„Szentléránt” változatai közötti eltérés

A lap 2014. április 1., 22:32-kori változata (lapforrás) Tihanyi Anna (vitalap | szerkesztései) (→‎4.9. Regölés) ← Régebbi szerkesztés		A lap 2014. április 1., 22:41-kori változata (lapforrás) Tihanyi Anna (vitalap | szerkesztései) Újabb szerkesztés →
587. sor:		587. sor:
	[[Kategória:Települések]]		[[Kategória:Települések]]
		+	[[Kategória:Andrásfa]]
		+	[[Kategória:Dömötöri]]
		+	[[Kategória:Egervölgy]]
		+	[[Kategória:Gersekarát]]
		+	[[Kategória:Gyanógeregye]]
		+	[[Kategória:Győrvár]]
		+	[[Kategória:Hegyhátszenjakab]]
		+	[[Kategória:Hegyhátszentpéter]]
		+	[[Kategória:Ivánc]]
		+	[[Kategória:Ják]]
		+	[[Kategória:Kisfalud]]
		+	[[Kategória:Molnári]]
		+	[[Kategória:Nemesrempehollós]]
		+	[[Kategória:Oszkó]]
		+	[[Kategória:Őriszentpéter]]
		+	[[Kategória:Pankasz]]
		+	[[Kategória:Rábahídvég]]
		+	[[Kategória:Rum]]
		+	[[Kategória:Sorkikisfalud]]
		+	[[Kategória:Sorokpolány]]
		+	[[Kategória:Szemenye]]
		+	[[Kategória:Szombathely]]
		+	[[Kategória:Taródháza]]
		+	[[Kategória:Vasvár]]
		+	[[Kategória:Velemér]]

---

A lap 2014. április 1., 22:41-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1990. február
Adatközlők:	(1.) Kupi Ferenc, 1922, Szentléránt
	(2.) Morosits Lajos, 1921, Szentléránt (3.) Morosits Lajosné, 1928, Oszkó (4.) Horváth István, 1906. Szentléránt
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Tihanyi Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentl%C3%A9r%C3%A1nt
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Azt tartja a hagyomány, hogy 7 vagy 8 jobbágytelekből alakult ki a falu. (2) Ezeket „alig urak”-nak nevezték. Kisebb gazdaságok votlak, pár száz holdasok. (4) A falu az 1700-as évekből való, major is tartozott hozzá, ezt még régebbinek tartják. (1)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Az 1850-es évekig tudják visszavezetni. Németh Károly, Németh János (őt parasztkirálynak hívták), Németh Pál, testvére Németh József (anyjuk után Kántor-Némethek) (a három Németh csak névrokon volt), Horváth József, Horváth Istávn, gombkötő Ferenc, Morosits István, Tulok Pál (talán a legrégibb cslád), Hegedűs család, Tóth Gyula (az 1930-as években a község bírája), az öreg Löwy (zsidó) az 1800-as évek végén került ide, a családtagok kivándoroltak Palesztinába. (1,2,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nem települtek nagyobb számban. (1,2,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból nem költöztek el nagyobb számban, a nagy mozgások idején néhány fiatal disszidált. (1,2,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Gyanógeregye – a földek összetétele ugyanaz. Ide jártak templomba, iskolába, tiszta katolikus község. Taródháza – a cselédség lakott itt, a gyerekekkel együtt jártak iskolába. (1,2,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartozik bele. Közel eső tájegységek az Őrség és a Hegyhát. (1,2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Hegyhát: Hegyhátszenjakab, Hegyhátszentpéter, Andrásfa, Oszkó, Gersekarát. Őrség: Őriszentpéter, Ivánc, Velemér, Pankasz (több nem jut eszébe, de van több is). (1)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudnak. (1,4) Nemeskoltáról azt tartják, hogy valaha nemesi famíliák lakták. (2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Az egész falura kiterjedő csúfolódókat nem ismernek. A faluban lakók közül néhánynak ismerik a ragadványnevét. A tanító apját hívták „bagós béres”-nek. Németh Józsefet „leveses huszár”-nak. Sinkó Józsefet „Velő Jóská”-nak. Kovács Ferencét gyermekkorában az anyja így szólította: „Gyere rózsám, kis punnám!” Azóta „Punnus”-nak hívják. Egyszer Tulok Pált egy cigánygyerek kereste az egyik szomszédos faluból. Útküzben felkéredzkedett egy szekérre. Kérdezte tőle a gazda, hogy hová megy, a gyerek meg ezt válaszolta: „Nem tudom, mert nem ismerem, de valami eker neve van.” Utána sokáig emlegették az „eker nevezetű” kifejezést. A lutheránusokat „ronda kálomisták”-nak csúfolták. A jákiakat „murimájasok”-nak csúfolták, mert azt tartották róluk, hogy megették a kutya máját. (1,2,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Nincs kötöttség arra, hogy mely falvakból házasodhatnak, főleg a katolikus és a szomszédos falvakból (Gyanó, Dömötöri, Kisfalud, Molnári, Rábahídvég, Nemesrempehollós, Oszkó). (1,2) Inkább falun kívülről házasodtak – az okát nem tudja. (4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Rumban március 21-én országos kirakodóvásár. Vasváron és Rumban júliusban vagy augusztusban dinnyevásár, és Terézia-vásár Terézia napján. 3-4-szer volt vásár évente (2), egy évben 6-szor volt állatvásár (4).

b) Piacra:

Szombathelyre kedden és pénteken jártak piacra.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Minden községben volt búcsú (Gyanógeregye, Sokikisfalud, Dömötöri). Sorokbolányban augusztus 15-én (Nagyasszony), Rumban június 27-én (László-nap). Szentlérántra is jártak búcsúba a környező falukból.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár híres búcsújáró hely volt, augusztus 15-én (Nagyasszony) és szeptember 10-én (Mária-nap) jártak a Szent-kúthoz. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

1938-ban szabályozták a Sorok-patakot, ide sok férfi eljárt. Győrvárra, a Vermes-patak szabályozásához is eljártak hatan-heten. Nyáron a majorságba jártak napszámba, cséplésre a szomszéd faluba jártak el (Gyanógeregye). (1,2,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Summások jártak Egervölgyből, Szemenyéből a taródházi kastélyhoz. (1,2,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A saját háztartás részére készítettek használati tárgyakat, mert „a rendes parasztember tudja az ilyen munkát”. Az ilyen árukat egymás között is cserélték. Morosits József 1938 előtt ebédhordáshoz vesszőkosarakat font.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

Morosits József 1938 előtt ebédhordáshoz vesszőkosarakat font.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Gyanóban Hersits készített kosarat. A falut hídvégi cigányok, puttonyosok járták, portékáikat árulva. (1,2,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Jákon éltek fazekasok, ők a vásárra hordták, de faluztak is a II. világháború előtt. Zalából szekéren hordva is árultak cserépedényeket a faluban – ők még a búcsúban is árulták (őrségiek). (1,2,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A vándorárusok a 40-es években még járták a falut, később ez már ritka jelenség. Ilyen árusok voltak a kóbor cigányok – az erdélyieket nevezik így –, akik ruhát árultak. A köszörűsök minden héten egyszer bejöttek a faluba, esernyőt is javítottak. A drótostótok edényt foltoztak. Időnként jártak a meszesek. A tyukász nem eladott, hanem felvásárolta a tojást és a baromfit. (1,2,4)

b) Honnan jöttek?

Erdélyből.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Kóbor cigányok, köszörűsök, drótostótok, meszesek, tyukászok.

d) Mit árultak?

Ruhát, meszet.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A szőlő nem jellemző erre a vidékre, legfeljebb a házaknál lugasok találhatók. (1,2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A szőlő nem jellemző erre a vidékre, legfeljebb a házaknál lugasok találhatók. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai temetőn kívül más működő temetőt nem ismernek. Taródházán is temetkeztek régebben, de a település megszüntével azt a temetőt már nem használják.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A II. világháború utáni években az útépítés során a templomkertben embercsontok kerültek elő. (Gyanógeregyén római kori temetőt találtak.) (1,2,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak nem volt fogadott ünnepe, Gyanógeregyén nagy állathullás volt. Azóta nyáron minden csütörtökön, két hónapon át (1), júniusban (4) misét tartanak. A pap még mindig kijár csütörtökönként, 2 szentségimádásként ismeri, melynek napja június 20. (1,2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak két boronát, magtakarónak hármat is. Ez rendszeres volt. A szegényebb gazda egy boronát használt, a majornál volt tárcsa, fogattal alig szántottak. (1,2,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Igen szegény ember volt, aki ebben az időben még mindig kézzel vetett, de akadt ilyen.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A közepes gazdák már mind géppel vetettek. Akinek nem volt gépe, az kölcsönkért. (1,2,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Villás és gereblyés kaszacsapót mindig használtak vetéskor. A gereblyés kajmónak hívják, ez a leggyakoribb. Hajmókot is használt az, akinek nehéz volt a gereblyés. Amióta emlékeznek mindig megvoltak ezek az eszközök (100 éve biztos). (1,2,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak kévekötő fát, általánosan elterjedt volt. (1,2,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévét raktak egy keresztbe. Egy lábba 10 kévét tettek, két láb volt egy kereszt. Az alsó négy kéve rohadt, a fölső négy ázott, ezért a 30-as években már 14 kévét is tettek egy keresztbe, hogy kevesebb vesszen el. (1) 21 kévét tettek egy keresztbe. (2)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepébe rakták a keresztet. A keresztek száma nem meghatározott (2,4), 3-4 keresztet raktak a kepébe (1). A termék mennyiségének meghatározására inkább a keresztet használták. Egy kereszt 30-35 kg búzát adott. (1,2,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele az ember álláig kell, hogy érjen. 1. adatközlő csépjének nyele 148 cm, az átlag 155 cm felett volt. (1,2,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó társaság járt. A cséplőgép tulajdonosa fogatta fel őket részesnek. A szegény gyerekek szívesen jártak masinálni, mert a nekik járó részből öltöztették fel őket a szüleik. Egész részes: nyársaló (4 db), szalmakazalrakó, etető, zsákoló, 3/4része: kéveszóró (2 db). Fél részes: kévemetsző, szalmavágó (2 db), zsákaggató. 1/4 része: törekes gyerek (2 db), törekes (2 db). (1,2,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát mindig nyárssal hordták. Szinte kizárólagosan ezt az eszközt használták. Hogy mikor és hogyan került a faluba arra nem emlékeznek (apáról-fiúra). A rúd hossza 3-4 m hosszú, 40-45 kg száraz szalma is ráfért. (1,2,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A II. világháború előtt még termeltek, utána megszűnt a termelése (a TSZ még 1953-ban vetett). (1,2,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az eke utáni vetést a nagygazdák már az I. világháború után is csinálták. A II. világháború után lett általános, előtte vegyesen alkalmazták. A közép- és kisgazdáknál nem terjedt el általánosan. Ők ketten-hárman összeálltak, ha nem bírták egyedül a lyuggatást, majd visszasegítettek egymásnak. (1,2,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Nagyok az egyéni eltérések. Kézikaszával levágták, elhintették (nem maradt renden) a nyers füvet. 2 napig állt, utána reggel megforgatták. Még egy napig állt, s lehetett behordani. Jó idő esetén 3 nap alatt a pajtában volt. Ha megázott, mégegyszer megforgatták. A szénát akkor kaszálják, amikor a legtöbb fű virágzik. Minden ember a saját megyéjéhez áll, s elindulnak egymással szembe. A lekaszált füvet két napig állni hagyják, utána fordítják. Ha eső nem jön rá, csak egyszer fordították. Egy hétig a mezőn hagyták, hogy a nap süsse, szél fújja. A füvet levágták, elhintették. Szép időben 2-4 nap alatt elszáradt. 4 nap múlva a pajtában volt. (1,2,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Talicskán vagy buritóval (nagyobb kosár) hordták. Villával már csak az istállón belül terítették. Bakszekéren, valaki vellával. (1,2,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga felső fája, igabő fa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszög, igaszeg, középső szeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszög

A „guzs” kifejezést nem ismerik. (1,2,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Almozáshoz használták a fák leveleit (főleg tölgyfa levelet). Szalmapótlékként, vegyesen is használták. A több trágya érdekében almoztak levéllel. (1,2,4)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Általánosan elterjedt volt még a nagyobb gazdáknál is.

c) Melyik évszakban?

Ősszel gyűjtötték, s mindjárt fel is használták, mert a levél könnyen rodhad. Ha száraz helyre tudták tenni, télen is használták.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Mindig használtak tartóláncot – ez az egyetlen fogatolási mód. (1,2,4)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér az elterjedtebb fogalom, ez a mindennapos használattal van összefüggésben. Szekérnek nevezik az olyan járműveket, amelyen szénát szállítottak, terhet hordtak. A kocsi a szekér finomabb kivitelezése, ünnepi alkalmakkor használták. Ilyen alkalom volt a lakodalom: a menyasszonyt kocsira ültették (a többiek zörgő szekéren), de a plébános is kocsin járt. (1,2,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szállastakarmányt szállító szekér hossza nem volt egységes, az átlag 450-500 cm. Használtak még nyújtott hosszú szekeret is, ennek hossza eléri a 600 cm-t is. Erre 10-14 kereszt gabonát tudtak felrakni. A vendégoldal használata nem volt szokásos a faluban. (Inkább a Hegyháton használták.) (1,2,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Hátul rudazókötéllel, elől meg lánccal. (1,2,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya nem volt jellemző, ha volt enyhén ívelt volt. (1) Egyenes volt a saroglya. (2) Gyengén ívelt volt. (4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Úgy nézett ki, mint a szekéroldal (olyan magas, 60-70 cm), hátul teljesen befonva, elől alacsony oldala volt, mint az első saroglya magassága (kb. 20 cm). (1,2,4)

b) Használtak-e kettőt is?

Szekérkasból kettőt használtak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Általánosan elterjedt szokás volt a tehenek és ökrök patkolása. Az össz vontatóllatok 2/3 része hasított körmű volt. Az állatokat nyáron, aratás előtt patkolták vagy ha az út nagyon száraz vagy köves volt. (1,2,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Isten nevében. Na mehetünk. Nee... Becce nee... Ne, ho gyere.

b) terelik jobbra

Hii...

c) és balra

Nejde... (1,2,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca-coca. Coca ne-ne-ne. (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi-pi... Ne-ne-ne... Tyutyom ne-ne-ne... (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere ide kis kutyám! Gyere ide ... (nevén szólítják). Bundi le! (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilolót, kendervágót, lábbal nyomkodott sulykot, kézi törő mozsárt használtak. (1,2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Álló rokkát használtak. Nem volt külön neve. (1,2,3,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Ilyen elkülönülő házcsoportok nem voltak, de a taródházi major egy kilométerre van a falutól. (1,2,4)

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronából készült lakóházról nem tudnak, 30 évvel ezelőtt favázas sövényház még volt. Nyírfasövénnyel volt megfonva. Az utolsó kettőt 1962-ben és 1967-ben bontották le. (1,2,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A szabadkéményes és füstöskéményes házakat nem alakították át, ezeket lebontották. 1900-tól (1), a II. világháború óta (2), a 20-as évektől (4) már nem építettek ilyen házakat. Ettől kezdve kizárólag zárt rendszerű kéményeket építettek. (1,2,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Az I. világháború előtt a szobának, a konyhának, a kamrának külön bejárata volt. Ez a háború után eltűnt. (4) Két bejárattal rendelkező házak voltak – a kamra mindig külön bejáratú volt. A szoba mindig a konyhából nyílt. (1) Egy bejáratú volt, minden más helyiség a konyhából nyílt. Ezek az ajtók kifelé a pitvarba nyíltak, de egyes szerint voltak pitvar nélküli házak is. (2)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt, a földfalu házaknál is volt mestergerenda, az utolsó özv. Németh Pálnéé volt. (2,4) A földfalu háznál nincs keresztmestergerenda. (1)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1900-as évektől kezdve használnak rakott sparhelteket, Németh Jánoséké volt az utolsó. A kemencével volt egybeépítve. (1,2,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A „kockaházak” építése a 60-as években kezdődött. Tervrajzuk Oroszországból származik (2), a bácsi orosz hadifogoly volt. Egysoros házakat az 1900-as évek előtt építettek. A II. világháború után L alakút még építettek. (1,2,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Senki sem emlékszik már ilyenre. Cserépkályháról tudnak, mely úgy működött, mint a kemence. (1,2,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét normál magasságú padkára építették. (1,2,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A nagygazdáknak torkospajta volt, ezeknél a főbejáratnál innen-onnan fiókok nyíltak. L alakú pajta is volt (4). (1,2,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Fazékkiszedő villáról nem tudnak a faluban. (1,2,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A tarlórépát (kerékrépa) mindig fölgyalulták.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát egész fejben is savanyították, de voltak családok, ahol a káposztát is fölgyalulták, és az egész fejet savanyítás nélkül tették le a pincébe. (1,2,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése a 60-as évek elején szűnt meg. 1962 után már senki sem sütött, mert elindult a vasvári kenyérgyár. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A csillagos és a hosszúkás vesszőíves formájút is használták, a vesszőívest tartják a jobbnak. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

n.a.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából nem készítettek, kukoricamálét igen – kelt tészta helyett. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonott kalácsokat, kuglófot. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót ötven éve biztosan készítenek, nem emlékeznek, hogy mióta. Krumplit soha nem tesznek bele, paradicsomot és hagymát keveset használnak, a paprika teszi ki a lecsó jelentős részét. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nem lehet pontosan megállapítani, mióta esznek nyers paprikát és paradicsomot, valaha is ették, valaki még most sem eszi meg. „Amióta terem”, gyerekkoruktól fogva (30-as évek). (2)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Kukoricás kenyeret, fonott kalácsot, diós-mákos beiglit. (1,2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A gazdaemberek hordtak, az 1920-as évekig.

b) Hány szélből készült?

Hogy hány széből készült, arra már senki sem emlékszik. (1,2,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Még a II. világháború után is hordtak, aztán elhagyták. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Nem szoktak. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Ilyen szokás sohasem volt a faluban. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Régen a fal mellé tették az ágyakat. Az I. világháború után a 20-as évekkel vált divattá a párhuzamos elhelyezés. Még mostanában is helyeznek el így ágyakat a régi házaknál. Az új bútorok megjelenésével ez a szokás is elmaradt. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Az esküvőt farsang idején, vagy Húsvét után tartották leggyakrabban, de a nagy esküvőket nyáron, sátor alatt, otthon tartották. (1,2,3,4)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjti időszakban sohasem tartottak lakodalmat.

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

szombaton

b) 1930 körül:

szombaton (1,2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat mindig a menyasszony házánál tartották.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Ott volt főétkezés is, mely a vacsora volt. „Olyan bizonytalan, mint lakodalomban a reggeli.” (1,2,3,4)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A lakodalmakat manapság nem házaknál tartják, hanem bemennek a közeli városokba (Szombathely, Vasvár) éttermekbe.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

Kb. 20 éve már ez a szokás. (1,2,3,4)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vendéghívó, 8 nappal a lakodalom előtt hívja meg a vendégeket. Mások szerint 2-3 héttel előtte.

b) 1930 körül:

A fiatal pár hív személyesen, a távoli vendégeket levélben. (1,2,3,4)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Ilyen szokást nem ismernek. Olyan szokás volt, hogy az est során a szakácsné bejött bekötözött kézzel, hogy megégette magát. Egy széles merítőkanalat fogott, abba a vendégek pénzt tettek, ezen a pénzen osztozkodtak a konyhán dolgozók. (1,2,3,4)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A zenészeket Rábahídvégről, Rumból, Sorokpolányból, Vasvárról hozták, hagyományos cigányzenét játszottak.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Első hegedűs, második hegedűs (brácsás), bőgős, cimbalmos és sípos.

c) Hány főből állott a zenekar?

Öttagú zenekarok voltak.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A tangóharmónikát sohasem használták. 1970 előtt a kisebb lakodalmakban a helybeli goda (cigány) húzta a fiával. (A polányiaknál volt harmónika, sehol máshol nem jellemző.) (1,2,3,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 13-án kora reggel összegyűltek a gyerekek, s elindultak ismerős házakhoz.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A hónuk alá szalmaköteget fogtak, megkérdezték, szabad-e lucázni. Ahol nem engedték meg, oda bekiabáltak: „Egy tikjok legyen, az is vak legyen!” Ha megengedték, bementek, rátérdepeltek a szalmára, s elmondtáka rigmust. Vége lett a versnek, a kötegből kivettek egy adag szalmát, szétszórták a konyhában, a háziasszony összesöpörte, a kotlós alá tette. A házaknál pár fillért, vagy aszalt gyümölcsöt adtak. Németh Pálnánál, – Rozi néninél az volt a szokás, hogy szakajtóban egy nagy tál gyümölcsöt hozott, és azt mondta: „Hadd lássam, milyen jó kapkodó csibéim lesznek!” Azzal kiöntötte a nagy tál gyümölcsöt a földre. A gyerekek meg majd összetörték magukat, úgy szedték össze. Beöltözni nem volt szokás, hétköznapi ruhában voltak a gyerekek.

„Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty

Tojjanak a tikjok, lúdjok

Fejszéjek, furojok u’ megájjon a helyibe’

Mint az én pöcsöm ahhelyibe’

Mint a szálfa a tövibe’

Annyi zsírjok legyen,

Mint kútban a víz.

Annyi pénzetek legyen,

Mint kutyóban a pelva.

Olyan vastag szalonnátok legyen,

Mint a mestergerenda.

Ollan hosszi kolbásztok legyen,

Mint a falu hossza

(vagy:) Hogy egyik végét a dömötöri molnár,

Másikat a kisfaludi rágja.

Olyan hosszú kolbásztok legyen, mint a falu hossza

Egyik végét a kanász bácsi fogja, A másikat meg saját magam.

Annyi tojástok legyen,

Mint égen a csillag

Kentek lányának akkora feneke legyen,

de bugyogó ne legyen,

De a feneke kilegyen.

(vagy:) Tétek lányának akkora feneke legyen,

Mint a kemence szája.” (1,2,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Senki nem tud semmit a regölésről. Ha volt is, nem száz éven belül. (1,2,4)

b) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

n.a.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

n.a.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

A 20-as években 2-3 volt (300 lélek közül), a 60-as években 5-6 is volt (ekkor a falu lélekszáma 150). (1,2,4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

A válaszok bizonytalanok.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

A keresztek számára nem emlékszenek. (1,2,3,4)

c) Hol szerezték be ezeket?

Használtak, ezeket a vásárokon vették.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Ilyen szokást nem ismernek. (1,2,4)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

A legények december 6-án este beöltöztek. A fejükön kifordított kucsma volt egy kitömött turószsák. Az arcukra álarcot húztak vagy bekenték korommal. Kenderből szakállat tettek. Bundát kifordítva, vagy valami ócska kabátot húztak. A kezükben láncos bot volt, de volt aki a derekára kötötte a láncot. Az öltözet minél ijesztőbb volt, annál jobb. 2-3 legény vagy felnőtt ember állt össze, s együtt járták a falut (16 éves legények már mehettek). Az 1920-30-as években a nők is beöltöztek. Volt olyan, hogy kíváncsiak voltak a mikulások személyére, ilyenkor megtámadták őket az utcán és letépték az álarcot. Betértek a gyerekes házakhoz, láncot csörgettek és megígértették velük, hogy jók lesznek. Ijesztés képpen oda-oda is csaptak. A gyerekek nagyon féltek a mikulásoktól, akiket Cucorkának is hívták. Később már a szülők megkérték a Mikulásokat, hogy adják át az ajándékokat. (1,2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A betlehemezés szereplői: angyal, két pásztor, öreg. Gyerekek csinálták, a faluban híresek voltak a Vigh-testvérek. A szöveg nagyon töredékesen maradt fenn. (1. és 2. adatközlő maga is játszotta.) Az angyal megkérdezte: „Szabad-e betlehemezni?”

Gazda: „Na, csak gyertek, a fene egyen meg benneteket!” Az angyal betlehemet vitte a kezében. Bent a gyertyát meggyújtatta, elénekelte a „Mennyből az angyal”-t. Bement a két pásztor, közben a „Pásztorok, keljünk fel”-t énekelték.

......

Behívták az öreget: „Gyere be pajtás!” Közben énekelnek. Öreg beesik, közben:

„Vöröshgyma, egy kis só, pásztoroknak (vagy Betlehembe) bográcsunkba vóna jó-óóó

Hurka, kolbász, szalonna pásztoroknak jó volna,

Ha a gazda nyújtana-na-na-na.”

Öreg beesik: „Hát ti csak isztok-esztek, az én szakállamról meg sem emlékeztek?”

„Akkorát estem kendtek házába...”

„– Kelj fel pajtás! Mit álmodtál?

– Kis Jézuskát fehérben.

– Hát te pajtás mind álmodtál?

– Akkora szúnyogot, hogy egyik lába templom tornyán volt, a másik meg a Dunában.”

.........

„Akkorát zikkentem-zökkentem az Úr ajtajában, hogy 365 mázsás lelkem majd kiszakadt.” (Öreg mondja)

....

Megköszönik az adományokat.

„Jobb ez a gazda, mint az a másik,

Mer’ ez többet adott, mint az a másik.” (éneklik)

Énekelve elvonulnak. (1,2,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt. (1,2,3,4)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Jön a Kankus! Jön a Cucorka, elvisz! Ördögökkel, csendőrrel leginkább. (1,2,3,4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,4)

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást?

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert – ha sokáig nézték, látták az embert is, tuskót is. Kaszást. (1,2,4)