Mersevát

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mersevát, 1985. október
Adatközlők:	Horváth Imréné (72), Mersevát, Bajcsy-Zsilinszky u. 11. 2. Dr. Kovács Jenő (74), Szombathely, Szabó M. u. 15. 3. Kovács Lajos (70), Mersevát, Dózsa Gy. u. 11. 4. Somogyi János (77), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 5. Somogyi Jánosné (45), Mersevát, Dózsa Gy. u. 15. 6. Dr. Körmendy József, Felsőörs 7. Vörös István (89), Mersevát, Ady tér
Gyűjtötte:	Dr. Kovács Jenő
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Úgy tudják, hogy a falu eredetileg nem a mai helyén volt, hanem a Himeskű dülőben. (Ez csak félig igaz, mert ott egy Himeskű, Himeske nevű falu volt, amely a török időkben pusztult el.) Temploma is volt, s a merseiek is odajártak istentiszteletre. (2) Maga Merse település távolabb volt a Marcal folyótól, csak amikor 1885-ben elkészült a Vas megyei mellékcsatorna (Malom árok) és a szabályozás következtében a vizek keskenyebb ártérre vonultak vissza, akkor építették közelebb a házakat. (2,3,4,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Okmányok alapján: Mesre 1252-1460 között. Vati (Wathy) a XV. században, Aczél (Achel) és Rohodi (Bokodi) a XV. sz-ban, Kalanda (Kalenda) a XVI. sz-ban, Káldy a XVII. sz-ban. 1750-1900 közt Armpruszter, Barcza, Babos, Balás, Blaskovits, Bölöndj, Burgyán, Csányi, Jankovits, Jánosi, Kállótzy, Körmendy, Laki, Majsai, Miley, Perneszi, Pozsgai, Szalóky. 1900-1940 között: Bakonyi, Boros, Csóka, Egry, Farkas, Fesler, Fodor, Horváth, Imre, Józsa, Kelemen, Kocsis, Kovács, Lendvay, Márkus, Molnár, Maráczi, Nagy, Németh, Orbán, Pálfy, Szalay, Szűcs, Tóth, Varga, Viola. A század fordulón kerültek ide: Kisfaludy Imre 1888 Répcelakról, Nagy Péter 1890 Kemenespálfáról, Töreki János 1895 Kemenesszentpéterről, Farkas Károly 1900 körül Nagypiritről, Orbán József (Erdős) 1905 körül Martonfáról, Guigitzer János 1901 Kemeneshőgyészről, Kovács János 1909 Radó majorból (celldömölki határ), Mayer Miklós 1920-as évek Balatonudvariból. (2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Arról senki sem tud, hogy valamikor nagyobb számban települtek volna idegenek a faluba. De Pesty Frigyes 1864. évi gyűjtésében olvashatjuk: „Merse 400 éve, Zala, Veszprém, Sopron és Vas megyékből népesítetett.” (Merse-Belső Vath 59-34-36, 5, 323-4) Arról vannak adataink, hogy a török időkben időnkint elbújdosott a népesség, de ha elmúlt a veszély, akkor újból visszatért. (A 400 éves időadat azonban téves lehet, mert 1864-ben legfeljebb 200-300 évről beszélhetett volna Pesty a török időket illettőleg. (2) Az viszont nincs kizárva, hogy veszélyeztetett területről menekülők helyet találtak itt, mint ahogy az elpusztult Himeskő falu lakóinak egy része is Mersén telepedett le. (2,4,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Arról nem tudnak, hogy nagyobb számban elköltöztek volna a faluból. Bár Amerikát többen megjárták, de kevés kivétellel hazajöttek. A XX. század első harmadában a leányok egy része háztartási alkalmazottként, a férfiak pedig ipari munkásként Budapesten és Pápán találtak munkahelyet. Számuk 31 nő és 12 férfi. Amerikából 11-en tértek vissza és 4-en maradtak kint. (3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Fekvésnél és az egy plébániához való tartozás miatt Külsővat a hasonló. Alig másfél-két km-re van. 1871-ig a külsővati tanító tanította a Merse-Felsővati gyerekeket is. Az ünnepi istentiszteletekre a katolikusok és evangélikusok egyaránt Külsővatra jártak. Az iskolában és a templomokban összeismerkedtek és sógos-koma barátságban sokan éltek. A többi falu közül Magasival volt még kapcsolat, mert a takácsokhoz odajártak szövetni. A magasi erdőkben vettek tüzifát és építésre követ. (2,3,4,7)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu kimondottan nem tartozik bele tájegységbe. Földrajzilag a Kemenesaljához sorolják. A kemenesi faluk vonulata távol van és a múltban csak Celldömölkön át lehetett azokhoz eljutni jó úton, Kemenessömjénbe, Szentmártonba, Vönöckre és Kemensmagasiba. A községtől délre levő falvakkal szinte semmi kapcsolata nem volt a lakosságnak, de annál több a járási székhellyel Celldömölkkel. Piac, vásár, búcsújáróhely és többeknek munkaalkalom is volt itt. (2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesaljáról, Sághegyről, Somlóról tudnak legtöbbet. Kemenesaljához tartozónak sorolják: Mihályfa (Miháfa), Sömjén (Sömgyén), Szentmárton (Szemmárton), Vönöck, Magasi, Szergény (Szergin), Hőgyész, Magyargencs, Szentpéter, Pápóc. (3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek: Celldömölk (Kis-Czell) járási székhely, piac és búcsújáróhely, Alsóság a Ságheggyel, ahol jó bor terem. Somlóhegy, ahol szintén jó bor terem. Pápa város (20 km-re) iskoláiról és vásárairól híres. (1,3,4,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Merseváton július 13-a utáni vasárnapon van a búcsú, amelyet a környékbeliek „tökös búcsúnak” mondanak. Régen ilyenkor tökös-mákos rétest szoktak sütni. Beke Manó nyelvész gyűjtésében (1906) olvashatjuk, hogy a merseiek a Malomrétre kitették a szekcskavágót legelni. (Olyan nagy volt a szárazság, hogy nem volt mit szecskázni.) (2) Kemenesmagasiról: Magasiba döglött zsiba, szádon follyon le a zsírja. Mesteriről: Ég, mint Mesteriben a lúdkatróc. Tokorcsról: A ködmönbü ecetet sajtoltak. Valamelyik környékbeli faluról: Akkora vót a sár, hogy az ebet az ablakbu sütőlapáton tartották ki ugatni. (5) (2,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Sokan házasodtak más falvakból. Szinte több, mint a felerész. Elsősorban a szomszédos Külsővátról és Vámoscsaládról. Kemenesszentmártonból, Kemeneshőgyészből, Kemenessömjénből, Kemenesmagasiból, Kemeneskápolnáról, Kemenesszentpéterről, Vásárosmiskéről, Iszkázról, Vicáról, Nickről, Nemesszalókról, Kőszegről, Pápócról, Celldömökről, Alsóságról. (2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Celldömölk, Pápa, Sárvár Állatvásárra: Celldömölk, Pápa, Jánosháza, Miske, Tüskevár

b) Piacra:

Celldömölk (csütörtökön és vasárnap és vásáros napokon)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Külsővatra (augusztus első vasárnapján), Magasiba (Szentháromság vasárnapján), Szentmártonba (november 11-e utáni vasárnap)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölkre (Kis Máriacell) szeptember 8-án Kisasszonykor (3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem szoktak innen máshova munkába menni, csak néhányan dolgoztak a celldömölki vasútállomáson. (2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az 1930-as években Zala megyéből a Radó uradalomban hoztak alkalmi munkásokat cukorrépa munkálataira. Egy major épületben (Nelli major – Succki) laktak. Számuk 20-25 között volt. (2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

b) vesszőkosarakat

Előfordult, hogy vesszőből kosarat, szalmából zsombort, vékát készítettek eladásra, de ez nem volt általános. Ilyenekért nem kellett más faluba menni, mert vagy maga vagy ismerős megcsinálta.

e) favillát

A faáru készítők Városlődről valók voltak. Ezek árultak gereblyét, falapátot, favillát, szerszámnyeleket, lisztmerőlapátokat, stb. Egy mondás (rossz kívánat) is utal a városlődiekre: „Az Isten tenne bele a városlődi vellahajtóba!” (A megfőzött bükkfát a faragás után hajlítóba tették, hogy a villaág formáját felvegye.”) (2,3,4)

f) fagereblyét

Járamot, boronát, gereblyét szintén helyben megcsinálta faragnitudó ember. De a celldömölki piacon és vásározó árusoktól is meg lehetett venni.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket nem készítettek a faluban. A celldömölki kirakodóvásárokon vették pápai, jáki, városlődi fazekasoktól. Időnkint vándorárusok is kirakodtak a faluban, vagy az utcákat végigjárva kínálták áruikat, de nem pénzért, hanem gabonáért, vagy babért adták. „Egyszer tele, kétszer tele” azaz amennyi gabona belefért az edénybe, egyszer, kétszer, háromszor. A kis edényekért kétszer-háromszor, a nagyobbakért egyszer, kétszer kérték tele. (3,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Az I. világháború alatt és azt követő három-négy évig jártak a drótosok (a mai Szlovákiából) és kiabálták „Van-e valami drótozni, fótozni való?” De volt köztük ablakos tót is, akik a hátukon farekeszben hordták az üveget és ezzel javítottak. A bosnyákok késféléket és ollót árultak, főleg Sarajevo helynévvel ellátott zsebkéseket kínáltak. A meszesek (Ugodból, Veszprém m.), a faárusok (Városlődről és Szentgálról), a tűzhely javítók (a kolompárok Celldömölkről). A borárusok (Zala megyéből) szekérre tett hordóból árulták a bort. Az ugodi mészárus állítólag süket volt, mert ha kérdezték tőle, bácsi mit árul – Ugodba, hova valósi – meszet volt a válasz. A szalóki Lang Izidor más néven a Bizik zsidó zsibárus volt, nevét mondóka is őrzi: „Lang Izidor meszet árul, megismerni a lováról Lovának Linda neve, le van ütve a csipeje!” Egy lovas szekéren járta a falukat és mészárusítás után áttért a rongy, bőr, toll vásárlásra, de nem pénzt fizetett értük, hanem gombot, tűt, gyüszüt, üveggolyót és egyéb csecsebecsét a gyerekeknek. Kiabálta: Nyúlbőr, tiktoll, vintoll, van-e eladó? Veszek rongyot, rossz kalapot adok érte gimbet, gombot. Kemenesmagasiból pék is járt a faluba zsemlyét, kiflit árult. (2,3,4,7)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A mersei határban csak Horváth Ferenc tanítónak és Fodor János kisgazdának volt kis területen szőlője. A Somló hegyen Vidos Dánielnek, Kelemen Józsefnek, Czuppon Kálmánnak volt kisebb szőlő ültetvénye. A Ság hegyen Farkas Ignác malomtulajdonosnak volt kisebb szőlője. (2,4,5)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falu határában a mai Himeskő dülőben létezett árpádkori település, amelynek temploma is volt. Itt a templom körül temetkeztek, ezt bizonyítja onnan előkerült női koponya is. A templom romjait 1793-ban a szomszédos Külsőváti templom ujjáépítéséhez hordták el. A falunak a jelenlegi egyetlen temetője emberemlékezet óta a mai helyén volt, csak az 1930-as években nagyobbították. (2,4,7)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Fogadott ünnepe nincs és nem is volt a falunak. (3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyeseknek volt csak 3 levelű boronájuk, de ez nem volt általános. (3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A közepes gazdaságokban a gépi-vetés volt az általános. Kézivetés csak nagyon ritkán fordult elő, s főleg olyankor, ha nagyon puha volt a föld és az állatok s a gép mély csapát hagyott volna. (3,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Emberemlékezet óta kaszacsapóval aratták a gabonát. A mintával (b) ellentétben leginkább három foga volt a gereblyerésznek. (2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem. (3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

A kereszt két lábból állt és 20 kéve alkotta. Hosszú keskeny táblán két-három keresztet (hogy ne kelljen messze hordani a kévéket), szélesebb táblán négy-hat keresztet is raktak egy kepébe. A 20 kévés kereszt emberemlékezet óta használatos volt. A kévék száma nem változott. (2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót használták és meghatározatlan számú keresztet jelentett. A termés mennyiségének meghatározásához értékmérőként használták a kereszt szót. Idős nagyapám mindig azt kérdezte, meg van-e a 200 kereszt gabona? Ha meg volt, akkor megnyugodott. Ez volt az átlagos termése 24 holdas (1000  öllel számolva) gazdaságában. Ha több volt, akkor jó vlt a termés, ha kevesebb, akkor meg rossz. 200 keresztet számolva á 50 kg 100 q. Ez volt az átlag, vagyis 1000  öl = 20 kereszt = 10 q. (2) (2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csépnyél hossza 144-155 cm között volt. (3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A cséplőgép munkásait a géptulajdonos (gépész) szervezte csapatba és ezzel végezték egész idényben a cséplést. A csapat három fő embere a gépész, az etető és a mázsáló volt. Ezek közül az első kettőnek étkezést is a gazdák adták. (2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Az 1920-as években volt olyan bércséplő, akinek nem volt elevátora. Akkor nyársalták a szalmát. Az 1930-as években minden cséplőgéphez tartozott elevátor is. Csak olyan helyeken hordták nyárssal a szalmát, ahol az elevátor nem fért el az udvaron. (2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát. (3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1930-as években kezdődött, de nem lett általános az eke utáni burgonyavetés. Leginkább kapával (lukalás) ültettek. Ilyenkor többen összefogtak, rokonok, ismerősök, hogy egy helyen hamar végezzenek, aztán máskor visszasegítették. (2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre vágták. Két-három nap után a rendeket megforgatták. A gyűjtés (gyöjtés) napján délelőtt megbörzögették, azaz villa (vella)-heggyel szétterítették, szellőssé tették. Ha esős idő volt, természetesen többször is forgatták és börzögették. Gyűjtésre rokonok, ismerősök kisegítették egymást, hogy egy délután elvégezzenekm egy helyen. A rendeket egymásra dobálva (rendszerint négyet-négyet jobbról balról) hajtást képeztek. A hajtást ketten-hárman villával összetolták és petrencékbe rakták. 80-10 petrencét egy helyre hordtak. Két db petrencefát (kb. 3,4 m hosszú rúd) aládugva emelték fel a petrencéket. A petrencékből boglyát raktak, amelyet utána sodrott szénakötelekkel lekötötték. A boglya rendszerint egy hosszú szekér szénát jelentett, vagyis ahány boglya lett, annyi szekér széna termett. Szárítóállványt szénánál nem használtak, csak lucerna és lóhere szárogatásnál. (2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Legtöbb helyen a takarmányt pajtában, vagy istállópadláson tárolták. Csak kevés helyen kazalba rakva az udvaron. A takarmányt a pajtából, vagy a kazalból bakszekéren vitték az istállóba, ahol kerékjászolba rakták. Kisebb gazdáknál kosárban hordták a takarmányt. Ha istállópadláson volt az etetnivaló, akkor ledobálták és villával rakták be a kerékjászolba. (2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó, igaófa, igabéfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

járomszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

nyakszeg (igaszeg) (2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz nem használtak falevelet. (2,3,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, régebben használták a nyaklót. (3,4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

szekér = ökör (tehén)-fogat kocsi = lófogat kiskocsi = lófogat, de nem volt oldala a szekérnek, alacsony volt (3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt hosszú szekéren szállították, vendégoldal nélkül. Vendégoldalt csak olyan egylovas gazda használt, aki rövid szekerén szállított gabonát, vagy szálas takarmányt, hogy nagyobb mennyiséget tudjon felrakni. A hosszú szekér hossza 4,5-5 m. (3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása elől rudazólánccal, hátul rudazókötéllel történt. A) A kötelet a szekéroldal felső fáján húzták meg. B) Az oldal végére kampót rögzítettek és ezen húzták meg a kötelet C) Kötélcsigát erősítettek az oldal végére és ennek a forgó korongján húzták meg a kötelet. A kötélcsiga alakja „G”-hez hasonlított. (2,3,4)