„Csipkerek” változatai közötti eltérés

A lap 2014. március 26., 16:04-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1990. július
Mikrotáji kutatás:	Csipkerek
Adatközlők:
Semperger Imre, 1912. Csipkerek, Kossuth L. u. 35.
Semperger Imréné Kupi Matild, 1924. Csipkerek, Kossuth L. u. 35.
Bősze Ferenc, 1921. Csipkerek, Kossuth L. u. 58.
Bősze Ferenncé Vörös Mária, 1923. Csipkerek, Kossuth L. u. 58.
Balogh Józsefné Sipos Terézia, 1904. Csipkerek, Petőfi S. u. 19.
Zsankó Gyula, 1905. Csipkerek, Petőfi S. u. 37.
Zsankó Gyuláné Mesteri Erzsébet, 1924. Csipkerek, Petőfi S. u. 37.
Németh Józsefné Vörös Mária, 1901. Csipkerek, Rákóczi u. 92.
Hodvogner Jánosné Kondora Ilona, 1902. Csipkerek, Rákóczi u. 91.
Mogyorósi Józsefné Vörös Julianna, 1912. Csipkerek, Rákóczi u. 86.
Tőke Józsefné Németh Mária, 1926. Csipkerek, Rákóczi u. 92.
Sipos Péterné Sipos Mária, 1915. Csipkerek, Rákóczi u. 105.
Ekker Lászlóné Németh Ilona 1922.Csipkerek, Rákóczi u. 83.
Gyűjtötte:	Hajba Sándor
Wiki feldolgozás:	Kőrösi Dalma
A település a Wikipedián:
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Vándorárusok jártak erre, s a szekérkerékre rátekeredett a csipkebokor (rákerekedett). Erről nevezték el a falut Csipkereknek. Csipkebokros kerék. Csipkebokros, csádés utcája volt régen, s a vadrózsák ágai rátekeredtek és bekötötték a szekerek kerekeit. Így lett csipkéskerék, abból Csipkerek.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Bősze, Káldi, Kondora, Hettinger, Rodvogner, Németh, Kovács, Scherman, Semperger, Dóka, Szabó, Weidinger, Baumgartner, Artner, Sipos, Pehm, Zsankó, Vörös, Ekker.

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nagyon régen németek, de hogy honnan, nem tudják. Valószínűleg Egervölggyel egyidőben az 1700-as években telepedtek ide is. A viszonylag sok régi német eredetű családnév erre utal.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak. Az 56-os forradalom idején Nyugatra ment 6-8 fő.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nem tudnak hasonlót.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Hegyháti falu.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesalja: Celldömölk és környéke. Rábamente: Rum, Ikervár és környéke.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Széplak a cigányairól. Nagytilajban lakik egy híres fafaragó. Csehimindszent Mindszenty faluja. Zalaszentgrót templomáról, Inecintinus-képről.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Csipkerekre: „Há vótatok? Tököt lőnyi a csipkereki búcsúra.” „Csipkerekbe tökös-mákos réteses búcsú van.” (Mert az volt az általánosan sütött sütemény búcsúra.) „Csiépkerek eliégett a riétezs viége.” „Csehi, Mindent összepesszent, a Csipkerek meg odaröhhent, ha ez ott nem lett vóna, Isten tuggya, mi lett vóna.” „A csipkerekiek prószások.” (Sokszor sütöttek kukoricamálét). Szemenyére¬: „A szemenyiek észérek.” (Kapzsik, kaparkodók.) „A szemenyiek kalapáccsal mennek krumplit szedni.” (Hogy meg tudják különböztetni a krumplit a kavicstól.) „A szemenyiek laskások.” (Mert amikor munkába mentek uradalmakba, otthon mindig laskát sütöttek nekik.) Egervölgyre: Ha megkérdezték az egervölgyi embert tavasszal: „Mi van a tarisznyában?” Ez válaszolta: „Kenyerem héjjastu, bocskomor szijjastu.” Ha ősszel kérdezték: „Mi van a tarisznyába?” Így felet: „Sunka és bor.” „Tavasszal szegin Nimetfalu ősszel gazdag Egervölgy.” Kámra: „Kám, sároskám.”

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen. Csehimindszentről, Oszkóból, Szemenyéből, Hosszúperesztegről, Egervölgyről gyakrabban, Baltavárról, Mikosszéplakról ritkán.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Rum augusztus 10., Vasvár március 15., szeptember 29., november 15., Vásárosmiskére, Hosszúperesztegre március 4., Sárvárra október Simon-Júdás vásár, Jánosházára november Lipót vásár, Zalaszentgrótra Húsvét, Karácsony és Gergely vásár, Pacsára, Nagykapornakra, Sümegre.

b) Piacra:

Vasvárra minden szerdán, Szombathelyre kedden, pénteken (rengeteg cseresznyét és szőlőt vittek eladni. Zalaszentgrótra csütörtökön, Sárvárra hétfőn.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Csehimindszentre Mindenszentekkor, november 1. Egervölgyre Szent Miálykor, szeptember 29. Szemenyébe Szent Vendelkor, október 20. Csehibe Szent Antalkor, június 15. Oszkóba Szent Györgykor, április 24. Alsóújlakra István királykor, augusztus 20. Hosszúperesztegre István királykor, augusztus 20. Mikosszéplakra Mária neve napján, szeptember 12. Régen volt a csipkereki szőlőhegynek is búcsúja, Szent Lénárd november 6., de ma már nem tartják meg.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümegre június 24. Jézus Szíve búcsú. Szeptember 12. Mária neve napja. Vasvárra augusztus 15. Nagyboldogasszonykor és szeptember 12. Egyházashetyére június 24. Jézus Szive búcsú. Celldömölkre (Kiscellbe szeptember 12. Mária névnapján. Búcsúszentlászlóra június 27. Szent Lászlókor és szeptember 12-én Mária nevenapján.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Csipkerekhez nem tartozott uradalom, nagygazda is csak néhány volt a faluban. Ezért a munkába járás nagy mértékű volt. Aratómunkára: Martonfa, Zsédeny, Bakófa, Nagygecseny, Potypuszta és Rózsamajor uradalmaiban. Summásmunkára: Kenyeri, Jánosmajor, Keléd, Hermán, Rum és Haraszti uradalmaiba, de jártak Somogy és Baranya megyékbe is. Cséplőmunkára: Csipkereken kívül pl. Csempeszkopácson. Erdőmunkára a Hercegerdőben (Farkaserdőn). Mezőgazdasági cselédnek is mentek Rózsamajorba, Nagygecsenybe. Szolgálni cselédlánynak Budapestre sokan mentek. De mentek Zalaszentgrótra, Szombathelyre is többen.

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Nem, nem volt munkalehetőség. Gyár nem volt, s nagybirtok sem tartozott a faluhoz.

1.14. a) Készítettek-e a helybeliek eszközöket, szerszámokat eladásra más faluban:

b) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Zalából hozták szekérrel. Tőlük vették és vásárokon. Sümeg környéki gerencsérek, Reziek hozták a faluba. Oszkóból Máricz és Magyar nevezetű gerencsérek is hozták, szintén szekérrel.

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Esernyőjavítók kb. 1950-ig. Edényfoltozók kb. 1945-ig. Tűzkőárusok Paprikaárus 1945-ig. János bácsi, a trencsényi drótos, Drótostót, Meszesek, zsemlések, Kolbászosok , Üvegesek, Köszörűs, Tikászok, Rongyos zsidó, tollas zsidók, Gubacsos

b) Honnan jöttek?

Rábadhídvégről, Szegedről , Sümeg környékéről, Vasvárról, Türjéről a Lang és Vértesi cégtől

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Lsd.: a pont.

d) Mit árultak?

Hetenként egyszer vágómarhát, kisborjúkat is vásároltak. Rongyot, tollat gyűjtöttek, cserébe cserépedényeket, gyerekjátékokat adtak. Gubacsos a tölgyfa gubacsot vásárolták meg a II. világháború végéig. Esetenként anyarozsot is vásároltak.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Nem voltak. Mostanában a Szajki-tavak közelsége miatt 5-6 szombathelyi lakos vásárolt itt szőlőhegyet, amelyre kis víkendházat építettetek.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egyről, ezt most nagyobbították.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Marhavész utáni fogadott ünnep november 6. Szent Lénárd tiszteletére kápolnát is emeltek, amely eredetileg a főutcán volt. A 60-as években lebontották és a temetőben építették újjá. (1,2,3) Egyszer régen, május 20-án elfagyott a szőlő. Azóta fogadalomból Szent Péter és Pál napján, valamint Sarlós Boldogasszony napján a szőlőben nem volt szabad dolgozni. Dögvész miatti fogadalom: Szent Vendel napján nem szabadott befogni (október 20.) „nehogy elvigye az állatot Szent Vendel”. November 29-én szentségimádás van. Fogadott ünnep azért, mert a falu menekült a II. világháború borzalmaitól. (6,7,9,12,13)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Két levelű boronát lovak után általában. Marhák után a farámás, egylevelű volt általános. Három levelűt nem használtak.

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Két-három vetőgép volt csak a faluban. A kézi vetés volt általános.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

a) nem volt b) kevesen c) sokan Ezek nagyon régóta ismertek.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Általánosan használták, nagyon elterjedt volt. Szilvafából készült a legjobb kötőfa.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévét. Két láb volt egy kereszt. Egy lábba 10 kéve került, itt inkább lábban számlálták. 2-4-6-8 kereszt összekapcsolva a kepe.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik. Meghatározatlan számú kereszt összessége. Termésmennyiséget nem jelöl.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A megmért csép nyele 130 cm, hadarója 70 cm.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó cséplőcsapat volt.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Mindig csak nyárssal.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Az I. világháború előtt még termeltek, de kevesen. Hogy ételt készítettek volna belőle, arra senki sem emlékszik.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-as években kezdődött és a 30-as években lett általános.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Lekaszálták a rétet. A vastagabb rendeket még kaszálás után széjjelszórták (kaszával). Általában jó idő esetén a lekaszált fű egy napig renden száradt, utána villával szétszórták, s jó idő esetén lehetett is már boglyába gyűjteni. A boglyába rakott széna még 2-3 napig kint volt a réten „hadd forrja ki magát” (hadd száradjon meg jól), aztán kazalba vagy a pajtafiába hordták. Esős idő esetén annyiszor forgatták, teregették, rakták össze – ilyenkor gyakran csak petrencébe – ahányszor szükséges volt. Szárítóállványt nem használta.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával, ritkábban nagy kosárral, burittóval vagy szekérrel, az istálló és a kazal távolságától függően.

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg, nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Általánosan igen sokan.

c) Melyik évszakban?

Ősszel és tavasszal is gyűjtötték, száraz időben.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Régtől, mindig.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: teher szállítására használt nehéz alkotmány. Ilyenek: lovasszekér (lószekér), szénásszállító szekér (szénásszekér), marhásfogat (tehénszekér), stb. Kocsi: könnyű, finoman megmunkált, díszes vasalású, általában festett, személyszállításra használt jármű. Vendégségbe, vásárokra, lakodalmakba mentek rajta. Gazdagabb uraknál alkalmazták parádéskocsist is.

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

420 cm, de két ló után 500 cm is volt. Vendégoldalt a dombok és mélyutak miatt nem használtak.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Mindig csak kötéllel.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglya: srág. Lovasszekéren, lovaskocsin kettő is lehetett. Az első rövidebbre, a hátsó hosszabbra volt kiereszthető. Tehénszekéren is használtak, ha nem volt suber. Enyhén ívelt volt a srág.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

A szekér belsejéhez igazodott, mintegy kibélelte azt. Használtak, kettőt is, suber helyett. Ülés is volt vesszőből fonva, azt is kasnak nevezték.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen. Ha fúrt a lábával, többsör is egy évben, de általában tavasszal és gabonabehordáskor.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter.

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

vallásos emberek keresztet írtak a földre a marhák előtt és „A Jézus nevében induljunk!” vagy „Na! Nee! A Jézus nevében menyünk!” – buzdítással indultak munkába.

b) terelik jobbra

Jobbra: Hi!

c) és balra

Balra: Nejde! A kisborjú a becce amíg nevet nem kap. Indítószóhoz nem kapcsolják.

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca, ne. Koci, ne. Cocám, ne. Coca gyere.

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne, ne. Pittye, nee. Pi-pi-pii. Pipém, ne. Kakast pl.: Gyuri, nee.

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Esz, le! És névről is: Buksi, Le!

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágó: tiloló (tiló, tilu), gereben (gyarató). Mindegyik nevet használták. Lent nem termeltek.

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

a) fekvő

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Hegy (kb. 1 km-re a falutól, ma is laknak itt néhánya), Kutyor (kb. másfél km-re a falutól, kb. 30 család lakta, ez is a Hegyhez tartozott), Csapás (kb. 300 m-re a falutól, ma már összeépült a faluval. Önálló falu nem volt egyik sem.

b) Miért volt így?

n.a

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A falu mindig itt volt. Megemlítettek három lakott területet, amelyeknek egyike sem épült össze szorosan a faluval:

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronaházra nem, de sövényházra emlékeznek. Az utolsót 1952-ben bontották le. Boronapince a hegyben még akad, pl. Ekker Györgyé.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A fal mellé került a kémény. Eleinte mászókémények, de 1945 után már csak cilinderkéményeket építettek.

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Minden helyiség ajtaja a szabadba nyílt. Ternácra nyíltak, amit itt pitarnak is neveznek.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Igen. Voltak keresztmestergerendás házak tömésfalakon is, hiszen régóta építettek tömésfalu házakat.

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Kezdete valószínűleg a múlt század utolsó évtizede, általánossá válását a század első évtizedére teszik.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Kockaházakból csak 8-10 van mindössze. Az egysoros házak építése még ma sem szűnt meg, mert sok a szűk szalagtelek. Ezeknek a szélessége nem elég a kockaház elhelyezésére. L alakú ház (hajtott ház) építése a 30-as években kezdődött, jelenleg is elég sok található belőlük.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak.

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A falba rakott sporhelt mellett a sarokba épült, általában 20-60 cm magasságban. Tehát b) és c) a válasz.

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Régen a pajták lezárták az udvart. Keresztbe építették. Általános volt. L alakú pajta nem volt. Leeresztett oldaltoldású pajta volt néhány, ez a rész volt a pelvakutyó. Ez később, a TSZ idején faház lett, mert nem kellett már pelyvát tárolni. Kalabukos pajta volt elég sok. Ma már nincsenek, csak sövényoldalúak a), e) típus.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Fazékkiszedő: Serpenyő alakú, hosszú nyéllel (mint a kenyérsütő lapát nyele. Ezt tolták be, majd húzták ki a kemencéből a fazekat). Fütővilla: Hosszú, kétágú villa, hosszú nyéllel. E közé fogták a fazekat, úgy húzták ki (a vert perecet is így szedték ki).

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Gyalult káposzta közé ma is savanyítanak meghámozott egész tarlórépát. (Ez itt kerekrépa vagy kerékrépa.) Egy sor gyalult káposzta, egy sor hámozott egész répa került így a hordóba.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Egész káposztafejeket is tettek. Most is tesznek, sőt egész káposztaleveleket is.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A TSZ-ek megszervezése és a malmok leszerelése után szűnt meg általános, a 60-as évek elején.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

b)-hez, c-hez hasonlót, csak léces megoldásút.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Egyfülü, sőt kétfülü dongás vajköpülőre is emlékeznek. A köpülő tetején kobak volt. (Ma már nem lelni ilyesmit, mert nemrég minden régiséget összevásároltak.)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem emlékeznek nagyméretű kölestörő mozsárra, így az ütőjét sem ismerik.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem készült, nem emlékeznek rá.

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hosszúkás töltetlen kalács. Pusztakalács volt a neve. A szenteltetni vitt kalács kuglóf alakú volt, ún. kugli vagy kubli. A födönsütt pere kelt tésztából volt, kerek alakú, s a kemence alján sült. Kiszedés után a tetejét cukros vízzel kenték meg. A hosszú alakút tepsiben, a kereket kuglófsütőben sütötték. Karácsonykor is, húsvétkor is.

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Paprikát, paradicsomot a 20-as évek óta termesztenek, sőt még előbb is. Csak zsírt használtak, olaj nem volt. Lecsó 4 személyre: 1 nagy fej vöröshagyma zsírban dinsztelve, kb. fél kg paprika, negyed kg paradicsom, só. Dúsítani lehet 2-3 tojással, esetleg kolbásszal.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Az 1910-es évek óta.

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós és mákos kalácsot. A kis Jézuskának üres kalácsot, kuglóf alakút. Néhány szokás: A karácsonyi asztalra szenteste kaszakövet, gabonafélét (búzát vagy árpát) tettek. Ezt a gabonát karácsony napján kivitték és a kertben adták a tyúkoknak, abba az irányba szórva, amerre akarták, hogy a kotlós vigye majd a csibéit. Nem volt szabad az asztalra könyökölni, mert kelésesek lesznek. Amikor a tehén tőgye gyulladásban volt, ezt a karácsonyi kaszakövet húzogatták meg rajta. A jászol alá szenteste az istállóban fejszét tettek, hogy az állatok olyan erősek legyenek, mint a fejsze.

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Viseltek ünnepre. A 20-as években még hordták kék köténnyel és nélküle is. Néhányan a II. világháborúig hordták.

b) Hány szélből készült?

4 szélből készült, egyik-egyik szára 2-2 szél volt.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A II. világháború után váltotta fel az egyberuha. Az idősebbek kb. 70-ig még hordták. Ma már a legidősebbek sem hordanak.

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Asszonyok nem szőttek. 4 takácsmester volt a faluban. Az egyiknek a leányai megtanultak apjuk mellett szőni: Joó Teréz és Gizella. Férjhezmentelükig szőttek, aztán más faluba kerültek.

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az ondolálás kezdte kiszorítani kb. 50 éve, majd a dauerolás szorította ki végleg a II. világháború után.

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Szokásban volt „kettes ágy”-nak nevezik, mert van még most is. A jólét szorította ki: a rekamié, a heverők, sezlonok kerültek a kettes ágyak helyett a szobákba az 50-es évektől.

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Téli farsangon és ősszel, ádventig.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nem tartottak nagyböjtben és ádventben.

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Vasárnap, mert kötetlen volt a parasztok munkaideje

b) 1930 körül:

Szombaton, mert munkásoknak, alkalmazottaknak hétfőn már munkába kellett állniuk.

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Általában a lányos háznál.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Főétkezés a vacsora volt, de éjfél után újra terítettek: sülteket, kalácsokat hoztak. Ekkor már átöltözött a menyasszony menyecske ruhába. De volt két helyen is.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Éjfél előtt a lányos háznál, éjfél után a vőlegénynél. A násznép együttment a menyasszony közvendégei pedig a menyasszonyos háznál maradtak. Csak a násznép ment át a másik házhoz.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A lakodalom általában a helybeli kultúrházban van.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

n.a

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A vendéghívó hívogatott, akit itt „kuszóri”-nak mondtak. Általában az éjjeli őrök valamelyike volt. Pántlikás bottal, lappal járt, nagyokat kurjantva. Először két héttel az esküvő előtt hívogatott. „Dícsértessék a Jézus Krisztus! XY és NN küldetett …. lesz az esküvőjük. Ezek általam szóllíttatják önöket a lakodalomba. Megjelenjenek könnyű lábbal, éles késsel, bé (bő) torokkal!” Másodszor pedig az esküvő napján délelőtt járta le a házak ugyan azzal a hivogató szöveggel, mint előbb, hogy mindenki eljöjjön. A gyerekek már messziről meghallották az éneklő, rikkantgató vendéghívót, s kiabálták: „Gyün a kuszori!” Aztán pántlikát kértek tőle, s nagy volt az örömük, amikor adott nekik egy-egy darabkát a kuszori szalagos botjáról. Híres kuszorik voltak: Németh Ferenc, Zugonics János, Sermon István. Természetesen a kuszori is hivatalos volt a lakodalomba. Ő vitte az esküvőre a legnagyobb és legszebben feldíszített életfát (ágas-bogas fa, általában nyírfa volt telerakva perecekkel, kidíszítve papírszalagokkal). A nyoszolyólányok is vittek életfát, de azok kisebbek voltak. Kb. 1965-ig volt így. Akkor halt meg az utolsó kuszóri. Akkor még feldíszített szekereken, kocsikon, nótázva mentek a csehimindszenti templomba esküdni, mert ott volt a plébánia. Útközben a férfiak cigarettát, az asszonyok meg süteményt, kalácsot szórtak a nézők közé. Hazafelé betértek a csipkereki kocsmába, ott mulattak vacsoraidőig. Oda mindenki bemehetett, táncolhatott, mulathatott, akár hivatalos volt, akár nem.

b) 1930 körül:

A jegyespár hívogat 2 héttel az esküvő előtt. Újabban meghívót is küldenek, postán. „Autós násznép” – mondják a falubeliek, mert autókkal mennek az esküvőre.

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt.

b) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

Nem. Néhány más lakodalmi szokás: a) söprűt tettek keresztbe a vőlegény házának ajtajába. Ha jövet átlépte az új asszony, lusta lesz, ha felvette, s félredobta akkor ügyes lesz. b) újabban el akarják lopni a menyasszonyt, vagy a cipőjét, amit el kezdtek licitálni, s a vőlegénynek vissza kellett váltani.

c)Meddig élt ez a szokás?

n.a

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Csipkerekben nem alakult zenekar. De volt egy jó harmonikásuk, Sipos Laci, aki már 15 éves korában játszott. A 20-as évek lakodalmait nagyrészt ő zenélte végig. A század első felében Vasvári cigányzene (Kertész Jancsi), Balozsából a Kila Jenő cigányzenekara, Szemenyéből parasztfiúk cigányzenekara. Játszott még egy csehimindszenti banda is. Csak a cimbalmos nevére emlékeznek: Horváth Lajos.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Doma János prímás, Sermon János kontrás, Sermon István cimbalmos, Németh Jóska pikulás, Bársony Miska bőgős, Bársony János hegedűs.

c) Hány főből állott a zenekar?

6

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmonikás volt. Csipkerekben búcsúkor Szecska Jancsi rétesért muzsikált a házaknál (szólóhegedűs). 1980 után már a bobaiak zenéltek a lakodalmakban (nem cigányzene, hanem együttes). Most van helybeli zenekar (Balogh Józsi dobos, László Tamás elektromos orgona, Vörös Zsolti csörgődob). Több élve zenélnek lakodalmakon, bálokon.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Volt is, van is december 13-án.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Kora reggel szalmacsomót hoznak a lucázó gyerekek, az ajtó előtt vagy az előszobában, régen a konyhában rátérdelnek a szalmára és mondják a köszöntőt: „Luca, Luca kitty-kotty Tojjanak a tiktyok, luggyok. Annyi pénzek legyen, mind a peva. Luca, Luca kitty-kotty Ollan vastag szalonnájok legyen, Mind a mestergerenda. Luca, Luca kitty-kotty Ollan hosszi kolbásszok legyen, Hogy eggyik végit a Barbalics Józsi, Másikat meg a Mátyás Józsi rággya (a falu alsó, illetve felső végén laktak) Luca, Luca kitty-kotty Annyi csirkéjük legyen, Mind az égen a csillag. Luca, Luca, kitty-kotty Tiéktek lányának akkora csöcsei legyenek, Mind a bugyigakorsó Luca, Luca kitty-kotty Tiéktek lányának akkora valoga legyen Mind a kemence szája. Luca, Luca kitty-kotty. Úgy állon a fejsze a helibe (nyelib) Mind az én ……… a helibe.”

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

n.a

b) Meddig élt ez a szokás?

Az 1950-es években még regöltek.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Fiatal legények.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Láncos bottal taktust vertek 2-3-an, fiatal legények. A szövegből csak ennyire emlékeznek: „Hej, regő, rejtem, Ezt is neked ejtem … Adjon az úristen Ennek a gazdának … Bort, búzát, békességet!”

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Voltak, vannak. 8-10-12-en. Kb. 1,5-2%.

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Láttak valaha, de pontosan nem emlékeznek.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

n.a

b) miért,

n.a

c) kik végezték?

n.a

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

Éjféli misére menet Csehimindszentig nyírfaseprűt égettek. Szalmával körültekerték, azt csóválták, hogy jobban égjen.

b) miért,

Kb. 40 éve a lakodalom utáni reggelen a lakodalmas ház (mostanában a kultúrház) előtt az úttesten tüzet raknak, körbetáncolják, ott zenélnek és kínálgatják a vendégeket, utasokat.

c) kik végezték?

n.a

d) Meddig élt ez a szokás?

Máig is él ez a szokás. Már a 20-as években is tüzeltek lakodalmakkor. (6,9,12)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Jött a Mikulás. Lánc volt a derekán, hátán zsák, kezében furkósbot. Öltözete: kifordított nagykabát vagy suba, arca kormos vagy rongy, esetleg keménypapírálarc. Megkérdezte: „Jó volt ez a kisgyerek?” Ha jó volt kapott kockacukrot, diót, almát. A rossz gyerekeknek virgácsot hozott, amit ott is hagyott a háznál.

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemeztek a helybeliek is, de vidékről is jöttek betlehemesek. Karácsony előtti napokban. Kis kápolnát hoztak magukkal, abban volt a jászol, a kis Jézuska, Szűz Mária, stb. gyertyát gyújtottak. 3-4 szereplője olt a játéknak: aki hozta a kápolnát, egy-két pásztor és az öreg. A játék pontos szövegét nem tudják. Kb. 1950 óta nem járnak már. Énekelni jártak a gyerekek Karácsony estéjén. Az ismert karácsonyi énekeket énekelték. Jutalmul ilyenkor mindig pénzt kaptak.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel az állatok védőszentje.

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Maj, maj! Disznó terengette! Elvisz a kerászli! Evüsz a cigány! Evüsz a kankus! Gyün a herász! Jön a mumus!

4.17. Diódobálás

Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem emlékeznek rá, nem tudnak róla.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Tüskét, rőzsét fejszével vágó embert. Favágó embert láttak, aki újhold vasárnapján fát vágott. Büntetésből felszippantotta a Hold. (5,12) Anna napján napkeltekor kimentek a kert alá és a napkeltében látták, hogy megy Mária Szent Annát köszönteni.

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 {| style="color: black; background-color: #ffffcc;" width="50%"
 |'''Adatfelvétel ideje: '''
-|
+|1990. július
+|-
+|'''Mikrotáji kutatás: '''
+|Csipkerek
 |-
 |'''Adatközlők:'''
+|-
 |Semperger Imre, 1912. Csipkerek, Kossuth L. u. 35.
 |-