Nemesgörzsöny

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1992. július
Adatközlők:	(1.)Jánosa Gyula, 1921. Alsógörzsöny
	(2.)Pethő Dénes, 1909. Alsógörzsöny
	(3.)Pethő Dénesné, 1908. Alsógörzsöny
	(4.)Kis Dénesné, 1920. Felsőgörzsöny
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szakolczai Zsófia
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu a Görzsönyi családnév után kapta a nevét. Egyebet nem tudnak. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Pethő, Jánosa, Tóth, Farkasdi (Felsőgörzsönyben), Buzás, Szalay, Németh, Dózsa, Hegyi, Balassa, Mészáros, Szalóki. A Böröczky család Tevelből költözött be, de ők is réginek számítanak. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A közelben majorságok voltak (Szél-mező, Asszonyfa, Mátyusháza, Cigány-major, Szold-major, Csikó-akó). Innen 1945 után telepedtek le cselédek a faluban, de ez nem volt nagyarányú. Egyéb betelepülésről nem tudnak. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Kitelepülés nem volt. Az I. világháború előtt férfiak mentek ki Amerikába dolgozni, de ők haza is jöttek. Az 50-es években sok fiatal elment városra. 1956-ban néhányan külföldre mentek. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Alsógörzsöny, Felsőgörzsöny és Nagyacsád tartozik szorosabb egységbe. Ezek a falvak ősi református és nemesi falvak. Határozottan elkülönítik magukat a szomszédos katolikus falvaktól (Egyházaskesző, Várkesző). (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Marcalvölgye. Ide tartozik Marcalgergelyi, Kemenesmagasi, Külsővat, Pirit, Csögle, Egeralja, Adorjánháza. A Kisalföld nyúlványa. (1) A többiek nem sorolják magukat tájegységbe.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak szomszédos tájegységről. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Marcaltőn Esterházy gróf lakott. A falu egyébként sváb származású, sok iparos lakta. Egyházaskeszőn kőbánya volt. (1)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Felsőgörzsönyt Ártányfalvának hívták. Valaki sajátkezüleg próbált végetvetni férfiasságának. Mihályházát Miskaházának csúfolták. A nagyacsádiakra mondták, hogy szőrös acsádiak. (1,2,3,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A falun belüli házasság volt a gyakoribb. Nagyacsádról gyakran házasodtak. Mezőlakról és Csögléből szórványosan. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára jártak leggyakrabban. Itt országos vásárok is voltak, de minden pénteken állatfelhajtás is. Ökröt, lovat venni, eladni eljártak Devercserbe, Tüskevárra, Szanyba, Tétre, Marcaltőre, Szilbe, Jánosházára, Csornába, Győrbe, Egercsanakra.

b) Piacra:

Pápán kedden és pénteken volt piac. Ide az asszonyok tojást, baromfit, tejhasznot hordtak. Nagyon régen a piacon vették a zöldséget.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A búcsúkba gyalog, később biciklin jártak. Alsógörzsönyben Lajos-búcsú volt. Egy héttel később tartották a felsőgörzsönyi búcsút. Eljártak Nagyacsádra (Imre hercegi búcsú), Takácsiba (Péter-Pál), Mezőlakra (szeptember derekán), Egyházaskeszőre (július második vasárnapja).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A faluból nem jártak. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Sokan jártak az uradalmakba napszámosnak, kapálni, répát „egyezni”. 5-6 szolgálólány mindig akadt a faluban. Sokan Pápán, Budapesten maradtak közülük. A falubeli nagyobb gazdáknál is dolgoztak. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jöttek vidékről dolgozni. Az uradalmakba (Szél-mező, Cigány-major) Mezőkövesd környékéről, Zala megyéből jöttek summások. Ezekben az uradalmakban Kemeneshőgyész és Magyargencs emberei is dolgoztak. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Zsombort, kosarat mindenki kötött magának, de eladásra nem készítettek.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

Bősárkányban gyékényből szatyrokat kötöttek. (1,2,3)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Valahol Devecser környékén készítették. Főként a pápai piacon vették. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Tikászok, faárut árulók, cserépedény árusok, drótos-tótok, vándorköszörűsök (cigányok), meszek

b) Honnan jöttek?

Csornáról, Malomsokról bakonybéliek Felvidékről ugodiak

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Tikászok, faárut árulók, cserépedény árusok, drótos-tótok, vándorköszörűsök (cigányok), meszek

d) Mit árultak?

kendervágót, létrát, favillát, dagasztószéket, cserépedényeket, meszet

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Valamikor a Kertalja-dülőben volt szőlő. A terület kb. 10 hektár volt. Itt nemcsak szőlőt, hanem gyümölcsöt is termeltek. Főként othelló és noha szőlő volt. A házaknál lugas volt és van. Más falu határában nem volt. Újabban van néhány családnak szőleje a Somlón és a pápai Öreghegyen. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Nagyon-nagyon régen a falu a patakok mentén (Marcal, Tapolca, Séd) telepedett le. Már több évszázada a mostani helyén van. A Csartorja-dülőben régen voltak házak. Ma már a nyoma sincs meg.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A Marcal melletti homokbányában találtak csontokat. Ezek állítólag juhászok csontjai, akik agyonverték egymást. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt a falunak fogadott ünnepe. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyes faboronát és kettes, hármas vasfogast használtak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

n.a.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Kühne- és Hoffer vetőgépek voltak a faluban. 50 %-a géppel vetett. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A c) fajtát használták, takarónak mondják. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt a kévekötőfán lapos nyílás. A nadrágszíjba dugták. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból 17 kévéből rakták a keresztet, árpából és zabból 13-ból. Később minden fajta gabonát „rúdra kepéltek”, tehát a kereszt egy kévével többől állt, amit lefektettek, és erre tették rá a többit, így csak egy kéve feje maradt a földön. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepébe nem meghatározott számú kereszt ment bele. Ez attól függött, milyen széles a föld. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

1930 körül még összesegítettek egymásnak, kalákában dolgoztak. A 30-as évek végén már részes cséplők dolgoztak, akiket a géptulajdonos fogadott. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Ekkora tehető a váltás. A vidéki és a felsőgörzsönyi géphez volt eleváter, Alsógörzsönyben még jobban nyárssal hordták. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát. Másodvetésként kölest és mohart vetettek. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Második, harmadik ekefordításba rakták el. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált fű renden száradt. 4-5 nap múlva forgatták, újabb 1-2 napig száradt. „Szél után hajtották a rendet.” Petrencéket raktak. A petrencéket petrencefával „baglákba” hordták. 6-7 petrence ment bele a boglyába. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Tragáccsal, vellával, vesszőkosárral. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

járom

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

A diófalevelet a trágyára dobták. Nem jellemző, volt szalma elég. Nagyon régen nyárfalevelet gyűjtöttek a Tapolca partján, ha nem volt elég a szalma. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügybe is akasztották a tartóláncot, de a nyaklóba akasztott is elterjedt. A nyaklót tartják a jobbnak.

b) Melyik mód régibb, újabb?

Időbeliséget nem tudnak megállapítani. (1,2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér az, amit tehén, ökör húzott. A kocsit mindig ló húzta. Említik a „laptikát”, aminek kétkerekű és négykerekű fajtája is volt, és hátul nem volt benne ülés. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A parasztszekér 8 sukkos volt. Hosszú oldalakat „takarodnyi” használtak. Elterjedt a karfás-vendégoldalas szállítás. A hosszú oldal már ritka a kérdezettek idejében. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél az egyik végén rögzítve volt, a másik végén kampó vagy csiga segítette, hogy könnyebben gördüljön. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Az első és a hátsó soroglya is enyhén hajtott volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Amelyik állatnak sodrós volt a lába, azt nyárra megpatkolták. Nem kellett mindegyiket. Első lábat vasalták, nagyon ritkán hátsót is. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

n.a.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na, menjetek, ballagjatok!

b) terelik jobbra

Jobbra: Hajsz!

c) és balra

Balra: Csálé! Volt, aki a sváboktól átvette: jobbra: Hű-meg! balra: Nejde! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca-ne-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi-pipi. Pipi-ne, pipi-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Szoszo és a neve. Le és a neve. (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót. Kézzel mozgatós volt. A bakonyi emberek csinálták bükkfából. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő rokkát használtak.

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

A két kerék egymagasságban volt. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Lsd. I.18.

b) Miért volt így?

Lsd. I.18.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Lsd. I.18.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Borona- és sövényházra nem emlékeznek, hogy lett volna a faluban. Tömés- és vályogházak voltak. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A bolthajtást lebontották, az így keletkező részt lepadlásozták. Az új kéményt a fal mellé vagy félig a falba süllyesztve építették. Füstöskonyhás házra is emlékeznek. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi egyenes házak gádorosak voltak. Általában bolthajtásosak, ritkán volt teljesen nyitott. Szoba + konyha + szoba + kamra volt a felépítésük. A szobák a konyháról nyíltak, a kamra a gádorról. A mosókonyha szemben volt a lakóházzal. Egy időben a kemence is kikerült a mosókonyhába vagy az udvaron építették meg. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Lakóházban márcsak ritkán láttak mestergerendát. Istállókban még most is előfordul. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

„Csikósporhelt mindig volt itt.” A falba rakott sparhelteket már a 30-as években kezdték kidobálni. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A sátortetős házak a 60-70-es években terjedtek el. A 30-as években már hajtott házakat (elől két szoba) építettek, de még előfordult egy-két egyenes ház is. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A legrégebbi időben kívülfütős zöld szemes cserépkályha volt. Kemencére nem emlékeznek. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence ajtaja előtt 50-60 cm magas patka volt, hogy könnyítse a kenyér bevetését. A kemence mellett katlan volt. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A különálló pajták keresztben voltak az udvaron. Két kapusak voltak. Két-három fiókja volt. A fala nádból volt vagy bedeszkázták. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek fazékkiszedő villára. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Tarlórépát csak nagyon régen savanyítottak. Akkor sem nagyobb mennyiségben, csak egy-egy lábassal. Erre már csak a legöregebbek emlékeznek.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztáshordó aljába tettek egész fej káposztát. A hordóskáposztát úgy tiporták el. (1,2,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 60-as évek legelején. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a) az általánosan elterjedt fajta. Volt c) is a faluban. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő a faluban. 2 füle volt, 50-60 cm magas lehetett. A kérdezettek idején általánosan elterjedt volt a cserép tejesfazékban való köpülés. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem volt törő. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Sem a hajdinát, sem a kölest nem használták emberi táplálékul. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármas, négyes fonású hosszú kalácsot. Kuglit, piskótát. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsó már régóta van. Régen nem ütöttek rá tojást, ez újabban szokás. Bő zsírban egy fej hagymát megdinsztelnek, jóval több paprikát tesznek bele, mint paradicsomot. (1,2,3,4)