülésekor keletkezett. E két korábba önálló falu keletkezéséről érdemlegeset nem tudtak mondani a megkérdezettek. (1,2,3,4,5,6) Kozmafát nagyon régen három család alapította. Azt már az adatközlő édesapja sem tudta, hogy melyik három család volt az. (1)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi családjai a: Gáspár, Vas, László, Kovács, Tót és Csoknyai családok voltak. Ezek a családok már olya régen élnek a faluban, hogy ők maguk sem emlékeznek, hogy őseik mikor jöttek Olaszfára. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem települtek be soha nagyobb számban a faluba. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem költöztek el soha nagyobb számban a faluból. (1,2,3,4,5,6)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A megkérdezettek szerint ezen a környéken minden falu egyforma, egyik olyan, mint a másik, minden falunak van temploma, temetője és a falvakat szegény népek lakják. (1,2,3,4,5,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Az informátorok szerint a falu Vas megyéhez tartozik. Ezen kívül más besorolást nem tartanak számon. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Ismerik az Őrséget, Göcsejt és Kemenesalját a falubeliek, de hogy mely községek tartoznak ezekbe a tájegységekbe, azt már nem tudják. Csak annyit említettek, hogy Kemenesalja Jánosháza környékén van. (1,2,3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községként mindenki csak Vasvárt emlegette. Vasvár azért híres, mert messzi földről ide eljárnak búcsúba. (1,2,3,4,5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Sajnos erre a kérdésre mind a hat adatközlő nemleges választ adott. Elképzelhető, hogy nem szívesen beszélnek nyíltan a falvak közti csúfolódásról egy idegen érdeklődőnek. (1,2,3,4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen, jelentős volt a környékbeli falvakból a házasodás. Kb. egyformán nagy mértékben Oszkó, Nagytilaj, Csehi, Bérbaltavár, Győrvár és Pácsony községekből. Nem neveztek meg olyan falut, ahonnan szándékosan soha senki nem házasodott volna valamilyen oknál fogva. (1,2,3,4,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

A faluból országos vásárra Zalaszentgrótra és Vasvárra jártak főleg. Ezeken a helyeken negyedévente volt a vásár. (1,2,3,4,5,6) Csipkekerekre és Rumba is eljártak vásárba, de hogy az év mely napjain, arra már ők sem emlékeztek. (1,3)

b) Piacra:

Szerdánként Vasvárra jártak. (1,2,3,4,5)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Oszkóba Szent György napján, Nagytilajba Szent Márton napján és Baltavárra Szent Miklós napján jártak. Ezeken kívül is el-eljártak más falvakba szórványosan. (1,2,3,4,5,6)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra jártak búcsújáróhelyre augusztus 15-én és szeptember 12-én. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A környéken sok major volt: a baltavári hercegnek volt majorsága, a Lehárt major, Margit major, Egon major, Kiskirály major, Sárvölgy major, Lipót major. Mindegyik majornak volt egy „pallérja”, ő szedte össze az embereket summás munkára: tavasztól őszig tartó hat hónapos summáskodásra. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba máshonnan dolgozni nem jöttek soha a megkérdezettek szerint. Volt elég „dolgos kéz” helyben is. (1,2,3,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Nem készítettek eladásra ilyen eszközöket a faluban. (1,2,3,4,5,6)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Nem készítettek eladásra ilyen eszközöket a faluban. Ők, maguknak a vásárban szerezték be ezeket a szerszámokat. Vasváron, Zalaszentgróton, Rumban, Csipkerekben (lsd. I.11. vásár). (1,2,3,4,5,6)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket főleg vásárokon (lsd. I.11. vásár) szerezték be, de 1945-ig olykor vándorárusoktól is vettek cserepeket. Azt, hogy hol készítették őket sajnos egy informátor sem tudta. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Üveges- és drótos tótok,ruhaárusok „bálisok”, paprikások, meszesek, kést, borotvát, ollót, órát stb. áruló bosnyákok, fazekasok. (1,2,3,4,5,6)

b) Honnan jöttek?

Felvidékről, erdélyieknek, Kalocsa, Sümegről, bosnyákok

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Üveges- és drótos tótok,ruhaárusok „bálisok”, paprikások, meszesek, kést, borotvát, ollót, órát stb. áruló bosnyákok, fazekasok. (1,2,3,4,5,6)

d) Mit árultak?

üveget, ruhát, paprikát, meszet, kést, borotvát, ollót, órát (1,2,3,4,5,6)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Egy-két oszkóinak házasság révén volt szőlője Olaszfán és ugyanilyen jelentéktelen mértékben viszont, egy-két olaszfainak Oszkóhatárában. (1,2,3,4,5,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Egy-két oszkóinak házasság révén volt szőlője Olaszfán és ugyanilyen jelentéktelen mértékben viszont, egy-két olaszfainak Oszkóhatárában. (1,2,3,4,5,6)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

1 db temető van a mai község határában a régi Olaszka területén (római katolikus). Említésre méltó adat, hogy „Török temető”-nek hívnak egy puszta területet a falu határában. Nagyobb számban emberi csont nem került elő. (1,2,3,4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nagyobb számban emberi csont nem került elő. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A megkérdezettek egybehangzó állítása szerint a falunak nem volt soha fogadott ünnepe. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, a két világháború között általános volt az összekapcsolt (2-3) boronák használata. Ezek a boronák kígyó hajlítású vasboronák voltak. (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között a kézi vetés általános, a gépi vetés pedig csak ritka volt. (1,2,3,5,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

ritka

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A gereblyés b) kaszacsapót használják többen és ez a régebbi is. Olyan régóta ismeretes, hogy nem is emlékeznek arra, hogy mikortól. A villás a) kaszacsapót kevesebben használják és ez a technika csak a két világháború között telepedett meg. (1,2,3,4,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, használtak a faluban olyan kévekötőfát, amelynek a vastagabb felén lapos nyílás volt a sarlónak. (1,2,3,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

22 kéve volt 1 kereszt. A kévék száma az emlékezettel elérhető időben nem változott (búzából és rozsból egyaránt 22 kéve jelentett 1 keresztet). Meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet hívták kepének (1,2,3,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet hívták kepének. A kepe kifejezést nem használták soha a termés mennyiségének a meghatározására. (Erre a kereszt megjelölést alkalmazták.) (1,2,3,5,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A faluban két adatközlő csépét sikerült lemérnem. Az egyik nyele 142 cm, a másiké 139 cm hosszú volt. (2,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén állandó „banda” járt a cséplőgéppel. (1,2,3,5,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül az uradalomban „eleváter” c) vitte fel a kicsépelt szalmát a kazalra és ott villával rakták szét. Az egyéni gazdaságokban pedig mindig nyárssal a) hordták kazalba a kicsépelt szalmát. Két ember segített a nyársas embernek: villával összehordták a szalmát egy kupacba, aztán egy ember az ő két lába közé szúrta a nyársat, a másik ember pedig segített a szalmával teli nyársat a nyársas embernek fej fölé emelni. A nyársas ember pedig a feje fölött vitte a szalmát a kazalhoz, egy létrán felmászott a kazalra és arra ráborította terhét. (1,2,3,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1945 után nem termeltek hajdinát egyáltalán. (1,2,3,4,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való barázdába vetése az 1920-as évek végére általánossá vált. E módszer kezdeti időpontjára azonban évtizednyi pontossággal nem emlékeznek az adatközlők. Bizonytalanul úgy kb. 10-20 évvel az általánossá válás előtti időszakra becslik e vetési technika kezdetét. (1,2,3,4,5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A széna 2-3 napig száradt a renden szétterítve, utána megforgatták egyszer és egy nap után boglyába vagy petrencébe gyűjtötték. A boglya nagyobb volt a petrencénél. A szárításhoz nem használtak állványt. (1,2,3,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A megkérdezettek szerint a napi száraztakarmányt villával vagy „buritóval” hordták az istállóba. Mindkét módszer egyformán elterjedt és szerintük mindkettő „ősidőktől fogva” ismert. (A „buritó” egy kb. 1 m magas, szája felé öblösödő 1,20 átmérőjű vessző kosár. A kosár fonása szándékosan erősen hézagos.) (1,2,3,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonó(1,2,3,5,6)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

nyakszeg vagy rúdszeg(1,2,3,5,6) ====c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:====igaszeg (1,2,3,5,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, almozáshoz használták a fák leveleit, sokan. (1,2,3,4,5)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Ősz végén és télen. (1,2,3,4,5)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, 1930 körül mindenki szügyre erősített tartóláncot használt a ló befogásához. A nyaklót csak 1945 után használták, de akkor is csak kevesen. (1,2,3,5)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Igen, 1930 körül mindenki szügyre erősített tartóláncot használt a ló befogásához. A nyaklót csak 1945 után használták, de akkor is csak kevesen. (1,2,3,5)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret tehén, a kocsit ló húzta. A szekér nehezebb volt és teher szállításhoz használták, a kocsi könnyebb volt és személy szállításra használták. Volt „péderes kocsi”, amely rugós volt. (1,2,3,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér kb. 4 m volt. A nyújtott szekér alkalmazása volt az általános és a régebbi. A vendégoldallal való szállítás az újabb és a sokkal kevesebbek által használt. A legidősebb adatközlő (1) szerint az első vendégoldal 1915 körül jelent meg a faluban. (1,2,3,4,5,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján kötél segítségével történt általánosan. Újabban és csak kevesen csigát használnak e művelethez. A csiga egy farúd, amely a szekér hátuljához van rögzítve, és a bele ékelt két lapicka segítségével lehetett a kötelet feszesre húzni. (1,2,3,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A szekér saroglyája enyhén ívelt volt. (1,2,3,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A vesszőből készült szekérkas formája a b) ábrán látható szekérkas formájával egyezett meg.(1,2,3,6)

b) Használtak-e kettőt is?

Előfordult, hogy e fajtából egyszerre kettőt is használtak. (1,2,3,6)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ige, ha „vásott” a vonómarha lába, évszaktól függetlenül „megtalpalták” őket. (A teheneket is.) (1,2,3,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter volt. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na (1,2,3,4)

b) terelik jobbra

Humegha!(1,2,3,4)

c) és balra

Nejdeha! A becce szót ismerik: a kis borjút hívják így. Nem kapcsolják össze egyetlen terelő szóval sem. (1,2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám-ne. (1,2,3,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pitye-ne, vagy pi-pi-pi. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát vagy a nevéről, vagy a Gyere ide!, vagy a Le! felkiáltással hívják. (1,2,3,5,6)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Egy durvább kivitelű tilótípusú „kendervágót” és egy ugyanolyan szerkezetű, de finomabb kivitelű „tilolót” használtak a kender töréséhez. (1,2,3,4,5,6)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) és b) típusú fekvő, illetve álló rokkát is használtak a faluban, mindkettőt egyszerűen csak „rokkának” nevezték. Hogy melyik a régebbi, azt egy adatközlő sem tudta megmondai. (1,2,3,4,5,6)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Két, korábban önálló falu, Kozmafa és Olaszka egyesítéséből keletkezett Olaszfa. Olaszka volt a sokkal kisebb falu, egy adatközlő (2) szerint a régiek mesélték, hogy valaha csak két házból állt. Elkülönülő ház, vagy házcsoport viszont egyik hajdani falu határában sem volt. A két falunak mindig itt volt a helye. (1,2,3,4,5,6)

b) Miért volt így?

Két, korábban önálló falu, Kozmafa és Olaszka egyesítéséből keletkezett Olaszfa. Olaszka volt a sokkal kisebb falu, egy adatközlő (2) szerint a régiek mesélték, hogy valaha csak két házból állt. Elkülönülő ház, vagy házcsoport viszont egyik hajdani falu határában sem volt.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A két falunak mindig itt volt a helye. (1,2,3,4,5,6)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A falu utolsó favázas sövényháza 1937-en leégett. (2,3,6)