Adorjánháza

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Adorjánháza, 1992. augusztus
Adatközlők:	(1.) Pöör Lajosné, 1920.
	(2.) Molnár Kálmán, 1902
	(3.) Molnár Kálmánné, 1912, Nagyalásony
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Adorj%C3%A1nh%C3%A1za
weboldal:	http://www.adorjanhaza.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Valamikor nádasban volt a falu. A török időkről mondájuk van: egy falubéli fiú elrablása és hazatérése. (1) A Bándi-dombon is település volt régen. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Szakál, Molnár, Csomasz, Kovács, Németh. A Takács család kovácsként került ide Takácsiból. A Kupi család is bevándorolt. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak betelepülésről. Azt említik, hogy a régi családok mind reformátusok voltak. A katolikus és evangélikus családok mind úgy költöztek be. (1,2,3) Nem tudnak betelepülésről. Azt említik, hogy a régi családok mind reformátusok voltak. A katolikus és evangélikus családok mind úgy költöztek be. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. 1902 és 1914 között a férfiask Amerikába mentek dolgozni, 6-7 ember kint is maradt. Az 1800-as években egy vagy két család Erdélybe ment, de visszajöttek. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A reformátusok nagyon összetartottak. Kispirititet, Csöglét és Egeralját nevezik meg egyöntetűen. Mindegyik református és gyakoriak voltak a házasságok is. Említik még Nyárádot és Nemesszalókot. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Marcal-mente egy részét „Bozót”-nak mondják. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesalja. Ide tartoznak: Kemenesmihályfa, Simonyi, Csönge, Tokorcs, Sitke, Alsóság, Nemeskocs. Somló vidék: Iszkáz, Karakószörcsök. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

A falu híres volt a „kultúrájáról”. Dalárda működött, férfi-, női egylet. Az 1920-as évektől 1940-ig szindarabokat játszottak. A református egyháznak nagy könyvtára volt. Nemesszalókon lakott a Szalóky uraság. Ő saját költségén építette a falu templomát. Külsőváton grófok és cselédek laktak. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Sági kobakok, de fehér a fogatok! Talán meszet ettetek, attól veszekedtetek! – ezt kiabálták egymásnak a gulyásgyerekek. Két piriti ember egyszer berúgott Cellben. Hazafelé meg akarták úszni a virágzó hajdinát. Megúszták, mint piritiek a hajdinát. Piritiek ködnek dőlnek. Nagy volt a köd a határban, erre kitalálták, hogy odébb kell tolni. Pokura két (pokolra kelt), mint a csöglei könyörgés. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

1920 előtt gyakoribb volt a vidéki házasság. Utána „sok bekerült és kikerült”. A református falvakkal házasodtak: Pirit, Csögle, Egeralja. Gyakori még Nemesszalókkal és Mihályházával, szórványos Pápadöröskével, Nóráppal, Somlóvecsével. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

A celldömölki vásár volt a legközelebb. Itt minden héten volt malacvásár, és minden hónap első csütörtökén nagy vásár. Jártak még Tüskevárra, Somlóvásárhelyre, Pápára, Devecserbe, Zalaegerszegre.

b) Piacra:

Cellbe jártak. Tojást, baromfit, tejhasznot vittek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A refomtásu családban búcsú nem volt, csak majális. A legények elmentek Egeraljáras, Piritre, Kemenesmagasiba.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nem jártak a faluból. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Kismezőre (uradalom, a kérdezettek idejében bérlője volt) nyáron kapások mentek napszámba. Károlyházára (major) summások tavasztól őszig. Szórványos. A lányok szolgálni Budapestre. A celldömölki apátsági földekre és Bánhalmára kapálni. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A faluba nem jöttek vidékről dolgozni. Egeraljára jöttek summások Farkasfáról. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Saját használatra szinte mindent megcsináltak. Kovács, lakatos, volta faluban. Eladásra nem készítettek semmit. (1,2,3)

a) kocsikasokat

n. a.

b) vesszőkosarakat

n. a.

c) szalmafonatú edényeket

n. a.

d) szövőbordát

n. a.

e) favillát

n. a.

f) fagereblyét

n. a.

g) faboronát

n. a.

h) egyebet?

n. a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

n. a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Városlődről hozták. (1) Tüskeváriak árulták. Városlődiekről nem tudnak. (2,3)

1.16.

Tüskevári cserepesek edényeket hoztak szekérrel. Drótos-tótok. Köszörűsök: „Kettőért élesítik, háromért fényesítik.” Paprikások Szegedről. Zalából bort hoztak. Bakonyiak faszerszámokat. Ugodról meszesek. (1,2,3)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok, cserepesek, köszörűsök, meszesek (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Tüskevár, Szeged, Ugod (1,2,3)

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

n. a.

d) Mit árultak?

cserepesek edényeket, paprikát, bort, faszerszámokat (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Volt saját határban, Tik-hegynek mondták. Már kivágták. Szórványosan a nemesszalóki, bánhalmi, csöglei, alsósági határban. (1) Más határban nem volt. (2)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n. a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mostani temető régóta megvan. Valamikor nagyon régen a Belső-Bándon is volt temető. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A Marcal partján kerültek elő embercsontok. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt fogadott ünnepe. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Faboronát használtak és „kettős nehézfogast”. A hármas fogas magtakaró volt. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Volt még kézivetés is (2)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Vetőgéppel vetett szinte mindenki. (1), 70-80 % géppel vetett. (2) A módosabb gazdákat kérték meg, akiknek nem volt gépe, de olyan is volt, hogy ledolgozták. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

A b) és a c) ismert, mindkettőt takarónak mondják. A c)-t utóbb kezdték használni, főleg árpához. A b)-nek három foga volt. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt nyílás rajta. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Minden gabonából 13 kévéből rakták a keresztet, de ismert a 17 kévés is. Ez utóbbi ritka. Ilyenkor azt mondták, hogy rúdra kepéltek. A felső kéve elnevezés: kúp, púp, pap. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Terméstől, a föld szélességétől függött. A kepe nem meghatározott számú kereszt. 3-4 kereszttől akár 14-16 keresztig is terjedhetett. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm (mért adat). (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Részes munkásokat fogadott a gép tulajdonosa. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A parasztgazdaságokban nem termeltek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-as évek utolján kezdték. (1) Az I. vilgáháború után kezdték eke után. (2) Minden 2. ekefogásba raktak. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Renden száradt. 3-4, 4-5 nap múlva forgatták. Újabb 1-2 nap múlva megszárad. Egy ember favillával hajtotta a rendet, ebből lett ahajtás. A hajtásból lett a petrence. 7-8 petrencét hordtak össze, ekkor „közibe állt a szekér” és megrakták. (1,2,3) Nagyon régen boglyákba rakták a szénát, mert cséplésig kint kellett maradnia. (2)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Vasvillával. A legtöbb helyen a pajtában tárolták. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

hám (1), igafölsőfája (2)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igabéfaszeg (1), nyakszeg (2)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem használták. Volt elég szalma. (1) Nem jellemző. Legfeljebb az udvaron lévő gyümölcsfa levelet szórták az állatok alá. (2)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n. a.

c) Melyik évszakban?

n. a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Szügyre erősített tartóláncot használtak. A II. világháború után a nyaklóba akasztották a tartóláncot. (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsit ló húzta, a szekeret tehén vagy ökör. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalas szekérrel. 3-5 m hosszú volt. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötelet használtak. A szekér egyik végén csiga is volt. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A „srágla” enyhén ívelt volt. Elől, hátul is használtak, de „elől mindig kellett”. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikast Celldömölkön kötötték egy Angyal nevezetű embernél. Az eleje nyitott volt, a hátulja zárt. Külön ülést tettek bele, mely szintén vesszőből volt fonva. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n. a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

„Amikor kellett, vásott a körmö.” Ökröt patkoltak, tehenet ritkábban. Az első lábát patkolták. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nevét mondták. Na, menjünk! (1,2,3)

b) terelik jobbra

Hajsz! (1,2,3)

c) és balra

Csálé! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Ne-ne. Koc-koc-koc. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi-pipi. Tyu-tyu-tyu-tyu. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilalót. Mindkettő kézzel mozgatós. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

n. a.

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

A két kerék egymáshoz viszonyítva vízszintesen volt. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

A Szigeti-domb és a Bándi-domb között valamikor út volt. Azt tartják, az egyiken volt a régi település, amelyet Egyedfalunak mondták, a másikon a temető. Volt egy másik régi település is, ezt Jáncsinak hívták, ma Egeralján dülőnév. (1,2,3)

b) Miért volt így?

n. a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n. a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem tudnak sem borona-, sem sövényházról. Tömésházak voltak régen. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Füstöskonyhás házak is voltak. A legtöbb helyen a bolthajtásos kéményt a házzal együtt bontották el. A „lótheles” nagykéményeket a fal mellé rakták. Ez a kémény az 1910-es években jött divatba, ezért a szabadkéményeket ebben az időben már bontották el. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A hosszú házaknál gádor volt. A konyha a gádorról nyílt, a szoba és általában a kamra is a konyháról. A kamrát sok helyen átalakították hátsó szobának. A 10-es években a szoba mellé a gádorra spájzot raktak. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A földfalu házaknál is volt mestergerenda. Évszámot, díszítést véstek bele. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 20-as években a rakott sparhelteket kidobálták. Helyette egysütős és kétsütős csikósparheltet vásároltak. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1920-30-as években a házakat már hajtották. A 70-es évektől építenek „kockaházakat”. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A fal közé volt építve a „bubos kemence”, két hajlékot lehetett vele fűteni. (1) Cserépkályha volt. (2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

50 cm masgas patkára építették. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A módosabb gazdáknak keresztpajtáik voltak. Ezeken nem volt kiugró rész. Tömés vagy lábas pajták voltak, bedeszkázott oldallal. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Volt hossú nyelvű villa. (1) Nem tudnak róla. (2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A kerékrépát leszelték és lesavanyították. (1) Nem emlékeznek rá. (2,3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát eltiporták, de fejet is tettek a hordóba. (1) Nem mindenki tett fejet a hordóba. (2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 60-as években. (1) Az 50-es években. (2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A b) a régebbi fajta és az általánosan elterjedt. Az a) fajta is volt a faluban. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő, két „fülö” volt. Lapos fafedője volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tudnak törőről. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Egyiket sem használták emberi táplálékul. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Háromágra fonott kalácsot. Kuglit. Perecet. Lakodalomra. Kalinkót karikásra fonták. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A 70-es évektől lett divat a lecsó, előtte paprikás tojást készítettek. Krumplit tesznek bele, tojást ütnek rá és kolbászt is sütnek bele. A paradicsomból keveset tesznek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Gyerekkoromban már ették nyersen mindkettőt. (1) A paradicsomot nyersen sokan nem szeretik ma sem az idősek közül. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Hájas tésztát, „kráfli”-t, diós kalácsot, diópogácsát, később bejglit. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Az 1920-as évekig nyáron hordták az idős emberek. Templomba is elmentek benne. Az 1800-as években fekete pruszlikot hordtak hozzá. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

n. a.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az 1919-es években volt már egyberuha. Édesanyjának volt már egyberuhája. (1) 1869-ben született az édesanyja, neki még nem volt egyberuhája. (2)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Csöglén volt takács, ott szövettek. (1,2,3) Vönöckön, Nyárádra is hordták a fonalat. (1) Pápára is. (2)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Már a nagymamája is letette a kendőjét nyáron. (1) A mostani 70-80 évesen gyakran járnak már kendő nélkül. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Volt olyan is, aki már a 20-as években egymás mellé forgatta az ágyakat. (1) A 40-es években forgatták egymás mellé. (2,3)